H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

On the road

2009/09/22

New York - beszámoló

"Liberty, fuck yeah!
Band-aids, fuck yeah!
Immigrants, fuck yeah!
Popeye, fuck yeah!"
(Team America: World Police)










Utcakép

New York pontosan olyan, mint a filmekben — talán Párizs mellett a másik olyan város, amiről egészen pontos képem volt anélkül, hogy valaha jártam volna ott (igaz, azért van jópár meglepetés is) — nem véletlenül hirdették pár éve úgy az országot, hogy "You've seen the film — now visit the set". Persze a valóságban jóval kevesebb az autós üldözés és a fánkevő rendőr, vagy legalábbis most már bemennek az irodáikba a fánkokkal előtte.






Emberek

New York City lakossága 8 millió, amíg ez az agglomerációval együtt 18 millió (majdnem két Magyarország egy városban) — a szomszédos Connecticut állam tengerpartján kb. 150km hosszúságban húzódnak az egybenőtt városok. New York híres a világ minden tájáról ideérkező bevándorlókról (zsidó, olasz, ír, karibi, latin-amerikai stb.), és jelenleg a következő a demográfiai összetétele (itt lehet erről részletesebben olvasni):
44% fehér
27% latin-amerikai
25% fekete
0.4% indián
Furcsa, hogy pl. Londonhoz képest, ahol állandóan keverednek az emberek a különböző környékeken, mennyivel homogénebb tud lenni egy-egy hely — Harlemben pl. simán tudtam úgy sétálni akár negyed órát is, hogy nem láttam kettőnél több fehér arcot.





Itt lent balra látható az 1892-től 1954-ig működő Ellis Island határátkelőhely, ahol ma ingyenes múzeum van, ami bemutatja azt a procedúrát, amin a jobb élet reményében többhetes hajóút után megérkezők átéltek. Percek, sőt, sokszor másodpercek alatt kellett a bevándorlási tiszteknek és az orvosoknak megállapítani, hogy az illető beengedhető-e, vagy további vizsgálatoknak kell alávetni — mindezt úgy, hogy sok bevándorlóval nem volt közösen beszélt nyelvük, és azok sokszor teljesen különböző családi és kulturális háttérből jöttek. Az orvosok által a gyengeelméjűség felfedezésére kidolgozott egyik "kultúrákon áthidaló" teszt pl. az volt, hogy — a gyerekjátékhoz nagyon hasonlóan — különböző formájú elemeket kellett különböző formájú lyukakba belenyomnia az érkezőnek.


Bevándorlók az Ellis Island múzeumában, ahol a feliratok szerint több mint 100 millió mai amerikai (az ország lakosságának egyharmada) ősei jöttek be az országba:


Nem túl barátságos orvosi eszközök, amiket az újonnan érkezők ellen bevetettek:


Tér

Bár ennél jobban is szét akartam nézni, az idő nagy részét végül Manhattanben sikerült tölteni (némi Brooklynnal és környező szigetekkel), így az alábbiak Manhattanre vonatkoznak főleg. Egész New York népsűrűsége kb. 10.000/km², míg a másfél milliós Manhattané 25.000/km² (előbbi Budapest népsűrűségének háromszorosa, utóbbi nyolcszorosa(!)). Ehhez jön hozzá, hogy a szigeten nagyon kevés a szabad tér — a Central Park hatalmas (3,5 Margitsziget), de ezen kívül nagyon kevés a park és az emberek által használható szabad tér, cserébe nagyon sok az ember. Érdekes, hogy bár rengeteg a tengerpart (az ötből négy kerület szigeteken fekszik), ezzel nem nagyon tudtak mit kezdeni ("Úristen, part! Most mi legyen?"), főleg soksávos utakat raktak rájuk.

A Manhattanben elérhető terek többségét némileg kompenzálják a tetőkertek (rengeteg ilyet látni, de persze nem a szegényebb környékeken) és az ilyen betonplaccok, ahol kívülről érkezettként lehet nézni a helyieket (akik nem nagyon vesznek észre, vagy legalábbis úgy tesznek, mintha nem lógnál ki nagyon közülük):


A Central Park:




Munka után:


A Bryant Park a belvárosban található kevés park egyike, ahova ebédidőben lesereglenek a környékbeli irodaházakból a dolgozók enni és napozni.


A nemrég megnyílt High Line park egy korábbi, egy emelet magasságban futó vasútvonal helyének megmentésével és parkká alakításával történt (vicces, hogy úgy néz ki, mintha gazzal lenne benőve az egész, de közelebbről megnézve látszik, hogy minden egyes gaz és fűcsomó tudatosan lett elültetve):




A Times Square-en annyi ember van, amennyi a valóságban nincs is. A Wikipedia szerint ez a legtöbb turista által látogatott hely a világon (fene tudja, hogy mérik).


