H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

On the road

2012/02/21

Rio de Janeiro fotók

Rio egy nem túl szép város elképesztően jó földrajzi adottságokkal:








Jesus saves:

(2016-ban Rióban lesz az olimpia.)



Nyomornegyedes tehén a Cow Parade-en:


Bringa:


Sárkány:


Katedrális FM 106.7 Rio elképesztő méretű betonkatedrálisában:


A Rocinhában, Rio legnagyobb favelájában (favela = tipikusan domboldalra, egymás hegyén-hátán lévő házakból álló nyomornegyed):


Nyomornegyed-kutya:


A nyomornegyedek "rendbetételéért" felelős rendőrségi Elit osztag busza a logójukkal:


Brazilok:


Tengerparti zene:






Largo do Machado metrómegálló:






2011/11/30

Cambridge-i kirándulások

Puntolás

www.earth-photography.com Az egyik cambridge-i jellegzetesség a punt, ami egy csónak, amit evezés helyett a folyó aljára leszúrt hosszú bottal kell előrelökni. Béreltünk két ilyet pár helyi diákkal és oktatóval, és "kitoltuk" a csónakokat pár km-re a városból:


A velociraptor nevű puntunk, végsebessége 5km/óra.


Diákok a Darwin College-ben:


Elég szórakoztató, ahogy az először puntoló emberek próbálják navigálni a csónakot (pláne az egyik lengyel diák által hozott 1-2 fűszeres vodka után a csónak végén lévő platón egyensúlyozva). Ez egy darabig általában csak a folyó két partja között cikkcakkban sikerül; nálunk kb. tízszer esett a vízbe ember, ebből ötször ugyanaz, de ő szerintem élvezvte:


Napernyő a punt-botra tűzve:


A Cam folyó:


Egyetem

Cambridge egyetemváros, és a belvárosában az ember állandóan egyetemi épületekbe (vagy diákokkal teli kocsmába) botlik; ezek nélkül a város nagyon sokat vesztene a karakteréből. Ló egy gyönyörű egyetemi épület udvarán:


Az egyetemet több mint 30, egymástól többnyire független college alkotja, külön felvételi vizsgával és kiscsoportos (majdnem személyes) oktatással az oda járók számára. Ezek közül az egyik, a Jesus College kb. 500 éves bejárata:

Nem tudom, hogy mennyire szabad nem diáknak az ilyen helyekre bemenni, mindenesetre érdemes belógni és szétnézni (legfeljebb kidobnak), a történelme (meg a rendelkezésére álló pénzmennyiség) miatt nagyon máshogy néznek ki, mint egy magyar egyetem.

A biciklik, kutyák, piknikek és rádiók tilosak:


Cambridge-i egyetemi épületek:


Egyéb sportok:

Cambridge kis mérete és a biciklisek nagy száma miatt elég jó biciklizésre; és az évente megrendezett, Oxford elleni evezősversenyen kívül is népszerű az evezés.

Biciklik százai (ezrei?) a vasútállomás előtti bicikliparkolóban:


Verseny után:






Régi hirdetések - "The Raleigh [biciklimárka] is ridden all over the empire" (amikor még volt Brit Birodalom):


Vegyes

Az ugyanilyen című Pink Floyd számban megénekelt Grantchester Meadows pár mérföldre a város határától:


A három generáció:


Tél:




Garázsbejárat a folyón:


Sunday roast egy kocsmában (disznósült, tejfölös zöldségek, szósz, yorkshire pudding - a kerek sült tészta a tányéron):


Punt a csatornán:


2011/10/05

Angol riviéra

Egy nyári hétvége októberben Southendben és Leigh-on-Sea-ben, a Temze torkolatánál (Londontól 50 perc vonattal).







Piros:


Piros 2:


Teakert:


Bicikliút a tengerpart mentén:


Madarak rajzanak a Temze torkolatában:


Nők:


Gentleman:


Kikötői élet:


Leigh-on-Sea kikötőjében máig halásznak:


Ezekkel asszem rákot fognak:


Tengeri kaja az egyik halásztársaság bódéjából: darált rákhús-golyók, panírozott és főtt garnéla, szardella és lazac:




Okosan néz:


Southendben található még többek között a világ egyik leghosszabb, 2km-es mólója, amin vonat jár, ebben a bejegyzésben írtam róla korábban.

