H0108152229
K0209162330
Sz0310172431
Cs0411182501
P0512192602
Sz0613202703
V0714212804

On the road

2011/06/06

Budapest — változások

Emlékszem, hogy miután 4-5 éve külföldre költöztem, az első években mindig csalódás volt látni egy-egy hazalátogatás során, hogy a város mennyire nem fejlődik (pedig bőven van honnan), mintha teljesen hiányozna az akarat, hogy a lakókörnyezeten javítsanak a közterek és házak felújításával. Még az amúgy dícséretesnek indult próbálkozások (pl. Erzsébet-tér, Király utca) is hajlamosak voltak pár év után az elhanyagoltságtól szétesni, és ezek a felújított darabkák egyébként sem alkottak egységes belvárost.

A jó

Pár hete hazalátogatva éreztem először azt, hogy végre elindultak a dolgok a városban: a közterek egymás után újulnak meg, sok házat felújítottak, és nagyon jó helyen lévő, de korábban elhanyagolt részeket (pl. Október 6. utca vagy Fővám tér) újra birtokba vették az emberek — egészen meglepő volt, hogy akár hétköznap koradélután is mennyien vannak ezeken a helyeken.





"Szerelem-lakatok" (Erzsébet-tér):




Politikamentes történelem-őrzés:


Találtam több, nagyon jól megcsinált kültéri kávézót/sörözőt, ilyen pl. a kosztolányi téri régi buszgarázsból átalakított Tranzit a függőágyaival, vagy a Bartók melletti kis, felújított téren lévő Hadik kávéház (Karinthy egyik egykori törzshelye).







A Gerlóczy kávézó a Városháza mellett (ez talán régebb óta ott van):


Nagyon pozitív, hogy a graffiti elkezdett elmozdulni a taggerek pusztítása felől az értelmes (és a világ rengeteg városában régóta megtalálható) street art felé.







A Kétfarkú Kutya Párt plakátjaival korábban alig találkoztam élőben, most jópárat láttam a Nemzeti Múzeum mögötti utcákban:









A századeleji Alkotmány napilap egy 1916-os számánák másolata egy Józsefvárosi ház falán, amiben beszámolnak a háborús helyzet hatásairól és az isonzói front kávéházainak árairól (“uzsonnakávé 44 fillér”):


Jó, hogy rengeteg biciklis van, és a bicikliút-hálózat ha nem is gyorsan, de fejlődik. A biciklisszámláló a Kiskörúton (ma eddig 396, egész évben 67.987 biciklis):



Jó ötlet pl. a gördeszkásoknak kialakított terület az Erzsébet-tér nemrég felújított részén — azért jó, mert mutatja, hogy a városvezetés reagál (ha ez esetben nagyon lassan is) egy fennálló igényre. Gyakrabban kéne így (csak sokkal gyorsabban) csinálni.

A szabadság téri “mozgó” szökőkút, amiből épp ott nem jön a víz, ahol az ember áll (a gyerekek és szemmel láthatólag a felnőttek legnagyobb örömére):





Szimpatikus volt még a Wamp (“design vásár” - BP válasza Camdenre? :), ahol művészek állíthatják ki saját termékeiket. Alant pl. rózsaszirmos és akármilyen csokik vannak, amiben nem konkrétan a rózsaszirom a jó (bár akár finom is lehet), hanem a tény, hogy a mindenhol kapható tömegcikkek mellett van ilyen is.





Ezt lehet, hogy csak képzeltem, de mintha a parkok is népszerűbbek lennének mostanában.

Múzeumkert:




Feneketlen-tó:


Eiffel-tér (emlékeim szerint itt pár éve még egy elég ronda parkoló volt) a Nyugati mellett:


Összességében olyan érzés volt, mintha az emberek elkezdték volna szeretni a várost — a felújított terek és parkok népszerűsége, a street art, a fent említett kiülős helyek minősége, a biciklisták száma szerintem (részben legalábbis) arra utal, hogy az emberek jobban elkezdtek odafigyelni a környezetükre. Pestre legutóbb Madridból repültem (pár héttel korábban meg Párizsban voltam), és most éreztem először, hogy Pest korrektül megállja a helyét ilyen városokkal szemben. Remélem, hogy ez megmarad (ill. tovább javul) a jövőben. Olyan nagyon ritkán van, hogy egy eredmény “el van érve”, és utána nem kell érte tenni semmit, meglátjuk, hogy ezt mennyire sikerül hosszútávon tartani.

A rossz

  • A házak közül még mindig sok nagyon rossz állapotban van, még most is láttam (világháborús/56-os?) golyónyomoktól tarkított házat. Ez a kép nem nagyon változott az elmúlt 5 évben:




  • A belvárost érintő felújítási hullám valószínűleg elkerüli a külsőbb kerületeket, pl. a múltban megkövült Óbuda szintén alig változott az elmúlt években.
  • A korábbi felújítások (pl. Király utca) esete alapján kérdéses, hogy a felújított területekkel mennyire fognak törődni a jövőben. Sajnos van olyan felújított hely is, ami már most úgy néz ki, mintha a 80-as évekből maradt volna itt (a tervezőprogramban biztos jobban nézett ki).
  • Az utak közül soknak ugyanúgy szörnyű a minősége, mint korábban.
  • Bár sok a biciklis, a közlekedési kultúra borzalmas - rákanyarodik, kivág elé, nem engedi át a zebrán a gyalogost, a sebességkorlát 1,5-2x-esével megy stb. Azt még most is alig hiszem el, hogy egyik nap biciklivel szabályosan, zöld lámpánál egyenesen haladva két szembe jövő autó között(!) kellett elmennem, úgy, hogy az egyik a forgalommal szemben haladt felém.
Magánfestés - szép és szomorú egyben:


Ez az igazán mérnöki megoldás a földből kiálló kábelek problémájára a Deák tér közepén volt :


Nem mindenhol látszik még a helyszínen, hogy mi a hosszútávú koncepció, pl. hogy hogy fog beilleni egy fejlesztés a környezetébe - pl. hogy a Közgáz és a raktárakból átépülő CET mellett lesz-e rendes folytatása a Fővám teret északról már elérő bicikliútnak:


Vegyes (élet)képek



Hőség:


Erre kevesen számítottak egy omladozó erzsébetvárosi utcán:





Parenyica:










Ez elég szomorúan néz ki:


Vízibusz:




Ez a teraszos hajó milyen? (A Fővám tér mellett van lehorgonyozva):


Margithíd-csontváz — a hídpillér hajós szobra szemmel láthatólag már nagyon unja a körülötte folyó felújítást:


Budapest retro (sajnos csak utólag vettem észre, a képet kinagyítva, de mintha lenne egy zseniális tetőkert az Anker-ház tornyai között):



I denevér Budapest:


Komoly sakk a parkban:


Bartók:


2010/07/19

Skócia beszámoló

"Aw, you speak like a poet, but you punch like one too!"
(a skót Groundskeeper Willie a Simpsonsből)

Skócia helyzete a világban

Vajon mennyit árul el a két ország közötti különbségről az, hogy amíg az angol húszfontoson a világhírű közgazdász Adam Smith arcképe van, addig a skót húszfontoson egy lovagló ember baltával?