Az NYPD Times Square-i neonja inkább egy sanghaji bordélyházat idéz:


Ten Sesame Street Wannabes:


Rend

Míg a város a hetvenes-nyolcvanas évekre az amerikai bűnözés egyik központja lett (ebben a bűnszövetkezetek által terjesztett kábítószereknek nagy szerepe volt), az elmúlt 15 évben Rudolph Giuliani és Michael Bloomberg polgármesterek alatt a bűnözés mértéke nagyon leesett, és mára az egyik (ha nem a) legbiztonságosabb amerikai nagyváros. A rendőrség jól láthatóan jelen van az utcákon, járműveik a biciklitől az ilyen kis interceptorokon át:

... a hatalmas Mobile Command Centerekig terjednek:

(Az vajon véletlen, hogy a rendőrség mottójául választott Courtesy, Professionalism, Respect nagy betűkkel kiemelt kezdőbetűi a CPR — újraélesztés — kifejezést adják ki?)

Önkormányzati kampányfogás lehet, de itt éppen a városi tűzoltóság beszélget és fotózkodik az emberekkel:


Az amerikai hadsereg toborzóirodája a Times Square közepén (very subtle, ahogy az angol mondaná):


Az pénzügyi negyed



Wall Street, a New York-i tőzsde otthona, és a pénzügyi világ jelképe:


Lázadás — a Wall Street Bull (óriási bikaszobor, amivel az pénzügyi világ "erejét" szokták jellképezni) tökeit nyalva:


Bedeszkázott ablakú irodaház (több ilyen is volt rajta elszórva):


Közlekedés

New York Amerika egyetlen városa, ahol az emberek többsége tömegközlekedést használ a munkábajutáshoz — ehhez nagymértékben hozzájárul, hogy van tömegközlekedés (bár a dolog eléggé tyúk vagy a tojás-jellegű — ha máshol nincs igény tömegközlekedésre, nem fognak építeni, ha meg nem építenek, az emberek nem kezdik el használni).

Metróval

New York-é a világ egyik leghíresebb és lenagyobb metróhálózata — a 370km-nyi sínt és 468 állomást 26 vonal szolgálja ki. A rendszer elképesztően lepukkant, valószínűleg csak a csoda tartja össze — azért nagyjából működik, és naponta milliók használják.




Bár ritkán van, hogy egy tömegközlekedési rendszer kifog rajtam (annyira nem nehéz egy vonatot használni), a New York-i metrónak sikerült párszor. A nehézséget számos dolog okozza: Sok vonalon többféle metró közlekedik (pl. a piros 1-es, 2-es és 3-as), amik aztán valahol elágaznak, és az egyik expresszjárat, egy másik meg általában expresszjárat, kivéve késő este. Emellett még könnyíti a dolgokat az, hogy több ugyanolyan nevű megálló van (pl. 96th Street-ből van három), amik általában 15-20 perc sétára vannak egymástól). Vonalak néha többször is keresztezik egymást anélkül, hogy át lehetne szállni a másikra — néha meg 9 vonal találkozik, pl. a Times Square-en (1, 2, 3, 7, N, Q, R, S, W). Ha az ember elbaszta, nincs mit tenni, arcvesztés nélkül át kell szállni a visszafelé menő vonatra, és úgy tenni, mintha magad is így akartad volna — pl. amikor Harlem közepén arra lettem figyelmes, hogy még szinte mindenki fehér, bulizni menő fiatal, mivel a rossz vonalra szálltam, ami a sziget szélén lévő egyetemi városrészen át megy.

Biciklivel:

Manhattan meglepően jól biciklizhető hely: széles sávok (az autó nincs egy szűk helyre beszorítva a biciklissel), sokszor széles bicikliutak, viszonylag lassan menő autók és a rácsos utcaszerkezet mind segít. Ennek ellenére alig látni biciklist az utcákon (Londonba visszajőve 10 perc alatt több bringást láttam, mint ott fél nap alatt) — ennek oka a Manhattannel szembeni előítélet ("száguldó autók, óriási utak, úristen") lehet. Vicának sem lett semmi baja, pedig előtte főleg Kiskunhalas-méretű városokban biciklizett, ami azért nem teljesen ugyanaz.

A bicikliút-infrastruktúra teljesen jónak tűnt, több sugárútból is leválasztottak egy egész sávot, hogy annak felét bicikliúttá, a másik felét meg biztonsági sávvá alakítsák:




A Manhattant körbevevő 50km-es Manhattan Greenway:


Meglehetősen feelinges este suhanni a kihalt sugárutakon, vagy úgy akárhol (a kisebb utcákon pl. teljesen olyan volt, mint a Pesti éjszakában biciklizni).


