H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

On the road

2010/03/08

Málta - beszámoló

A Máltai köztársaság (Repubblika ta' Malta)

Málta kis szigetország a Földközi-tengeren (Olaszországtól délre) ami az elmúlt kétezer évből összesen kevesebb mint ötvenet töltött független államként, az idő maradék részében a föníciaiak, a görögök, a rómaiak, az arabok, az olaszok és a britek uralma alá tartozott. Némileg elképesztő, hogy bár stratégiai fontosságú elhelyezkedése miatt szinte sose volt esélye a függetlenségre, és kultúrájára nagyon rányomták a bélyegüket a megszállók, félig-meddig mégis megőrizte saját identitását és nyelvét, és amikor 1964-ben végleg kivált az aktuális megszálló Brit birodalomból, teljesen független országként születhetett újjá.

Érdekességek:
  • A ország lakossága 400.000 fő, területe 316 km^2 (kb. fél Budapest)
  • Bár sokan beszélik még az arab gyökerű máltai nyelvet (Jó estét: "Wara nofs inhar it-tajjeb"), a feliratok (még az eldugottabb falvakban is) angolul vannak, és szinte mindenki beszél angolul, így elmondható Máltáról, hogy a Brit szigeteken kívül az egyetlen angolul beszélő ország Európában (a hivatalos nyelvek a máltai és az angol).
  • Innen származik a Máltai Szeretetszolgálat ("Sovereign Military Order of Malta" — magyarul kicsit barátságosabb a marketingjük), ami az eredetileg a Szentföld felé utazókat segítő Máltai lovagrend egyik ágából nőtt ki, és ma is majdnem százezer állandó önkéntese van a világon orvosi és egyéb feladatokat ellátva. A Wikipedia szerint a rend jogi státusza vitatott, de többnyire szuverén szervezetként tekintenek rá (azaz jogilag nem tartozik egyetlen ország fennhatósága alá, bár saját területe nincs).
A főváros, Valletta:


A máltaiak szerettek szentek és helyi hírességek szobrait tenni utcasarkokra, ezzel védelmezve a házaikat:


Szent kutyával:


A St Elmo erőd (jó kérdés, hogy miért avatnak szentté egy Muppets-szereplőt) anno Vallettát védte a támadóktól, ma a turistáktól védik szögesdróttal:


Málta egyik legfurább jellegzetessége a buszok — egyrész rengeteg régi busz van (tessék Kuba 50-es évekbeli amerikai autóinak vonalaira gondolni), másrészt — bár a járművek a tömegközlekedési hálózat részét képezik — a legtöbb busz a sofőr magántulajdonában van, és nagy a hagyománya a járművek személyreszabásának, legyen az az eredeti karosszéria "áramvonalasítása", vagy különféle feliratok és üzenetek nagy betűkkel a járműre festése:




A sziget lakossága nagyon vallásos, így a buszokon a személyes díszítéseknek általában fontos részei a vallásos témájú képek, így pl. nem ritka, hogy egy Jézus néz le rád a vezetőfülke mögül:


Paradicsom, állítja ennek a busznak a teteje:


Vallettában sok utca meredeksége San Franciscót idézi:


Irreálisan kék tenger világítótoronnyal a St Elmo erőd mellett:


Szobrokkal díszített kapualj egy lakóházban (a második kép a kisgyerekekkel vajon mit ábrázolhat?):




Gondolatok az életutakról:


Megszökött otthonról:


Dingli

A fővárosban béreltünk biciklit, és útnak indultunk a sziget nyugati oldala felé (mégsem mindennap mondhatja el az ember, hogy keresztülbiciklizett egy egész országot). Bár a neten talált biciklikölcsönző weboldala némileg Monty Pythonosan le akart beszélni a biciklibérlésről (a borzalmas vezetési kultúrára és a változatos domborzatra hivatkozva), mi nem dőltünk be neki. A sziget nyugati partján található Dingli: szikrázóan kék tenger, zöld fű és vajszínű sziklafalak, köztük szürreálisan beékelt kis farmokkal.







Életképek

Jack Nicholson a buszon:


Jesus saves:


Gülüszemű kutya, ami több, egymás utáni képen is pont ugyanezt a nézést produkálta:


Katuszkert:


Úszni készül a jeges februári vízben (kinti hőmérséklet 10 és 20 fok között):


Úton:


Csónakok egy kis halászfaluban:


Öregek:


A napokat számolva az inkvizítor börtönében:

Érdekes módon a múzeum leírásai alapján az inkvizíció itt nem annyira volt vérszomjas, mint az ember gondolná — úgy tűnt, mintha tényleg hittek volna abban, hogy a világot jobbá teszik azzal, hogy az "eltévelyedetteket" börtönbe vetik pár napra/hétre, majd kirónak rájuk pl. kötelező vasárnaponkénti misérejárást. A kínzást (plafonról lógatták le kötélen az illetőt, de szigorúan csak fél óráig(!)) is csak "nagyon indokolt" esetben vetették be, és a legtöbb áldozat megúszta enélkül.

Az afrikai bevándorlók oktatóközpontja mellett egy lepukkant ipari külvárosban (nem állítanám, hogy nem néztek ránk hülyén, amikor begurultunk biciklivel, és kértünk a helyi büfében két kávét):

Család:


Alföld:


Szárnyak:


2009/12/19

Múlt hétvége






Kérem vissza az időjárást.

 

2009/09/22

New York - beszámoló

"Liberty, fuck yeah!
Band-aids, fuck yeah!
Immigrants, fuck yeah!
Popeye, fuck yeah!"
(Team America: World Police)










Utcakép

New York pontosan olyan, mint a filmekben — talán Párizs mellett a másik olyan város, amiről egészen pontos képem volt anélkül, hogy valaha jártam volna ott (igaz, azért van jópár meglepetés is) — nem véletlenül hirdették pár éve úgy az országot, hogy "You've seen the film — now visit the set". Persze a valóságban jóval kevesebb az autós üldözés és a fánkevő rendőr, vagy legalábbis most már bemennek az irodáikba a fánkokkal előtte.






Emberek

New York City lakossága 8 millió, amíg ez az agglomerációval együtt 18 millió (majdnem két Magyarország egy városban) — a szomszédos Connecticut állam tengerpartján kb. 150km hosszúságban húzódnak az egybenőtt városok. New York híres a világ minden tájáról ideérkező bevándorlókról (zsidó, olasz, ír, karibi, latin-amerikai stb.), és jelenleg a következő a demográfiai összetétele (itt lehet erről részletesebben olvasni):
44% fehér
27% latin-amerikai
25% fekete
0.4% indián
Furcsa, hogy pl. Londonhoz képest, ahol állandóan keverednek az emberek a különböző környékeken, mennyivel homogénebb tud lenni egy-egy hely — Harlemben pl. simán tudtam úgy sétálni akár negyed órát is, hogy nem láttam kettőnél több fehér arcot.