2011/05/11

Párizs utcaképek

Olvas:


Gesztenyék:


Biciklibérlő:


Mars-mező:


Kopár Eiffel:




Eldobva:


Beszélgetős:


Lefelé:


Divat(?) (a franciák főleg abban öltözködnek másképp az angoloknál, hogy melegben is sálat hordanak):


Utcai csocsó:


Reggeli vaníliás csigával:


Vízköpők:


Flanciák:


Foci:


Space invaders:


Csak a gyerekek tudnak repülni:


Csók:


A vesztes:




Bolhapiacon:


Biciklivel Párizs nagyon jó:


Mályva(?):


Tükörben:


Jégmotor, a háttérben valami Schönherz QPA-szerű eseménnyel:




Párizsiak:


Rollerparkolás:


Utcai modell:


Sütik:


Vica, piramisokkal:


Eső, csigára várva:


Piros:


Tetők:


Park:


Jön:


Motor:


Roller:


Ember:


Egyedül:


Könyves:


Streetball:


Iszonyatos ruhafogas a bolhapiacon:


Park:


Ő mintha nem lenne annyira meggyőzve az apaságról:


Fura alvilág a kávézók alatt:


Múlt:


Kutya:


Kulcsszavak: emberek párizs utazás

2011/01/27

Kanári-szigetek (II.)

Tenerife a Kanári-szigetek közül a legnagyobb, területe 2000km^2, lakosszáma 900.000, hivatalos nyelve a spanyol (az andalúzhoz hasonló szóvégeket leharapó akcentussal, ami nem a nyelvtanuló legjobb barátja). A klímája kellemes (télen 20 fok körüli), zseniális a táj, az emberek barátságosak, és jó a konyha (főleg a rengeteg halétel és a sajtok).

Túra

Első nap eltúráztunk a vulkanikus eredetű, kaktuszokkal teletűzdelt Anaga-hegységben a világtól elzárt Chamorga faluból (egy templom, egy kocsma) le az óceánpartra és vissza.




Túraút a kaktuszok között. (Tenerife hegyes-völgyes domborzata között rengeteg mikroklíma található, és sok növény van a szigeten, ami csak itt honos.)


Az Atlanti-Óceánhoz közeledve, párszáz méter magasban:


Nyugalom:


A völgyben elrejtett kis farm:


Szintén túraút:


Melegvizű öböl vulkanikus fekete homokkal és irreális alakú (innen annyira nem látszik) sziklákkal:


Kis üdülő/halászfalu, ahol kb. 10 ház van (több térképen is néztem, egyiken sincs neve), és egyedül hajóval lehet megközelíteni. Itt hívott meg minket egy öreg spanyol, Antonio borozni. Azt mondta, egészséges, tehát boldog. Pont az a hely, ahol el lehet tölteni 1-2 hetet úgy, ha az ember távol akar maradni egy kicsit a világtól — természet van, és nagyjából semmi más. Ha nem kellett volna egy hegyet megmászni sötétedésig, valószínűleg ottmaradunk a következő üvegre is.




Kiki, a vulkanikus kutya, cserepes kaktusszal:




Teide

A zöld északi hegységgel éles ellentétben áll a 3700 méteres Teide vulkán többtíz kilométer átmérőjű kráterének sivatagi tája, 2000m magasságban (a krátert — caldera — több túraút is keresztülszeli):


A Szanatórium (Sanatorio) elhagyott kőépületei — a Szanatóriumot a Teide vulkán kráterében építették több mint száz éve, mert úgy gondolták, hogy a vulkán levegője hatásos a légúti megbetegedések ellen — itt laktak fönt a félsivatagban a beutaltak:


Jelenetek

A helyi munkásosztály kedvenc talponállójában kaptunk a kubai csapostól remek félkeserű bort, az észak-tenerifei buszpályaudvari régióból.

Találkoztunk helyiekkel, akiknek mondtuk, hogy Londonban lakunk, és azért jöttünk, mert ott nagyon hideg van, ők meg mondták, hogy épp Londonba mennek, mert itt meg nagyon meleg van.

Miután a 3. nap kitört az évszázad vihara, az egyik helyitől azt hallani, hogy "Esik! Ilyen soha nincs!"

Megértettem az első szójátékot spanyolul (sőt, kettőt is).

Ettünk végtelen sok sült, főtt és egyéb (pl. paellában élő) halat, szószokkal, kenyérrel, sajttal.



"Mindenki problémája" — családon belüli erőszak elleni plakát:


A Holdfény whiskyzdébe több Rejtő-, vagy IIT-karakter beférne:


A főváros Santa Cruz de Tenerifében több teret is olyan lámpakörtékkel hálóztak be, amelyek közül mindegyik más (valószínűleg "kézzel" lettek fújva). Szép.


