H0108152229
K0209162330
Sz0310172431
Cs0411182501
P0512192602
Sz0613202703
V0714212804

On the road

2011/01/27

Kanári-szigetek (II.)

Tenerife a Kanári-szigetek közül a legnagyobb, területe 2000km^2, lakosszáma 900.000, hivatalos nyelve a spanyol (az andalúzhoz hasonló szóvégeket leharapó akcentussal, ami nem a nyelvtanuló legjobb barátja). A klímája kellemes (télen 20 fok körüli), zseniális a táj, az emberek barátságosak, és jó a konyha (főleg a rengeteg halétel és a sajtok).

Túra

Első nap eltúráztunk a vulkanikus eredetű, kaktuszokkal teletűzdelt Anaga-hegységben a világtól elzárt Chamorga faluból (egy templom, egy kocsma) le az óceánpartra és vissza.




Túraút a kaktuszok között. (Tenerife hegyes-völgyes domborzata között rengeteg mikroklíma található, és sok növény van a szigeten, ami csak itt honos.)


Az Atlanti-Óceánhoz közeledve, párszáz méter magasban:


Nyugalom:


A völgyben elrejtett kis farm:


Szintén túraút:


Melegvizű öböl vulkanikus fekete homokkal és irreális alakú (innen annyira nem látszik) sziklákkal:


Kis üdülő/halászfalu, ahol kb. 10 ház van (több térképen is néztem, egyiken sincs neve), és egyedül hajóval lehet megközelíteni. Itt hívott meg minket egy öreg spanyol, Antonio borozni. Azt mondta, egészséges, tehát boldog. Pont az a hely, ahol el lehet tölteni 1-2 hetet úgy, ha az ember távol akar maradni egy kicsit a világtól — természet van, és nagyjából semmi más. Ha nem kellett volna egy hegyet megmászni sötétedésig, valószínűleg ottmaradunk a következő üvegre is.




Kiki, a vulkanikus kutya, cserepes kaktusszal:




Teide

A zöld északi hegységgel éles ellentétben áll a 3700 méteres Teide vulkán többtíz kilométer átmérőjű kráterének sivatagi tája, 2000m magasságban (a krátert — caldera — több túraút is keresztülszeli):


A Szanatórium (Sanatorio) elhagyott kőépületei — a Szanatóriumot a Teide vulkán kráterében építették több mint száz éve, mert úgy gondolták, hogy a vulkán levegője hatásos a légúti megbetegedések ellen — itt laktak fönt a félsivatagban a beutaltak:


Jelenetek

A helyi munkásosztály kedvenc talponállójában kaptunk a kubai csapostól remek félkeserű bort, az észak-tenerifei buszpályaudvari régióból.

Találkoztunk helyiekkel, akiknek mondtuk, hogy Londonban lakunk, és azért jöttünk, mert ott nagyon hideg van, ők meg mondták, hogy épp Londonba mennek, mert itt meg nagyon meleg van.

Miután a 3. nap kitört az évszázad vihara, az egyik helyitől azt hallani, hogy "Esik! Ilyen soha nincs!"

Megértettem az első szójátékot spanyolul (sőt, kettőt is).

Ettünk végtelen sok sült, főtt és egyéb (pl. paellában élő) halat, szószokkal, kenyérrel, sajttal.



"Mindenki problémája" — családon belüli erőszak elleni plakát:


A Holdfény whiskyzdébe több Rejtő-, vagy IIT-karakter beférne:


A főváros Santa Cruz de Tenerifében több teret is olyan lámpakörtékkel hálóztak be, amelyek közül mindegyik más (valószínűleg "kézzel" lettek fújva). Szép.


"Jelzálog-generáció", mondja a graffiti a stencilcsirke alatt:


Serrano-tál:








2009/07/07

London—Brighton

"Hova mentek biciklivel? Brightonba?? De hát az nagyon messze van!" (Magyar kávézós lány a wimbledoni állomáson.)

Ekkor még csak mosolyogtunk, mert nem tudtuk, mi vár ránk. Londonból letekerni a tengerhez, Brightonba, "klasszikus" bicikliútvonal — valószínűleg a legtöbb itteni bringás fejében megvan, hogy egyszer meg kéne csinálni. Angol vidék kis kanyargó utakkal, földekkel és erdőkkel, kis falvak, többszázéves pubok, a végén pedig az egyik legszebb tengerparti város. Még a British Heart Foundation is szervez évente ilyen jótékonysági biciklitúrát (Angliában gyakori, hogy valaki úgy gyűjt jótékonyságra pénzt, hogy "cserébe" megcsinál valami nehéz túrát, pl. lefut egy maratont, és ezzel a tettel hirdeti a jótékonysági akciót). Bár nem egy kifejezetten kis táv, találtam egy túraleírást a neten, ami azt állítja magáról, hogy majdnem teljesen lapos, és nagyjából 60km Dél-Londonból indulva. Nos, ez egyáltalán nem tűnt vészesnek, úgyhogy vasárnap délelőtt belevágtunk.