Itt lent balra látható az 1892-től 1954-ig működő Ellis Island határátkelőhely, ahol ma ingyenes múzeum van, ami bemutatja azt a procedúrát, amin a jobb élet reményében többhetes hajóút után megérkezők átéltek. Percek, sőt, sokszor másodpercek alatt kellett a bevándorlási tiszteknek és az orvosoknak megállapítani, hogy az illető beengedhető-e, vagy további vizsgálatoknak kell alávetni — mindezt úgy, hogy sok bevándorlóval nem volt közösen beszélt nyelvük, és azok sokszor teljesen különböző családi és kulturális háttérből jöttek. Az orvosok által a gyengeelméjűség felfedezésére kidolgozott egyik "kultúrákon áthidaló" teszt pl. az volt, hogy — a gyerekjátékhoz nagyon hasonlóan — különböző formájú elemeket kellett különböző formájú lyukakba belenyomnia az érkezőnek.


Bevándorlók az Ellis Island múzeumában, ahol a feliratok szerint több mint 100 millió mai amerikai (az ország lakosságának egyharmada) ősei jöttek be az országba:


Nem túl barátságos orvosi eszközök, amiket az újonnan érkezők ellen bevetettek:


Tér

Bár ennél jobban is szét akartam nézni, az idő nagy részét végül Manhattanben sikerült tölteni (némi Brooklynnal és környező szigetekkel), így az alábbiak Manhattanre vonatkoznak főleg. Egész New York népsűrűsége kb. 10.000/km², míg a másfél milliós Manhattané 25.000/km² (előbbi Budapest népsűrűségének háromszorosa, utóbbi nyolcszorosa(!)). Ehhez jön hozzá, hogy a szigeten nagyon kevés a szabad tér — a Central Park hatalmas (3,5 Margitsziget), de ezen kívül nagyon kevés a park és az emberek által használható szabad tér, cserébe nagyon sok az ember. Érdekes, hogy bár rengeteg a tengerpart (az ötből négy kerület szigeteken fekszik), ezzel nem nagyon tudtak mit kezdeni ("Úristen, part! Most mi legyen?"), főleg soksávos utakat raktak rájuk.

A Manhattanben elérhető terek többségét némileg kompenzálják a tetőkertek (rengeteg ilyet látni, de persze nem a szegényebb környékeken) és az ilyen betonplaccok, ahol kívülről érkezettként lehet nézni a helyieket (akik nem nagyon vesznek észre, vagy legalábbis úgy tesznek, mintha nem lógnál ki nagyon közülük):


A Central Park:




Munka után:


A Bryant Park a belvárosban található kevés park egyike, ahova ebédidőben lesereglenek a környékbeli irodaházakból a dolgozók enni és napozni.


A nemrég megnyílt High Line park egy korábbi, egy emelet magasságban futó vasútvonal helyének megmentésével és parkká alakításával történt (vicces, hogy úgy néz ki, mintha gazzal lenne benőve az egész, de közelebbről megnézve látszik, hogy minden egyes gaz és fűcsomó tudatosan lett elültetve):




A Times Square-en annyi ember van, amennyi a valóságban nincs is. A Wikipedia szerint ez a legtöbb turista által látogatott hely a világon (fene tudja, hogy mérik).


Az NYPD Times Square-i neonja inkább egy sanghaji bordélyházat idéz:


Ten Sesame Street Wannabes:


Rend

Míg a város a hetvenes-nyolcvanas évekre az amerikai bűnözés egyik központja lett (ebben a bűnszövetkezetek által terjesztett kábítószereknek nagy szerepe volt), az elmúlt 15 évben Rudolph Giuliani és Michael Bloomberg polgármesterek alatt a bűnözés mértéke nagyon leesett, és mára az egyik (ha nem a) legbiztonságosabb amerikai nagyváros. A rendőrség jól láthatóan jelen van az utcákon, járműveik a biciklitől az ilyen kis interceptorokon át:

... a hatalmas Mobile Command Centerekig terjednek:

(Az vajon véletlen, hogy a rendőrség mottójául választott Courtesy, Professionalism, Respect nagy betűkkel kiemelt kezdőbetűi a CPR — újraélesztés — kifejezést adják ki?)

Önkormányzati kampányfogás lehet, de itt éppen a városi tűzoltóság beszélget és fotózkodik az emberekkel:


Az amerikai hadsereg toborzóirodája a Times Square közepén (very subtle, ahogy az angol mondaná):


Az pénzügyi negyed



Wall Street, a New York-i tőzsde otthona, és a pénzügyi világ jelképe:


Lázadás — a Wall Street Bull (óriási bikaszobor, amivel az pénzügyi világ "erejét" szokták jellképezni) tökeit nyalva:


Bedeszkázott ablakú irodaház (több ilyen is volt rajta elszórva):


Közlekedés

New York Amerika egyetlen városa, ahol az emberek többsége tömegközlekedést használ a munkábajutáshoz — ehhez nagymértékben hozzájárul, hogy van tömegközlekedés (bár a dolog eléggé tyúk vagy a tojás-jellegű — ha máshol nincs igény tömegközlekedésre, nem fognak építeni, ha meg nem építenek, az emberek nem kezdik el használni).

Metróval

New York-é a világ egyik leghíresebb és lenagyobb metróhálózata — a 370km-nyi sínt és 468 állomást 26 vonal szolgálja ki. A rendszer elképesztően lepukkant, valószínűleg csak a csoda tartja össze — azért nagyjából működik, és naponta milliók használják.




Bár ritkán van, hogy egy tömegközlekedési rendszer kifog rajtam (annyira nem nehéz egy vonatot használni), a New York-i metrónak sikerült párszor. A nehézséget számos dolog okozza: Sok vonalon többféle metró közlekedik (pl. a piros 1-es, 2-es és 3-as), amik aztán valahol elágaznak, és az egyik expresszjárat, egy másik meg általában expresszjárat, kivéve késő este. Emellett még könnyíti a dolgokat az, hogy több ugyanolyan nevű megálló van (pl. 96th Street-ből van három), amik általában 15-20 perc sétára vannak egymástól). Vonalak néha többször is keresztezik egymást anélkül, hogy át lehetne szállni a másikra — néha meg 9 vonal találkozik, pl. a Times Square-en (1, 2, 3, 7, N, Q, R, S, W). Ha az ember elbaszta, nincs mit tenni, arcvesztés nélkül át kell szállni a visszafelé menő vonatra, és úgy tenni, mintha magad is így akartad volna — pl. amikor Harlem közepén arra lettem figyelmes, hogy még szinte mindenki fehér, bulizni menő fiatal, mivel a rossz vonalra szálltam, ami a sziget szélén lévő egyetemi városrészen át megy.