"Jelzálog-generáció", mondja a graffiti a stencilcsirke alatt:


Serrano-tál:








2011/01/25

Prága







Pihenő angyaloknak:


Malostranská metrómegálló:


Darling, I'll call you later:


Kötött Trabant:


Játékbolt, nagymotor:


Régi vicc graffitiben:


Prága másik arca (a szép belvároson kívül inkább ilyen):




Oliva galéria:


A helyi Margitsziget:


Kemény:




Ebben a pesti Keleti pályaudvar környékére hasonlító prágai kerületben gyakran jut a helyiek eszébe, hogy vajon hány óra lehet most Sanghajban:






2010/07/19

Skócia beszámoló

"Aw, you speak like a poet, but you punch like one too!"
(a skót Groundskeeper Willie a Simpsonsből)

Skócia helyzete a világban

Vajon mennyit árul el a két ország közötti különbségről az, hogy amíg az angol húszfontoson a világhírű közgazdász Adam Smith arcképe van, addig a skót húszfontoson egy lovagló ember baltával?


Na jó, csalok, valójában három különböző skót bank nyom pénzt — mindhárom bank pénzei máshogy néznek ki, bár ugyanannyit érnek —, és ezeken különböző képek vannak Skócia kultúrájáról (többek között egy whisky-lepárlóüzemes tízfontos a Bank of Scotland jóvoltából).

Skóciát valószínűleg a legtöbb ember egy távoli, hegyes-völgyes mesevilágnak képzeli, a világtól jórészt elzárva. Ehhez képest a skótok többek között a következő dolgokat találták fel:
  • a telefon
  • a televízió
  • a színes fotózás
  • a bicikli (egyes források szerint)
  • a II. világháború megnyeréséhez valószínűleg igen kritikus radar (nélküle a németek akár el is foglalhatták volna az utolsó bástya Angliát, és az USÁ-nak így nem lett volna biztos európai bázisa).
  • a Maxwell-egyenletek (az elektromágnesesség alapjai)
  • a golf
  • az esőkabát (mer' mindig esik)
  • a klónozott birka (na jó, ez pont nem igaz — bár Dolly, a Birka valóban Skóciában lett klónozás által "létrehozva", angol tudósok csinálták).


Nyelv

A világ egyik legviccesebb angol akcentusa, képszerű szlenggel dúsítva. Pl. az "an then yer arse fell aff" ("és akkor leesett a segged") kifejezés használható válaszként, ha valaki bullshitel. Ez itt egy skót szlengszótár, ez meg egy skótakcentus-oktató videó (amikor szemüveg van rajta, akkor felsőosztálybeli angol beszédmódra fordítja az utca nyelvét — pl. "State'a these cunts" = "I feel somewhat perturbed by the outfits and general behaviour of those gentlemen over there.")

Néznivaló:
Dagobert bácsi glasgow-i akcentusa az eredeti angol változatban
Groundskeeper Willie (The Simpsons) franciát tanít (a "Bonjour, you cheese-eating surrender-monkeys" a második világháborúban a németek ellen kevés ellenállást tanúsító franciákra utal, és egyébként szállóige Angliában)



Skót konyha

Első emlékképem Skóciáról az, hogy Glasgowban sétálok péntek este a részeg helyiek között, miközben egy helyi gyorskajáldából származó olajban sült, panírozott hurkát eszek.

Érdekes, hogy a skót konyhában a hurka (ami haggis néven nemzeti étel, és ahogy Willie hirdette, "chopped heart and lungs boiled in a wee sheep's stomach. Tastes as good as it sounds") és a disznósajt (potted hough) is megtalálható. A skótoknak egyébként lételeme az olaj és a panírozás, innen ered a panírban kisütött Mars csoki is (de néha sütnek csokitojást is, panírban). Van olajban sült pizzájuk is, bár azt pont nem panírozzák (felmerül a kérdés, hogy miért nem?)

Tipikus ételek még a különböző füstölt halak (pl. a kipper, ami sózott, füstölt hering), különböző nehéz levesek, de a Nagy-Britanniában népétellé vált "indiai" chicken tikka masala is innen ered.

A szerény étkezési gyökereket meghazudtolva meglepően sok a drága és jó minőségű étterem. Az egyik ilyenben ettünk kobe steaket (ami az elsősorban japánban tenyésztett, és gyerekkorától sörrel itatott és a porhanyósság növeléséért rendszeresen masszírozott, speciális tehénfajtából készül), ami egyrészt nagyon finom (steaket egyébként kevesen csinálnak jól, de itt tényleg értettek hozzá), másrészt viszont kétszer annyiba kerül, mint egy hagyományos bélszín, és annyival nem finomabb, hogy megérje az árát (persze itt már belejön a sznobfaktor meg a ritkaság ára). Mindenesetre japánban újra meg kell majd próbálni, ott biztos más. (Itt meg itt van egy lista száz "kihagyhatatlan" ételről — ha nem is a legdrágábbakkal, de érdemes kísérletezni).

