Szombaton a cross-London túra hasraütésszerű részeként
végigsétáltunk a Regent's Canal mentén, ami az 1800-as évek elején
épült azzal a céllal, hogy az ipari forradalom idején a borzalmas
állapotban lévő úthálózat (értsd: göröngyös földút) mellett is
könnyen lehessen sok árut szállítani (Londonban jópár ilyen kanális
van,
itt egy térkép
róluk). A csatorna mellett fut az úgynevezett
towpath,
ami onnan kapta a nevét, hogy a hajókat vontató lovak itt mentek,
most meg végig lehet rajta sétálni az elejétől a végéig — miközben
a környék a tizes dodginess-skálán össze-vissza változik 0 és 7,5
között.
A csatorna hossza nagyjából 20km, ezt nagyságrendet úgy kell
elképzelni, hogy olyan, mintha lesétálna az ember a Normafától
Ferihegyre (tényleg). Londoni viszonylatban viszont ennyi:
Ahol az út indult, épp bővítik a csatornát (igaz, kissé más céllal,
mint 200 éve), és ezzel a dugóval fogják bedugni, ha kész lesz:
Ugyanitt található a világ egyik legjobb hídja, ami azt tudja, hogy
gombnyomásra hidraulikusan összetekeri magát, és kör alakban
elhelyezi magát az egyik parton. Ezt sajnos nem sikerült működés
közben elkapni, de
itt egy cikk róla képekkel.
Ez meg nem egy IKEA, hanem az egyik új irodaház előtere:
Egy roppant praktikus közlekedési eszköz, ha az ember
szemétszállító csatornamunkás. Az összes többi esetben nem annyira.
(A hajó elején van egy cucc, ami kiszedi a vízből azt, amit most
csak
ganéjnak fogok hívni, de egyébként levelek meg
hasonlók.)
A csatorna első jelentős része a Little Venice nevű környék, ahol
olyan szintű elgettósodás figyelhető meg, hogy Ali G is
megirigyelné. Neki pl. összesen ekkora a nappalija:
A pakolóhelyek kérdése is teljesen megoldatlan, itt még a falra is
vonatkozik az idegeneknek parkolni tilos tábla (resident = aki
valamelyik lakóhajón él):
"Csendélet slaggal, cserepes növénnyel, székkel és mókuslábú
kőpaddal" témájú kép:
Ahogy a Regent's Park felé halad az ember, a környék egyre
lakhatatlanabb lesz, itt pl. már házak sincsenek:
Angliában eddig kétszer láttam olyat, hogy rendőrők letartóztattak
valakit — az egyik itt volt Camdenben, a másik meg olyan részeg
volt, hogy a legjobb, ami történhetett vele, az volt, hogy elviszik
éjszakára egy meleg fogdába. A szám ma háromra nőtt (Camden eddig
tehát kettővel vezeti a toplistát), ugyanis az alábbi rendőrök
határozott céllal érkeztek, és egy csapat szimpatikus fiatalember
körbekerítése céljából.
Camden egyébként teljesen
business as usual, a pár
hónappal ezelőtti tűznek nyoma nincs (hacsak nem a leégett házak;
lásd fönt jobbra). Egyébként arra rájött már valaki, hogy a londoni
lokális híreket (pl. camdeni tűz, leégett buszgarázs) az Index
miért hozz a mindig a címoldalon fő hírként?
Itt a baloldali festő észrevette, hogy fotózom, így nem annyira
élethű a kép.
Camdennél még megfigyelhettük, ahogy zsilipelnek — asszem nem
véletlen, hogy az őrült tempójú csatornás csónakos üldözések
kimaradtak eddig az amerikai filmekből. Továbbmenve ilyen helyekkel
is találkozik az ember:
Fent említettem, hogy a hajókat lovak húzták. Van azonban az
islingtoni alagút, ahol a towpath-t elfelejtették belerakni az
alagútba, így a nagyjából 1km-es távon az emberek a lábukkal
hajtották át a hajókat — a hajóra az alagút falára merőlegesen
felfeküdve, mint azt az alábbi ábra mutatja:
A túra oktatási része akkor következett el, amikor rájöttünk, hogy
hogy működik az angol városok egyik állandó eleme, a
gasometer. Ezeket nevükkel ellentétben nem mérésre, hanem
a gáznyomás helyi kiegyenlítésére használták/használják, ami amúgy
az aktuális fogyasztás függvényében (nappali pangás vs. esti
vacsorát főző emberek) mindig más lenne, és ez problémákat okozna.
Egy gasometer úgy néz ki, hogy egy hatalmas (60m átmérőjű), kör
alakú vasszerkezet, amiben vagy van középen egy szintén hatalmas,
henger alaprajzú gáztartály — vagy nincs.
Rengeteg ilyet láttam már, de mindig azt hittem, hogy ha nincs
középen semmi, az azt jelenti, hogy lebontották — de hogy a
vasszerkezet mire szolgál, arról fogalmam nem volt. Most viszont
észrevettük, hogy a tartály oldalán kerekek vannak, amik pont
illeszkednek a kör alakú vasszerkezet függőleges elemeibe — ekkor
jött a megvilágosodás, hogy valójában a tartály mindig ott van
középen, és a gáz tudja fel/le nyomni a síneken — így a tartály
mérete a nyomás függvényében dinamikusan változik (a föld alatt
vízbe süllyed a szerkezet)... zseniális. Sajnos méretváltoztatás
közben nem láttam még egyet se,
viszont
itt egy videó, amin felrobbantanak egyet.
Ez a kép már a vadkelet közepén készült a Green Bridge-ről, ami
arról lett ismert, hogy két parkot köt össze, és ezért az egész
fűvel van benövesztve — ez a környék egyébként a Pulp átal a Mile
End c. számban megénekelt Mile End:
Ez a baloldali pikkelyes olyan ronda, hogy akár ef Zámbó szobor is
lehetne Szentendrén, a jobboldalira meg biztosan van Freudnak
valami kifejezése.
És itt érkeztünk meg a kanális végéhez, ahol az belefolyik a
Temzébe:
Az alábbi szobor adekvátan summázza a férfiak és a nők közötti
különbségeket:
Ez pedig már a végállomás, a Canary Wharf (Kanári rakpart — régen
itt kötöttek ki a Kanári-szigetekről a hajók az onnan hozott
áruval), ahol az egy főre jutó öltönyösangol-sűrűség a világon a
második legmagasabb.
UPDATE: ma elsétáltunk régi egyetemi campusunk #1-től (közben
ledózerolták a 2012-es Olimpia építkezése miatt) régi egyetemi
campusunk #2-ig (épp lakásokká alakítják a koleszt és az egyetemi
épületeket is), így a cross-London távból így ránézésre már csak
olyan 50-60km (magyar kontextusba helyezve: Budapest-Tatabánya)
hiányzik.