Az útvonal Suttonből indul, ami bár London legszéle, még nagyon rossz a tehén/betonház aránya. Egy kis dél-londoni szuburbia a vonatról:


Indulás után az első, ami feltűnt, hogy a leírással ellentétben egyáltalán nem lapos. Sőt, kevés kivétellel nincs benne vízszintes szakasz (persze Angliában ez nem meglepő, de azért mégis). A Google Maps-alapú Elevation Profiler ezt állítja róla így utólag:




A másik, hogy nem 60, hanem inkább nettó 75km. Az útvonalleíráshoz a weboldalon számos komment is tartozik, amikben az útvonalat dícsérik (amúgy teljesen jogosan), és több hozzászóló hozzáteszi, hogy szünetekkel 5-6 óráig tartott nekik az út, pedig:
1) ez volt az illető első, 12 mérföldnél (19km) hosszabb biciklitúrája
2) 15km-rel hosszabb útvonalon ment, mint a leírás
3) 3 hete kezdett el csak rendszeresen biciklizni
4) 22 éve nem biciklizett
(ez nem vicc.)

Nekünk ehhez képest 8 (nyolc) óra volt (megállásokkal együtt), pedig napi 22km-t biciklizek mostanában. Szerintem ezek a hozzászólók kurvára viccelnek.

Na de a nehézségekért kárpótol a táj és az időjárás. Ugyan a kiindulóponton több boltban is próbálkoztunk, naptejet sehol nem sikerült találni, viszont az egyikben volt leégés utáni krém, hogy ha naptej hiányában leégtél, legyen mivel kenegetni magad. Végül leégni nem sikerült (ami egy csoda — naiv ausztrál kolléga, akinek ez az első nyara itt, két hete égett rákvörösre egy hétvégén), viszont féloldalasan lebarnulni (a nap mindig jobbról sütött) azt igen (néha kellett volna kicsit háttal tekerni).





Erdei postaláda:


A Sárkány pub kerthelyiségében a Colgate nevű faluban:


A múlt hétvégi varangyveszély tábla után most sikerült egy kacsaveszélyt (piros háromszögben kacsa) is begyűjteni. Ez meg vértehén:


Az út vége felé közeledve meglehetősen nagy megkönnyebbülés, amikor az ember meglátja az első Brighton & Hove feliratú táblákat az utolsó domb tetején, a távolban a tengerrel:


Innen az ember úgy érzi, hogy már a célnál van, pedig a fenét, meg is kell találni a tengert. Alapvetően azt lehetne hinni, hogy egy domboldalra épült városnál ez triviáils, hiszen fönt város, lent tenger (ráadásul már voltam is ott párszor). Ez valamennyire igaz is, de mégis kellett egy kicsit küzdeni, mint korcsolyás disznónak a jégen, mire végül egy utca végén megláttuk ezt:


1930:


A Brighton & Hove Tornász Klub temploma:


"A kukába belemászni tilos" figyelmeztetés, azt sejtetve, hogy itt az emberek bele szoktak mászni a kukákba:


Ez a néni, aki itt tolja a biciklit, azóta biztos megírta a túraleírásos oldalra, hogy 3,5 óra alatt biciklizett le Londonból, de csak azért tartott ennyi ideig, mert közben meg kellett tanulnia biciklizni:


Az angol fürdővárosok nagy része a vasút elterjedésével jött létre, amikor mind a munkásosztály, mind a gazdagabbak körében divat lett szívni egy kis tengeri levegőt. Amióta elérhetőek lettek a külföldi utazások, az angol seaside resortok szerepe sokkal kevésbé jelentős, de még mindig kirándulók ezrei árasztják el őket egy-egy napos hétvégén. Brighton az egyik legjelentősebb ilyen város Londonhoz való közelsége és jellegzetes karaktere miatt.






