H0108152229
K0209162330
Sz0310172431
Cs0411182501
P0512192602
Sz0613202703
V0714212804

On the road

2011/06/06

Budapest — változások

Emlékszem, hogy miután 4-5 éve külföldre költöztem, az első években mindig csalódás volt látni egy-egy hazalátogatás során, hogy a város mennyire nem fejlődik (pedig bőven van honnan), mintha teljesen hiányozna az akarat, hogy a lakókörnyezeten javítsanak a közterek és házak felújításával. Még az amúgy dícséretesnek indult próbálkozások (pl. Erzsébet-tér, Király utca) is hajlamosak voltak pár év után az elhanyagoltságtól szétesni, és ezek a felújított darabkák egyébként sem alkottak egységes belvárost.

A jó

Pár hete hazalátogatva éreztem először azt, hogy végre elindultak a dolgok a városban: a közterek egymás után újulnak meg, sok házat felújítottak, és nagyon jó helyen lévő, de korábban elhanyagolt részeket (pl. Október 6. utca vagy Fővám tér) újra birtokba vették az emberek — egészen meglepő volt, hogy akár hétköznap koradélután is mennyien vannak ezeken a helyeken.





"Szerelem-lakatok" (Erzsébet-tér):




Politikamentes történelem-őrzés:


Találtam több, nagyon jól megcsinált kültéri kávézót/sörözőt, ilyen pl. a kosztolányi téri régi buszgarázsból átalakított Tranzit a függőágyaival, vagy a Bartók melletti kis, felújított téren lévő Hadik kávéház (Karinthy egyik egykori törzshelye).







A Gerlóczy kávézó a Városháza mellett (ez talán régebb óta ott van):


Nagyon pozitív, hogy a graffiti elkezdett elmozdulni a taggerek pusztítása felől az értelmes (és a világ rengeteg városában régóta megtalálható) street art felé.







A Kétfarkú Kutya Párt plakátjaival korábban alig találkoztam élőben, most jópárat láttam a Nemzeti Múzeum mögötti utcákban:









A századeleji Alkotmány napilap egy 1916-os számánák másolata egy Józsefvárosi ház falán, amiben beszámolnak a háborús helyzet hatásairól és az isonzói front kávéházainak árairól (“uzsonnakávé 44 fillér”):


Jó, hogy rengeteg biciklis van, és a bicikliút-hálózat ha nem is gyorsan, de fejlődik. A biciklisszámláló a Kiskörúton (ma eddig 396, egész évben 67.987 biciklis):



Jó ötlet pl. a gördeszkásoknak kialakított terület az Erzsébet-tér nemrég felújított részén — azért jó, mert mutatja, hogy a városvezetés reagál (ha ez esetben nagyon lassan is) egy fennálló igényre. Gyakrabban kéne így (csak sokkal gyorsabban) csinálni.

A szabadság téri “mozgó” szökőkút, amiből épp ott nem jön a víz, ahol az ember áll (a gyerekek és szemmel láthatólag a felnőttek legnagyobb örömére):





Szimpatikus volt még a Wamp (“design vásár” - BP válasza Camdenre? :), ahol művészek állíthatják ki saját termékeiket. Alant pl. rózsaszirmos és akármilyen csokik vannak, amiben nem konkrétan a rózsaszirom a jó (bár akár finom is lehet), hanem a tény, hogy a mindenhol kapható tömegcikkek mellett van ilyen is.





Ezt lehet, hogy csak képzeltem, de mintha a parkok is népszerűbbek lennének mostanában.

Múzeumkert:




Feneketlen-tó:


Eiffel-tér (emlékeim szerint itt pár éve még egy elég ronda parkoló volt) a Nyugati mellett:


Összességében olyan érzés volt, mintha az emberek elkezdték volna szeretni a várost — a felújított terek és parkok népszerűsége, a street art, a fent említett kiülős helyek minősége, a biciklisták száma szerintem (részben legalábbis) arra utal, hogy az emberek jobban elkezdtek odafigyelni a környezetükre. Pestre legutóbb Madridból repültem (pár héttel korábban meg Párizsban voltam), és most éreztem először, hogy Pest korrektül megállja a helyét ilyen városokkal szemben. Remélem, hogy ez megmarad (ill. tovább javul) a jövőben. Olyan nagyon ritkán van, hogy egy eredmény “el van érve”, és utána nem kell érte tenni semmit, meglátjuk, hogy ezt mennyire sikerül hosszútávon tartani.