Na jó, csalok, valójában három különböző skót bank nyom pénzt — mindhárom bank pénzei máshogy néznek ki, bár ugyanannyit érnek —, és ezeken különböző képek vannak Skócia kultúrájáról (többek között egy whisky-lepárlóüzemes tízfontos a Bank of Scotland jóvoltából).

Skóciát valószínűleg a legtöbb ember egy távoli, hegyes-völgyes mesevilágnak képzeli, a világtól jórészt elzárva. Ehhez képest a skótok többek között a következő dolgokat találták fel:
  • a telefon
  • a televízió
  • a színes fotózás
  • a bicikli (egyes források szerint)
  • a II. világháború megnyeréséhez valószínűleg igen kritikus radar (nélküle a németek akár el is foglalhatták volna az utolsó bástya Angliát, és az USÁ-nak így nem lett volna biztos európai bázisa).
  • a Maxwell-egyenletek (az elektromágnesesség alapjai)
  • a golf
  • az esőkabát (mer' mindig esik)
  • a klónozott birka (na jó, ez pont nem igaz — bár Dolly, a Birka valóban Skóciában lett klónozás által "létrehozva", angol tudósok csinálták).


Nyelv

A világ egyik legviccesebb angol akcentusa, képszerű szlenggel dúsítva. Pl. az "an then yer arse fell aff" ("és akkor leesett a segged") kifejezés használható válaszként, ha valaki bullshitel. Ez itt egy skót szlengszótár, ez meg egy skótakcentus-oktató videó (amikor szemüveg van rajta, akkor felsőosztálybeli angol beszédmódra fordítja az utca nyelvét — pl. "State'a these cunts" = "I feel somewhat perturbed by the outfits and general behaviour of those gentlemen over there.")

Néznivaló:
Dagobert bácsi glasgow-i akcentusa az eredeti angol változatban
Groundskeeper Willie (The Simpsons) franciát tanít (a "Bonjour, you cheese-eating surrender-monkeys" a második világháborúban a németek ellen kevés ellenállást tanúsító franciákra utal, és egyébként szállóige Angliában)



Skót konyha

Első emlékképem Skóciáról az, hogy Glasgowban sétálok péntek este a részeg helyiek között, miközben egy helyi gyorskajáldából származó olajban sült, panírozott hurkát eszek.

Érdekes, hogy a skót konyhában a hurka (ami haggis néven nemzeti étel, és ahogy Willie hirdette, "chopped heart and lungs boiled in a wee sheep's stomach. Tastes as good as it sounds") és a disznósajt (potted hough) is megtalálható. A skótoknak egyébként lételeme az olaj és a panírozás, innen ered a panírban kisütött Mars csoki is (de néha sütnek csokitojást is, panírban). Van olajban sült pizzájuk is, bár azt pont nem panírozzák (felmerül a kérdés, hogy miért nem?)

Tipikus ételek még a különböző füstölt halak (pl. a kipper, ami sózott, füstölt hering), különböző nehéz levesek, de a Nagy-Britanniában népétellé vált "indiai" chicken tikka masala is innen ered.

A szerény étkezési gyökereket meghazudtolva meglepően sok a drága és jó minőségű étterem. Az egyik ilyenben ettünk kobe steaket (ami az elsősorban japánban tenyésztett, és gyerekkorától sörrel itatott és a porhanyósság növeléséért rendszeresen masszírozott, speciális tehénfajtából készül), ami egyrészt nagyon finom (steaket egyébként kevesen csinálnak jól, de itt tényleg értettek hozzá), másrészt viszont kétszer annyiba kerül, mint egy hagyományos bélszín, és annyival nem finomabb, hogy megérje az árát (persze itt már belejön a sznobfaktor meg a ritkaság ára). Mindenesetre japánban újra meg kell majd próbálni, ott biztos más. (Itt meg itt van egy lista száz "kihagyhatatlan" ételről — ha nem is a legdrágábbakkal, de érdemes kísérletezni).

Osztriga:


A konyha szerves részei még a sörök (általában a szénsavmentes ale típusból) és a whisky-k. A sörök közül érdemes kiemelni a BrewDog sörfőzdét, ami kis, független sörfőzdeként, nagyobb marketingköltségvetés hiányában reklám gyanánt megpróbál minél nagyobb feltűnést kelteni. Egyik tipikus sörük a Trashy Blonde (kb. picsás szőke), az üvegén a sör neve alatt a "You know you shouldn't." felirattal.

Az ő söreik közé tartozik még a 5am Saint, valamint a >30%-os alkoholtartalmú Tactical Nuclear Penguin (a névben semmi trükk nincs, egész egyszerűen taktikai atompingvint jelent), ami egy darabig a világ legerősebb söre volt. Amikor egy német sörfőzde megpróbálta felülmúlni őket egy még magasabb alkoholtartalmú sörrel, ők rögtön visszavágtak egy >40%-os változattal, Sink the Bismarck néven. Ehe.

Skócia a whisky egyik őshazája, ami — a legenda és a marketingszövegek szerint — a Skót Felföld hegyeiből lefolyó patakok tiszta vizéből és malátából (maláta: csíráztatott, majd a csírázásban megállított árpa) készül; a folyamat végén pedig legalább 3 évig fahordóban érlelik. Ez a skót whisky (Scotch), amiből egyébként ezerféle van, és hasonló a(sznob)kultúrája, mint máshol a boré (függ az íz attól, hogy hány évig érlelik, milyen a lepárlóüst alakja, hogy mi volt a hordóban előtte stb. stb.)