Biciklivel:

Manhattan meglepően jól biciklizhető hely: széles sávok (az autó nincs egy szűk helyre beszorítva a biciklissel), sokszor széles bicikliutak, viszonylag lassan menő autók és a rácsos utcaszerkezet mind segít. Ennek ellenére alig látni biciklist az utcákon (Londonba visszajőve 10 perc alatt több bringást láttam, mint ott fél nap alatt) — ennek oka a Manhattannel szembeni előítélet ("száguldó autók, óriási utak, úristen") lehet. Vicának sem lett semmi baja, pedig előtte főleg Kiskunhalas-méretű városokban biciklizett, ami azért nem teljesen ugyanaz.

A bicikliút-infrastruktúra teljesen jónak tűnt, több sugárútból is leválasztottak egy egész sávot, hogy annak felét bicikliúttá, a másik felét meg biztonsági sávvá alakítsák:




A Manhattant körbevevő 50km-es Manhattan Greenway:


Meglehetősen feelinges este suhanni a kihalt sugárutakon, vagy úgy akárhol (a kisebb utcákon pl. teljesen olyan volt, mint a Pesti éjszakában biciklizni).


Libegővel

A Manhattan mellett elterülő, jóval kisebb Roosevel Islandra vezető tramway (ez ragadt be pár éve vagy másfél órára a magasban az utasokkal):


Színház

A Broadway (illetve az "off-Broadway" kisebb színházai) az amerikai színházi élet központja (úgy kell elképzelni, hogy van egy út, és lépten-nyomon színházak vannak a róla nyíló utcákban). Itt sikerült megnézni az In The Heights című, egészen zseniális gettódarabot, ami a város Washington Heights nevű, latin-amerikai negyedében lévő életről szól. Ali G szavaival élve Restecp.

Fura

Az egyik meglepő látvány a gyakran előforduló "psychic"-ek irodái, ahol pár dollárért mondanak jövendőt, olvasnak aurát és adnak tanácsokat az életre nézve:


Meglepő kép így 2009-ben:


A New York-i és környékbeli hidak nagyok. Nem úgy van, hogy az ember a rakpartról csak úgy ráhajt, hanem párszáz méterrel a szárazföld belsejéből indul el a hosszú felhajtó — a Brooklyn Bridge-re pl. 10 percet kóvályogtunk, mire megtaláltuk a biciklis felhajtót. Az alábbi képen (Queensboro Bridge) érdemes megnézni, hogy milyen magas a híd pillérje az alatta áthaladó buszhoz képest.




Pénzek

A következő fémpénzek léteznek:
  • Egycentes: gyakran pennynek hívják (holott cent).
  • Ötcentes
  • Tízcentes: a legkisebb érme. Se betűvel, se számmal nincs ráírva, hogy "tíz", csak az, hogy "one dime" ("egy krajcár").
  • Húszcentes: ilyen nincs.
  • Huszonötcentes: van! A híres negyeddolláros.
  • Egydolláros: lassan váltja le a fémváltozat a papír egydollárost, amiről jelenleg az enyhén szektás beütésű Mindentlátó szem ("all-seeing eye" vagy "Eye of Providence") nézi az embert.

Az elején nehéz megszokni, hogy a "43 cent" az nem "két húszcentes és három egycentes", hanem "egy negyeddolláros, egy dime, egy ötcentes és három egycentes" — ennek megfelelően a pénztáraknál való elbizonytalanodásom eredményeképpen az első pár napban egész zsák fémpénzem összegyűlt, de aztán kemény munkával ledolgoztam a hátrányt, és a végére összesen másfél dollárral sikerült elhagyni az országot.

USS Intrepid

A USS ("United States Ship") Intrepid egy, a második világháborúban és a vietnami háborúban szolgált anyahajó, ami most Manhattan partjánál van kikötve, és múzeumként szolgál, bemutatva a többezerfős személyzet életét és a hajó bevetéseit.


Az anyahajó fedélzetén rengeteg repülő és helikopter van kiállítva (nem pont olyanok, amik fel is szálltak róla anno), valamint egy enyhén klausztrofób tengeralattjáró is:

Okosan néz:


MiG:


Életképek

Az Onion ("America's Finest News Source") aktuális száma grafikonnal ábrázolja, hogy az emberek munkaerőpiaci kilátásai hány sör után mennyivel javulnak:


Jó cikk még a közelmúltból a "Many Rappers May Suffer From Unrealistically High Self-Images", amiben a pszichológusszövetség tagjai rap-szövegek (pl. "got bitches cleaning my house, cleaning my gold, doing my shoelaces,") alapján olyan tanácsokat adnak, hogy "For a relationship to thrive, there needs to be a sense of shared responsibility and mutual respect. When one partner is cleaning the other's house and gold, the partner who is doing the cleaning is likely to experience feelings of resentment over the imbalance. Inevitably, this will drive a wedge between the pair."

Zöldhullám, Harlem:


Kötelező turistás:


Drogmentes iskolai övezet:

(Valójában azt jelenti, hogy ez méginkább drogmentes, mint a többi.)

A neon egy rossz képzavarral élve itt továbbra is a reneszánszát éli:


Emeletes parkolószekrény, amibe liftek emelik az autókat (lopás ellen elég jó). Jobbra fönt pedig egy "Are you STUPID or what?" szövegű reklám.


Egy, a hitelválságot 10 évvel megelőző szoborcsoport a pénz és az ingatlan házasságáról:



Streetball:


Ruhafogas-bolt:


A főnök:


Azért szeretik az amerikaiak annyira a baseballt, mert már kiskorukban erre a hülyeségre tanítják őket:


Kígyó:


Kutyasétáltató biznisz:


9/11-es emlékpad:


A csábító nevű Hell's Kitchen környék:


A korábbi kikötő South Street Seaport bárrá és boltokká átalakított épületének teraszán este 10-kor:


Este:




Tippek

  • Valószínűleg a koraősz és a késő tavasz a legjobb időszakok: télen iszonyú hideg van, a nyár meg forró és párás (kb. Madriddal van egy szélességi fokon).
  • Az árakra általában még ráraknak nagyjából 13%-nyi helyi adót, ami a kiírt/meghirdetett árakban nincs benne — erre érdemes figyelni. Ez alól kivételek a nonprofit dolgok, pl. a YMCA hostel-lánc.
  • Ha az embernek új (bordó) útlevele van, turistaként nem kell vízum, de utazás előtt legkésőbb pár nappal (de jobb egy-két hónappal) ki kell tölteni az ESTA nevű online űrlapot, és csak akkor mehet az ember vízummentesen, ha a form kitöltése után a weboldal engedélyezi az utazást. Ha a weboldal azt állítja, hogy valamilyen ok miatt az ember nem mehet vízum nélkül, vagy régi útlevele van, akkor továbbra is turistavízumot kell kérni a követségen.