A rossz

  • A házak közül még mindig sok nagyon rossz állapotban van, még most is láttam (világháborús/56-os?) golyónyomoktól tarkított házat. Ez a kép nem nagyon változott az elmúlt 5 évben:




  • A belvárost érintő felújítási hullám valószínűleg elkerüli a külsőbb kerületeket, pl. a múltban megkövült Óbuda szintén alig változott az elmúlt években.
  • A korábbi felújítások (pl. Király utca) esete alapján kérdéses, hogy a felújított területekkel mennyire fognak törődni a jövőben. Sajnos van olyan felújított hely is, ami már most úgy néz ki, mintha a 80-as évekből maradt volna itt (a tervezőprogramban biztos jobban nézett ki).
  • Az utak közül soknak ugyanúgy szörnyű a minősége, mint korábban.
  • Bár sok a biciklis, a közlekedési kultúra borzalmas - rákanyarodik, kivág elé, nem engedi át a zebrán a gyalogost, a sebességkorlát 1,5-2x-esével megy stb. Azt még most is alig hiszem el, hogy egyik nap biciklivel szabályosan, zöld lámpánál egyenesen haladva két szembe jövő autó között(!) kellett elmennem, úgy, hogy az egyik a forgalommal szemben haladt felém.
Magánfestés - szép és szomorú egyben:


Ez az igazán mérnöki megoldás a földből kiálló kábelek problémájára a Deák tér közepén volt :


Nem mindenhol látszik még a helyszínen, hogy mi a hosszútávú koncepció, pl. hogy hogy fog beilleni egy fejlesztés a környezetébe - pl. hogy a Közgáz és a raktárakból átépülő CET mellett lesz-e rendes folytatása a Fővám teret északról már elérő bicikliútnak:


Vegyes (élet)képek



Hőség:


Erre kevesen számítottak egy omladozó erzsébetvárosi utcán:





Parenyica:










Ez elég szomorúan néz ki:


Vízibusz:




Ez a teraszos hajó milyen? (A Fővám tér mellett van lehorgonyozva):


Margithíd-csontváz — a hídpillér hajós szobra szemmel láthatólag már nagyon unja a körülötte folyó felújítást:


Budapest retro (sajnos csak utólag vettem észre, a képet kinagyítva, de mintha lenne egy zseniális tetőkert az Anker-ház tornyai között):



I denevér Budapest:


Komoly sakk a parkban:


Bartók:


2010/07/19

Skócia beszámoló

"Aw, you speak like a poet, but you punch like one too!"
(a skót Groundskeeper Willie a Simpsonsből)

Skócia helyzete a világban

Vajon mennyit árul el a két ország közötti különbségről az, hogy amíg az angol húszfontoson a világhírű közgazdász Adam Smith arcképe van, addig a skót húszfontoson egy lovagló ember baltával?


Na jó, csalok, valójában három különböző skót bank nyom pénzt — mindhárom bank pénzei máshogy néznek ki, bár ugyanannyit érnek —, és ezeken különböző képek vannak Skócia kultúrájáról (többek között egy whisky-lepárlóüzemes tízfontos a Bank of Scotland jóvoltából).

Skóciát valószínűleg a legtöbb ember egy távoli, hegyes-völgyes mesevilágnak képzeli, a világtól jórészt elzárva. Ehhez képest a skótok többek között a következő dolgokat találták fel:
  • a telefon
  • a televízió
  • a színes fotózás
  • a bicikli (egyes források szerint)
  • a II. világháború megnyeréséhez valószínűleg igen kritikus radar (nélküle a németek akár el is foglalhatták volna az utolsó bástya Angliát, és az USÁ-nak így nem lett volna biztos európai bázisa).
  • a Maxwell-egyenletek (az elektromágnesesség alapjai)
  • a golf
  • az esőkabát (mer' mindig esik)
  • a klónozott birka (na jó, ez pont nem igaz — bár Dolly, a Birka valóban Skóciában lett klónozás által "létrehozva", angol tudósok csinálták).