Libegővel

A Manhattan mellett elterülő, jóval kisebb Roosevel Islandra vezető tramway (ez ragadt be pár éve vagy másfél órára a magasban az utasokkal):


Színház

A Broadway (illetve az "off-Broadway" kisebb színházai) az amerikai színházi élet központja (úgy kell elképzelni, hogy van egy út, és lépten-nyomon színházak vannak a róla nyíló utcákban). Itt sikerült megnézni az In The Heights című, egészen zseniális gettódarabot, ami a város Washington Heights nevű, latin-amerikai negyedében lévő életről szól. Ali G szavaival élve Restecp.

Fura

Az egyik meglepő látvány a gyakran előforduló "psychic"-ek irodái, ahol pár dollárért mondanak jövendőt, olvasnak aurát és adnak tanácsokat az életre nézve:


Meglepő kép így 2009-ben:


A New York-i és környékbeli hidak nagyok. Nem úgy van, hogy az ember a rakpartról csak úgy ráhajt, hanem párszáz méterrel a szárazföld belsejéből indul el a hosszú felhajtó — a Brooklyn Bridge-re pl. 10 percet kóvályogtunk, mire megtaláltuk a biciklis felhajtót. Az alábbi képen (Queensboro Bridge) érdemes megnézni, hogy milyen magas a híd pillérje az alatta áthaladó buszhoz képest.




Pénzek

A következő fémpénzek léteznek:
  • Egycentes: gyakran pennynek hívják (holott cent).
  • Ötcentes
  • Tízcentes: a legkisebb érme. Se betűvel, se számmal nincs ráírva, hogy "tíz", csak az, hogy "one dime" ("egy krajcár").
  • Húszcentes: ilyen nincs.
  • Huszonötcentes: van! A híres negyeddolláros.
  • Egydolláros: lassan váltja le a fémváltozat a papír egydollárost, amiről jelenleg az enyhén szektás beütésű Mindentlátó szem ("all-seeing eye" vagy "Eye of Providence") nézi az embert.

Az elején nehéz megszokni, hogy a "43 cent" az nem "két húszcentes és három egycentes", hanem "egy negyeddolláros, egy dime, egy ötcentes és három egycentes" — ennek megfelelően a pénztáraknál való elbizonytalanodásom eredményeképpen az első pár napban egész zsák fémpénzem összegyűlt, de aztán kemény munkával ledolgoztam a hátrányt, és a végére összesen másfél dollárral sikerült elhagyni az országot.

USS Intrepid

A USS ("United States Ship") Intrepid egy, a második világháborúban és a vietnami háborúban szolgált anyahajó, ami most Manhattan partjánál van kikötve, és múzeumként szolgál, bemutatva a többezerfős személyzet életét és a hajó bevetéseit.


Az anyahajó fedélzetén rengeteg repülő és helikopter van kiállítva (nem pont olyanok, amik fel is szálltak róla anno), valamint egy enyhén klausztrofób tengeralattjáró is:

Okosan néz:


MiG:


Életképek

Az Onion ("America's Finest News Source") aktuális száma grafikonnal ábrázolja, hogy az emberek munkaerőpiaci kilátásai hány sör után mennyivel javulnak:


Jó cikk még a közelmúltból a "Many Rappers May Suffer From Unrealistically High Self-Images", amiben a pszichológusszövetség tagjai rap-szövegek (pl. "got bitches cleaning my house, cleaning my gold, doing my shoelaces,") alapján olyan tanácsokat adnak, hogy "For a relationship to thrive, there needs to be a sense of shared responsibility and mutual respect. When one partner is cleaning the other's house and gold, the partner who is doing the cleaning is likely to experience feelings of resentment over the imbalance. Inevitably, this will drive a wedge between the pair."

Zöldhullám, Harlem:


Kötelező turistás:


Drogmentes iskolai övezet:

(Valójában azt jelenti, hogy ez méginkább drogmentes, mint a többi.)

A neon egy rossz képzavarral élve itt továbbra is a reneszánszát éli:


Emeletes parkolószekrény, amibe liftek emelik az autókat (lopás ellen elég jó). Jobbra fönt pedig egy "Are you STUPID or what?" szövegű reklám.


