H3006132027
K3107142128
Sz0108152229
Cs0209162330
P0310172431
Sz0411182501
V0512192602

On the road

2009/09/22

New York - beszámoló

"Liberty, fuck yeah!
Band-aids, fuck yeah!
Immigrants, fuck yeah!
Popeye, fuck yeah!"
(Team America: World Police)










Utcakép

New York pontosan olyan, mint a filmekben — talán Párizs mellett a másik olyan város, amiről egészen pontos képem volt anélkül, hogy valaha jártam volna ott (igaz, azért van jópár meglepetés is) — nem véletlenül hirdették pár éve úgy az országot, hogy "You've seen the film — now visit the set". Persze a valóságban jóval kevesebb az autós üldözés és a fánkevő rendőr, vagy legalábbis most már bemennek az irodáikba a fánkokkal előtte.






Emberek

New York City lakossága 8 millió, amíg ez az agglomerációval együtt 18 millió (majdnem két Magyarország egy városban) — a szomszédos Connecticut állam tengerpartján kb. 150km hosszúságban húzódnak az egybenőtt városok. New York híres a világ minden tájáról ideérkező bevándorlókról (zsidó, olasz, ír, karibi, latin-amerikai stb.), és jelenleg a következő a demográfiai összetétele (itt lehet erről részletesebben olvasni):
44% fehér
27% latin-amerikai
25% fekete
0.4% indián
Furcsa, hogy pl. Londonhoz képest, ahol állandóan keverednek az emberek a különböző környékeken, mennyivel homogénebb tud lenni egy-egy hely — Harlemben pl. simán tudtam úgy sétálni akár negyed órát is, hogy nem láttam kettőnél több fehér arcot.





Itt lent balra látható az 1892-től 1954-ig működő Ellis Island határátkelőhely, ahol ma ingyenes múzeum van, ami bemutatja azt a procedúrát, amin a jobb élet reményében többhetes hajóút után megérkezők átéltek. Percek, sőt, sokszor másodpercek alatt kellett a bevándorlási tiszteknek és az orvosoknak megállapítani, hogy az illető beengedhető-e, vagy további vizsgálatoknak kell alávetni — mindezt úgy, hogy sok bevándorlóval nem volt közösen beszélt nyelvük, és azok sokszor teljesen különböző családi és kulturális háttérből jöttek. Az orvosok által a gyengeelméjűség felfedezésére kidolgozott egyik "kultúrákon áthidaló" teszt pl. az volt, hogy — a gyerekjátékhoz nagyon hasonlóan — különböző formájú elemeket kellett különböző formájú lyukakba belenyomnia az érkezőnek.


Bevándorlók az Ellis Island múzeumában, ahol a feliratok szerint több mint 100 millió mai amerikai (az ország lakosságának egyharmada) ősei jöttek be az országba:


Nem túl barátságos orvosi eszközök, amiket az újonnan érkezők ellen bevetettek:


Tér

Bár ennél jobban is szét akartam nézni, az idő nagy részét végül Manhattanben sikerült tölteni (némi Brooklynnal és környező szigetekkel), így az alábbiak Manhattanre vonatkoznak főleg. Egész New York népsűrűsége kb. 10.000/km², míg a másfél milliós Manhattané 25.000/km² (előbbi Budapest népsűrűségének háromszorosa, utóbbi nyolcszorosa(!)). Ehhez jön hozzá, hogy a szigeten nagyon kevés a szabad tér — a Central Park hatalmas (3,5 Margitsziget), de ezen kívül nagyon kevés a park és az emberek által használható szabad tér, cserébe nagyon sok az ember. Érdekes, hogy bár rengeteg a tengerpart (az ötből négy kerület szigeteken fekszik), ezzel nem nagyon tudtak mit kezdeni ("Úristen, part! Most mi legyen?"), főleg soksávos utakat raktak rájuk.