Nyelv

A világ egyik legviccesebb angol akcentusa, képszerű szlenggel dúsítva. Pl. az "an then yer arse fell aff" ("és akkor leesett a segged") kifejezés használható válaszként, ha valaki bullshitel. Ez itt egy skót szlengszótár, ez meg egy skótakcentus-oktató videó (amikor szemüveg van rajta, akkor felsőosztálybeli angol beszédmódra fordítja az utca nyelvét — pl. "State'a these cunts" = "I feel somewhat perturbed by the outfits and general behaviour of those gentlemen over there.")

Néznivaló:
Dagobert bácsi glasgow-i akcentusa az eredeti angol változatban
Groundskeeper Willie (The Simpsons) franciát tanít (a "Bonjour, you cheese-eating surrender-monkeys" a második világháborúban a németek ellen kevés ellenállást tanúsító franciákra utal, és egyébként szállóige Angliában)



Skót konyha

Első emlékképem Skóciáról az, hogy Glasgowban sétálok péntek este a részeg helyiek között, miközben egy helyi gyorskajáldából származó olajban sült, panírozott hurkát eszek.

Érdekes, hogy a skót konyhában a hurka (ami haggis néven nemzeti étel, és ahogy Willie hirdette, "chopped heart and lungs boiled in a wee sheep's stomach. Tastes as good as it sounds") és a disznósajt (potted hough) is megtalálható. A skótoknak egyébként lételeme az olaj és a panírozás, innen ered a panírban kisütött Mars csoki is (de néha sütnek csokitojást is, panírban). Van olajban sült pizzájuk is, bár azt pont nem panírozzák (felmerül a kérdés, hogy miért nem?)

Tipikus ételek még a különböző füstölt halak (pl. a kipper, ami sózott, füstölt hering), különböző nehéz levesek, de a Nagy-Britanniában népétellé vált "indiai" chicken tikka masala is innen ered.

A szerény étkezési gyökereket meghazudtolva meglepően sok a drága és jó minőségű étterem. Az egyik ilyenben ettünk kobe steaket (ami az elsősorban japánban tenyésztett, és gyerekkorától sörrel itatott és a porhanyósság növeléséért rendszeresen masszírozott, speciális tehénfajtából készül), ami egyrészt nagyon finom (steaket egyébként kevesen csinálnak jól, de itt tényleg értettek hozzá), másrészt viszont kétszer annyiba kerül, mint egy hagyományos bélszín, és annyival nem finomabb, hogy megérje az árát (persze itt már belejön a sznobfaktor meg a ritkaság ára). Mindenesetre japánban újra meg kell majd próbálni, ott biztos más. (Itt meg itt van egy lista száz "kihagyhatatlan" ételről — ha nem is a legdrágábbakkal, de érdemes kísérletezni).

Osztriga:


A konyha szerves részei még a sörök (általában a szénsavmentes ale típusból) és a whisky-k. A sörök közül érdemes kiemelni a BrewDog sörfőzdét, ami kis, független sörfőzdeként, nagyobb marketingköltségvetés hiányában reklám gyanánt megpróbál minél nagyobb feltűnést kelteni. Egyik tipikus sörük a Trashy Blonde (kb. picsás szőke), az üvegén a sör neve alatt a "You know you shouldn't." felirattal.

Az ő söreik közé tartozik még a 5am Saint, valamint a >30%-os alkoholtartalmú Tactical Nuclear Penguin (a névben semmi trükk nincs, egész egyszerűen taktikai atompingvint jelent), ami egy darabig a világ legerősebb söre volt. Amikor egy német sörfőzde megpróbálta felülmúlni őket egy még magasabb alkoholtartalmú sörrel, ők rögtön visszavágtak egy >40%-os változattal, Sink the Bismarck néven. Ehe.

Skócia a whisky egyik őshazája, ami — a legenda és a marketingszövegek szerint — a Skót Felföld hegyeiből lefolyó patakok tiszta vizéből és malátából (maláta: csíráztatott, majd a csírázásban megállított árpa) készül; a folyamat végén pedig legalább 3 évig fahordóban érlelik. Ez a skót whisky (Scotch), amiből egyébként ezerféle van, és hasonló a(sznob)kultúrája, mint máshol a boré (függ az íz attól, hogy hány évig érlelik, milyen a lepárlóüst alakja, hogy mi volt a hordóban előtte stb. stb.)