Kis falusi whiskyfőzde Arran szigetén (Isle of Arran Distilleries), ahol pár fontért körbevezet egy igen erős akcentusú helyi néni, és elmagyarázza a whiskykészítés folyamatát, megmutatja az élesztőtől lassan bugyogó üstöket stb., aztán meg lehet különböző whiskyket kóstolni. Kifejezetten ajánlott.



Látnivalók

Glasgow nem az a hely, amit turisták milliói keresnek fel évente a hely szépségét csodálva — nagyon látszik rajta az ipari múlt, és az, hogy nem sikerült még igazán kihevernie az ipar hanyatlását. Inkább érdekesnek nevezném (rossz és jó értelemben is), de ha az ember erre jár, érdemes beugrani. A dolgok, amik tetszettek:
  • Necropolis: domb tetejére épült temető, száz-kétszáz éves sírokkal, fura szürke emlék-szobrokkal és omladozó kriptákkal (lentebb van kép).
  • Belváros: a Skóciára nagyon jellemző szürke és barna kőből épült utcák, esőben.
  • Sikátorok: esténként New York-i bűnügyi filmek hangulatát idéző sötét sikátorok tucatjai a belvárosban.
  • The Tramway: egy lepusztult külvárosban lévő villamosremizt alakítottak alternatív kiállítóközponttá és parkká. A most bemutatott, eléggé kafkai hangulatú kiállításon (Last Man Turn Off The Lights) konténerek szűk folyosóin van berendezve egy börtön az összes szobájával, a rabok hobbijainak kellékeivel, az őrök jegyzeteivel, napirenddel (minden délután fél 5-kor tea) stb. A kiállítás másik része egy (kitalált) repülőszerencsétlenség hagyatéka — középen egy szétroncsolódott gép, mellette a megégett széksorok, az áldozatok holmijai, repülőgép alkatrész-katalógus, rendőrségi jelentések. Ügyes. A kiállítóközpontban amúgy vannak mindenféle programok is, pl. ingyenes parkour-oktatás.
  • Skót duda: mivel nem turistás hely, Edinburgh-val ellentétben itt nem játszanak skótdudás utcazenészek az utcán, de egy templomban sikerült elkapni természetes környezetében egy katonai megemlékezés kapcsán egy skótduda-előadást, templomi kórussal.
  • Játékmetró: metró, csak kisebb kocsikkal és alagutakkal, mint bárhol. Elég vicces. Körbe-körbe megy a város alatt.
  • Arran szigete: igazi skót táj hegyekkel és birkákkal (lásd lentebb).

Arran szigete

Glasgow-tól egy óra vonatra és egy óra kompra fekszik Arran szigete, amit szokás mini-Skóciának is hívni, mert Skócia különböző régióira jellemző tájak vannak rajta.







Jelenetek

Macis sírkő egy glasgow-i külváros temetkezési vállalkozójánál:


Enyhe anakronizmus az elmúlt évtizedek kockaépületei közé ékelt klasszicista templommal:


Elhagyott cipő a parton:


Skót esküvő:


Lovasszobor, amire kb. 30 éve egyszer felraktak egy forgalomterelő bóját, és azóta akárhányszor leszedte a hatóság, mindig visszakerült (egy idő után feladták, és mára inkább jelképnek számít):


Felvilágosító kampány a metrón:


Skótszoknya-készítő a főutcán:


Mini-rendőrség posztoló rendőröknek (a Dr Who-ban a tardis egy ilyen volt):


Charles Tennant (akin egyáltalán nem látszik, hogy meg kéne halva lennie, és emiatt eléggé morcosnak is tűnik) sírja a Necropolisban:


A Tramway-nél:


Birkafoci, kapusbirkával:


Békevirág:


Glasgow-i hétvége:


Nézni- és olvasnivaló

Monty Python Science Fiction (a jelenet, amiben az alienek mindenkit skóttá változtatnak)
Iain Banks (skót sci-fi(!) író, állítólag nem rossz)
Adam Smith: The Wealth of Nations

2010/06/18

Kijevi beszámoló

Szürreális érzés azon kapni magam, hogy épphogycsak elrepültünk egy elképzelhetetlen méretű lakótelep fölött, én pedig épp cirill betűket próbálok bepréselni a határőr kérdőívén sorakozó miniatűr rubrikákba. Dimi úgy jellemezte előre Kijevet, hogy "egy nagy lakótelep", így nem sok jóra számítottam, de végül kellemesen csalódtam — bár tényleg burjánzik a panel, Kijev mégis nagyon sokarcú város, hatalmas parkokkal (és bennük elszórt hagymakupolás ortodox templomokkal), dombokkal, óvárosokkal, kiülős sörözőkkel, homokos strandokkal — nem egy könnyen kiismerhető hely, amikor a reptérre tartottunk, rögtön találtam még pár helyet, ahova el kellett volna menni.



Ez volt az első utam kelet-kelet Európában, és bár sok tekintetben Magyarország is elég abszurd hely, Ukrajnához képest maga a német precizitás. Ukrajna olyan ország, ahol:
  • emlékműve van a korrupciónak (a Narancs emlékműve Odesszában, ahol a narancs egy történelmi megvesztegetésre utal)
  • egyes metrómegállókban Lenin-idézetek vannak a kommunizmusról (Dimi lefordította az egyiket, ha jól emlékszem, azt írta, hogy a kommunizmust csak akkor értékelik igazán az emberek, ha meg vannak teremtve a gazdasági alapjai. Vagy valami ilyesmi.)
  • A vendéglátónk házában nem volt egy ideig melegvíz, és azt mondták neki, hogy a vizet pénteken kapcsolják majd vissza, de nem tudják, hogy melyiken.
  • A reptéri bankautomata, mielőtt angolul megkérdezné, hogy milyen nyelven szeretnéd használni, először feltesz egy kérdést ukránul, amire a [valami zöld ukrán szöveg] és a [valami piros ukrán szöveg] opciók közül kell választanod.
  • Még mindig van az utcán Lenin-szobruk.
  • Az ukrán elnök nem tud túl jól ukránul (orosz az anyanyelve), és az egyik beszédében a jelenlevő fiatalokat a jövő génállománya helyett a jövő népirtásának nevezte.
  • Kijev jelenlegi polgármestere (Leonyid Csernovetszkij), amikor kétségbe vonták épelméjűségét és pszichológiai vizsgálatnak akarták alávetni, ő azzal próbálta bizonyítani, hogy normális, hogy az elképedt újságírók előtt futott pár kört, azután leúszott néhány hosszt, és végül egy szál úszónadrágban sajtótájékoztatót tartott nekik (New York Times-cikk az esetről).
  • Ugyanez a polgármester néha énekelni kezd sajtótájékoztatókon (videó), és egy CD-t is kiadott, amin szovjet dalokat énekel.
Óriásplakát - lehet találgatni, hogy mit reklámoz:


(A dolgok megértésében sokat segített, hogy Dimi és a házigazda наталиа sok "bennfentes" dolgot elmeséltek az országról — történelem, szokások, politikai helyzet stb.)