Osztriga:


A konyha szerves részei még a sörök (általában a szénsavmentes ale típusból) és a whisky-k. A sörök közül érdemes kiemelni a BrewDog sörfőzdét, ami kis, független sörfőzdeként, nagyobb marketingköltségvetés hiányában reklám gyanánt megpróbál minél nagyobb feltűnést kelteni. Egyik tipikus sörük a Trashy Blonde (kb. picsás szőke), az üvegén a sör neve alatt a "You know you shouldn't." felirattal.

Az ő söreik közé tartozik még a 5am Saint, valamint a >30%-os alkoholtartalmú Tactical Nuclear Penguin (a névben semmi trükk nincs, egész egyszerűen taktikai atompingvint jelent), ami egy darabig a világ legerősebb söre volt. Amikor egy német sörfőzde megpróbálta felülmúlni őket egy még magasabb alkoholtartalmú sörrel, ők rögtön visszavágtak egy >40%-os változattal, Sink the Bismarck néven. Ehe.

Skócia a whisky egyik őshazája, ami — a legenda és a marketingszövegek szerint — a Skót Felföld hegyeiből lefolyó patakok tiszta vizéből és malátából (maláta: csíráztatott, majd a csírázásban megállított árpa) készül; a folyamat végén pedig legalább 3 évig fahordóban érlelik. Ez a skót whisky (Scotch), amiből egyébként ezerféle van, és hasonló a(sznob)kultúrája, mint máshol a boré (függ az íz attól, hogy hány évig érlelik, milyen a lepárlóüst alakja, hogy mi volt a hordóban előtte stb. stb.)

Kis falusi whiskyfőzde Arran szigetén (Isle of Arran Distilleries), ahol pár fontért körbevezet egy igen erős akcentusú helyi néni, és elmagyarázza a whiskykészítés folyamatát, megmutatja az élesztőtől lassan bugyogó üstöket stb., aztán meg lehet különböző whiskyket kóstolni. Kifejezetten ajánlott.



Látnivalók

Glasgow nem az a hely, amit turisták milliói keresnek fel évente a hely szépségét csodálva — nagyon látszik rajta az ipari múlt, és az, hogy nem sikerült még igazán kihevernie az ipar hanyatlását. Inkább érdekesnek nevezném (rossz és jó értelemben is), de ha az ember erre jár, érdemes beugrani. A dolgok, amik tetszettek:
  • Necropolis: domb tetejére épült temető, száz-kétszáz éves sírokkal, fura szürke emlék-szobrokkal és omladozó kriptákkal (lentebb van kép).
  • Belváros: a Skóciára nagyon jellemző szürke és barna kőből épült utcák, esőben.
  • Sikátorok: esténként New York-i bűnügyi filmek hangulatát idéző sötét sikátorok tucatjai a belvárosban.
  • The Tramway: egy lepusztult külvárosban lévő villamosremizt alakítottak alternatív kiállítóközponttá és parkká. A most bemutatott, eléggé kafkai hangulatú kiállításon (Last Man Turn Off The Lights) konténerek szűk folyosóin van berendezve egy börtön az összes szobájával, a rabok hobbijainak kellékeivel, az őrök jegyzeteivel, napirenddel (minden délután fél 5-kor tea) stb. A kiállítás másik része egy (kitalált) repülőszerencsétlenség hagyatéka — középen egy szétroncsolódott gép, mellette a megégett széksorok, az áldozatok holmijai, repülőgép alkatrész-katalógus, rendőrségi jelentések. Ügyes. A kiállítóközpontban amúgy vannak mindenféle programok is, pl. ingyenes parkour-oktatás.
  • Skót duda: mivel nem turistás hely, Edinburgh-val ellentétben itt nem játszanak skótdudás utcazenészek az utcán, de egy templomban sikerült elkapni természetes környezetében egy katonai megemlékezés kapcsán egy skótduda-előadást, templomi kórussal.
  • Játékmetró: metró, csak kisebb kocsikkal és alagutakkal, mint bárhol. Elég vicces. Körbe-körbe megy a város alatt.
  • Arran szigete: igazi skót táj hegyekkel és birkákkal (lásd lentebb).

Arran szigete

Glasgow-tól egy óra vonatra és egy óra kompra fekszik Arran szigete, amit szokás mini-Skóciának is hívni, mert Skócia különböző régióira jellemző tájak vannak rajta.