Kis falusi whiskyfőzde Arran szigetén (Isle of Arran Distilleries), ahol pár fontért körbevezet egy igen erős akcentusú helyi néni, és elmagyarázza a whiskykészítés folyamatát, megmutatja az élesztőtől lassan bugyogó üstöket stb., aztán meg lehet különböző whiskyket kóstolni. Kifejezetten ajánlott.



Látnivalók

Glasgow nem az a hely, amit turisták milliói keresnek fel évente a hely szépségét csodálva — nagyon látszik rajta az ipari múlt, és az, hogy nem sikerült még igazán kihevernie az ipar hanyatlását. Inkább érdekesnek nevezném (rossz és jó értelemben is), de ha az ember erre jár, érdemes beugrani. A dolgok, amik tetszettek:
  • Necropolis: domb tetejére épült temető, száz-kétszáz éves sírokkal, fura szürke emlék-szobrokkal és omladozó kriptákkal (lentebb van kép).
  • Belváros: a Skóciára nagyon jellemző szürke és barna kőből épült utcák, esőben.
  • Sikátorok: esténként New York-i bűnügyi filmek hangulatát idéző sötét sikátorok tucatjai a belvárosban.
  • The Tramway: egy lepusztult külvárosban lévő villamosremizt alakítottak alternatív kiállítóközponttá és parkká. A most bemutatott, eléggé kafkai hangulatú kiállításon (Last Man Turn Off The Lights) konténerek szűk folyosóin van berendezve egy börtön az összes szobájával, a rabok hobbijainak kellékeivel, az őrök jegyzeteivel, napirenddel (minden délután fél 5-kor tea) stb. A kiállítás másik része egy (kitalált) repülőszerencsétlenség hagyatéka — középen egy szétroncsolódott gép, mellette a megégett széksorok, az áldozatok holmijai, repülőgép alkatrész-katalógus, rendőrségi jelentések. Ügyes. A kiállítóközpontban amúgy vannak mindenféle programok is, pl. ingyenes parkour-oktatás.
  • Skót duda: mivel nem turistás hely, Edinburgh-val ellentétben itt nem játszanak skótdudás utcazenészek az utcán, de egy templomban sikerült elkapni természetes környezetében egy katonai megemlékezés kapcsán egy skótduda-előadást, templomi kórussal.
  • Játékmetró: metró, csak kisebb kocsikkal és alagutakkal, mint bárhol. Elég vicces. Körbe-körbe megy a város alatt.
  • Arran szigete: igazi skót táj hegyekkel és birkákkal (lásd lentebb).

Arran szigete

Glasgow-tól egy óra vonatra és egy óra kompra fekszik Arran szigete, amit szokás mini-Skóciának is hívni, mert Skócia különböző régióira jellemző tájak vannak rajta.







Jelenetek

Macis sírkő egy glasgow-i külváros temetkezési vállalkozójánál:


Enyhe anakronizmus az elmúlt évtizedek kockaépületei közé ékelt klasszicista templommal:


Elhagyott cipő a parton:


Skót esküvő:


Lovasszobor, amire kb. 30 éve egyszer felraktak egy forgalomterelő bóját, és azóta akárhányszor leszedte a hatóság, mindig visszakerült (egy idő után feladták, és mára inkább jelképnek számít):


Felvilágosító kampány a metrón:


Skótszoknya-készítő a főutcán:


Mini-rendőrség posztoló rendőröknek (a Dr Who-ban a tardis egy ilyen volt):


Charles Tennant (akin egyáltalán nem látszik, hogy meg kéne halva lennie, és emiatt eléggé morcosnak is tűnik) sírja a Necropolisban:


A Tramway-nél:


Birkafoci, kapusbirkával:


Békevirág:


Glasgow-i hétvége:


Nézni- és olvasnivaló

Monty Python Science Fiction (a jelenet, amiben az alienek mindenkit skóttá változtatnak)
Iain Banks (skót sci-fi(!) író, állítólag nem rossz)
Adam Smith: The Wealth of Nations

2010/06/04

Lisszabon beszámoló + képek









Épületek

A belváros szép és omladozó épületekből áll, kicsit kijjebbmenve meg (legalábbis amennyit láttunk belőle) jellegtelen, lakótelep-szerű házak tömege uralja a tájat.