A város egyik fő jellemzője, hogy olyan, mintha a nyolcvanas években megállt volna az idő — bár nem sokra emlékszem személyes élményként ebből a korból, teljesen a róla látott filmek és képek világát idézi Kijev 2010-ben (bármennyit lehet nosztalgiázni).







Nyelv

Én már abba a generációba tartozom, akik sose tanultak oroszt (gurrá!, alapvetően), úgyhogy ismét olyan országban találtam magam, ahol minden tele van feliratokkal, és én ki sem tudom őket betűzni. Elég frusztráló érzés, hogy a mindent beborító feliratok ellenére semennyire nem tud az ember eligazodni, úgyhogy az elhatároztam, hogy amíg ott vagyok, megtanulom az ábécét. Ennek következtében két-három nap után már meglehetős biztonsággal (bár egy hatéves elsős sebességével) olvastam ki olyan szavakat, mint hogy gyorsfagyasztott, vagy hogy Чорнобильська, valamint le tudtam írni a lakásban lakó kutya, фродо — Frodó elvtárs — nevét. Hasznos tudni, hogy bár minden ukránul vagy oroszul van kiírva (és a helyiek nem is nagyon beszélnek angolul), a betűk "lefordításával" sokmindent meg lehet érteni, ahogy minden európai nyelvben, itt is sok szó hasonlít az angol/latin megfelelőjére. Sőt, egy csomó szó ugyanaz, mint magyarul, csak átírva cirill betűkre — hasznos ilyen szó pl. a recept (рецепт) vagy a katasztrófa (катастрофа). A Google Maps helyi változatát pedig át lehet kapcsolni, és most idézem a weboldalon a gombot, Szputnyik-nézetre.

A tanulásban Dimi (дими) segített, habár néha rámutatott az utcán egy-egy cikornyásabb ornamentális díszítőelemre is, és megkérdezte, hogy "Na, és az milyen betű?"

Ortopédia jobbra:


Menő ügyvéd ("advokat"):


Ukrán konyha

"Have you ever been to American wedding?
Where's the vodka, where's marinated herring?"
(Gogol Bordello)

Az ukrán konyha jó, és a diétás ellentettje. Voltunk egy gyorsétterem-szerű ukrán kajáldában, ahol a tálcámat megpakoltam levessel, húsokkal, kenyérrel stb., mire Dimi megkérdezte, hogy "És mit fogsz enni? A főételek még csak ezután jönnek." Tipikus ételek pl. a borscs (többféle változatban létező, de alapjaiban káposzta- és húsleves), az oseledec(?) (heringsaláta), a varenyky (főtt tészta, ami hússal töltve főétel, lekvárral töltve desszert — de főételként és desszertként is tejföllel eszik), blini (húsos, sajtos vagy kaviáros palacsinta).

Hideg snidlingleves, összesütött gombás-sajtos hús, tejföl, sajtos sült hús és káposztasaláta (kb. 1500Ft-ért az egész):


A rozskenyérből erjesztéssel készített furán édeskés kvász (pár évtizede még hatalmas kerekes hordókból csapolták az utcán a mobil kvászárusok), egy olyan helyen, ami egy az egyben egy jelenet volt a Csinibabából:


Vodkát ukrán szokás szerint egy katonával kell inni, azaz miután megittad, kell rá enni egy falatot (itt pl. uborka van a vodkáspohárra tűzve):

Muszáj megemlíteni még az ukrán mondást, miszerint "A sör vodka nélkül pénzkidobás."

Pár ukrán konyhás link, érdemes kipróbálni néhány receptet:
Ukrán receptek
Tipikus ételek
Kvász-készítés

A [Lefordíthatatlan nevű tejital]falva (Трое из Простоквашино) c. szovjet rajzfilmről elnevezett tejföl (a rajzfilm egy kisfiú és beszélő állatai életét mutatja be [Lefordíthatatlan nevű tejital]falván):

(Itt egy epizód belőle oroszul, macskával.)

Jelenetek

A legszürreálisabb jelenet: egy egész jól kinéző, pózoló szőke csajt fotózott modellként egy negyvenes, kopaszodó faszi a Dnyeper partján, a háttérben látszódó ipari épületekkel, körülötte alsógatyában álló, a jelenetről látszólag tudomást sem vevő horgászok tucatjaival:

Ezt komolyan magyarázza meg valaki. Vagy inkább ne, mert elveszne a varázsa.

Kijevi metró (szovjet-típusú metrókocsikkal, mint a pesti metró):


"Béketank" a II. világháború múzeuma mellett:


A cirill ábécét egyébként mintha csak nem túl okos kémek ellen találták volna ki: a H betűt N-nek kell ejteni, a fordított N-t I-nek, a C-t Sz-nek, a B-t V-nek, a P-t R-nek, a 3-ast Z-nek, és van Ф (F) meg ж (Zs). Ide pl. az van írva, hogy "ennij":


A kijevi metró:


Itt béreltünk biciklit a külvárosban, teljesen megbízhatónak tűntek a srácok:


Kijevi piaccsarnok értelmezhetetlen, gigantikus körfreskóval (olyan, mintha valamit reklámozna, de nem derül ki, hogy mit):


Lenin-szobor, amit a Kommunista Párt sátra őriz:




Végtelen hosszú mozgólépcső:


Nézni- és olvasnivaló

Ukrajna olyan embereket adott a világnak, mint Bulgakov (Mester és Margarita; Kutyaszív), vagy a Gogol Bordello frontembere (a sors iróniájaként amíg Kijevben voltam, lemaradtam egy ingyenes koncertjükről, ami a házunktól 5 percre lévő parkban volt). Befejezésnek egy, Ukrajnát jól összefoglaló Gogol Bordello-idézet:

"First time I had read the Bible, it had struck me as unwitty
I think it may started rumor that the Lord ain't got no humor."