Jelenetek

Macis sírkő egy glasgow-i külváros temetkezési vállalkozójánál:


Enyhe anakronizmus az elmúlt évtizedek kockaépületei közé ékelt klasszicista templommal:


Elhagyott cipő a parton:


Skót esküvő:


Lovasszobor, amire kb. 30 éve egyszer felraktak egy forgalomterelő bóját, és azóta akárhányszor leszedte a hatóság, mindig visszakerült (egy idő után feladták, és mára inkább jelképnek számít):


Felvilágosító kampány a metrón:


Skótszoknya-készítő a főutcán:


Mini-rendőrség posztoló rendőröknek (a Dr Who-ban a tardis egy ilyen volt):


Charles Tennant (akin egyáltalán nem látszik, hogy meg kéne halva lennie, és emiatt eléggé morcosnak is tűnik) sírja a Necropolisban:


A Tramway-nél:


Birkafoci, kapusbirkával:


Békevirág:


Glasgow-i hétvége:


Nézni- és olvasnivaló

Monty Python Science Fiction (a jelenet, amiben az alienek mindenkit skóttá változtatnak)
Iain Banks (skót sci-fi(!) író, állítólag nem rossz)
Adam Smith: The Wealth of Nations

2010/06/18

Kijevi beszámoló

Szürreális érzés azon kapni magam, hogy épphogycsak elrepültünk egy elképzelhetetlen méretű lakótelep fölött, én pedig épp cirill betűket próbálok bepréselni a határőr kérdőívén sorakozó miniatűr rubrikákba. Dimi úgy jellemezte előre Kijevet, hogy "egy nagy lakótelep", így nem sok jóra számítottam, de végül kellemesen csalódtam — bár tényleg burjánzik a panel, Kijev mégis nagyon sokarcú város, hatalmas parkokkal (és bennük elszórt hagymakupolás ortodox templomokkal), dombokkal, óvárosokkal, kiülős sörözőkkel, homokos strandokkal — nem egy könnyen kiismerhető hely, amikor a reptérre tartottunk, rögtön találtam még pár helyet, ahova el kellett volna menni.



Ez volt az első utam kelet-kelet Európában, és bár sok tekintetben Magyarország is elég abszurd hely, Ukrajnához képest maga a német precizitás. Ukrajna olyan ország, ahol:
  • emlékműve van a korrupciónak (a Narancs emlékműve Odesszában, ahol a narancs egy történelmi megvesztegetésre utal)
  • egyes metrómegállókban Lenin-idézetek vannak a kommunizmusról (Dimi lefordította az egyiket, ha jól emlékszem, azt írta, hogy a kommunizmust csak akkor értékelik igazán az emberek, ha meg vannak teremtve a gazdasági alapjai. Vagy valami ilyesmi.)
  • A vendéglátónk házában nem volt egy ideig melegvíz, és azt mondták neki, hogy a vizet pénteken kapcsolják majd vissza, de nem tudják, hogy melyiken.
  • A reptéri bankautomata, mielőtt angolul megkérdezné, hogy milyen nyelven szeretnéd használni, először feltesz egy kérdést ukránul, amire a [valami zöld ukrán szöveg] és a [valami piros ukrán szöveg] opciók közül kell választanod.
  • Még mindig van az utcán Lenin-szobruk.
  • Az ukrán elnök nem tud túl jól ukránul (orosz az anyanyelve), és az egyik beszédében a jelenlevő fiatalokat a jövő génállománya helyett a jövő népirtásának nevezte.
  • Kijev jelenlegi polgármestere (Leonyid Csernovetszkij), amikor kétségbe vonták épelméjűségét és pszichológiai vizsgálatnak akarták alávetni, ő azzal próbálta bizonyítani, hogy normális, hogy az elképedt újságírók előtt futott pár kört, azután leúszott néhány hosszt, és végül egy szál úszónadrágban sajtótájékoztatót tartott nekik (New York Times-cikk az esetről).
  • Ugyanez a polgármester néha énekelni kezd sajtótájékoztatókon (videó), és egy CD-t is kiadott, amin szovjet dalokat énekel.
Óriásplakát - lehet találgatni, hogy mit reklámoz:


(A dolgok megértésében sokat segített, hogy Dimi és a házigazda наталиа sok "bennfentes" dolgot elmeséltek az országról — történelem, szokások, politikai helyzet stb.)

A város egyik fő jellemzője, hogy olyan, mintha a nyolcvanas években megállt volna az idő — bár nem sokra emlékszem személyes élményként ebből a korból, teljesen a róla látott filmek és képek világát idézi Kijev 2010-ben (bármennyit lehet nosztalgiázni).