Biciklik, triciklik:


Ételek

Finom és nyugat-európai mércével olcsó, sok hússal és tengeri állattal. Mindenhol vannak az asztalon előételnek friss zsömlék (és sokszor sajtok) kirakva. Megtanultam azt is, hogy a polipot úgy kell jól elkészíteni, hogy az ember előbb jól kikalapálja, majd lefagyasztja és felengedi - ezután nyoma nincs a rágósságnak, helyette porhanyós és finom. Az a fajta ország, ahol elképesztően sokat lehet enni.

Sült halak, rákok és tintahal:


Helyi nénik a piacon, mögöttük szárított tőkehalak (bacalhau), ami az egyik legjellegzetesebb helyi étel (pl. felvagdalva és tepsiben krumplival összesütve):


Az enyhén rejtői Filé kocsma/"étterem":


Különösen zsíros 'Vigor' tej:


Az egyik dombon található Bairro Alto ("magas kerület"), ahol napközben csak a málló vakolatú házak látszanak, estére viszont tele lesz éttermekkel és kocsmákkal:


Itt van még részletesebb leírás az ételekről.

Közlekedés

Lisszabon utcaképének jellegzetes elemei a régi, fapados villamosok és a meredek dombokra csikorogva mászó siklók:


"Anomália esetén a nyugtát bemutatni kötelező":






Nyelv

A portugál írásban pofátlanul hasonlít a spanyolra, a kiejtésük viszont nagyon különbözik. Ennek ellenére a spanyol José (meg én is, kisebb mértékben) simán elkommunikált velük spanyolul, nem látszott, hogy különösebben bánnák a dolgot, bár a sztereotípia az, hogy nagyon irritálja őket, ha a portugált a spanyol egy tájszólásának tekinti az ember (ennek ellenére érdemes lett volna kipróbálni, hogy mi történik,ha az ember egy portugálul feltett kérdésre azt válaszolja, hogy "Sajnos nem tudok spanyolul.")

Ugyanaz a szöveg portugálul és spanyolul:


Jelenetek

A madárkalitkákkal teli, labirintusszerű Alfama negyed:


Valahogy így képzelném el Spanyolországot a 80-as években, ha szovjet uralom alátartozott volna:






Whisky:


Érdekes, hogy — korábbi diktatúrákat megélt országként — nagyon sok politikai témájú graffiti van, politikai pártokat és úgy általában a hatalmon lévőket szidva:




Suhan:







2009/12/19

Múlt hétvége






Kérem vissza az időjárást.

 

2009/09/22

New York - beszámoló

"Liberty, fuck yeah!
Band-aids, fuck yeah!
Immigrants, fuck yeah!
Popeye, fuck yeah!"
(Team America: World Police)










Utcakép

New York pontosan olyan, mint a filmekben — talán Párizs mellett a másik olyan város, amiről egészen pontos képem volt anélkül, hogy valaha jártam volna ott (igaz, azért van jópár meglepetés is) — nem véletlenül hirdették pár éve úgy az országot, hogy "You've seen the film — now visit the set". Persze a valóságban jóval kevesebb az autós üldözés és a fánkevő rendőr, vagy legalábbis most már bemennek az irodáikba a fánkokkal előtte.






Emberek

New York City lakossága 8 millió, amíg ez az agglomerációval együtt 18 millió (majdnem két Magyarország egy városban) — a szomszédos Connecticut állam tengerpartján kb. 150km hosszúságban húzódnak az egybenőtt városok. New York híres a világ minden tájáról ideérkező bevándorlókról (zsidó, olasz, ír, karibi, latin-amerikai stb.), és jelenleg a következő a demográfiai összetétele (itt lehet erről részletesebben olvasni):
44% fehér
27% latin-amerikai
25% fekete
0.4% indián
Furcsa, hogy pl. Londonhoz képest, ahol állandóan keverednek az emberek a különböző környékeken, mennyivel homogénebb tud lenni egy-egy hely — Harlemben pl. simán tudtam úgy sétálni akár negyed órát is, hogy nem láttam kettőnél több fehér arcot.





