H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

On the road

2009/07/28

Szürreális helyek: Dungeness

"It's the British seaside redesigned by Tim Burton" (The Times)

Van a dimbes-dombos legelőiről és kis faluiról ismert Kentben egy félsziget, amiről a Times azt írta egy At the end of the world című cikkben, hogy "it's a Dickensian doomscape of driftwood, rusting metal, crumbling concrete war relics, tumbledown fishermen's shacks and eccentric houses constructed around disused 1920s railway carriages." — ez Dungeness. Pont ideális nyári úticél, úgyhogy vasárnap erre vettük az irányt. Rye-ból indultunk, és az út legelején a helyi farmer rögtön felajánlja, hogy lelövi a kutyádat:


Romney Marsh

Az 20km-es út nagyrészt a Romney Marsh-on vezet át, ami nevének megfelelően egy lápvidék, rajta farmokkal, szélturbinákkal és millió birkával. Az angol Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (DEFRA) mezőgazdasági népszámlálása (nem vicc, tényleg ez a neve) szerint itt az egyik legnagyobb Angliában a birkasűrűség.






Rajzás:


Camber Sands

Az út átvezet Camber faluján, ami a Camber Sands nevű üdülőtelepről ismert — az emberek lemennek a partra lakókocsikkal, aztán lesz, ami lesz — fürdéshez elég meleg valószínű pl. nem:





Camberből már látszik a Dungeness B atomerőmű a távolban:


Fizetős parkoló birkák és traktorok között:


Camber után a táj ijesztően elkezd Izlandosodni — végtelen tájak és szürreális, világvégi épületek elszórva, pl. ilyen varázslatosan összetákolt sorházak a semmi közepén:




MoD Firing Range

Az út menne végig a tengerparton, de nem tud, mert beleütközik az MoD (Ministry of Defence, Hadügyminisztérium) egyik lőterébe, ahol kis táblán van kiírva az órarend, hogy mikor lőnek:


Valamint egész piktogram-arzenállal próbálják a kíváncsi embert jobb belátásra bírni:




Először gondolkodtunk, hogy hogy állítja meg a drótkerítés a golyókat, de egy másik oldalról látszik, hogy egy betonfallal körbevett területen van a gyakorlat, ahol számos ház is van — lehet, hogy CounterStrike-szerűen gyakorlatozik ezek között a hadsereg.




Dungeness

A Camber Sands-i üdülőnek van egy szomorúbb kistestvére pár kilométerre a parttól:




Az út az utolsó "igazi" faluban elkanyarodik jobbra, egyenesen rá a Dungeness-félszigetre. A hely tudományos szempontból elég különleges: főleg kavics borítja, és rengeteg növény és állat él rajta, amely máshol nem (azóta van egy akkora csípés a lábamon, amekkorával még Ausztráliában sem találkoztam, pedig ott Pratchett szerint egyedül a birkák csípése nem mérgező):


De az igazi különlegesség az, amit az ember hagyott a félszigeten — egyrészt a régi halászfalu mára megfogyatkozott, és már csak negyvenen maradtak a halászok, a régiek hajói, kellékei, kunyhói és gépezetei viszont azóta is a parton szétszórva rozsdásodnak, enyhén kísértetiessé téve a helyet (az egyik weboldal a Mad Max on the sea kifejezést használta a környékre).










Régen sok halász sínek segítségével bocsátotta a vízre a hajóját — ennek nyomai sok helyen még most is megvannak:


Erről azt hittük, hogy valaki vicces kedvében volt, és egymáshoz közel rakta a síneket (40 centi van közöttük), de mint utóbb kiderült, ez egy ma is működő gőzvasút útvonala:




Csörlő:




Okosan néz:


Nem Texas:


Fair Chance:


Emma Jane:


Dungeness Village

Amellett, hogy a hely egy rozsdatemető, egy építtető cég egy csomó épületet felújított/épített, és ezek állítólag elég keresettek is a lakáspiacon — a hely hangulata sok embert megfog. Itt egy lakáshirdetés, érdemes végigklikkelgetni a képeket. Itt lakott többek között Derek Jarman filmrendező, akiről azt kell tudni, hogy az utolsó, Blue című filmje egy kimerevített kék képkockából áll, ami alatt ő és mások az élet(é)ről mesélnek.




