H3006132027
K3107142128
Sz0108152229
Cs0209162330
P0310172431
Sz0411182501
V0512192602

On the road

2010/06/23

Látogatás Csernobilban


1986. április 26, éjjel 1:23: az ukrán Vlagyimir Iljics Lenin Atomerőmű 4-es blokkja felrobban. A helyiek többége egyáltalán nem értesül a balesetről, a szovjet hatóságok másfél nap múlva ismerik csak be, hogy baleset történt és kezdik el a kitelepítést az erősen sugárszennyezett területről. A helyieknek azt mondták, hogy pár nap múlva visszaköltözhetnek — ez lassan 25 éve volt.









</drámai bevezető>


A baleset

Minden valamennyire mérnöki beállítottságú embernek érdemes elolvasni a katasztrófa részletes történetét a Wikipedián — egyrészt érdekes, másrészt tanulságos, hogy a felkészületlenség, a tervezési hibák és a jól definiált procedúrák hiánya (valamint az, hogy úgy általában nem tartották elég fontosnak a biztonságot) milyen következményekkel járhat. Ha a legtöbb ember nem is tervez ilyen kritikusságú rendszert, a leckék kicsiben mindenkire érvényesek.

Egy rövid összefoglaló:
A baleset napján az erőmű üzemeltetői egy kísérletet akartak elvégezni: ha nincs áram (külső forrásból), akkor egy vészleállás esetén a hűtőrendszert (aminek mennie kell) lehet-e a lepörgő reaktorturbinák energiájával hajtani addig, amíg elindulnak a dízelgenerátorok? (Felmerül a kérdés, hogy ezt a helyzetet alapból miért nem tudta kezelni a reaktor.) A kísérletet külső körülmények miatt a tervezetthez képest pár órával el kellett halasztani, és mire elkezdték, a kísérlet részleteit jól ismerő műszak már hazament, az éjszakás személyzet meg nem volt eléggé felkészülve az eshetőségekre.

A kísérlet elvégzése során több hibát is vétettek, minek következtében a reaktor nagyon instabil állapotba került, de mindezt egészen a kísérlet végéig kontroll alatt tartották a reaktor automatikus biztonsági rendszerei. A probléma az volt, hogy amikor a kísérlet végén le akarták állítani a reaktorokat, a szovjet-típusú reaktorok (máshol nem használják ezeket) tervezési hibája következtében a leállítási folyamat első pár másodpercében nemhogy nem csökken, de nő a láncreakció intenzitása. Ez általában nem okoz gondot, de mivel ekkor a reaktor instabil állapotban volt, ez "elszabadította" a reakciót, az első robbanás pedig tönkretette a reakciót szabályozó rendszer néhány elemét (pár grafitrúd eltört és beakadt), ami lehetetlenné tette, hogy a reakciót leállítsák.

A helyzetet rontotta, hogy sokáig nem tudták, hogy mekkora a kár, mivel nem voltak elég pontos műszereik: a sugárzásmérőik 3,6 Röntgen/h-ig tudtak mérni, míg a valós érték az épületben néhol elérte a 20.000 Röntgen/h-t is (párszáz Röntgen néhány órán át már halálos lehet). Mivel a műszer csak azt mutatta, hogy "több, mint 3,6 Röntgen/h", alábecsülték a veszélyt, és azt hitték, hogy a reaktormag érintetlen.

Csernobil ma

Bár az utolsó csernobili erőműblokk egészen 2000-ig működött, a Zónát sokáig csak speciális engedéllyel lehetett látogatni — pár éve nyitotta csak meg mindenki előtt az ukrán hatóság. Egyedül bemenni tilos (katonák és szögesdrót őrzik), és nem is nagyon ajánlott — a sugárzás egyenetlen, és néhol még most is veszélyes mértékű. Vezetőkkel látogatható, akik ismerik a helyet és a sugárzásviszonyokat — a mi vezetőnk a közelben dolgozott a katasztrófa idején, és az elmúlt évtizedekben is sok időt töltött el a zónában. Az út során be lehet menni számos elhagyott épületbe — lakóházakba, sportcsarnokba, koncertterembe, kocsmába, iskolába, rendőrségre, kórházba, és a kis vidámparkba a rozsdásodó dodzsemjeivel és soha használatba nem vett óriáskerekével. Amikor az ember elhagyja a zónát, sugárzásmérő kapun kell átmenni, ami ugyan részletes információkkal nem szolgál, de ad egy oké/nem oké jelzést. Állítólag ma már nagyon ritka, hogy valaki jelentősebb mennyiségű sugárzásnak legyen kitéve egy ilyen úton — egyes beszámolók szerint (volt, aki lemérte sugárzásmérővel a pár óra alatt az embert érő sugárzásmennyiséget) az embert több sugárzás éri az odafelé tartó pár órás repülőúton.