Itt lent balra látható az 1892-től 1954-ig működő Ellis Island határátkelőhely, ahol ma ingyenes múzeum van, ami bemutatja azt a procedúrát, amin a jobb élet reményében többhetes hajóút után megérkezők átéltek. Percek, sőt, sokszor másodpercek alatt kellett a bevándorlási tiszteknek és az orvosoknak megállapítani, hogy az illető beengedhető-e, vagy további vizsgálatoknak kell alávetni — mindezt úgy, hogy sok bevándorlóval nem volt közösen beszélt nyelvük, és azok sokszor teljesen különböző családi és kulturális háttérből jöttek. Az orvosok által a gyengeelméjűség felfedezésére kidolgozott egyik "kultúrákon áthidaló" teszt pl. az volt, hogy — a gyerekjátékhoz nagyon hasonlóan — különböző formájú elemeket kellett különböző formájú lyukakba belenyomnia az érkezőnek.


Bevándorlók az Ellis Island múzeumában, ahol a feliratok szerint több mint 100 millió mai amerikai (az ország lakosságának egyharmada) ősei jöttek be az országba:


Nem túl barátságos orvosi eszközök, amiket az újonnan érkezők ellen bevetettek:


Tér

Bár ennél jobban is szét akartam nézni, az idő nagy részét végül Manhattanben sikerült tölteni (némi Brooklynnal és környező szigetekkel), így az alábbiak Manhattanre vonatkoznak főleg. Egész New York népsűrűsége kb. 10.000/km², míg a másfél milliós Manhattané 25.000/km² (előbbi Budapest népsűrűségének háromszorosa, utóbbi nyolcszorosa(!)). Ehhez jön hozzá, hogy a szigeten nagyon kevés a szabad tér — a Central Park hatalmas (3,5 Margitsziget), de ezen kívül nagyon kevés a park és az emberek által használható szabad tér, cserébe nagyon sok az ember. Érdekes, hogy bár rengeteg a tengerpart (az ötből négy kerület szigeteken fekszik), ezzel nem nagyon tudtak mit kezdeni ("Úristen, part! Most mi legyen?"), főleg soksávos utakat raktak rájuk.

A Manhattanben elérhető terek többségét némileg kompenzálják a tetőkertek (rengeteg ilyet látni, de persze nem a szegényebb környékeken) és az ilyen betonplaccok, ahol kívülről érkezettként lehet nézni a helyieket (akik nem nagyon vesznek észre, vagy legalábbis úgy tesznek, mintha nem lógnál ki nagyon közülük):


A Central Park:




Munka után:


A Bryant Park a belvárosban található kevés park egyike, ahova ebédidőben lesereglenek a környékbeli irodaházakból a dolgozók enni és napozni.


A nemrég megnyílt High Line park egy korábbi, egy emelet magasságban futó vasútvonal helyének megmentésével és parkká alakításával történt (vicces, hogy úgy néz ki, mintha gazzal lenne benőve az egész, de közelebbről megnézve látszik, hogy minden egyes gaz és fűcsomó tudatosan lett elültetve):




A Times Square-en annyi ember van, amennyi a valóságban nincs is. A Wikipedia szerint ez a legtöbb turista által látogatott hely a világon (fene tudja, hogy mérik).


Az NYPD Times Square-i neonja inkább egy sanghaji bordélyházat idéz:


Ten Sesame Street Wannabes:


Rend

Míg a város a hetvenes-nyolcvanas évekre az amerikai bűnözés egyik központja lett (ebben a bűnszövetkezetek által terjesztett kábítószereknek nagy szerepe volt), az elmúlt 15 évben Rudolph Giuliani és Michael Bloomberg polgármesterek alatt a bűnözés mértéke nagyon leesett, és mára az egyik (ha nem a) legbiztonságosabb amerikai nagyváros. A rendőrség jól láthatóan jelen van az utcákon, járműveik a biciklitől az ilyen kis interceptorokon át:

... a hatalmas Mobile Command Centerekig terjednek:

(Az vajon véletlen, hogy a rendőrség mottójául választott Courtesy, Professionalism, Respect nagy betűkkel kiemelt kezdőbetűi a CPR — újraélesztés — kifejezést adják ki?)