Nézni/olvasnivaló

1 in 8 million (egy-egy New York-i mesél magáról, és emellé baromi jó fotók vannak.)
The Onion
Foliage Report (hivatalos oldal, ami mutatja, hogy New York állam melyik részében épp mennyire vannak már őszi színek az erdőkben)

2009/08/24

Mediterrán Anglia (Isle of Wight)

A sziget

A 10x20 mérföldes, 140.000 lakosú Isle of Wight eléggé mediterrán hangulatú, sokszor elüt a hagyományos Anglia-képtől. Homokos tengerpartjai és barátságos időjárása miatt népszerű nyaralóhely az angolok körében (külföldit és bevándorlót elég keveset látni). Pár adat róla:
  • űrrakétákat teszteltek rajta
  • az első légpárnás hajó itt épült a világon
  • sokat bombázták a világháborúban (bár ez nem látszik rajta)
  • 1970-ben 600,000-es látogatószámú rockfesztivál volt rajta (és ma is több fesztivál van évente)
  • a világ első rádióadóját itt hozta létre Marconi (legalábbis a Wikipedia ezt állítja)
  • az egyik Blackadder-részben a hajókapitányról kiderül, hogy eddig leginkább az Isle of Wightig hajózott el Angliából (15 perc).




A helyi újság aktuális fő cikke éppen az, hogy a helyi karnevál alatt a parkolóőrök több autót is megbüntettek, az sok ember haragját váltva ki. Mozgalmas az élet tehát.


Az út

A Csatornán található Isle of Wight negyedórányira van komppal Portsmouthból a Solent csatornán keresztül (sajnos nem légpárnás komp volt, pedig van olyan is):


A tenger a partnál túl sekély ahhoz, hogy a hajók kikössenek, úgyhogy egy 700m-es mólóra érkezik az ember:




Itt lehet gyakorolni az egyenesen biciklizést, hogy az ember ne szoruljon a deszkák közé:


A szigeten könnyű utakat próbáltuk elkerülni, így sokszor erdőn-mezőn keresztül ment az egyébként kifejezetten szép út — itt már a tenger felé közeledve:


Az egyik helyen az önkéntesek által szerkesztett online térkép azt állította, hogy az egyik öblön keresztül van egy út, és valóban, kissé szürreálisan:


Whitecliff Bay

Az úticél a Whitecliff Bay volt, egy félkör alakú öböl a déli parton:






Hobbit:


Hideg:


Okosan szárad:


Sajnos ezt muszáj volt úgy látszik:


A "Whitecliff" nevet adó, száz méter magas mészkősziklák alatt:


Egy hirtelen fordulás után ez történhet a füleinkkel:


Giccs:


Hazafelé

Hazafelé nyílegyenesen (=százméterenként kanyar, elvégre mégiscsak Anglia) mentünk, és borzalmasan zen volt az út a napsütésben a kis falvakon át.



Ryde, az Isle of Wight egyik főbb városa:




Séta:


A zacskós ember:




Portsmouth kikötője (az egyik legnagyobb Angliában) a vasútállomásról:




2009/08/18

Temze-torkolat

Egy nap a Leigh-On-Sea—Southend—Shoeburyness tengelyen (három egybeolvadt város a part mentén), a Temze torkolatánál. A folyó itt kb. 5km széles, és elég nehéz megkülönböztetni a tengertől — sós a vize, tengeri állatok élnek benne és többméteres a szintkülönbség az apály-dagály miatt (igaz, ez 60km-rel feljebb, London nagy részében is így van).



Raktárból átalakított mediterrán jellegű, olcsó tengeriétel-bolt (itt lent kagyló, osztriga és olivára tekert szardella):


Egy skandináv halászati évkönyv illusztrálja a tenger elővilágát a bolt falán:






Apálykor a Temze torkolatának nagyrésze "szárazfölddé" válik:


Ez egy ún. defence boom, amit a vízen keresztül építettek a II. világháború alatt a német tengeralattjárók és hadihajók ellen (mára csak egy mérföldnyi maradt belőle):




A part mellett sétány és bicikliút vezet végig:


A helyi rendőrség bűnmegelőző hirdetőtáblája:




Rock pool, aminek a lényege, hogy más környezetet teremt az élővilágnak (nincs apály/dagály, más a napfény stb.), ami miatt másfajta állatok élnek benne, mint a környező tengerben:


A defence boomon és a tengeri szélerőműveken kívül a jobb oldalon látszanak az ún. Maunsell fort-ok ("tengeri erődök"), amiket a II. világháborúban épített a hadsereg, hogy megvédjék az országot a Temze torkolata körül támadó német harci gépektől. Ezekre felmenni nem lehet — lehet, csak nehéz —, de hajóval el lehet menni a lábukig.








2009/07/28

Szürreális helyek: Dungeness

"It's the British seaside redesigned by Tim Burton" (The Times)

Van a dimbes-dombos legelőiről és kis faluiról ismert Kentben egy félsziget, amiről a Times azt írta egy At the end of the world című cikkben, hogy "it's a Dickensian doomscape of driftwood, rusting metal, crumbling concrete war relics, tumbledown fishermen's shacks and eccentric houses constructed around disused 1920s railway carriages." — ez Dungeness. Pont ideális nyári úticél, úgyhogy vasárnap erre vettük az irányt. Rye-ból indultunk, és az út legelején a helyi farmer rögtön felajánlja, hogy lelövi a kutyádat:


Romney Marsh

Az 20km-es út nagyrészt a Romney Marsh-on vezet át, ami nevének megfelelően egy lápvidék, rajta farmokkal, szélturbinákkal és millió birkával. Az angol Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (DEFRA) mezőgazdasági népszámlálása (nem vicc, tényleg ez a neve) szerint itt az egyik legnagyobb Angliában a birkasűrűség.