A Manhattanben elérhető terek többségét némileg kompenzálják a tetőkertek (rengeteg ilyet látni, de persze nem a szegényebb környékeken) és az ilyen betonplaccok, ahol kívülről érkezettként lehet nézni a helyieket (akik nem nagyon vesznek észre, vagy legalábbis úgy tesznek, mintha nem lógnál ki nagyon közülük):


A Central Park:




Munka után:


A Bryant Park a belvárosban található kevés park egyike, ahova ebédidőben lesereglenek a környékbeli irodaházakból a dolgozók enni és napozni.


A nemrég megnyílt High Line park egy korábbi, egy emelet magasságban futó vasútvonal helyének megmentésével és parkká alakításával történt (vicces, hogy úgy néz ki, mintha gazzal lenne benőve az egész, de közelebbről megnézve látszik, hogy minden egyes gaz és fűcsomó tudatosan lett elültetve):




A Times Square-en annyi ember van, amennyi a valóságban nincs is. A Wikipedia szerint ez a legtöbb turista által látogatott hely a világon (fene tudja, hogy mérik).


Az NYPD Times Square-i neonja inkább egy sanghaji bordélyházat idéz:


Ten Sesame Street Wannabes:


Rend

Míg a város a hetvenes-nyolcvanas évekre az amerikai bűnözés egyik központja lett (ebben a bűnszövetkezetek által terjesztett kábítószereknek nagy szerepe volt), az elmúlt 15 évben Rudolph Giuliani és Michael Bloomberg polgármesterek alatt a bűnözés mértéke nagyon leesett, és mára az egyik (ha nem a) legbiztonságosabb amerikai nagyváros. A rendőrség jól láthatóan jelen van az utcákon, járműveik a biciklitől az ilyen kis interceptorokon át:

... a hatalmas Mobile Command Centerekig terjednek:

(Az vajon véletlen, hogy a rendőrség mottójául választott Courtesy, Professionalism, Respect nagy betűkkel kiemelt kezdőbetűi a CPR — újraélesztés — kifejezést adják ki?)

Önkormányzati kampányfogás lehet, de itt éppen a városi tűzoltóság beszélget és fotózkodik az emberekkel:


Az amerikai hadsereg toborzóirodája a Times Square közepén (very subtle, ahogy az angol mondaná):


Az pénzügyi negyed



Wall Street, a New York-i tőzsde otthona, és a pénzügyi világ jelképe:


Lázadás — a Wall Street Bull (óriási bikaszobor, amivel az pénzügyi világ "erejét" szokták jellképezni) tökeit nyalva:


Bedeszkázott ablakú irodaház (több ilyen is volt rajta elszórva):


Közlekedés

New York Amerika egyetlen városa, ahol az emberek többsége tömegközlekedést használ a munkábajutáshoz — ehhez nagymértékben hozzájárul, hogy van tömegközlekedés (bár a dolog eléggé tyúk vagy a tojás-jellegű — ha máshol nincs igény tömegközlekedésre, nem fognak építeni, ha meg nem építenek, az emberek nem kezdik el használni).

Metróval

New York-é a világ egyik leghíresebb és lenagyobb metróhálózata — a 370km-nyi sínt és 468 állomást 26 vonal szolgálja ki. A rendszer elképesztően lepukkant, valószínűleg csak a csoda tartja össze — azért nagyjából működik, és naponta milliók használják.