Önkormányzati kampányfogás lehet, de itt éppen a városi tűzoltóság beszélget és fotózkodik az emberekkel:


Az amerikai hadsereg toborzóirodája a Times Square közepén (very subtle, ahogy az angol mondaná):


Az pénzügyi negyed



Wall Street, a New York-i tőzsde otthona, és a pénzügyi világ jelképe:


Lázadás — a Wall Street Bull (óriási bikaszobor, amivel az pénzügyi világ "erejét" szokták jellképezni) tökeit nyalva:


Bedeszkázott ablakú irodaház (több ilyen is volt rajta elszórva):


Közlekedés

New York Amerika egyetlen városa, ahol az emberek többsége tömegközlekedést használ a munkábajutáshoz — ehhez nagymértékben hozzájárul, hogy van tömegközlekedés (bár a dolog eléggé tyúk vagy a tojás-jellegű — ha máshol nincs igény tömegközlekedésre, nem fognak építeni, ha meg nem építenek, az emberek nem kezdik el használni).

Metróval

New York-é a világ egyik leghíresebb és lenagyobb metróhálózata — a 370km-nyi sínt és 468 állomást 26 vonal szolgálja ki. A rendszer elképesztően lepukkant, valószínűleg csak a csoda tartja össze — azért nagyjából működik, és naponta milliók használják.




Bár ritkán van, hogy egy tömegközlekedési rendszer kifog rajtam (annyira nem nehéz egy vonatot használni), a New York-i metrónak sikerült párszor. A nehézséget számos dolog okozza: Sok vonalon többféle metró közlekedik (pl. a piros 1-es, 2-es és 3-as), amik aztán valahol elágaznak, és az egyik expresszjárat, egy másik meg általában expresszjárat, kivéve késő este. Emellett még könnyíti a dolgokat az, hogy több ugyanolyan nevű megálló van (pl. 96th Street-ből van három), amik általában 15-20 perc sétára vannak egymástól). Vonalak néha többször is keresztezik egymást anélkül, hogy át lehetne szállni a másikra — néha meg 9 vonal találkozik, pl. a Times Square-en (1, 2, 3, 7, N, Q, R, S, W). Ha az ember elbaszta, nincs mit tenni, arcvesztés nélkül át kell szállni a visszafelé menő vonatra, és úgy tenni, mintha magad is így akartad volna — pl. amikor Harlem közepén arra lettem figyelmes, hogy még szinte mindenki fehér, bulizni menő fiatal, mivel a rossz vonalra szálltam, ami a sziget szélén lévő egyetemi városrészen át megy.

Biciklivel:

Manhattan meglepően jól biciklizhető hely: széles sávok (az autó nincs egy szűk helyre beszorítva a biciklissel), sokszor széles bicikliutak, viszonylag lassan menő autók és a rácsos utcaszerkezet mind segít. Ennek ellenére alig látni biciklist az utcákon (Londonba visszajőve 10 perc alatt több bringást láttam, mint ott fél nap alatt) — ennek oka a Manhattannel szembeni előítélet ("száguldó autók, óriási utak, úristen") lehet. Vicának sem lett semmi baja, pedig előtte főleg Kiskunhalas-méretű városokban biciklizett, ami azért nem teljesen ugyanaz.

A bicikliút-infrastruktúra teljesen jónak tűnt, több sugárútból is leválasztottak egy egész sávot, hogy annak felét bicikliúttá, a másik felét meg biztonsági sávvá alakítsák:




A Manhattant körbevevő 50km-es Manhattan Greenway:


Meglehetősen feelinges este suhanni a kihalt sugárutakon, vagy úgy akárhol (a kisebb utcákon pl. teljesen olyan volt, mint a Pesti éjszakában biciklizni).


Libegővel

A Manhattan mellett elterülő, jóval kisebb Roosevel Islandra vezető tramway (ez ragadt be pár éve vagy másfél órára a magasban az utasokkal):


Színház

A Broadway (illetve az "off-Broadway" kisebb színházai) az amerikai színházi élet központja (úgy kell elképzelni, hogy van egy út, és lépten-nyomon színházak vannak a róla nyíló utcákban). Itt sikerült megnézni az In The Heights című, egészen zseniális gettódarabot, ami a város Washington Heights nevű, latin-amerikai negyedében lévő életről szól. Ali G szavaival élve Restecp.