Rajzás:


Camber Sands

Az út átvezet Camber faluján, ami a Camber Sands nevű üdülőtelepről ismert — az emberek lemennek a partra lakókocsikkal, aztán lesz, ami lesz — fürdéshez elég meleg valószínű pl. nem:





Camberből már látszik a Dungeness B atomerőmű a távolban:


Fizetős parkoló birkák és traktorok között:


Camber után a táj ijesztően elkezd Izlandosodni — végtelen tájak és szürreális, világvégi épületek elszórva, pl. ilyen varázslatosan összetákolt sorházak a semmi közepén:




MoD Firing Range

Az út menne végig a tengerparton, de nem tud, mert beleütközik az MoD (Ministry of Defence, Hadügyminisztérium) egyik lőterébe, ahol kis táblán van kiírva az órarend, hogy mikor lőnek:


Valamint egész piktogram-arzenállal próbálják a kíváncsi embert jobb belátásra bírni:




Először gondolkodtunk, hogy hogy állítja meg a drótkerítés a golyókat, de egy másik oldalról látszik, hogy egy betonfallal körbevett területen van a gyakorlat, ahol számos ház is van — lehet, hogy CounterStrike-szerűen gyakorlatozik ezek között a hadsereg.




Dungeness

A Camber Sands-i üdülőnek van egy szomorúbb kistestvére pár kilométerre a parttól:




Az út az utolsó "igazi" faluban elkanyarodik jobbra, egyenesen rá a Dungeness-félszigetre. A hely tudományos szempontból elég különleges: főleg kavics borítja, és rengeteg növény és állat él rajta, amely máshol nem (azóta van egy akkora csípés a lábamon, amekkorával még Ausztráliában sem találkoztam, pedig ott Pratchett szerint egyedül a birkák csípése nem mérgező):


De az igazi különlegesség az, amit az ember hagyott a félszigeten — egyrészt a régi halászfalu mára megfogyatkozott, és már csak negyvenen maradtak a halászok, a régiek hajói, kellékei, kunyhói és gépezetei viszont azóta is a parton szétszórva rozsdásodnak, enyhén kísértetiessé téve a helyet (az egyik weboldal a Mad Max on the sea kifejezést használta a környékre).










Régen sok halász sínek segítségével bocsátotta a vízre a hajóját — ennek nyomai sok helyen még most is megvannak:


Erről azt hittük, hogy valaki vicces kedvében volt, és egymáshoz közel rakta a síneket (40 centi van közöttük), de mint utóbb kiderült, ez egy ma is működő gőzvasút útvonala:




Csörlő:




Okosan néz:


Nem Texas:


Fair Chance:


Emma Jane:


Dungeness Village

Amellett, hogy a hely egy rozsdatemető, egy építtető cég egy csomó épületet felújított/épített, és ezek állítólag elég keresettek is a lakáspiacon — a hely hangulata sok embert megfog. Itt egy lakáshirdetés, érdemes végigklikkelgetni a képeket. Itt lakott többek között Derek Jarman filmrendező, akiről azt kell tudni, hogy az utolsó, Blue című filmje egy kimerevített kék képkockából áll, ami alatt ő és mások az élet(é)ről mesélnek.




"In time,
No one will remember our work
Our life will pass like the traces of a cloud
And be scattered like
Mist that is chased by the
Rays of the sun
For our time is the passing of a shadow
And our lives will run like
Sparks through the stubble.
I place a delphinium, Blue, upon your grave"
(Derek Jarman: Blue)

2009/07/19

Morecambe

Az ember sokat hall arról, hogy fenn, a korábban főleg az iparra épülő északon az utóbbi évtizedekben mennyire rosszra fordult az emberek sora (bányabezárások, iparágak Ázsiába való áthelyezése, munkafolyamatok gépesítése stb.) de délen lakva (Észak-Anglia legalább 2-3 óra innen) ritkán találkozik az ember ezzel élőben is. Bár azóta sok tekintetben lábraállt az ország északi része, Morecambe még mindig jó példa arra, hogy hogy tudnak szétesni a dolgok. Régen virágzó tengerparti üdülőközpont, ma mindenhol bezárt üzletek (bedeszkázott ablakú szállodák, éttermek, kis helyi vállalkozások, de még a helyi vidámpark is) és lerobbant házak mutatják, hogy mennyire nem sikerült a helynek lépést tartani a kor változásaival.





Építészet:


Sunset Ices:


Úriemberek borbélya:


High Class Shoe Repairs:


Sunset View Hotel:


Az épület külsejéhez illesztett csövek, hogy a fürdőszobákból a vizet (szennyvizet?) elvigyék:


Promenád:


Néznivaló


Beware of the Northerner
Life on Mars (retro sci-fi, ami egyben a hetvenes évek Angliáját is bemutatja)

2009/07/07

London—Brighton

"Hova mentek biciklivel? Brightonba?? De hát az nagyon messze van!" (Magyar kávézós lány a wimbledoni állomáson.)

Ekkor még csak mosolyogtunk, mert nem tudtuk, mi vár ránk. Londonból letekerni a tengerhez, Brightonba, "klasszikus" bicikliútvonal — valószínűleg a legtöbb itteni bringás fejében megvan, hogy egyszer meg kéne csinálni. Angol vidék kis kanyargó utakkal, földekkel és erdőkkel, kis falvak, többszázéves pubok, a végén pedig az egyik legszebb tengerparti város. Még a British Heart Foundation is szervez évente ilyen jótékonysági biciklitúrát (Angliában gyakori, hogy valaki úgy gyűjt jótékonyságra pénzt, hogy "cserébe" megcsinál valami nehéz túrát, pl. lefut egy maratont, és ezzel a tettel hirdeti a jótékonysági akciót). Bár nem egy kifejezetten kis táv, találtam egy túraleírást a neten, ami azt állítja magáról, hogy majdnem teljesen lapos, és nagyjából 60km Dél-Londonból indulva. Nos, ez egyáltalán nem tűnt vészesnek, úgyhogy vasárnap délelőtt belevágtunk.

Az útvonal Suttonből indul, ami bár London legszéle, még nagyon rossz a tehén/betonház aránya. Egy kis dél-londoni szuburbia a vonatról:


Indulás után az első, ami feltűnt, hogy a leírással ellentétben egyáltalán nem lapos. Sőt, kevés kivétellel nincs benne vízszintes szakasz (persze Angliában ez nem meglepő, de azért mégis). A Google Maps-alapú Elevation Profiler ezt állítja róla így utólag:




A másik, hogy nem 60, hanem inkább nettó 75km. Az útvonalleíráshoz a weboldalon számos komment is tartozik, amikben az útvonalat dícsérik (amúgy teljesen jogosan), és több hozzászóló hozzáteszi, hogy szünetekkel 5-6 óráig tartott nekik az út, pedig:
1) ez volt az illető első, 12 mérföldnél (19km) hosszabb biciklitúrája
2) 15km-rel hosszabb útvonalon ment, mint a leírás
3) 3 hete kezdett el csak rendszeresen biciklizni
4) 22 éve nem biciklizett
(ez nem vicc.)