A mérsékelten szennyezett Külső (hármas) Zóna bejáratánál lévő katonai ellenőrzőpont mellé kitett tábla néhány radioaktív izotóp (cézium-137 és stroncium-90) mennyiségét hasonlítja össze a katasztrófa után és 2006-ban (a térképen a kis radioaktivitás ikon jelzi az erőművet):


Bár az erőművet Csernobilnak (Чорнобиль; jelentése oroszul "fekete fű") hívják, Csernobil városa relatíve messze, 15km-re van az erőműtől. Bár a katonákkal védett zónán belül fekszik, a robbanástól való távolságnak köszönhetően a sugárszennyezettség itt jóval alacsonyabb, mint a belső, Tiltott Zónában. Csernobil városában (Kijevtől kb. 100km-re) ma is több ezren dolgoznak — főleg kutatók, építőmunkások és tűzoltók (nagyon gyorsan el kell oltani a környező erdőkben kitörő tüzeket, ellenkező esetben ismét sok radioaktív por kerülhet a levegőbe).

Szoba az egyik, ma is használatban lévő épületben (bár használják, itt is megállt az idő legalább 25 éve):


A csernobili vegyesbolt. Minden ételt a reaktort körülvevő zónákon kívülről importálnak, bent tilos a termelés.


A tiltott zóna (Зона відчуження Чорнобильської АЕС; Zone of Alienation) felé közeledve:


A zóna párszáz méterre az erőműtől:


A felrobbant 4-es blokk és az azt körülvevő betonszarkofág, amit a katasztrófa utáni néhány hónapban emeltek az ún. Likvidátorok (akik közül azóta sokan valószínűleg a sugárzás okozta rákban meghaltak; lentebb van link az egyikkel készített interjúra):


A mentéshez használt tankok és egyéb járművek ilyen járműtemetőkben vannak, mivel még mindig nagyon sugároznak (és fognak is még valószínűleg párszáz évig):


Pripjaty

Az erőműhöz legközelebbi város Pripjaty (При́п'ять; ejtsd: "pripity"), amit kifejezetten az atomerőmű dolgozóinak és családjuknak építették — Alexander Juvcsenkó, az egyik munkás, aki a katasztrófa idején szolgálatban volt, válasza a kérdésre, hogy miért Csernobilban dolgozott: "I chose it. It was one of the best stations in the Soviet Union, it was a good town to live in, and I had been there for practical work as part of my studies. And it was a good wage. Being a nuclear engineer was a prestigious career - in those days." Pripjatyben a sugárszennyezettség miatt máig tilos lakni — ma omladozó házak, a nyolcvanas évek elszórt használatai tárgyai, betonon áttörő fák és megkopott szovjet jelképek fogadják az embert. A képeken látható romok közül egyébként semmi nem közvetlenül a robbanás következménye; az erőmű több kilométerre van, a sugárzás pedig láthatatlan — a várost az idő és a fosztogatók alakították ilyenné.

Isten hozott Pripjatyben:


Büszke atomváros:




A kulturális központ tornaterme és uszodája:






Nagyon fura dolog látni, ahogy a természet "visszafoglalta" a várost az embertől — majdnem 25 éve nem lakik itt szinte senki, és az ember által lefektetett mesterséges anyagokat a növények sok helyen áttörték, és most burjánzik a természet és itt-ott fák nőnek még a tetőkön is. Furcsa, de az emberi zaj hiányával, a madárcsicsergéssel, a mindenhol növő fákkal és a napsütéssel sokkal inkább idilli a táj, mint síri.