Nyelv

Én már abba a generációba tartozom, akik sose tanultak oroszt (gurrá!, alapvetően), úgyhogy ismét olyan országban találtam magam, ahol minden tele van feliratokkal, és én ki sem tudom őket betűzni. Elég frusztráló érzés, hogy a mindent beborító feliratok ellenére semennyire nem tud az ember eligazodni, úgyhogy az elhatároztam, hogy amíg ott vagyok, megtanulom az ábécét. Ennek következtében két-három nap után már meglehetős biztonsággal (bár egy hatéves elsős sebességével) olvastam ki olyan szavakat, mint hogy gyorsfagyasztott, vagy hogy Чорнобильська, valamint le tudtam írni a lakásban lakó kutya, фродо — Frodó elvtárs — nevét. Hasznos tudni, hogy bár minden ukránul vagy oroszul van kiírva (és a helyiek nem is nagyon beszélnek angolul), a betűk "lefordításával" sokmindent meg lehet érteni, ahogy minden európai nyelvben, itt is sok szó hasonlít az angol/latin megfelelőjére. Sőt, egy csomó szó ugyanaz, mint magyarul, csak átírva cirill betűkre — hasznos ilyen szó pl. a recept (рецепт) vagy a katasztrófa (катастрофа). A Google Maps helyi változatát pedig át lehet kapcsolni, és most idézem a weboldalon a gombot, Szputnyik-nézetre.

A tanulásban Dimi (дими) segített, habár néha rámutatott az utcán egy-egy cikornyásabb ornamentális díszítőelemre is, és megkérdezte, hogy "Na, és az milyen betű?"

Ortopédia jobbra:


Menő ügyvéd ("advokat"):


Ukrán konyha

"Have you ever been to American wedding?
Where's the vodka, where's marinated herring?"
(Gogol Bordello)

Az ukrán konyha jó, és a diétás ellentettje. Voltunk egy gyorsétterem-szerű ukrán kajáldában, ahol a tálcámat megpakoltam levessel, húsokkal, kenyérrel stb., mire Dimi megkérdezte, hogy "És mit fogsz enni? A főételek még csak ezután jönnek." Tipikus ételek pl. a borscs (többféle változatban létező, de alapjaiban káposzta- és húsleves), az oseledec(?) (heringsaláta), a varenyky (főtt tészta, ami hússal töltve főétel, lekvárral töltve desszert — de főételként és desszertként is tejföllel eszik), blini (húsos, sajtos vagy kaviáros palacsinta).

Hideg snidlingleves, összesütött gombás-sajtos hús, tejföl, sajtos sült hús és káposztasaláta (kb. 1500Ft-ért az egész):


A rozskenyérből erjesztéssel készített furán édeskés kvász (pár évtizede még hatalmas kerekes hordókból csapolták az utcán a mobil kvászárusok), egy olyan helyen, ami egy az egyben egy jelenet volt a Csinibabából:


Vodkát ukrán szokás szerint egy katonával kell inni, azaz miután megittad, kell rá enni egy falatot (itt pl. uborka van a vodkáspohárra tűzve):

Muszáj megemlíteni még az ukrán mondást, miszerint "A sör vodka nélkül pénzkidobás."

Pár ukrán konyhás link, érdemes kipróbálni néhány receptet:
Ukrán receptek
Tipikus ételek
Kvász-készítés

A [Lefordíthatatlan nevű tejital]falva (Трое из Простоквашино) c. szovjet rajzfilmről elnevezett tejföl (a rajzfilm egy kisfiú és beszélő állatai életét mutatja be [Lefordíthatatlan nevű tejital]falván):

(Itt egy epizód belőle oroszul, macskával.)

Jelenetek

A legszürreálisabb jelenet: egy egész jól kinéző, pózoló szőke csajt fotózott modellként egy negyvenes, kopaszodó faszi a Dnyeper partján, a háttérben látszódó ipari épületekkel, körülötte alsógatyában álló, a jelenetről látszólag tudomást sem vevő horgászok tucatjaival:

Ezt komolyan magyarázza meg valaki. Vagy inkább ne, mert elveszne a varázsa.

Kijevi metró (szovjet-típusú metrókocsikkal, mint a pesti metró):


"Béketank" a II. világháború múzeuma mellett:


A cirill ábécét egyébként mintha csak nem túl okos kémek ellen találták volna ki: a H betűt N-nek kell ejteni, a fordított N-t I-nek, a C-t Sz-nek, a B-t V-nek, a P-t R-nek, a 3-ast Z-nek, és van Ф (F) meg ж (Zs). Ide pl. az van írva, hogy "ennij":


A kijevi metró:


Itt béreltünk biciklit a külvárosban, teljesen megbízhatónak tűntek a srácok:


Kijevi piaccsarnok értelmezhetetlen, gigantikus körfreskóval (olyan, mintha valamit reklámozna, de nem derül ki, hogy mit):


Lenin-szobor, amit a Kommunista Párt sátra őriz:




Végtelen hosszú mozgólépcső:


Nézni- és olvasnivaló

Ukrajna olyan embereket adott a világnak, mint Bulgakov (Mester és Margarita; Kutyaszív), vagy a Gogol Bordello frontembere (a sors iróniájaként amíg Kijevben voltam, lemaradtam egy ingyenes koncertjükről, ami a házunktól 5 percre lévő parkban volt). Befejezésnek egy, Ukrajnát jól összefoglaló Gogol Bordello-idézet:

"First time I had read the Bible, it had struck me as unwitty
I think it may started rumor that the Lord ain't got no humor."