Nekünk ehhez képest 8 (nyolc) óra volt (megállásokkal együtt), pedig napi 22km-t biciklizek mostanában. Szerintem ezek a hozzászólók kurvára viccelnek.

Na de a nehézségekért kárpótol a táj és az időjárás. Ugyan a kiindulóponton több boltban is próbálkoztunk, naptejet sehol nem sikerült találni, viszont az egyikben volt leégés utáni krém, hogy ha naptej hiányában leégtél, legyen mivel kenegetni magad. Végül leégni nem sikerült (ami egy csoda — naiv ausztrál kolléga, akinek ez az első nyara itt, két hete égett rákvörösre egy hétvégén), viszont féloldalasan lebarnulni (a nap mindig jobbról sütött) azt igen (néha kellett volna kicsit háttal tekerni).





Erdei postaláda:


A Sárkány pub kerthelyiségében a Colgate nevű faluban:


A múlt hétvégi varangyveszély tábla után most sikerült egy kacsaveszélyt (piros háromszögben kacsa) is begyűjteni. Ez meg vértehén:


Az út vége felé közeledve meglehetősen nagy megkönnyebbülés, amikor az ember meglátja az első Brighton & Hove feliratú táblákat az utolsó domb tetején, a távolban a tengerrel:


Innen az ember úgy érzi, hogy már a célnál van, pedig a fenét, meg is kell találni a tengert. Alapvetően azt lehetne hinni, hogy egy domboldalra épült városnál ez triviáils, hiszen fönt város, lent tenger (ráadásul már voltam is ott párszor). Ez valamennyire igaz is, de mégis kellett egy kicsit küzdeni, mint korcsolyás disznónak a jégen, mire végül egy utca végén megláttuk ezt:


1930:


A Brighton & Hove Tornász Klub temploma:


"A kukába belemászni tilos" figyelmeztetés, azt sejtetve, hogy itt az emberek bele szoktak mászni a kukákba:


Ez a néni, aki itt tolja a biciklit, azóta biztos megírta a túraleírásos oldalra, hogy 3,5 óra alatt biciklizett le Londonból, de csak azért tartott ennyi ideig, mert közben meg kellett tanulnia biciklizni:


Az angol fürdővárosok nagy része a vasút elterjedésével jött létre, amikor mind a munkásosztály, mind a gazdagabbak körében divat lett szívni egy kis tengeri levegőt. Amióta elérhetőek lettek a külföldi utazások, az angol seaside resortok szerepe sokkal kevésbé jelentős, de még mindig kirándulók ezrei árasztják el őket egy-egy napos hétvégén. Brighton az egyik legjelentősebb ilyen város Londonhoz való közelsége és jellegzetes karaktere miatt.






Az angolok szeretnek erőműveket a tengerpartra rakni (ennek nyilván van oka — Captain Obvious), így itt is látszik a Shoreham gázerőmű kecses sziluettje a háttérben:


Ezekért az eredetileg csak öltözőszekrénynek használt beach hutökért egy pár éves cikk szerint manapság 12.000 fontot is elkérnek (pedig nincs bennük víz és áram, viszont törvényileg van szabályozva a színük):


A Royal Pavilion által ihletett hagymakupolás játszótér:




2009/07/04

Izland

"I love England. It's no coincidence it's the first place I moved to for a more cosmopolitan life, which is the only thing Iceland lacks." (Björk)

Izland gyorstalpaló

Név: Izlandi köztársaság (Lýðveldið Ísland)
Hivatalos nyelv: izlandi
Terület: kicsit nagyobb, mint Magyarország
Lakosszám: 300.000 (a népsűrűség durván megegyezik Ausztráliáéval)











Nép

A fennmaradt történetek szerint Izlandra először otthonról elűzött írek települtek be, majd vikingek, akik a mai izlandi nép nagy részének ősei lettek. Az útikönyv szerint az izlandiaknak erős a nemzeti öntudata, ami főleg abból ered, hogy itt a világ végén győzködniük kell magukat, hogy ők is igazi ország (mint sok dologban, ebben is hasonlítanak Ausztráliára — gyakorlatilag Izland Európa Ausztráliája, ha úgy vesszük). Ez érthető is, hiszen ki tud komolyan venni egy olyan országot, ahol olyan szavak vannak, hogy smjör, az egy valós kifejezés, hogy "a hot dog végén a mazsola" (= "a legjobb része valaminek"), és így néznek ki a pénzeik:


A nyelv izlandi (azaz saját nyelve van egy háromszázezres országnak), ami egyébként hasonlít a norvégra/dánra/svédre, de mint úgy általában Skandináviában, szinte mindenki beszél angolul. A nyelv egyik jellegzetessége a Thorn-betű, ami a skandináv mitológia Thor istenéről van elnevezve, és úgy néz ki, hogy þ. Érdekesség, hogy ugyanez a betű megvolt az angolban is sokáig, egészen az 1400-as évekig, mielőtt leváltotta volna a mai th írásmód (amely hangnak egyébként megfelel). Így pl. egy hatszáz éves Ponyvaregényben olyanokat mondana Jules, hogy "Why the fuck did you do þat?".

Valószínűleg az alacsony lakosszám miatt van, hogy eléggé informális a társadalom, pl. az útikönyv szerint bárki kérhet audienciát a miniszterelnökkel, ahol aztán megbeszélhetik az ország dolgait. Akartunk is javasolni neki egy remek turisztikai szlogent, amiért rögtön a szívébe zárt volna minket: "Izland — nálunk a vonatok sosem késnek". Mondjuk nincsenek vonatok az országban, de ez tulajdonképpen nem tartozik a lényeghez. (Ezt egy izlandi nyelvleckében találtam: "Where is the train station? There isn't a train station either, forget about it.")

Izlandon egyébként nem új a demokrácia, az első parlament 930-ban(!) alakult, és az európai és amerikai tektonikai lemezek találkozásánál, a Közép-Atlanti hátságon ülésezett — konkrétan itt (balra Európa, jobbra Amerika):




Az emberek többsége a fővárosban, Reykjavíkban lakik nem kifejezetten szép betonházakban — ezen kívül számos isten háta mögötti kis település található. Ez pl. egy kis szuburbia a semmi közepén:


Ráadásul mint kiderült, részben magyarok laknak errefelé (a sokadik tippem lett volna ez, ha kérdezik), egy EU-s csereprogram keretében.

Geológia és növényzet

A vulkáni aktivitás félelmetes formákat hozott létre — mindenhol hegyek, gleccserek, végeláthatatlan síkságok és fennsíkok terülnek el, vízesések zúgnak le a hegyekről és folyók kanyarognak a végtelenségig.