Pripjatyi panel 8. emeletén növő fa:


A helyes átkelés az utcán fontos:


A Komszomol (egy kommunista ifjúsági szervezet) Lobogója c. lap 1985-ből (a főcím némi cirilltudással elolvasható, Központi Bizottság és szovjet miniszter van benne megemlítve, bár a kontextus ebből nem derül ki):


A katasztrófa után lefektetett csövek az út fölött mennek, mert a föld felásása nagymennyiségű (addigra leülepedett) radioaktív port juttathatott volna újra a levegőbe:




A vidámpark, ahol az azóta jelképpé vált óriáskerék pár nappal a robbanás után, az 1986 május elseji ünnepségeken nyílt volna meg:




Elmélet: A sugárzás

Ha az ember azt hallja, hogy "sugárzás", rögtön atomkatasztrófák és védőruhába öltözött emberek jelennek meg a szemei előtt. Bár ez a kép nem teljesen alaptalan, az, hogy valahol "sugárzás" van, önmagában semmitmondó. Az ember akkor is sugárzásnak van kitéve, ha tévét néz, sétál az utcán, vagy krumplit eszik (a krumpli és a banán sugárzóbb a legtöbb növénynél a magas kálium-izotóp tartalmuk miatt), sőt, minden szerves anyag (így az ember is) sugároz. (A C-14-es kormeghatározási módszer, pl. a szerves anyagokban lévő sugárzó szénizotóp mennyiségét méri, ami — mivel bomlik — az anyag korától függ.) Egy sugárzásnak két fő jellemzője van, ami meghatározza, hogy mennyire veszélyes az embere:
  • A sugárzás típusa. Nagyon leegyszerűsítve kétféle típus van, nem ionizáló és ionizáló. Az ionizálás itt azt jelenti, hogy a sugárzás leszakíthatja egy atom elektronját, ami megváltoztatja az atom tulajdonságait — ha ez a szervezeten belül történik, akkor jobb esetben a szervezet észreveszi, és megjavítja a károsult sejtet (vagy, ha nem is javítja meg, a hiba nem okoz nagyobb kárt), rosszabb esetben génmutáció vagy rák lép fel. Ezért az ionizáló sugárzások nagyságrendekkel veszélyesebbek: ilyen sugárzás forrása a nap (UV), a röntgengép, az atomreaktorokban lévő láncreakció, de a banánban lévő radioaktív kálium-izotóp is.
  • A sugárzás mennyisége. A jelenleg leginkább elfogadott elmélet szerint a sugárzás által okozott rizikó egyenesen arányos a dózissal (ha kétszer annyi ideig vagy kitéve neki, vagy egységnyi idő alatt kétszeres sugárzásmennyiségnek vagy kitéve, kétszer annyi az esélye, hogy valami bajod lesz).
Olvasmány: Mindennapi sugárzás





Elmélet: Az atomreaktor

Némi, fizikától viszonylag mentes magyarázat:
  • Maghasadás: egy atom egy beleütköző neutron hatására több kisebb részre bomlik, és eközben (kötési) energia szabadul fel — ez az energia az, amit az erőmű elektromos árammá alakít.
  • Láncreakció: amikor egy maghasadás (lásd előző pont) elindít egy másik maghasadást, az pedig még egyet, és így tovább sokáig. Praktikus, mert ha a láncreakció egyszer elindul, utána "magától" termelődik az energia. (Fizika: a maghasadást egy neutron indítja el, és ha a maghasadás egyik mellékterméke még egy neutron, akkor az elindíthat még egy maghasadást stb.)
  • Kontrollált láncreakció: azt, hogy mennyi energia termelődjön a láncreakció során, szabályozni lehet. (Fizika: a láncreakciót neutronok indítják, úgyhogy ha neutronokat részben elnyelő anyagot rakunk az útjukba, akkor a reakció lassul, esetleg teljesen megáll.) Minden atomerőműben van automatikus szabályozórendszer, ami a reakciót kontroll alatt tartja, így az erőmű energiakibocsátása tervezhető.
  • Kontrollálatlan láncreakció: ha a láncreakció nincs kontroll alatt tartva, a maghasadások száma exponenciálisan (nem matekosoknak: nagyon) nő, ami robbanáshoz vezethet (ezt atomfegyverekben alkalmazzák).
A gyermeknevelés szociológiai problémái c. könyv egy Lenin-kötet mellett:


Magyar vonatkozások

Az atomenergia történetének sok magyar vonatkozása van. Ezek közül néhány:
  • A nukleáris láncreakció elvét Szilárd Leó dolgozta ki.
  • Az első atomreaktor-szabadalmat Szilárd Leó és Enrico Fermi nyújtotta be ("Neutronic Reactor", US Patent 2,708,656).
  • Az egyik első gyakorlati felhasználása az radioaktivitásnak az volt, amikor (a később Nobel-díjat kapó) Békésy György úgy bizonyította be, hogy a rá főző házinénije a megmaradó vacsorát felhasználja későbbi ételekben, hogy radioaktív anyagot rakott a maradékba, ami utána műszerekkel kimutatható volt egy későbbi ételben. (A technikát ma is sok területen alkalmazzák, bár általában nem albérletekben.)
  • Az amerikai atombombát megépítő Manhattan Project tagjai voltak Szilárd Leó, Teller Ede és Wigner Jenő (a történet szerint Szilárd Leó és Einstein közösen írták a levelet, ami a Manhattan Project megalapításához vezetett)


Csernobil hagyatéka

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) ma is vitatkozik az orvosokkal és egyéb felekkel arról, hogy hány áldozata van Csernobilnak — a számok párezer rákos esettől százezrekig terjednek. A becslés egyik nehézsége, hogy nehéz elválasztani a sugárzás közvetlen hatását a kitelepítések közvetett hatásaival (reményvesztettség, depresszió, alkoholizmus, dohányzás és ezek egészségügyi hatásai). Azt valószínűleg mindenki hallotta, hogy a robbanás következtében Európa felett elhaladt egy radioaktív felhő, de azt valószínűleg kevesen tudják, hogy ennek még ma is van hatása Európa átellenes pontjain is — Nagy-Britanniában sok helyen még ma is rendszeres sugárzásmérésnek vetik alá a birkákat (Guardian cikk) (ezeken a területeken radioaktív cézium került a talajba, ami utána belekerül a fűbe, utána meg az azt lelegelő birkákba).

Interjú Alexander Juvcsenkóval, az egyik munkással, aki a robbanás éjjelén az erőműben dolgozott és a sugárzástól sok helyen megégett (az interjú szerint neki az átéltek ellenére nincs semmi baja az atomenergiával, csak a biztonságra figyeljenek eléggé)
Interjú egy likvidátorral 1. rész 2. rész

A konklúziót mindenki vonja le magának.

2010/06/18

Kijevi beszámoló

Szürreális érzés azon kapni magam, hogy épphogycsak elrepültünk egy elképzelhetetlen méretű lakótelep fölött, én pedig épp cirill betűket próbálok bepréselni a határőr kérdőívén sorakozó miniatűr rubrikákba. Dimi úgy jellemezte előre Kijevet, hogy "egy nagy lakótelep", így nem sok jóra számítottam, de végül kellemesen csalódtam — bár tényleg burjánzik a panel, Kijev mégis nagyon sokarcú város, hatalmas parkokkal (és bennük elszórt hagymakupolás ortodox templomokkal), dombokkal, óvárosokkal, kiülős sörözőkkel, homokos strandokkal — nem egy könnyen kiismerhető hely, amikor a reptérre tartottunk, rögtön találtam még pár helyet, ahova el kellett volna menni.