Bár ritkán van, hogy egy tömegközlekedési rendszer kifog rajtam (annyira nem nehéz egy vonatot használni), a New York-i metrónak sikerült párszor. A nehézséget számos dolog okozza: Sok vonalon többféle metró közlekedik (pl. a piros 1-es, 2-es és 3-as), amik aztán valahol elágaznak, és az egyik expresszjárat, egy másik meg általában expresszjárat, kivéve késő este. Emellett még könnyíti a dolgokat az, hogy több ugyanolyan nevű megálló van (pl. 96th Street-ből van három), amik általában 15-20 perc sétára vannak egymástól). Vonalak néha többször is keresztezik egymást anélkül, hogy át lehetne szállni a másikra — néha meg 9 vonal találkozik, pl. a Times Square-en (1, 2, 3, 7, N, Q, R, S, W). Ha az ember elbaszta, nincs mit tenni, arcvesztés nélkül át kell szállni a visszafelé menő vonatra, és úgy tenni, mintha magad is így akartad volna — pl. amikor Harlem közepén arra lettem figyelmes, hogy még szinte mindenki fehér, bulizni menő fiatal, mivel a rossz vonalra szálltam, ami a sziget szélén lévő egyetemi városrészen át megy.

Biciklivel:

Manhattan meglepően jól biciklizhető hely: széles sávok (az autó nincs egy szűk helyre beszorítva a biciklissel), sokszor széles bicikliutak, viszonylag lassan menő autók és a rácsos utcaszerkezet mind segít. Ennek ellenére alig látni biciklist az utcákon (Londonba visszajőve 10 perc alatt több bringást láttam, mint ott fél nap alatt) — ennek oka a Manhattannel szembeni előítélet ("száguldó autók, óriási utak, úristen") lehet. Vicának sem lett semmi baja, pedig előtte főleg Kiskunhalas-méretű városokban biciklizett, ami azért nem teljesen ugyanaz.

A bicikliút-infrastruktúra teljesen jónak tűnt, több sugárútból is leválasztottak egy egész sávot, hogy annak felét bicikliúttá, a másik felét meg biztonsági sávvá alakítsák:




A Manhattant körbevevő 50km-es Manhattan Greenway:


Meglehetősen feelinges este suhanni a kihalt sugárutakon, vagy úgy akárhol (a kisebb utcákon pl. teljesen olyan volt, mint a Pesti éjszakában biciklizni).


Libegővel

A Manhattan mellett elterülő, jóval kisebb Roosevel Islandra vezető tramway (ez ragadt be pár éve vagy másfél órára a magasban az utasokkal):


Színház

A Broadway (illetve az "off-Broadway" kisebb színházai) az amerikai színházi élet központja (úgy kell elképzelni, hogy van egy út, és lépten-nyomon színházak vannak a róla nyíló utcákban). Itt sikerült megnézni az In The Heights című, egészen zseniális gettódarabot, ami a város Washington Heights nevű, latin-amerikai negyedében lévő életről szól. Ali G szavaival élve Restecp.

Fura

Az egyik meglepő látvány a gyakran előforduló "psychic"-ek irodái, ahol pár dollárért mondanak jövendőt, olvasnak aurát és adnak tanácsokat az életre nézve:


Meglepő kép így 2009-ben:


A New York-i és környékbeli hidak nagyok. Nem úgy van, hogy az ember a rakpartról csak úgy ráhajt, hanem párszáz méterrel a szárazföld belsejéből indul el a hosszú felhajtó — a Brooklyn Bridge-re pl. 10 percet kóvályogtunk, mire megtaláltuk a biciklis felhajtót. Az alábbi képen (Queensboro Bridge) érdemes megnézni, hogy milyen magas a híd pillérje az alatta áthaladó buszhoz képest.




Pénzek

A következő fémpénzek léteznek:
  • Egycentes: gyakran pennynek hívják (holott cent).
  • Ötcentes
  • Tízcentes: a legkisebb érme. Se betűvel, se számmal nincs ráírva, hogy "tíz", csak az, hogy "one dime" ("egy krajcár").
  • Húszcentes: ilyen nincs.
  • Huszonötcentes: van! A híres negyeddolláros.
  • Egydolláros: lassan váltja le a fémváltozat a papír egydollárost, amiről jelenleg az enyhén szektás beütésű Mindentlátó szem ("all-seeing eye" vagy "Eye of Providence") nézi az embert.