Izland azon kevés hely egyike a világon, ahol a föld még "alakulóban" van — az időnkénti vulkánkitörések lávával borítanak el területeket, új szigetek születnek (itt található a világ legfiatalabb szigete, Surtsey is, ami a hatvanas években keletkezett) — ez ugyanaz a folyamat, ami többszázmillió éve a föld többségét érinthette, csak mára nagyon lelassult.

 

Földút a Reykjanes-félsziget lávamezőin át:




A geológiai aktivitás azt is jelenti, hogy geotermikus úton rengeteg megújuló energia nyerhető ki a természetből — az ember lépten-nyomon geotermikus erőművekbe botlik, ezek szolgáltatják a lakások számára az energia nagy részét (és a melegvíz, ami a csapból jött, sokszor egyenesen egy hőforrásból jön, ezért záptojásszagú (kénes)):


A táj sokszor olyan gyorsan változik, hogy a háttérben látszódó dolgok teljesen valószerűtlennek tűnnek, mintha csak odarakták volna textúraként:


Időjárás

Az időjárás borzalmasan változékony, de többnyire hideg és szeles (a nyári napi átlaghőmérséklet 14 fok körül van), így egy nap alakulhat úgy, hogy pl. reggel napos, hideg és szeles, délután esős, hideg és szeles, este pedig ködös, hideg és szeles. Néha van jégeső is. Egyébként ha nem lenne szeles, teljesen jól el lehetne viselni. Itt pl. nem jó lakni:




A hideg, szeles idő miatt a laza talajban nem nagyon maradnak meg a növények, így Izlandot főleg tundra borítja, fát alig látni, de még bokrot se nagyon.


Itt pl. két vízesést is elfúj a szél a fenébe, amint azok elhagyják a domb oldalát:


Sárkányt eregetni viszont ideális az idő, csak el ne vigye az embert a sárkánnyal együtt:


Izland közelsége a sarkkörhöz azt jelenti, hogy télen csak pár órára jön föl a nap, nyáron viszont csak pár órára megy le. Ez először eléggé össze tudja zavarni az embert, este 10-kor még olyan érzés, mintha csak délután lenne. Itt pl. este 11 múlt május végén:


Infrastruktúra

Állítólag Izland a második világháború előtt még sehol nem volt infrastrukturálisan, amikor viszont amerikai légibázist telepítettek rá (elég jó helyen van, félúton Amerika és Európa között), és az amerikaiaknak köszönhető a most létező, jó minőségű úthálózat egy jelentős része. Ennek ellenére még mindig tragikus hirtelenséggel tud egy aszfaltút kátyús földúttá változni, ami persze csak az autósoknak rossz, a természetnek már sokkal jobb — látszik is, hogy nagy tiszteletben tartják azt, nincsen agyonkiépítve semmi.
Az ország belsejének nagy része érintetlen sivatag, legfeljebb egy-egy földút kanyarog át rajta, de leginkább azok sem - ez a pont pl. 15km-re van onnan, hogy az aszfaltozás megszűnjön, és az ember még inkább a semmi közepén találja magát:

A szinte teljesen elhagyatott 365-ös út:




Vík

Vík egy lepusztult és látszólag elhagyatott kis település a déli parton, ami a tengerpart fekete vulkanikus homokjáról híres.




Remek nap egy sétára a homokban (csak félig sikerült eláznunk egy-egy durvább hullám alatt):


A Kék lagúna

A Kék lagúna egy termálfürdő, amit a szomszédos geotermikus erőmű hőjével fűtenek, így jött létre a lávamező közepén lévő türkizkék (a benne lévő ásványoktól az) forró fürdő (élmény szempontjából egy vulkanikus Rudashoz tudnám hasonlítani):




Ajánlott irodalom és filmek

Halldór Laxness: Independent People
101 Reykjavík (ez olyan, mint egy Almodóvar-film, csak izlandiakkal)
Az izlandi gárda ("Kívánja-e ön, hogy ha ezen referendum érvénytelen lesz, akkor inkább ne tartsunk népszavazást, hanem egyből blokád, hatalomátvétel, hagyományörzés, Ragnarökk?")

Tanácsok

  • Vigyél sárkányt.
  • Négykerékmeghajtású kocsit bérelj.
  • Egyél puffint (nekem nem sikerült, mert mindig minden bezárt a pizzáson és kebaboson kívül, mire Reykjavíkba visszaértünk, máshol meg meglepően kiépítetlen az étkeztetési infrastruktúra).
  • Ne kérdezd meg Björktől, hogy mi a helyzet az izlandi eszkimókkal.

"People are always asking me about eskimos, but there are no eskimos in Iceland." (Björk)




2009/06/16

Szingapúr - beszámoló

Karakter

Rejtő, akinek egyik kedvenc helyszíne volt, ezt írta róla:
"Már a folyóparton járt, szabálytalanul épített, düledező vályogkunyhók mentén. Bennszülött és kínai szegények maró szaga terjengett. Szinte rosszul lett. Nyílt tűzhelyek körül, a porban ülve halat sütöttek. Csontvázszerű, lerongyolódott ópiumszívók, mezítelen gyerekcsapat, karattyoló, kócos asszonyok és néhol egy piszkos üveg mögött párákba süppedő, esti fény. Hihetetlenül züllött, rongyos európaiak is jártak erre, rossz arcúak, borotválatlanok, részegek." (Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány)



Valószínűleg a legtöbb embernek Szingapúr neve hallatán egy Rejtő-regény jut eszébe, annak ópiumbarlangjaival és koszos kikötőivel, ahol a világ összes különböző rendőrségei üldözött tengerészek tengetik napjaikat. Ha ez így is volt száz éve, azóta az egyik legmodernebb és egyik legmagasabb életszínvonalú ország lett belőle.

Történelem

A mai Szingapúr történelme akkor kezdődött, amikor a Britek a 19. században megvették a szigetet azzal a céllal, hogy kereskedelmi központot létesítsenek rajta, ezzel elérést biztosítva számos távol-keleti piachoz. A város hamarosan a világ egyik legjelentősebb kikötője lett, és így maradt a mai napig is (egyes kritériumok alapján még mindig a világ legforgalmasabb kikötője). Eközben megindult a különböző országokból a kereskedők és menekültek beköltözése, így ma a lakosság kb. 75%-a kínai, 14%-a maláj, 8%-a pedig indiai. A második világháború után fokozatosan kezelhetetlenné váló Brit Birodalomból 1959-ben szakadt ki. Rövid ideig tagja volt a Maláj Államszövetségnek, de politikai feszültségek miatt kivált, és 1965 óta független köztársaság. A függetlenség óta nagy hangsúlyt fektettek az oktatás színvonalának emelésére és az angol nyelvre (amin, valamint a Singlish nevű helyi kevert változaton az itt élő különböző népek kommunikálni tudnak egymással, bár sokan távolról sem folyékonyak benne), aminek eredménye, hogy mára Szingapúr az egyik legnagyobb pénzügyi és üzleti központ lett Délkelet-Ázsiában.