"In time,
No one will remember our work
Our life will pass like the traces of a cloud
And be scattered like
Mist that is chased by the
Rays of the sun
For our time is the passing of a shadow
And our lives will run like
Sparks through the stubble.
I place a delphinium, Blue, upon your grave"
(Derek Jarman: Blue)

2008/11/20

Angol szokások: rögbipályák elhelyezése helyekre

2008/11/18

Hétvége




2008/10/31

Fehérszikla-vidék (White Cliffs Country)

A vidék

A Dover környéki sziklafalakat körülvevő vidék neve White Cliffs Country; a táj többtíz kilométeren keresztül tartó, szinte függőleges tengerparti sziklákból és a sziklák tetején és a parti öblökben elterülő falvakból áll. A sziklák mészkőből vannak, egészen konkrétan abból, amiből az iskolai krétát csinálták régen (ma már vegyi úton történik a dolog) — és tényleg, ha megkapirgálod a sziklát, lejön. Kicsit ijesztő dolog egy kaparásra szétporladó sziklafal... A falak sok helyen több mint száz méter magasak (mint egy harmincemeletes ház; jó sokat kellett dolgozni vele az algáknak, akik a Wikipedia szerint összerakták) és Franciaországból is látszanak vékony fehér csíkként, amint az ezen a képen látszik.

A környék történelmi jelentősége, hogy ez a rész van legközelebb a kontinenshez, így a potenciális megszállók jó eséllyel innen jöttek - és ezen a környéken volt a Battle of Britain is, Németország sikertelen légitámadása Anglia ellen a második világháborúban.



Túra 1: Dover-Folkestone-Dover

Biciklitúra a partmenti Saxon Shore Way mentén Doverből Folkestone-ig, ahol a Csatorna-alagút bejárata van, majd vissza.


Dover enyhén szólva elvesztette a festői helyszín adta előnyöket a raktárak és kikötők építése során:


A Shakespeare Cliff tetején, ami állítólag a Lear Kiráy egyik jelenetére inspirálta őt személy szerint ("How fearful / And dizzy 'tis, to cast one's eyes so low!"):




A Samphire Hoe-n, ami a Csatorna-alagút (Eurotunnel) építése alatt kitermelt föld összehordásával készült, majd lebetonozták az egészet, és most tehenek legelnek rajta (nem vicc). Ide a sziklák tetejéről egy enyhén meredek alagúton lehet lejutni, ami kb. 200m alatt 100m-t esik — vicces volt visszatekerni rajta :)





Az információs tábla alján kisbetűkkel — biztos, ami biztos alapon — megjegyzik, hogy érdemes vigyázni, mert viperák találhatóak a fűben:


Táblák geográfiailag kihívással küzdők részére:


Part a Samphire Hoe mellett:


Bár képeken ezt az aspektusát sajnos nem sikerült megörökíteni, de Folkestone egészen Little Britain-i hangulatú a tengerparton nyaraló angolok ezreivel.




Ez meg már a trópusi naplemente visszafelé gurulva:


Túra 2: Dover-Deal

Itt a szeles időre való tekintettel inkább gyalog mentünk Deal-ig (kb. 15km a sziklák tetején). Az ember nem érzi túl nagynak magát a sziklákhoz képest:


Sziklák tetejére épült falu:


Angliában a földek túlnyomó többsége magánkézben van, de rengeteg publikus ösvény van (right of way vagy public footpath), amin át lehet menni a privát földeken. Relatíve új kezdeményezés, hogy egész területeket nyitnak meg a nép előtt (access land):


A Hülye Járások Minisztériuma ajánlásával:




Ez meg már a végállomás, Kingsdown és Deal (továbbmenve pedig Sandwichbe jut az ember)


Csónakok és beach hutok Kingsdown partján:




Kingsdown:


Van még pár kép a néhánnyal ezelőtti bejegyzésekben.

2008/09/30

Ködös albion

Dover mellett:




2008/09/03

Kent @ Dél-Anglia

Lóföldek:


Méláz:




Hazaér:


Marina:






Park a dombtetőn:




Kutyahierarchia:


The White Horse pub:


Izé:


A filozófus:


Arcok:






Visszafelé:



viso



©2009 Sarok.org

Search marketing