Az elején nehéz megszokni, hogy a "43 cent" az nem "két húszcentes és három egycentes", hanem "egy negyeddolláros, egy dime, egy ötcentes és három egycentes" — ennek megfelelően a pénztáraknál való elbizonytalanodásom eredményeképpen az első pár napban egész zsák fémpénzem összegyűlt, de aztán kemény munkával ledolgoztam a hátrányt, és a végére összesen másfél dollárral sikerült elhagyni az országot.

USS Intrepid

A USS ("United States Ship") Intrepid egy, a második világháborúban és a vietnami háborúban szolgált anyahajó, ami most Manhattan partjánál van kikötve, és múzeumként szolgál, bemutatva a többezerfős személyzet életét és a hajó bevetéseit.


Az anyahajó fedélzetén rengeteg repülő és helikopter van kiállítva (nem pont olyanok, amik fel is szálltak róla anno), valamint egy enyhén klausztrofób tengeralattjáró is:

Okosan néz:


MiG:


Életképek

Az Onion ("America's Finest News Source") aktuális száma grafikonnal ábrázolja, hogy az emberek munkaerőpiaci kilátásai hány sör után mennyivel javulnak:


Jó cikk még a közelmúltból a "Many Rappers May Suffer From Unrealistically High Self-Images", amiben a pszichológusszövetség tagjai rap-szövegek (pl. "got bitches cleaning my house, cleaning my gold, doing my shoelaces,") alapján olyan tanácsokat adnak, hogy "For a relationship to thrive, there needs to be a sense of shared responsibility and mutual respect. When one partner is cleaning the other's house and gold, the partner who is doing the cleaning is likely to experience feelings of resentment over the imbalance. Inevitably, this will drive a wedge between the pair."

Zöldhullám, Harlem:


Kötelező turistás:


Drogmentes iskolai övezet:

(Valójában azt jelenti, hogy ez méginkább drogmentes, mint a többi.)

A neon egy rossz képzavarral élve itt továbbra is a reneszánszát éli:


Emeletes parkolószekrény, amibe liftek emelik az autókat (lopás ellen elég jó). Jobbra fönt pedig egy "Are you STUPID or what?" szövegű reklám.


Egy, a hitelválságot 10 évvel megelőző szoborcsoport a pénz és az ingatlan házasságáról:



Streetball:


Ruhafogas-bolt:


A főnök:


Azért szeretik az amerikaiak annyira a baseballt, mert már kiskorukban erre a hülyeségre tanítják őket:


Kígyó:


Kutyasétáltató biznisz:


9/11-es emlékpad:


A csábító nevű Hell's Kitchen környék:


A korábbi kikötő South Street Seaport bárrá és boltokká átalakított épületének teraszán este 10-kor:


Este:




Tippek

  • Valószínűleg a koraősz és a késő tavasz a legjobb időszakok: télen iszonyú hideg van, a nyár meg forró és párás (kb. Madriddal van egy szélességi fokon).
  • Az árakra általában még ráraknak nagyjából 13%-nyi helyi adót, ami a kiírt/meghirdetett árakban nincs benne — erre érdemes figyelni. Ez alól kivételek a nonprofit dolgok, pl. a YMCA hostel-lánc.
  • Ha az embernek új (bordó) útlevele van, turistaként nem kell vízum, de utazás előtt legkésőbb pár nappal (de jobb egy-két hónappal) ki kell tölteni az ESTA nevű online űrlapot, és csak akkor mehet az ember vízummentesen, ha a form kitöltése után a weboldal engedélyezi az utazást. Ha a weboldal azt állítja, hogy valamilyen ok miatt az ember nem mehet vízum nélkül, vagy régi útlevele van, akkor továbbra is turistavízumot kell kérni a követségen.

