H0108152229
K0209162330
Sz0310172431
Cs0411182501
P0512192602
Sz0613202703
V0714212804

On the road

2011/10/05

Angol riviéra

Egy nyári hétvége októberben Southendben és Leigh-on-Sea-ben, a Temze torkolatánál (Londontól 50 perc vonattal).







Piros:


Piros 2:


Teakert:


Bicikliút a tengerpart mentén:


Madarak rajzanak a Temze torkolatában:


Nők:


Gentleman:


Kikötői élet:


Leigh-on-Sea kikötőjében máig halásznak:


Ezekkel asszem rákot fognak:


Tengeri kaja az egyik halásztársaság bódéjából: darált rákhús-golyók, panírozott és főtt garnéla, szardella és lazac:




Okosan néz:


Southendben található még többek között a világ egyik leghosszabb, 2km-es mólója, amin vonat jár, ebben a bejegyzésben írtam róla korábban.

2009/08/24

Mediterrán Anglia (Isle of Wight)

A sziget

A 10x20 mérföldes, 140.000 lakosú Isle of Wight eléggé mediterrán hangulatú, sokszor elüt a hagyományos Anglia-képtől. Homokos tengerpartjai és barátságos időjárása miatt népszerű nyaralóhely az angolok körében (külföldit és bevándorlót elég keveset látni). Pár adat róla:
  • űrrakétákat teszteltek rajta
  • az első légpárnás hajó itt épült a világon
  • sokat bombázták a világháborúban (bár ez nem látszik rajta)
  • 1970-ben 600,000-es látogatószámú rockfesztivál volt rajta (és ma is több fesztivál van évente)
  • a világ első rádióadóját itt hozta létre Marconi (legalábbis a Wikipedia ezt állítja)
  • az egyik Blackadder-részben a hajókapitányról kiderül, hogy eddig leginkább az Isle of Wightig hajózott el Angliából (15 perc).




A helyi újság aktuális fő cikke éppen az, hogy a helyi karnevál alatt a parkolóőrök több autót is megbüntettek, az sok ember haragját váltva ki. Mozgalmas az élet tehát.


Az út

A Csatornán található Isle of Wight negyedórányira van komppal Portsmouthból a Solent csatornán keresztül (sajnos nem légpárnás komp volt, pedig van olyan is):


A tenger a partnál túl sekély ahhoz, hogy a hajók kikössenek, úgyhogy egy 700m-es mólóra érkezik az ember:




Itt lehet gyakorolni az egyenesen biciklizést, hogy az ember ne szoruljon a deszkák közé:


A szigeten könnyű utakat próbáltuk elkerülni, így sokszor erdőn-mezőn keresztül ment az egyébként kifejezetten szép út — itt már a tenger felé közeledve:


Az egyik helyen az önkéntesek által szerkesztett online térkép azt állította, hogy az egyik öblön keresztül van egy út, és valóban, kissé szürreálisan:


Whitecliff Bay

Az úticél a Whitecliff Bay volt, egy félkör alakú öböl a déli parton:






Hobbit:


Hideg:


Okosan szárad:


Sajnos ezt muszáj volt úgy látszik:


A "Whitecliff" nevet adó, száz méter magas mészkősziklák alatt:


Egy hirtelen fordulás után ez történhet a füleinkkel:


Giccs:


Hazafelé

Hazafelé nyílegyenesen (=százméterenként kanyar, elvégre mégiscsak Anglia) mentünk, és borzalmasan zen volt az út a napsütésben a kis falvakon át.



Ryde, az Isle of Wight egyik főbb városa:




Séta:


A zacskós ember:




Portsmouth kikötője (az egyik legnagyobb Angliában) a vasútállomásról:




2009/08/18

Temze-torkolat

Egy nap a Leigh-On-Sea—Southend—Shoeburyness tengelyen (három egybeolvadt város a part mentén), a Temze torkolatánál. A folyó itt kb. 5km széles, és elég nehéz megkülönböztetni a tengertől — sós a vize, tengeri állatok élnek benne és többméteres a szintkülönbség az apály-dagály miatt (igaz, ez 60km-rel feljebb, London nagy részében is így van).



Raktárból átalakított mediterrán jellegű, olcsó tengeriétel-bolt (itt lent kagyló, osztriga és olivára tekert szardella):


Egy skandináv halászati évkönyv illusztrálja a tenger elővilágát a bolt falán:






Apálykor a Temze torkolatának nagyrésze "szárazfölddé" válik:


Ez egy ún. defence boom, amit a vízen keresztül építettek a II. világháború alatt a német tengeralattjárók és hadihajók ellen (mára csak egy mérföldnyi maradt belőle):




A part mellett sétány és bicikliút vezet végig:


A helyi rendőrség bűnmegelőző hirdetőtáblája:




Rock pool, aminek a lényege, hogy más környezetet teremt az élővilágnak (nincs apály/dagály, más a napfény stb.), ami miatt másfajta állatok élnek benne, mint a környező tengerben:


A defence boomon és a tengeri szélerőműveken kívül a jobb oldalon látszanak az ún. Maunsell fort-ok ("tengeri erődök"), amiket a II. világháborúban épített a hadsereg, hogy megvédjék az országot a Temze torkolata körül támadó német harci gépektől. Ezekre felmenni nem lehet — lehet, csak nehéz —, de hajóval el lehet menni a lábukig.








2009/07/07

London—Brighton

"Hova mentek biciklivel? Brightonba?? De hát az nagyon messze van!" (Magyar kávézós lány a wimbledoni állomáson.)