A kikötőbe bebocsátásra váró, vagy a legénységet pár napra szabadságra küldő hajók a láthatárig sorakoznak a part mentén:


Többnyelvű lakáshirdetés ("welcome all race"):


Földrajz

Szingapúr városállam, és teljes egészében egy nagy, ill. több kisebb szigeten terül el - mivel a szigeteket szinte teljesen beépítették, már csak fölfelé terjeszkednek (a város többsége gyakorlatilag egy nagy trópusi lakótelep), illetve sok pénzért a tengert töltik fel, hogy legyen még hely a négymilliós lakosságnak, akik egy Budapestnél nem sokkal nagyobb helyen laknak:



Klíma

Az egyenlítőtől kb. 140km-re van, ezért az éghajlata egyenlítői (nahát!), ami azt jelenti, hogy egyetlen évszakkal rendelkezik, ez a forró és esős évszak. Ezt úgy kell elképzelni, mint Magyarországon a nyár legforróbb napjait, csak rosszabb (a magas páratartalom miatt iszonyú fülledt), és egész évben ez van. Megnyugtatott, hogy nem csak rólam folyt a víz száz méter után a szabadban (az épületek és járművek többnyire légkondicionáltak) — hanem a helyi ismerősök is mondták, hogy amióta visszaköltöztek pár év London után az országba, ők sem bírják a klímát.

Ő is kidőlt (a háttérben pedig látszik, ahogy egy helyi esernyőt használ a nap ellen):


A forró napsütéses időszakok hirtelen leszakadó, sűrű trópusi esőkkel váltakoznak:




Ők viszont a 30 fok és maximális páratartalom ellenére nemcsak hogy futottak, de közben ütemre énekeltek angolul, és láthatóan élvezték:


Ételek

Mivel a lakosság nagyon vegyes, rengetegféle étel megtalálható Kína, India és Malajzia különböző régióiból, és millió hely van, ahol ezeket elég olcsón ki is lehet próbálni, a kiülős kifőzdéktől kezdve a hatalmas food courtok standjaiig (hogy kontextusba helyezzem a dolgot: utóbbi olyan, mint a Fehérvári úti piacon a Néni, csak nem azt mondja, hogy "Hasábbal kéri, aranyoskám?", hanem hogy "建筑工程考试、自考?", vagy hogy "Pelajar-pelajar itu?", illetőségtől függően).

Az egyik nemzeti étel a Kína Hainan tartományából származó chicken rice (leegyszerűsítve: főtt csirkehús levébe áztatott rizs; recept) a hozzá való vegyes mindenfélével (főzési szakkifejezés!) együtt:


A másik helyi jellegzetesség a fish head curry, egész halfejjel (recept):


De ezen kívül még rengetegféle étel van, az emlékezetesebbek közül kiemelném:
  • a főtt borda-levest (jót mulattak rajtam, amikor megpróbáltam pálcikával enni a bordákat — itt kissé meg is szégyenültem, ugyanis a szomszéd asztalnál ülő kínai házaspár szólt a pincérnőnek, hogy hozzon már nekem kés-villát (mondjuk jófejségből mondták, de azért mégis). A trükk az, hogy ilyen lapos kínai kanalat lehet hozzá használni (tehát a helyes kombináció: kanál + pálcika).
  • babkrém rizsfagyival (ez, mint amúgy minden más is, baromi jó)


Na és ez az ígéretesnek látszó proteinkolbász:

Szabályok

Szingapúr híres arról, hogy szeretik büntetések kilátásba helyezését mindenféle vétségekért (innen a helyi vicc: "Singapore's a fine country"), a nyilvános vécé le nem húzásától a (szemeteléshez vezető) rágózásig. Mindezek ellenére több forrás szerint sem valószínű, hogy az embert a rend éles szemű őre kiszúrná és megbírságolná egy-egy ilyen vétségért, sőt, még szemét is előfordul az utcákon. Mindenesetre azzal nem lehet őket vádolni, hogy ne figyelmeztetnék az embert tisztességgel:

Esőerdő

Mivel a legtöbb nyersanyagnak, így a friss víznek is híján vannak (szerintem az esőt kéne gigantikus tölcsérekkel összegyűjteni, de erre ők még nem gondoltak), ezért a sziget közepén egy viszonylag nagy részen meghagyták az eredeti esőerdőt, és víztározókat létesítettek benne. Ez igazi esőerdő, bár nem pont úgy néz ki, mint az Amazonas dzsungeljei. Cserébe van benne repülő kígyó és háromméteres gyík (szerencsére egyikkel sem sikerült összefutni), és egyes fák 40 méteresre (13 emeletes ház) is megnőnek benne, ami elképzelhetetlenül magas:


Szemtelen makákó, aki tudja, hogy csak nagy szemekkel kell nézni, hogy kaját adjanak neki:




Gyerekek:


East Coast Park

Az egyik legjobb hely Szingapúrban a feltöltött tengerre épült East Coast Park, ami 20km hosszan terül el a sziget déli partján (innen a név, hogy keleti part). Hétvégéken helyi családok és fülöp-szigeteki cselédek ezrével jönnek ki ide a parton dögleni, piknikezni és görkorcsolyázni/biciklizni (note to self: ha az emberről egy helyben állva is folyik a víz, akkor tekerés közben még jobban fog).





Életképek

Tai chi a téren:




Five stars:


A siglapi művelődési ház ajánlatai...
Dobolás öregeknek:


Pork with preserved vegetable, crispy roasted chicken, read bean sago making workshop:


A rövid kurzusnevek adása kurzus pont nem indult:


Kínai házaspár a botanikus kertben:


Trópusi eső közepén MRT (Mass Rapid Transit, a helyi metró/HÉV-hálózat) vonat érkezik:


Esik:


Óriási hajók az East Coast mentén:


Meditálók a híd alatt:


Végszó

— A kikötői csavargó hajón jár Batávia, Hamburg és az egész világ között. Az Istennek sem gyalogol.
— És az országúti?
— Nem géperejű csavargó. Az a különbség köztük, mint az úrvezető meg a gyalogjáró között.
— És... Szingapurban hová megy, ha megérkezik?
— Barátaimhoz. Például a Négy Vidám Halottmosó étterembe. Holland konyha, svéd puncs! Angol hidegvér!
(Piszkos Fred, a kapitány)





viso

< <


©2009 Sarok.org

Search marketing