És a Szovjetunióban 60 évig betiltott Kutyaszív leírása:

"Oroszország, húszas évek. Preobrazsenszkij professzor, a szervátültetések mestere egy közönséges kutyába emberi szívet ültet át. És csoda történik: a kutya fokozatosan átalakul. Mind külsőre, mind belsőre emberre kezd hasonlítani. Bulgakov egyik leghíresebb regénye az 1917-ben kezdődött történelmi folyamat veszedelmeire figyelmeztet látnoki erővel: "Terrorral semmit sem lehet elérni egy élőlénynél, bármilyen fokán is álljon a fejlődésnek. (...) Ezek hiába gondolják azt, hogy a terror segít. Nem, kérem, nem segít, bármilyen terror legyen is az: fehér, vörös, vagy akár barna! Teljesen megbénítja az idegrendszert." (forrás)

2010/06/04

Lisszabon beszámoló + képek









Épületek

A belváros szép és omladozó épületekből áll, kicsit kijjebbmenve meg (legalábbis amennyit láttunk belőle) jellegtelen, lakótelep-szerű házak tömege uralja a tájat.





Biciklik, triciklik:


Ételek

Finom és nyugat-európai mércével olcsó, sok hússal és tengeri állattal. Mindenhol vannak az asztalon előételnek friss zsömlék (és sokszor sajtok) kirakva. Megtanultam azt is, hogy a polipot úgy kell jól elkészíteni, hogy az ember előbb jól kikalapálja, majd lefagyasztja és felengedi - ezután nyoma nincs a rágósságnak, helyette porhanyós és finom. Az a fajta ország, ahol elképesztően sokat lehet enni.

Sült halak, rákok és tintahal:


Helyi nénik a piacon, mögöttük szárított tőkehalak (bacalhau), ami az egyik legjellegzetesebb helyi étel (pl. felvagdalva és tepsiben krumplival összesütve):


Az enyhén rejtői Filé kocsma/"étterem":


Különösen zsíros 'Vigor' tej:


Az egyik dombon található Bairro Alto ("magas kerület"), ahol napközben csak a málló vakolatú házak látszanak, estére viszont tele lesz éttermekkel és kocsmákkal:


Itt van még részletesebb leírás az ételekről.

Közlekedés

Lisszabon utcaképének jellegzetes elemei a régi, fapados villamosok és a meredek dombokra csikorogva mászó siklók:


"Anomália esetén a nyugtát bemutatni kötelező":






Nyelv

A portugál írásban pofátlanul hasonlít a spanyolra, a kiejtésük viszont nagyon különbözik. Ennek ellenére a spanyol José (meg én is, kisebb mértékben) simán elkommunikált velük spanyolul, nem látszott, hogy különösebben bánnák a dolgot, bár a sztereotípia az, hogy nagyon irritálja őket, ha a portugált a spanyol egy tájszólásának tekinti az ember (ennek ellenére érdemes lett volna kipróbálni, hogy mi történik,ha az ember egy portugálul feltett kérdésre azt válaszolja, hogy "Sajnos nem tudok spanyolul.")

Ugyanaz a szöveg portugálul és spanyolul:


Jelenetek

A madárkalitkákkal teli, labirintusszerű Alfama negyed:


Valahogy így képzelném el Spanyolországot a 80-as években, ha szovjet uralom alátartozott volna:






Whisky:


Érdekes, hogy — korábbi diktatúrákat megélt országként — nagyon sok politikai témájú graffiti van, politikai pártokat és úgy általában a hatalmon lévőket szidva:




Suhan:







2010/03/08

Málta - beszámoló

A Máltai köztársaság (Repubblika ta' Malta)

Málta kis szigetország a Földközi-tengeren (Olaszországtól délre) ami az elmúlt kétezer évből összesen kevesebb mint ötvenet töltött független államként, az idő maradék részében a föníciaiak, a görögök, a rómaiak, az arabok, az olaszok és a britek uralma alá tartozott. Némileg elképesztő, hogy bár stratégiai fontosságú elhelyezkedése miatt szinte sose volt esélye a függetlenségre, és kultúrájára nagyon rányomták a bélyegüket a megszállók, félig-meddig mégis megőrizte saját identitását és nyelvét, és amikor 1964-ben végleg kivált az aktuális megszálló Brit birodalomból, teljesen független országként születhetett újjá.