És a Szovjetunióban 60 évig betiltott Kutyaszív leírása:

"Oroszország, húszas évek. Preobrazsenszkij professzor, a szervátültetések mestere egy közönséges kutyába emberi szívet ültet át. És csoda történik: a kutya fokozatosan átalakul. Mind külsőre, mind belsőre emberre kezd hasonlítani. Bulgakov egyik leghíresebb regénye az 1917-ben kezdődött történelmi folyamat veszedelmeire figyelmeztet látnoki erővel: "Terrorral semmit sem lehet elérni egy élőlénynél, bármilyen fokán is álljon a fejlődésnek. (...) Ezek hiába gondolják azt, hogy a terror segít. Nem, kérem, nem segít, bármilyen terror legyen is az: fehér, vörös, vagy akár barna! Teljesen megbénítja az idegrendszert." (forrás)

2010/06/04

Lisszabon beszámoló + képek









Épületek

A belváros szép és omladozó épületekből áll, kicsit kijjebbmenve meg (legalábbis amennyit láttunk belőle) jellegtelen, lakótelep-szerű házak tömege uralja a tájat.





Biciklik, triciklik:


Ételek

Finom és nyugat-európai mércével olcsó, sok hússal és tengeri állattal. Mindenhol vannak az asztalon előételnek friss zsömlék (és sokszor sajtok) kirakva. Megtanultam azt is, hogy a polipot úgy kell jól elkészíteni, hogy az ember előbb jól kikalapálja, majd lefagyasztja és felengedi - ezután nyoma nincs a rágósságnak, helyette porhanyós és finom. Az a fajta ország, ahol elképesztően sokat lehet enni.

Sült halak, rákok és tintahal:


Helyi nénik a piacon, mögöttük szárított tőkehalak (bacalhau), ami az egyik legjellegzetesebb helyi étel (pl. felvagdalva és tepsiben krumplival összesütve):


Az enyhén rejtői Filé kocsma/"étterem":


Különösen zsíros 'Vigor' tej:


Az egyik dombon található Bairro Alto ("magas kerület"), ahol napközben csak a málló vakolatú házak látszanak, estére viszont tele lesz éttermekkel és kocsmákkal:


Itt van még részletesebb leírás az ételekről.

Közlekedés

Lisszabon utcaképének jellegzetes elemei a régi, fapados villamosok és a meredek dombokra csikorogva mászó siklók:


"Anomália esetén a nyugtát bemutatni kötelező":






Nyelv

A portugál írásban pofátlanul hasonlít a spanyolra, a kiejtésük viszont nagyon különbözik. Ennek ellenére a spanyol José (meg én is, kisebb mértékben) simán elkommunikált velük spanyolul, nem látszott, hogy különösebben bánnák a dolgot, bár a sztereotípia az, hogy nagyon irritálja őket, ha a portugált a spanyol egy tájszólásának tekinti az ember (ennek ellenére érdemes lett volna kipróbálni, hogy mi történik,ha az ember egy portugálul feltett kérdésre azt válaszolja, hogy "Sajnos nem tudok spanyolul.")

Ugyanaz a szöveg portugálul és spanyolul:


Jelenetek

A madárkalitkákkal teli, labirintusszerű Alfama negyed:


Valahogy így képzelném el Spanyolországot a 80-as években, ha szovjet uralom alátartozott volna:






Whisky:


Érdekes, hogy — korábbi diktatúrákat megélt országként — nagyon sok politikai témájú graffiti van, politikai pártokat és úgy általában a hatalmon lévőket szidva:




Suhan:







2010/03/08

Málta - beszámoló

A Máltai köztársaság (Repubblika ta' Malta)

Málta kis szigetország a Földközi-tengeren (Olaszországtól délre) ami az elmúlt kétezer évből összesen kevesebb mint ötvenet töltött független államként, az idő maradék részében a föníciaiak, a görögök, a rómaiak, az arabok, az olaszok és a britek uralma alá tartozott. Némileg elképesztő, hogy bár stratégiai fontosságú elhelyezkedése miatt szinte sose volt esélye a függetlenségre, és kultúrájára nagyon rányomták a bélyegüket a megszállók, félig-meddig mégis megőrizte saját identitását és nyelvét, és amikor 1964-ben végleg kivált az aktuális megszálló Brit birodalomból, teljesen független országként születhetett újjá.

Érdekességek:
  • A ország lakossága 400.000 fő, területe 316 km^2 (kb. fél Budapest)
  • Bár sokan beszélik még az arab gyökerű máltai nyelvet (Jó estét: "Wara nofs inhar it-tajjeb"), a feliratok (még az eldugottabb falvakban is) angolul vannak, és szinte mindenki beszél angolul, így elmondható Máltáról, hogy a Brit szigeteken kívül az egyetlen angolul beszélő ország Európában (a hivatalos nyelvek a máltai és az angol).
  • Innen származik a Máltai Szeretetszolgálat ("Sovereign Military Order of Malta" — magyarul kicsit barátságosabb a marketingjük), ami az eredetileg a Szentföld felé utazókat segítő Máltai lovagrend egyik ágából nőtt ki, és ma is majdnem százezer állandó önkéntese van a világon orvosi és egyéb feladatokat ellátva. A Wikipedia szerint a rend jogi státusza vitatott, de többnyire szuverén szervezetként tekintenek rá (azaz jogilag nem tartozik egyetlen ország fennhatósága alá, bár saját területe nincs).
A főváros, Valletta:


A máltaiak szerettek szentek és helyi hírességek szobrait tenni utcasarkokra, ezzel védelmezve a házaikat:


Szent kutyával:


A St Elmo erőd (jó kérdés, hogy miért avatnak szentté egy Muppets-szereplőt) anno Vallettát védte a támadóktól, ma a turistáktól védik szögesdróttal:


Málta egyik legfurább jellegzetessége a buszok — egyrész rengeteg régi busz van (tessék Kuba 50-es évekbeli amerikai autóinak vonalaira gondolni), másrészt — bár a járművek a tömegközlekedési hálózat részét képezik — a legtöbb busz a sofőr magántulajdonában van, és nagy a hagyománya a járművek személyreszabásának, legyen az az eredeti karosszéria "áramvonalasítása", vagy különféle feliratok és üzenetek nagy betűkkel a járműre festése:




A sziget lakossága nagyon vallásos, így a buszokon a személyes díszítéseknek általában fontos részei a vallásos témájú képek, így pl. nem ritka, hogy egy Jézus néz le rád a vezetőfülke mögül:


Paradicsom, állítja ennek a busznak a teteje:


Vallettában sok utca meredeksége San Franciscót idézi:


Irreálisan kék tenger világítótoronnyal a St Elmo erőd mellett:


Szobrokkal díszített kapualj egy lakóházban (a második kép a kisgyerekekkel vajon mit ábrázolhat?):




Gondolatok az életutakról:


Megszökött otthonról:


Dingli

A fővárosban béreltünk biciklit, és útnak indultunk a sziget nyugati oldala felé (mégsem mindennap mondhatja el az ember, hogy keresztülbiciklizett egy egész országot). Bár a neten talált biciklikölcsönző weboldala némileg Monty Pythonosan le akart beszélni a biciklibérlésről (a borzalmas vezetési kultúrára és a változatos domborzatra hivatkozva), mi nem dőltünk be neki. A sziget nyugati partján található Dingli: szikrázóan kék tenger, zöld fű és vajszínű sziklafalak, köztük szürreálisan beékelt kis farmokkal.







Életképek

Jack Nicholson a buszon:


Jesus saves:


Gülüszemű kutya, ami több, egymás utáni képen is pont ugyanezt a nézést produkálta:


Katuszkert:


Úszni készül a jeges februári vízben (kinti hőmérséklet 10 és 20 fok között):


Úton:


Csónakok egy kis halászfaluban:


Öregek:


A napokat számolva az inkvizítor börtönében:

Érdekes módon a múzeum leírásai alapján az inkvizíció itt nem annyira volt vérszomjas, mint az ember gondolná — úgy tűnt, mintha tényleg hittek volna abban, hogy a világot jobbá teszik azzal, hogy az "eltévelyedetteket" börtönbe vetik pár napra/hétre, majd kirónak rájuk pl. kötelező vasárnaponkénti misérejárást. A kínzást (plafonról lógatták le kötélen az illetőt, de szigorúan csak fél óráig(!)) is csak "nagyon indokolt" esetben vetették be, és a legtöbb áldozat megúszta enélkül.

Az afrikai bevándorlók oktatóközpontja mellett egy lepukkant ipari külvárosban (nem állítanám, hogy nem néztek ránk hülyén, amikor begurultunk biciklivel, és kértünk a helyi büfében két kávét):

Család:


Alföld:


Szárnyak:


2010/02/10

Málta

Tömegközlekedés: welcome aboard - good luck:



Erkélytúltengés:



2010/02/04

London séta

Parkland Walk, egy pár kilométeres erdősáv a városban:




A beton és alumínium találkozik a természettel. Ki találja meg a képen a sunyi rókát?




Lakókocsi:


Igényesebb napokat is látott újságfőcím-tartó:


2009/12/19

Múlt hétvége






Kérem vissza az időjárást.

 

A télapóval bicikliztem








2009/09/22

New York - beszámoló

"Liberty, fuck yeah!
Band-aids, fuck yeah!
Immigrants, fuck yeah!
Popeye, fuck yeah!"
(Team America: World Police)










Utcakép

New York pontosan olyan, mint a filmekben — talán Párizs mellett a másik olyan város, amiről egészen pontos képem volt anélkül, hogy valaha jártam volna ott (igaz, azért van jópár meglepetés is) — nem véletlenül hirdették pár éve úgy az országot, hogy "You've seen the film — now visit the set". Persze a valóságban jóval kevesebb az autós üldözés és a fánkevő rendőr, vagy legalábbis most már bemennek az irodáikba a fánkokkal előtte.






Emberek

New York City lakossága 8 millió, amíg ez az agglomerációval együtt 18 millió (majdnem két Magyarország egy városban) — a szomszédos Connecticut állam tengerpartján kb. 150km hosszúságban húzódnak az egybenőtt városok. New York híres a világ minden tájáról ideérkező bevándorlókról (zsidó, olasz, ír, karibi, latin-amerikai stb.), és jelenleg a következő a demográfiai összetétele (itt lehet erről részletesebben olvasni):
44% fehér
27% latin-amerikai
25% fekete
0.4% indián
Furcsa, hogy pl. Londonhoz képest, ahol állandóan keverednek az emberek a különböző környékeken, mennyivel homogénebb tud lenni egy-egy hely — Harlemben pl. simán tudtam úgy sétálni akár negyed órát is, hogy nem láttam kettőnél több fehér arcot.





Itt lent balra látható az 1892-től 1954-ig működő Ellis Island határátkelőhely, ahol ma ingyenes múzeum van, ami bemutatja azt a procedúrát, amin a jobb élet reményében többhetes hajóút után megérkezők átéltek. Percek, sőt, sokszor másodpercek alatt kellett a bevándorlási tiszteknek és az orvosoknak megállapítani, hogy az illető beengedhető-e, vagy további vizsgálatoknak kell alávetni — mindezt úgy, hogy sok bevándorlóval nem volt közösen beszélt nyelvük, és azok sokszor teljesen különböző családi és kulturális háttérből jöttek. Az orvosok által a gyengeelméjűség felfedezésére kidolgozott egyik "kultúrákon áthidaló" teszt pl. az volt, hogy — a gyerekjátékhoz nagyon hasonlóan — különböző formájú elemeket kellett különböző formájú lyukakba belenyomnia az érkezőnek.