Ekkor még csak mosolyogtunk, mert nem tudtuk, mi vár ránk. Londonból letekerni a tengerhez, Brightonba, "klasszikus" bicikliútvonal — valószínűleg a legtöbb itteni bringás fejében megvan, hogy egyszer meg kéne csinálni. Angol vidék kis kanyargó utakkal, földekkel és erdőkkel, kis falvak, többszázéves pubok, a végén pedig az egyik legszebb tengerparti város. Még a British Heart Foundation is szervez évente ilyen jótékonysági biciklitúrát (Angliában gyakori, hogy valaki úgy gyűjt jótékonyságra pénzt, hogy "cserébe" megcsinál valami nehéz túrát, pl. lefut egy maratont, és ezzel a tettel hirdeti a jótékonysági akciót). Bár nem egy kifejezetten kis táv, találtam egy túraleírást a neten, ami azt állítja magáról, hogy majdnem teljesen lapos, és nagyjából 60km Dél-Londonból indulva. Nos, ez egyáltalán nem tűnt vészesnek, úgyhogy vasárnap délelőtt belevágtunk.

Az útvonal Suttonből indul, ami bár London legszéle, még nagyon rossz a tehén/betonház aránya. Egy kis dél-londoni szuburbia a vonatról:


Indulás után az első, ami feltűnt, hogy a leírással ellentétben egyáltalán nem lapos. Sőt, kevés kivétellel nincs benne vízszintes szakasz (persze Angliában ez nem meglepő, de azért mégis). A Google Maps-alapú Elevation Profiler ezt állítja róla így utólag:




A másik, hogy nem 60, hanem inkább nettó 75km. Az útvonalleíráshoz a weboldalon számos komment is tartozik, amikben az útvonalat dícsérik (amúgy teljesen jogosan), és több hozzászóló hozzáteszi, hogy szünetekkel 5-6 óráig tartott nekik az út, pedig:
1) ez volt az illető első, 12 mérföldnél (19km) hosszabb biciklitúrája
2) 15km-rel hosszabb útvonalon ment, mint a leírás
3) 3 hete kezdett el csak rendszeresen biciklizni
4) 22 éve nem biciklizett
(ez nem vicc.)

Nekünk ehhez képest 8 (nyolc) óra volt (megállásokkal együtt), pedig napi 22km-t biciklizek mostanában. Szerintem ezek a hozzászólók kurvára viccelnek.

Na de a nehézségekért kárpótol a táj és az időjárás. Ugyan a kiindulóponton több boltban is próbálkoztunk, naptejet sehol nem sikerült találni, viszont az egyikben volt leégés utáni krém, hogy ha naptej hiányában leégtél, legyen mivel kenegetni magad. Végül leégni nem sikerült (ami egy csoda — naiv ausztrál kolléga, akinek ez az első nyara itt, két hete égett rákvörösre egy hétvégén), viszont féloldalasan lebarnulni (a nap mindig jobbról sütött) azt igen (néha kellett volna kicsit háttal tekerni).





Erdei postaláda:


A Sárkány pub kerthelyiségében a Colgate nevű faluban:


A múlt hétvégi varangyveszély tábla után most sikerült egy kacsaveszélyt (piros háromszögben kacsa) is begyűjteni. Ez meg vértehén:


Az út vége felé közeledve meglehetősen nagy megkönnyebbülés, amikor az ember meglátja az első Brighton & Hove feliratú táblákat az utolsó domb tetején, a távolban a tengerrel:


Innen az ember úgy érzi, hogy már a célnál van, pedig a fenét, meg is kell találni a tengert. Alapvetően azt lehetne hinni, hogy egy domboldalra épült városnál ez triviáils, hiszen fönt város, lent tenger (ráadásul már voltam is ott párszor). Ez valamennyire igaz is, de mégis kellett egy kicsit küzdeni, mint korcsolyás disznónak a jégen, mire végül egy utca végén megláttuk ezt:


1930:


A Brighton & Hove Tornász Klub temploma:


"A kukába belemászni tilos" figyelmeztetés, azt sejtetve, hogy itt az emberek bele szoktak mászni a kukákba:


Ez a néni, aki itt tolja a biciklit, azóta biztos megírta a túraleírásos oldalra, hogy 3,5 óra alatt biciklizett le Londonból, de csak azért tartott ennyi ideig, mert közben meg kellett tanulnia biciklizni:


Az angol fürdővárosok nagy része a vasút elterjedésével jött létre, amikor mind a munkásosztály, mind a gazdagabbak körében divat lett szívni egy kis tengeri levegőt. Amióta elérhetőek lettek a külföldi utazások, az angol seaside resortok szerepe sokkal kevésbé jelentős, de még mindig kirándulók ezrei árasztják el őket egy-egy napos hétvégén. Brighton az egyik legjelentősebb ilyen város Londonhoz való közelsége és jellegzetes karaktere miatt.






Az angolok szeretnek erőműveket a tengerpartra rakni (ennek nyilván van oka — Captain Obvious), így itt is látszik a Shoreham gázerőmű kecses sziluettje a háttérben:


Ezekért az eredetileg csak öltözőszekrénynek használt beach hutökért egy pár éves cikk szerint manapság 12.000 fontot is elkérnek (pedig nincs bennük víz és áram, viszont törvényileg van szabályozva a színük):


A Royal Pavilion által ihletett hagymakupolás játszótér:




2008/06/05

Spot the titkosügynök

2007/08/11

Ősz

Augusztus eleje van, ernőkefák, augusztus eleje. Csak szólok.




Kulcsszavak: ősz nyár

viso



©2009 Sarok.org

Search marketing