Érdekességek:
  • A ország lakossága 400.000 fő, területe 316 km^2 (kb. fél Budapest)
  • Bár sokan beszélik még az arab gyökerű máltai nyelvet (Jó estét: "Wara nofs inhar it-tajjeb"), a feliratok (még az eldugottabb falvakban is) angolul vannak, és szinte mindenki beszél angolul, így elmondható Máltáról, hogy a Brit szigeteken kívül az egyetlen angolul beszélő ország Európában (a hivatalos nyelvek a máltai és az angol).
  • Innen származik a Máltai Szeretetszolgálat ("Sovereign Military Order of Malta" — magyarul kicsit barátságosabb a marketingjük), ami az eredetileg a Szentföld felé utazókat segítő Máltai lovagrend egyik ágából nőtt ki, és ma is majdnem százezer állandó önkéntese van a világon orvosi és egyéb feladatokat ellátva. A Wikipedia szerint a rend jogi státusza vitatott, de többnyire szuverén szervezetként tekintenek rá (azaz jogilag nem tartozik egyetlen ország fennhatósága alá, bár saját területe nincs).
A főváros, Valletta:


A máltaiak szerettek szentek és helyi hírességek szobrait tenni utcasarkokra, ezzel védelmezve a házaikat:


Szent kutyával:


A St Elmo erőd (jó kérdés, hogy miért avatnak szentté egy Muppets-szereplőt) anno Vallettát védte a támadóktól, ma a turistáktól védik szögesdróttal:


Málta egyik legfurább jellegzetessége a buszok — egyrész rengeteg régi busz van (tessék Kuba 50-es évekbeli amerikai autóinak vonalaira gondolni), másrészt — bár a járművek a tömegközlekedési hálózat részét képezik — a legtöbb busz a sofőr magántulajdonában van, és nagy a hagyománya a járművek személyreszabásának, legyen az az eredeti karosszéria "áramvonalasítása", vagy különféle feliratok és üzenetek nagy betűkkel a járműre festése:




A sziget lakossága nagyon vallásos, így a buszokon a személyes díszítéseknek általában fontos részei a vallásos témájú képek, így pl. nem ritka, hogy egy Jézus néz le rád a vezetőfülke mögül:


Paradicsom, állítja ennek a busznak a teteje:


Vallettában sok utca meredeksége San Franciscót idézi:


Irreálisan kék tenger világítótoronnyal a St Elmo erőd mellett:


Szobrokkal díszített kapualj egy lakóházban (a második kép a kisgyerekekkel vajon mit ábrázolhat?):




Gondolatok az életutakról:


Megszökött otthonról:


Dingli

A fővárosban béreltünk biciklit, és útnak indultunk a sziget nyugati oldala felé (mégsem mindennap mondhatja el az ember, hogy keresztülbiciklizett egy egész országot). Bár a neten talált biciklikölcsönző weboldala némileg Monty Pythonosan le akart beszélni a biciklibérlésről (a borzalmas vezetési kultúrára és a változatos domborzatra hivatkozva), mi nem dőltünk be neki. A sziget nyugati partján található Dingli: szikrázóan kék tenger, zöld fű és vajszínű sziklafalak, köztük szürreálisan beékelt kis farmokkal.







Életképek

Jack Nicholson a buszon:


Jesus saves:


Gülüszemű kutya, ami több, egymás utáni képen is pont ugyanezt a nézést produkálta:


Katuszkert:


Úszni készül a jeges februári vízben (kinti hőmérséklet 10 és 20 fok között):


Úton:


Csónakok egy kis halászfaluban:


Öregek:


A napokat számolva az inkvizítor börtönében:

Érdekes módon a múzeum leírásai alapján az inkvizíció itt nem annyira volt vérszomjas, mint az ember gondolná — úgy tűnt, mintha tényleg hittek volna abban, hogy a világot jobbá teszik azzal, hogy az "eltévelyedetteket" börtönbe vetik pár napra/hétre, majd kirónak rájuk pl. kötelező vasárnaponkénti misérejárást. A kínzást (plafonról lógatták le kötélen az illetőt, de szigorúan csak fél óráig(!)) is csak "nagyon indokolt" esetben vetették be, és a legtöbb áldozat megúszta enélkül.

Az afrikai bevándorlók oktatóközpontja mellett egy lepukkant ipari külvárosban (nem állítanám, hogy nem néztek ránk hülyén, amikor begurultunk biciklivel, és kértünk a helyi büfében két kávét):

Család:


Alföld:


Szárnyak:



viso

< <


©2009 Sarok.org

Search marketing