Bevándorlók az Ellis Island múzeumában, ahol a feliratok szerint több mint 100 millió mai amerikai (az ország lakosságának egyharmada) ősei jöttek be az országba:


Nem túl barátságos orvosi eszközök, amiket az újonnan érkezők ellen bevetettek:


Tér

Bár ennél jobban is szét akartam nézni, az idő nagy részét végül Manhattanben sikerült tölteni (némi Brooklynnal és környező szigetekkel), így az alábbiak Manhattanre vonatkoznak főleg. Egész New York népsűrűsége kb. 10.000/km², míg a másfél milliós Manhattané 25.000/km² (előbbi Budapest népsűrűségének háromszorosa, utóbbi nyolcszorosa(!)). Ehhez jön hozzá, hogy a szigeten nagyon kevés a szabad tér — a Central Park hatalmas (3,5 Margitsziget), de ezen kívül nagyon kevés a park és az emberek által használható szabad tér, cserébe nagyon sok az ember. Érdekes, hogy bár rengeteg a tengerpart (az ötből négy kerület szigeteken fekszik), ezzel nem nagyon tudtak mit kezdeni ("Úristen, part! Most mi legyen?"), főleg soksávos utakat raktak rájuk.

A Manhattanben elérhető terek többségét némileg kompenzálják a tetőkertek (rengeteg ilyet látni, de persze nem a szegényebb környékeken) és az ilyen betonplaccok, ahol kívülről érkezettként lehet nézni a helyieket (akik nem nagyon vesznek észre, vagy legalábbis úgy tesznek, mintha nem lógnál ki nagyon közülük):


A Central Park:




Munka után:


A Bryant Park a belvárosban található kevés park egyike, ahova ebédidőben lesereglenek a környékbeli irodaházakból a dolgozók enni és napozni.


A nemrég megnyílt High Line park egy korábbi, egy emelet magasságban futó vasútvonal helyének megmentésével és parkká alakításával történt (vicces, hogy úgy néz ki, mintha gazzal lenne benőve az egész, de közelebbről megnézve látszik, hogy minden egyes gaz és fűcsomó tudatosan lett elültetve):




A Times Square-en annyi ember van, amennyi a valóságban nincs is. A Wikipedia szerint ez a legtöbb turista által látogatott hely a világon (fene tudja, hogy mérik).


Az NYPD Times Square-i neonja inkább egy sanghaji bordélyházat idéz:


Ten Sesame Street Wannabes:


Rend

Míg a város a hetvenes-nyolcvanas évekre az amerikai bűnözés egyik központja lett (ebben a bűnszövetkezetek által terjesztett kábítószereknek nagy szerepe volt), az elmúlt 15 évben Rudolph Giuliani és Michael Bloomberg polgármesterek alatt a bűnözés mértéke nagyon leesett, és mára az egyik (ha nem a) legbiztonságosabb amerikai nagyváros. A rendőrség jól láthatóan jelen van az utcákon, járműveik a biciklitől az ilyen kis interceptorokon át:

... a hatalmas Mobile Command Centerekig terjednek:

(Az vajon véletlen, hogy a rendőrség mottójául választott Courtesy, Professionalism, Respect nagy betűkkel kiemelt kezdőbetűi a CPR — újraélesztés — kifejezést adják ki?)

Önkormányzati kampányfogás lehet, de itt éppen a városi tűzoltóság beszélget és fotózkodik az emberekkel:


Az amerikai hadsereg toborzóirodája a Times Square közepén (very subtle, ahogy az angol mondaná):


Az pénzügyi negyed



Wall Street, a New York-i tőzsde otthona, és a pénzügyi világ jelképe:


Lázadás — a Wall Street Bull (óriási bikaszobor, amivel az pénzügyi világ "erejét" szokták jellképezni) tökeit nyalva:


Bedeszkázott ablakú irodaház (több ilyen is volt rajta elszórva):


Közlekedés

New York Amerika egyetlen városa, ahol az emberek többsége tömegközlekedést használ a munkábajutáshoz — ehhez nagymértékben hozzájárul, hogy van tömegközlekedés (bár a dolog eléggé tyúk vagy a tojás-jellegű — ha máshol nincs igény tömegközlekedésre, nem fognak építeni, ha meg nem építenek, az emberek nem kezdik el használni).

Metróval

New York-é a világ egyik leghíresebb és lenagyobb metróhálózata — a 370km-nyi sínt és 468 állomást 26 vonal szolgálja ki. A rendszer elképesztően lepukkant, valószínűleg csak a csoda tartja össze — azért nagyjából működik, és naponta milliók használják.




Bár ritkán van, hogy egy tömegközlekedési rendszer kifog rajtam (annyira nem nehéz egy vonatot használni), a New York-i metrónak sikerült párszor. A nehézséget számos dolog okozza: Sok vonalon többféle metró közlekedik (pl. a piros 1-es, 2-es és 3-as), amik aztán valahol elágaznak, és az egyik expresszjárat, egy másik meg általában expresszjárat, kivéve késő este. Emellett még könnyíti a dolgokat az, hogy több ugyanolyan nevű megálló van (pl. 96th Street-ből van három), amik általában 15-20 perc sétára vannak egymástól). Vonalak néha többször is keresztezik egymást anélkül, hogy át lehetne szállni a másikra — néha meg 9 vonal találkozik, pl. a Times Square-en (1, 2, 3, 7, N, Q, R, S, W). Ha az ember elbaszta, nincs mit tenni, arcvesztés nélkül át kell szállni a visszafelé menő vonatra, és úgy tenni, mintha magad is így akartad volna — pl. amikor Harlem közepén arra lettem figyelmes, hogy még szinte mindenki fehér, bulizni menő fiatal, mivel a rossz vonalra szálltam, ami a sziget szélén lévő egyetemi városrészen át megy.

Biciklivel:

Manhattan meglepően jól biciklizhető hely: széles sávok (az autó nincs egy szűk helyre beszorítva a biciklissel), sokszor széles bicikliutak, viszonylag lassan menő autók és a rácsos utcaszerkezet mind segít. Ennek ellenére alig látni biciklist az utcákon (Londonba visszajőve 10 perc alatt több bringást láttam, mint ott fél nap alatt) — ennek oka a Manhattannel szembeni előítélet ("száguldó autók, óriási utak, úristen") lehet. Vicának sem lett semmi baja, pedig előtte főleg Kiskunhalas-méretű városokban biciklizett, ami azért nem teljesen ugyanaz.