Ez volt az első utam kelet-kelet Európában, és bár sok tekintetben Magyarország is elég abszurd hely, Ukrajnához képest maga a német precizitás. Ukrajna olyan ország, ahol:
  • emlékműve van a korrupciónak (a Narancs emlékműve Odesszában, ahol a narancs egy történelmi megvesztegetésre utal)
  • egyes metrómegállókban Lenin-idézetek vannak a kommunizmusról (Dimi lefordította az egyiket, ha jól emlékszem, azt írta, hogy a kommunizmust csak akkor értékelik igazán az emberek, ha meg vannak teremtve a gazdasági alapjai. Vagy valami ilyesmi.)
  • A vendéglátónk házában nem volt egy ideig melegvíz, és azt mondták neki, hogy a vizet pénteken kapcsolják majd vissza, de nem tudják, hogy melyiken.
  • A reptéri bankautomata, mielőtt angolul megkérdezné, hogy milyen nyelven szeretnéd használni, először feltesz egy kérdést ukránul, amire a [valami zöld ukrán szöveg] és a [valami piros ukrán szöveg] opciók közül kell választanod.
  • Még mindig van az utcán Lenin-szobruk.
  • Az ukrán elnök nem tud túl jól ukránul (orosz az anyanyelve), és az egyik beszédében a jelenlevő fiatalokat a jövő génállománya helyett a jövő népirtásának nevezte.
  • Kijev jelenlegi polgármestere (Leonyid Csernovetszkij), amikor kétségbe vonták épelméjűségét és pszichológiai vizsgálatnak akarták alávetni, ő azzal próbálta bizonyítani, hogy normális, hogy az elképedt újságírók előtt futott pár kört, azután leúszott néhány hosszt, és végül egy szál úszónadrágban sajtótájékoztatót tartott nekik (New York Times-cikk az esetről).
  • Ugyanez a polgármester néha énekelni kezd sajtótájékoztatókon (videó), és egy CD-t is kiadott, amin szovjet dalokat énekel.
Óriásplakát - lehet találgatni, hogy mit reklámoz:


(A dolgok megértésében sokat segített, hogy Dimi és a házigazda наталиа sok "bennfentes" dolgot elmeséltek az országról — történelem, szokások, politikai helyzet stb.)

A város egyik fő jellemzője, hogy olyan, mintha a nyolcvanas években megállt volna az idő — bár nem sokra emlékszem személyes élményként ebből a korból, teljesen a róla látott filmek és képek világát idézi Kijev 2010-ben (bármennyit lehet nosztalgiázni).







Nyelv

Én már abba a generációba tartozom, akik sose tanultak oroszt (gurrá!, alapvetően), úgyhogy ismét olyan országban találtam magam, ahol minden tele van feliratokkal, és én ki sem tudom őket betűzni. Elég frusztráló érzés, hogy a mindent beborító feliratok ellenére semennyire nem tud az ember eligazodni, úgyhogy az elhatároztam, hogy amíg ott vagyok, megtanulom az ábécét. Ennek következtében két-három nap után már meglehetős biztonsággal (bár egy hatéves elsős sebességével) olvastam ki olyan szavakat, mint hogy gyorsfagyasztott, vagy hogy Чорнобильська, valamint le tudtam írni a lakásban lakó kutya, фродо — Frodó elvtárs — nevét. Hasznos tudni, hogy bár minden ukránul vagy oroszul van kiírva (és a helyiek nem is nagyon beszélnek angolul), a betűk "lefordításával" sokmindent meg lehet érteni, ahogy minden európai nyelvben, itt is sok szó hasonlít az angol/latin megfelelőjére. Sőt, egy csomó szó ugyanaz, mint magyarul, csak átírva cirill betűkre — hasznos ilyen szó pl. a recept (рецепт) vagy a katasztrófa (катастрофа). A Google Maps helyi változatát pedig át lehet kapcsolni, és most idézem a weboldalon a gombot, Szputnyik-nézetre.

A tanulásban Dimi (дими) segített, habár néha rámutatott az utcán egy-egy cikornyásabb ornamentális díszítőelemre is, és megkérdezte, hogy "Na, és az milyen betű?"

Ortopédia jobbra:


Menő ügyvéd ("advokat"):


Ukrán konyha

"Have you ever been to American wedding?
Where's the vodka, where's marinated herring?"
(Gogol Bordello)

Az ukrán konyha jó, és a diétás ellentettje. Voltunk egy gyorsétterem-szerű ukrán kajáldában, ahol a tálcámat megpakoltam levessel, húsokkal, kenyérrel stb., mire Dimi megkérdezte, hogy "És mit fogsz enni? A főételek még csak ezután jönnek." Tipikus ételek pl. a borscs (többféle változatban létező, de alapjaiban káposzta- és húsleves), az oseledec(?) (heringsaláta), a varenyky (főtt tészta, ami hússal töltve főétel, lekvárral töltve desszert — de főételként és desszertként is tejföllel eszik), blini (húsos, sajtos vagy kaviáros palacsinta).