Egy, a hitelválságot 10 évvel megelőző szoborcsoport a pénz és az ingatlan házasságáról:



Streetball:


Ruhafogas-bolt:


A főnök:


Azért szeretik az amerikaiak annyira a baseballt, mert már kiskorukban erre a hülyeségre tanítják őket:


Kígyó:


Kutyasétáltató biznisz:


9/11-es emlékpad:


A csábító nevű Hell's Kitchen környék:


A korábbi kikötő South Street Seaport bárrá és boltokká átalakított épületének teraszán este 10-kor:


Este:




Tippek

  • Valószínűleg a koraősz és a késő tavasz a legjobb időszakok: télen iszonyú hideg van, a nyár meg forró és párás (kb. Madriddal van egy szélességi fokon).
  • Az árakra általában még ráraknak nagyjából 13%-nyi helyi adót, ami a kiírt/meghirdetett árakban nincs benne — erre érdemes figyelni. Ez alól kivételek a nonprofit dolgok, pl. a YMCA hostel-lánc.
  • Ha az embernek új (bordó) útlevele van, turistaként nem kell vízum, de utazás előtt legkésőbb pár nappal (de jobb egy-két hónappal) ki kell tölteni az ESTA nevű online űrlapot, és csak akkor mehet az ember vízummentesen, ha a form kitöltése után a weboldal engedélyezi az utazást. Ha a weboldal azt állítja, hogy valamilyen ok miatt az ember nem mehet vízum nélkül, vagy régi útlevele van, akkor továbbra is turistavízumot kell kérni a követségen.

Nézni/olvasnivaló

1 in 8 million (egy-egy New York-i mesél magáról, és emellé baromi jó fotók vannak.)
The Onion
Foliage Report (hivatalos oldal, ami mutatja, hogy New York állam melyik részében épp mennyire vannak már őszi színek az erdőkben)

2009/04/06

Tervezett városok - Great North Way

Tegnap a Great North Way nevű, 50km-es utat abszolváltuk, ami Letchworth Garden City-t köti össze Londonnal mezőkön, falvakon és kisvárosokon keresztül. Az út érdekessége, hogy több ún. tervezett városon (new town) halad keresztül, amiknek a sajátossága, hogy egészben lettek megtervezve, nem "organikusan" nőttek ki egy kis központi magból.

Ezek közül kettő, Welwyn Garden City és Letchworth Garden City az ún Garden City mozgalom idején épült, ami lehet, hogy a világ egyetlen sci-fi* által ihletett várostervezési modellje. A Wikipedia azt írja az utópisztikus városmodellről, hogy "planned on a concentric pattern with open spaces, public parks and six radial boulevards, 120 ft (37 m) wide, extending from the centre. The garden city would be self-sufficient and when it reached full population, a further garden city would be developed nearby." A két város tanúsága — így nagyjából 100 év után —, hogy a modell bevált, határozottan kellemes mindkettő. Kéne belőle még.

* Az ihlető sci-fi az 1887-ben(!) írt Looking Backward 2000-1887.

A harmadik útbaeső tervezett város Stevenage, amit viszont már a második világháború utáni nem túl boldog világban, a negyvenes-ötvenes években született. A tervezés során a fő inspiráció a hetvenes-nyolcvanas évek építészete (sok beton és kizárólag deszaturált színek) lehettek volna, ha azok előbb vannak. Ez az egyik hibája. A másik, ami miatt a helyet közelezően meglátogattatnám azokkal, akik a városi utak szélesítése mellett kampányolnak, hogy sikerült remek infrastruktúrát építeni: sok út, szélesek, forgalmasak, orbitális körforgalmakkal, mindez a város közepén. Gyönyörű. A felmérésekben Lutont szokták kihozni Anglia legrondább városának, de Stevenage után szerintem a lutoni turisztikai hivatal nyugodtan hirdetheti a várost azzal, hogy "Luton - de legalább nem Stevenage".

Stevenage egy többemeletes körforgalom közepéről nézve:


A Great North Way viszont egy kifejezetten jól kiépített és kitáblázott biciklis útvonal, amit a Sustrans (Sustainable Transport) nevű önkéntes szervezet csinált meg és tart karban a National Cycle Network részeként:




Falu (Old Knebworth) mézeskalács-házakkal:


Dowdell's Wood:








Ez pedig az út végén London első háza (a London Borough of Enfield tábla jelzi csak, hogy ez már London) egy irreálisan posh környéken (Hadley Wood):


2008/04/07

Mai hó







2008/02/13

Köd

Tegnap munkába menet szokásomtól eltérõen még indulás elõtt kinéztem az ablakon, és feltûnt, hogy köd van, úgyhogy felkaptam a kamerát, és az állomásra menet csináltam végre pár képet az új környékrõl.
sarok.org

sarok.org

sarok.org


viso



©2009 Sarok.org

Search marketing