A bicikliút-infrastruktúra teljesen jónak tűnt, több sugárútból is leválasztottak egy egész sávot, hogy annak felét bicikliúttá, a másik felét meg biztonsági sávvá alakítsák:




A Manhattant körbevevő 50km-es Manhattan Greenway:


Meglehetősen feelinges este suhanni a kihalt sugárutakon, vagy úgy akárhol (a kisebb utcákon pl. teljesen olyan volt, mint a Pesti éjszakában biciklizni).


Libegővel

A Manhattan mellett elterülő, jóval kisebb Roosevel Islandra vezető tramway (ez ragadt be pár éve vagy másfél órára a magasban az utasokkal):


Színház

A Broadway (illetve az "off-Broadway" kisebb színházai) az amerikai színházi élet központja (úgy kell elképzelni, hogy van egy út, és lépten-nyomon színházak vannak a róla nyíló utcákban). Itt sikerült megnézni az In The Heights című, egészen zseniális gettódarabot, ami a város Washington Heights nevű, latin-amerikai negyedében lévő életről szól. Ali G szavaival élve Restecp.

Fura

Az egyik meglepő látvány a gyakran előforduló "psychic"-ek irodái, ahol pár dollárért mondanak jövendőt, olvasnak aurát és adnak tanácsokat az életre nézve:


Meglepő kép így 2009-ben:


A New York-i és környékbeli hidak nagyok. Nem úgy van, hogy az ember a rakpartról csak úgy ráhajt, hanem párszáz méterrel a szárazföld belsejéből indul el a hosszú felhajtó — a Brooklyn Bridge-re pl. 10 percet kóvályogtunk, mire megtaláltuk a biciklis felhajtót. Az alábbi képen (Queensboro Bridge) érdemes megnézni, hogy milyen magas a híd pillérje az alatta áthaladó buszhoz képest.




Pénzek

A következő fémpénzek léteznek:
  • Egycentes: gyakran pennynek hívják (holott cent).
  • Ötcentes
  • Tízcentes: a legkisebb érme. Se betűvel, se számmal nincs ráírva, hogy "tíz", csak az, hogy "one dime" ("egy krajcár").
  • Húszcentes: ilyen nincs.
  • Huszonötcentes: van! A híres negyeddolláros.
  • Egydolláros: lassan váltja le a fémváltozat a papír egydollárost, amiről jelenleg az enyhén szektás beütésű Mindentlátó szem ("all-seeing eye" vagy "Eye of Providence") nézi az embert.

Az elején nehéz megszokni, hogy a "43 cent" az nem "két húszcentes és három egycentes", hanem "egy negyeddolláros, egy dime, egy ötcentes és három egycentes" — ennek megfelelően a pénztáraknál való elbizonytalanodásom eredményeképpen az első pár napban egész zsák fémpénzem összegyűlt, de aztán kemény munkával ledolgoztam a hátrányt, és a végére összesen másfél dollárral sikerült elhagyni az országot.

USS Intrepid

A USS ("United States Ship") Intrepid egy, a második világháborúban és a vietnami háborúban szolgált anyahajó, ami most Manhattan partjánál van kikötve, és múzeumként szolgál, bemutatva a többezerfős személyzet életét és a hajó bevetéseit.


Az anyahajó fedélzetén rengeteg repülő és helikopter van kiállítva (nem pont olyanok, amik fel is szálltak róla anno), valamint egy enyhén klausztrofób tengeralattjáró is:

Okosan néz:


MiG:


Életképek

Az Onion ("America's Finest News Source") aktuális száma grafikonnal ábrázolja, hogy az emberek munkaerőpiaci kilátásai hány sör után mennyivel javulnak:


Jó cikk még a közelmúltból a "Many Rappers May Suffer From Unrealistically High Self-Images", amiben a pszichológusszövetség tagjai rap-szövegek (pl. "got bitches cleaning my house, cleaning my gold, doing my shoelaces,") alapján olyan tanácsokat adnak, hogy "For a relationship to thrive, there needs to be a sense of shared responsibility and mutual respect. When one partner is cleaning the other's house and gold, the partner who is doing the cleaning is likely to experience feelings of resentment over the imbalance. Inevitably, this will drive a wedge between the pair."

Zöldhullám, Harlem:


Kötelező turistás:


Drogmentes iskolai övezet:

(Valójában azt jelenti, hogy ez méginkább drogmentes, mint a többi.)

A neon egy rossz képzavarral élve itt továbbra is a reneszánszát éli:


Emeletes parkolószekrény, amibe liftek emelik az autókat (lopás ellen elég jó). Jobbra fönt pedig egy "Are you STUPID or what?" szövegű reklám.


Egy, a hitelválságot 10 évvel megelőző szoborcsoport a pénz és az ingatlan házasságáról:



Streetball:


Ruhafogas-bolt:


A főnök:


Azért szeretik az amerikaiak annyira a baseballt, mert már kiskorukban erre a hülyeségre tanítják őket:


Kígyó:


Kutyasétáltató biznisz:


9/11-es emlékpad:


A csábító nevű Hell's Kitchen környék:


A korábbi kikötő South Street Seaport bárrá és boltokká átalakított épületének teraszán este 10-kor:


Este:




Tippek

  • Valószínűleg a koraősz és a késő tavasz a legjobb időszakok: télen iszonyú hideg van, a nyár meg forró és párás (kb. Madriddal van egy szélességi fokon).
  • Az árakra általában még ráraknak nagyjából 13%-nyi helyi adót, ami a kiírt/meghirdetett árakban nincs benne — erre érdemes figyelni. Ez alól kivételek a nonprofit dolgok, pl. a YMCA hostel-lánc.
  • Ha az embernek új (bordó) útlevele van, turistaként nem kell vízum, de utazás előtt legkésőbb pár nappal (de jobb egy-két hónappal) ki kell tölteni az ESTA nevű online űrlapot, és csak akkor mehet az ember vízummentesen, ha a form kitöltése után a weboldal engedélyezi az utazást. Ha a weboldal azt állítja, hogy valamilyen ok miatt az ember nem mehet vízum nélkül, vagy régi útlevele van, akkor továbbra is turistavízumot kell kérni a követségen.

Nézni/olvasnivaló

1 in 8 million (egy-egy New York-i mesél magáról, és emellé baromi jó fotók vannak.)
The Onion
Foliage Report (hivatalos oldal, ami mutatja, hogy New York állam melyik részében épp mennyire vannak már őszi színek az erdőkben)

viso

< <


©2009 Sarok.org

Search marketing