Hideg snidlingleves, összesütött gombás-sajtos hús, tejföl, sajtos sült hús és káposztasaláta (kb. 1500Ft-ért az egész):


A rozskenyérből erjesztéssel készített furán édeskés kvász (pár évtizede még hatalmas kerekes hordókból csapolták az utcán a mobil kvászárusok), egy olyan helyen, ami egy az egyben egy jelenet volt a Csinibabából:


Vodkát ukrán szokás szerint egy katonával kell inni, azaz miután megittad, kell rá enni egy falatot (itt pl. uborka van a vodkáspohárra tűzve):

Muszáj megemlíteni még az ukrán mondást, miszerint "A sör vodka nélkül pénzkidobás."

Pár ukrán konyhás link, érdemes kipróbálni néhány receptet:
Ukrán receptek
Tipikus ételek
Kvász-készítés

A [Lefordíthatatlan nevű tejital]falva (Трое из Простоквашино) c. szovjet rajzfilmről elnevezett tejföl (a rajzfilm egy kisfiú és beszélő állatai életét mutatja be [Lefordíthatatlan nevű tejital]falván):

(Itt egy epizód belőle oroszul, macskával.)

Jelenetek

A legszürreálisabb jelenet: egy egész jól kinéző, pózoló szőke csajt fotózott modellként egy negyvenes, kopaszodó faszi a Dnyeper partján, a háttérben látszódó ipari épületekkel, körülötte alsógatyában álló, a jelenetről látszólag tudomást sem vevő horgászok tucatjaival:

Ezt komolyan magyarázza meg valaki. Vagy inkább ne, mert elveszne a varázsa.

Kijevi metró (szovjet-típusú metrókocsikkal, mint a pesti metró):


"Béketank" a II. világháború múzeuma mellett:


A cirill ábécét egyébként mintha csak nem túl okos kémek ellen találták volna ki: a H betűt N-nek kell ejteni, a fordított N-t I-nek, a C-t Sz-nek, a B-t V-nek, a P-t R-nek, a 3-ast Z-nek, és van Ф (F) meg ж (Zs). Ide pl. az van írva, hogy "ennij":


A kijevi metró:


Itt béreltünk biciklit a külvárosban, teljesen megbízhatónak tűntek a srácok:


Kijevi piaccsarnok értelmezhetetlen, gigantikus körfreskóval (olyan, mintha valamit reklámozna, de nem derül ki, hogy mit):


Lenin-szobor, amit a Kommunista Párt sátra őriz:




Végtelen hosszú mozgólépcső:


Nézni- és olvasnivaló

Ukrajna olyan embereket adott a világnak, mint Bulgakov (Mester és Margarita; Kutyaszív), vagy a Gogol Bordello frontembere (a sors iróniájaként amíg Kijevben voltam, lemaradtam egy ingyenes koncertjükről, ami a házunktól 5 percre lévő parkban volt). Befejezésnek egy, Ukrajnát jól összefoglaló Gogol Bordello-idézet:

"First time I had read the Bible, it had struck me as unwitty
I think it may started rumor that the Lord ain't got no humor."


És a Szovjetunióban 60 évig betiltott Kutyaszív leírása:

"Oroszország, húszas évek. Preobrazsenszkij professzor, a szervátültetések mestere egy közönséges kutyába emberi szívet ültet át. És csoda történik: a kutya fokozatosan átalakul. Mind külsőre, mind belsőre emberre kezd hasonlítani. Bulgakov egyik leghíresebb regénye az 1917-ben kezdődött történelmi folyamat veszedelmeire figyelmeztet látnoki erővel: "Terrorral semmit sem lehet elérni egy élőlénynél, bármilyen fokán is álljon a fejlődésnek. (...) Ezek hiába gondolják azt, hogy a terror segít. Nem, kérem, nem segít, bármilyen terror legyen is az: fehér, vörös, vagy akár barna! Teljesen megbénítja az idegrendszert." (forrás)

viso



©2009 Sarok.org

Search marketing