Nézni/olvasnivaló

1 in 8 million (egy-egy New York-i mesél magáról, és emellé baromi jó fotók vannak.)
The Onion
Foliage Report (hivatalos oldal, ami mutatja, hogy New York állam melyik részében épp mennyire vannak már őszi színek az erdőkben)

2009/08/24

Mediterrán Anglia (Isle of Wight)

A sziget

A 10x20 mérföldes, 140.000 lakosú Isle of Wight eléggé mediterrán hangulatú, sokszor elüt a hagyományos Anglia-képtől. Homokos tengerpartjai és barátságos időjárása miatt népszerű nyaralóhely az angolok körében (külföldit és bevándorlót elég keveset látni). Pár adat róla:
  • űrrakétákat teszteltek rajta
  • az első légpárnás hajó itt épült a világon
  • sokat bombázták a világháborúban (bár ez nem látszik rajta)
  • 1970-ben 600,000-es látogatószámú rockfesztivál volt rajta (és ma is több fesztivál van évente)
  • a világ első rádióadóját itt hozta létre Marconi (legalábbis a Wikipedia ezt állítja)
  • az egyik Blackadder-részben a hajókapitányról kiderül, hogy eddig leginkább az Isle of Wightig hajózott el Angliából (15 perc).




A helyi újság aktuális fő cikke éppen az, hogy a helyi karnevál alatt a parkolóőrök több autót is megbüntettek, az sok ember haragját váltva ki. Mozgalmas az élet tehát.


Az út

A Csatornán található Isle of Wight negyedórányira van komppal Portsmouthból a Solent csatornán keresztül (sajnos nem légpárnás komp volt, pedig van olyan is):


A tenger a partnál túl sekély ahhoz, hogy a hajók kikössenek, úgyhogy egy 700m-es mólóra érkezik az ember:




Itt lehet gyakorolni az egyenesen biciklizést, hogy az ember ne szoruljon a deszkák közé:


A szigeten könnyű utakat próbáltuk elkerülni, így sokszor erdőn-mezőn keresztül ment az egyébként kifejezetten szép út — itt már a tenger felé közeledve:


Az egyik helyen az önkéntesek által szerkesztett online térkép azt állította, hogy az egyik öblön keresztül van egy út, és valóban, kissé szürreálisan:


Whitecliff Bay

Az úticél a Whitecliff Bay volt, egy félkör alakú öböl a déli parton:






Hobbit:


Hideg:


Okosan szárad:


Sajnos ezt muszáj volt úgy látszik:


A "Whitecliff" nevet adó, száz méter magas mészkősziklák alatt:


Egy hirtelen fordulás után ez történhet a füleinkkel:


Giccs:


Hazafelé

Hazafelé nyílegyenesen (=százméterenként kanyar, elvégre mégiscsak Anglia) mentünk, és borzalmasan zen volt az út a napsütésben a kis falvakon át.



Ryde, az Isle of Wight egyik főbb városa:




Séta:


A zacskós ember:




Portsmouth kikötője (az egyik legnagyobb Angliában) a vasútállomásról:




2009/04/14

Helvellyn, Lake District



Mászós:


Család:


2009/04/06

Tervezett városok - Great North Way

Tegnap a Great North Way nevű, 50km-es utat abszolváltuk, ami Letchworth Garden City-t köti össze Londonnal mezőkön, falvakon és kisvárosokon keresztül. Az út érdekessége, hogy több ún. tervezett városon (new town) halad keresztül, amiknek a sajátossága, hogy egészben lettek megtervezve, nem "organikusan" nőttek ki egy kis központi magból.

Ezek közül kettő, Welwyn Garden City és Letchworth Garden City az ún Garden City mozgalom idején épült, ami lehet, hogy a világ egyetlen sci-fi* által ihletett várostervezési modellje. A Wikipedia azt írja az utópisztikus városmodellről, hogy "planned on a concentric pattern with open spaces, public parks and six radial boulevards, 120 ft (37 m) wide, extending from the centre. The garden city would be self-sufficient and when it reached full population, a further garden city would be developed nearby." A két város tanúsága — így nagyjából 100 év után —, hogy a modell bevált, határozottan kellemes mindkettő. Kéne belőle még.