Az angolok szeretnek erőműveket a tengerpartra rakni (ennek nyilván van oka — Captain Obvious), így itt is látszik a Shoreham gázerőmű kecses sziluettje a háttérben:


Ezekért az eredetileg csak öltözőszekrénynek használt beach hutökért egy pár éves cikk szerint manapság 12.000 fontot is elkérnek (pedig nincs bennük víz és áram, viszont törvényileg van szabályozva a színük):


A Royal Pavilion által ihletett hagymakupolás játszótér:




2009/04/14

Helvellyn, Lake District



Mászós:


Család:


2008/10/31

Fehérszikla-vidék (White Cliffs Country)

A vidék

A Dover környéki sziklafalakat körülvevő vidék neve White Cliffs Country; a táj többtíz kilométeren keresztül tartó, szinte függőleges tengerparti sziklákból és a sziklák tetején és a parti öblökben elterülő falvakból áll. A sziklák mészkőből vannak, egészen konkrétan abból, amiből az iskolai krétát csinálták régen (ma már vegyi úton történik a dolog) — és tényleg, ha megkapirgálod a sziklát, lejön. Kicsit ijesztő dolog egy kaparásra szétporladó sziklafal... A falak sok helyen több mint száz méter magasak (mint egy harmincemeletes ház; jó sokat kellett dolgozni vele az algáknak, akik a Wikipedia szerint összerakták) és Franciaországból is látszanak vékony fehér csíkként, amint az ezen a képen látszik.

A környék történelmi jelentősége, hogy ez a rész van legközelebb a kontinenshez, így a potenciális megszállók jó eséllyel innen jöttek - és ezen a környéken volt a Battle of Britain is, Németország sikertelen légitámadása Anglia ellen a második világháborúban.



Túra 1: Dover-Folkestone-Dover

Biciklitúra a partmenti Saxon Shore Way mentén Doverből Folkestone-ig, ahol a Csatorna-alagút bejárata van, majd vissza.


Dover enyhén szólva elvesztette a festői helyszín adta előnyöket a raktárak és kikötők építése során:


A Shakespeare Cliff tetején, ami állítólag a Lear Kiráy egyik jelenetére inspirálta őt személy szerint ("How fearful / And dizzy 'tis, to cast one's eyes so low!"):




A Samphire Hoe-n, ami a Csatorna-alagút (Eurotunnel) építése alatt kitermelt föld összehordásával készült, majd lebetonozták az egészet, és most tehenek legelnek rajta (nem vicc). Ide a sziklák tetejéről egy enyhén meredek alagúton lehet lejutni, ami kb. 200m alatt 100m-t esik — vicces volt visszatekerni rajta :)





Az információs tábla alján kisbetűkkel — biztos, ami biztos alapon — megjegyzik, hogy érdemes vigyázni, mert viperák találhatóak a fűben:


Táblák geográfiailag kihívással küzdők részére:


Part a Samphire Hoe mellett:


Bár képeken ezt az aspektusát sajnos nem sikerült megörökíteni, de Folkestone egészen Little Britain-i hangulatú a tengerparton nyaraló angolok ezreivel.




Ez meg már a trópusi naplemente visszafelé gurulva:


Túra 2: Dover-Deal

Itt a szeles időre való tekintettel inkább gyalog mentünk Deal-ig (kb. 15km a sziklák tetején). Az ember nem érzi túl nagynak magát a sziklákhoz képest:


Sziklák tetejére épült falu:


Angliában a földek túlnyomó többsége magánkézben van, de rengeteg publikus ösvény van (right of way vagy public footpath), amin át lehet menni a privát földeken. Relatíve új kezdeményezés, hogy egész területeket nyitnak meg a nép előtt (access land):


A Hülye Járások Minisztériuma ajánlásával:




Ez meg már a végállomás, Kingsdown és Deal (továbbmenve pedig Sandwichbe jut az ember)


Csónakok és beach hutok Kingsdown partján:




Kingsdown:


Van még pár kép a néhánnyal ezelőtti bejegyzésekben.

2008/09/17

Írország képek

A két tó völgye (Gleann dá Loch):

(az arányokat nem biztos, hogy érezni, de azok a kis hangyák ott a homokon lent emberek.)

A völgyben az Upper Lake partján:


Kelta temető:


Slartibartfast egyik korai munkája:


2008/09/03

Kent @ Dél-Anglia

Lóföldek:


Méláz:




Hazaér:


Marina:






Park a dombtetőn:




Kutyahierarchia:


The White Horse pub:


Izé:


A filozófus:


Arcok:






Visszafelé:


2008/05/28

Ír tájak







Enyhe kontraszt:


2008/05/07

Birka


Okosan legel.

2007/07/26

Szlovénia


a triglav



'a good place to sleep'



a szlovén alföld


2007/07/17

Hétvége - hegyek





Aztán láttunk erdei forgóajtót, nagyon praktikus:







viso

< <


©2009 Sarok.org

Search marketing