* Az ihlető sci-fi az 1887-ben(!) írt Looking Backward 2000-1887.

A harmadik útbaeső tervezett város Stevenage, amit viszont már a második világháború utáni nem túl boldog világban, a negyvenes-ötvenes években született. A tervezés során a fő inspiráció a hetvenes-nyolcvanas évek építészete (sok beton és kizárólag deszaturált színek) lehettek volna, ha azok előbb vannak. Ez az egyik hibája. A másik, ami miatt a helyet közelezően meglátogattatnám azokkal, akik a városi utak szélesítése mellett kampányolnak, hogy sikerült remek infrastruktúrát építeni: sok út, szélesek, forgalmasak, orbitális körforgalmakkal, mindez a város közepén. Gyönyörű. A felmérésekben Lutont szokták kihozni Anglia legrondább városának, de Stevenage után szerintem a lutoni turisztikai hivatal nyugodtan hirdetheti a várost azzal, hogy "Luton - de legalább nem Stevenage".

Stevenage egy többemeletes körforgalom közepéről nézve:


A Great North Way viszont egy kifejezetten jól kiépített és kitáblázott biciklis útvonal, amit a Sustrans (Sustainable Transport) nevű önkéntes szervezet csinált meg és tart karban a National Cycle Network részeként:




Falu (Old Knebworth) mézeskalács-házakkal:


Dowdell's Wood:








Ez pedig az út végén London első háza (a London Borough of Enfield tábla jelzi csak, hogy ez már London) egy irreálisan posh környéken (Hadley Wood):


2009/03/28

Csatornás

A River Stort az egyik folyó, aminek egy nagyobb szakaszát csatornává alakították a 18. században, hogy lóval lehessen árut vontatni rajta. A Wikipedia szerint egyzerűen csak úgy hívták a jogszabályt, amiben ezt kimondta a parlament, hogy An Act for making the River Stort navigable, in the counties of Hertford and Essex, from the New Bridge, in the town of Bishop Stortford, into the River Lea, near a Place called the Rye, in the county of Hertford.







Vattacukornövény:



2009/03/26

Dimi és a sárkány 3.

Utoljára kiskoromban sárkányoztam, de most kiderült, hogy határozottan szórakoztató felnőttként is. És akkor még nem is beszéltünk azokról a fajtákról, amikről a Wikipedia ír:

"In Vietnam, kites are flown without tails. Instead small flutes are attached allowing the wind to "hum" a musical tune.

Team flying is typically the most spectacular, with up to eight pilots and stacked kites with tails flying within inches of each other and narrowly averting disaster, while performing all manner of figures and formations in the air.

Kite flying is popular in many Asian countries, where it often takes the form of 'kite fighting', in which participants try to snag each other's kites or cut other kites down.[31] Fighter kites are usually small, flat, flattened diamond-shaped kites made of paper and bamboo."





Repül:


Leesett:


Integet:




2009/03/17

Plymouth

Az öreg tengerész:




Kutyaúsztatás:


Tavasz:


Szabadnapos rendőrfelügyelő:


The Terrace:




Angol konyha sorozat — scone tejszínnel és lekvárral:


2009/02/03

Tegnapi hó

Leesett tegnap 15 centi hó, minek következtében megbénult a fél város közlekedése - én pl. egyedül voltam a tízfős csapatból az irodában (mert el kellett volna olvasni a céges leveleket indulás előtt, amikoris mindenki megírta, hogy ő sem megy be...)

Munkába menet:







Aztán ebédidőben elmentünk pár kollégával fotózni Bermondseyben.
Az iroda előtt (általában tele van ebédelni menő emberekkel, tegnap összesen pár hógolyózó volt):


A cég környéke:




Shad Thames:




Butlers Wharf:








Havas pálmák:




2009/01/30

Harringay–Ware túra

...a River Lee mentén. Angliában 15,000 ember él lakóhajón, amik csatornákra, folyókra, vagy a tengerre vannak lehorgonyozva.



















2008/10/31

Fehérszikla-vidék (White Cliffs Country)

A vidék

A Dover környéki sziklafalakat körülvevő vidék neve White Cliffs Country; a táj többtíz kilométeren keresztül tartó, szinte függőleges tengerparti sziklákból és a sziklák tetején és a parti öblökben elterülő falvakból áll. A sziklák mészkőből vannak, egészen konkrétan abból, amiből az iskolai krétát csinálták régen (ma már vegyi úton történik a dolog) — és tényleg, ha megkapirgálod a sziklát, lejön. Kicsit ijesztő dolog egy kaparásra szétporladó sziklafal... A falak sok helyen több mint száz méter magasak (mint egy harmincemeletes ház; jó sokat kellett dolgozni vele az algáknak, akik a Wikipedia szerint összerakták) és Franciaországból is látszanak vékony fehér csíkként, amint az ezen a képen látszik.

A környék történelmi jelentősége, hogy ez a rész van legközelebb a kontinenshez, így a potenciális megszállók jó eséllyel innen jöttek - és ezen a környéken volt a Battle of Britain is, Németország sikertelen légitámadása Anglia ellen a második világháborúban.



Túra 1: Dover-Folkestone-Dover

Biciklitúra a partmenti Saxon Shore Way mentén Doverből Folkestone-ig, ahol a Csatorna-alagút bejárata van, majd vissza.


Dover enyhén szólva elvesztette a festői helyszín adta előnyöket a raktárak és kikötők építése során:


A Shakespeare Cliff tetején, ami állítólag a Lear Kiráy egyik jelenetére inspirálta őt személy szerint ("How fearful / And dizzy 'tis, to cast one's eyes so low!"):




A Samphire Hoe-n, ami a Csatorna-alagút (Eurotunnel) építése alatt kitermelt föld összehordásával készült, majd lebetonozták az egészet, és most tehenek legelnek rajta (nem vicc). Ide a sziklák tetejéről egy enyhén meredek alagúton lehet lejutni, ami kb. 200m alatt 100m-t esik — vicces volt visszatekerni rajta :)





Az információs tábla alján kisbetűkkel — biztos, ami biztos alapon — megjegyzik, hogy érdemes vigyázni, mert viperák találhatóak a fűben:


Táblák geográfiailag kihívással küzdők részére:


Part a Samphire Hoe mellett:


Bár képeken ezt az aspektusát sajnos nem sikerült megörökíteni, de Folkestone egészen Little Britain-i hangulatú a tengerparton nyaraló angolok ezreivel.




Ez meg már a trópusi naplemente visszafelé gurulva:


Túra 2: Dover-Deal

Itt a szeles időre való tekintettel inkább gyalog mentünk Deal-ig (kb. 15km a sziklák tetején). Az ember nem érzi túl nagynak magát a sziklákhoz képest:


Sziklák tetejére épült falu:


Angliában a földek túlnyomó többsége magánkézben van, de rengeteg publikus ösvény van (right of way vagy public footpath), amin át lehet menni a privát földeken. Relatíve új kezdeményezés, hogy egész területeket nyitnak meg a nép előtt (access land):


A Hülye Járások Minisztériuma ajánlásával:




Ez meg már a végállomás, Kingsdown és Deal (továbbmenve pedig Sandwichbe jut az ember)


Csónakok és beach hutok Kingsdown partján:




Kingsdown:


Van még pár kép a néhánnyal ezelőtti bejegyzésekben.

viso

< <


©2009 Sarok.org

Search marketing