Fura

Az egyik meglepő látvány a gyakran előforduló "psychic"-ek irodái, ahol pár dollárért mondanak jövendőt, olvasnak aurát és adnak tanácsokat az életre nézve:


Meglepő kép így 2009-ben:


A New York-i és környékbeli hidak nagyok. Nem úgy van, hogy az ember a rakpartról csak úgy ráhajt, hanem párszáz méterrel a szárazföld belsejéből indul el a hosszú felhajtó — a Brooklyn Bridge-re pl. 10 percet kóvályogtunk, mire megtaláltuk a biciklis felhajtót. Az alábbi képen (Queensboro Bridge) érdemes megnézni, hogy milyen magas a híd pillérje az alatta áthaladó buszhoz képest.




Pénzek

A következő fémpénzek léteznek:
  • Egycentes: gyakran pennynek hívják (holott cent).
  • Ötcentes
  • Tízcentes: a legkisebb érme. Se betűvel, se számmal nincs ráírva, hogy "tíz", csak az, hogy "one dime" ("egy krajcár").
  • Húszcentes: ilyen nincs.
  • Huszonötcentes: van! A híres negyeddolláros.
  • Egydolláros: lassan váltja le a fémváltozat a papír egydollárost, amiről jelenleg az enyhén szektás beütésű Mindentlátó szem ("all-seeing eye" vagy "Eye of Providence") nézi az embert.

Az elején nehéz megszokni, hogy a "43 cent" az nem "két húszcentes és három egycentes", hanem "egy negyeddolláros, egy dime, egy ötcentes és három egycentes" — ennek megfelelően a pénztáraknál való elbizonytalanodásom eredményeképpen az első pár napban egész zsák fémpénzem összegyűlt, de aztán kemény munkával ledolgoztam a hátrányt, és a végére összesen másfél dollárral sikerült elhagyni az országot.

USS Intrepid

A USS ("United States Ship") Intrepid egy, a második világháborúban és a vietnami háborúban szolgált anyahajó, ami most Manhattan partjánál van kikötve, és múzeumként szolgál, bemutatva a többezerfős személyzet életét és a hajó bevetéseit.


Az anyahajó fedélzetén rengeteg repülő és helikopter van kiállítva (nem pont olyanok, amik fel is szálltak róla anno), valamint egy enyhén klausztrofób tengeralattjáró is:

Okosan néz:


MiG:


Életképek

Az Onion ("America's Finest News Source") aktuális száma grafikonnal ábrázolja, hogy az emberek munkaerőpiaci kilátásai hány sör után mennyivel javulnak:


Jó cikk még a közelmúltból a "Many Rappers May Suffer From Unrealistically High Self-Images", amiben a pszichológusszövetség tagjai rap-szövegek (pl. "got bitches cleaning my house, cleaning my gold, doing my shoelaces,") alapján olyan tanácsokat adnak, hogy "For a relationship to thrive, there needs to be a sense of shared responsibility and mutual respect. When one partner is cleaning the other's house and gold, the partner who is doing the cleaning is likely to experience feelings of resentment over the imbalance. Inevitably, this will drive a wedge between the pair."

Zöldhullám, Harlem:


Kötelező turistás:


Drogmentes iskolai övezet:

(Valójában azt jelenti, hogy ez méginkább drogmentes, mint a többi.)

A neon egy rossz képzavarral élve itt továbbra is a reneszánszát éli:


Emeletes parkolószekrény, amibe liftek emelik az autókat (lopás ellen elég jó). Jobbra fönt pedig egy "Are you STUPID or what?" szövegű reklám.


Egy, a hitelválságot 10 évvel megelőző szoborcsoport a pénz és az ingatlan házasságáról:



Streetball:


Ruhafogas-bolt:


A főnök:


Azért szeretik az amerikaiak annyira a baseballt, mert már kiskorukban erre a hülyeségre tanítják őket:


Kígyó:


Kutyasétáltató biznisz:


9/11-es emlékpad:


A csábító nevű Hell's Kitchen környék:


A korábbi kikötő South Street Seaport bárrá és boltokká átalakított épületének teraszán este 10-kor:


Este:




Tippek

  • Valószínűleg a koraősz és a késő tavasz a legjobb időszakok: télen iszonyú hideg van, a nyár meg forró és párás (kb. Madriddal van egy szélességi fokon).
  • Az árakra általában még ráraknak nagyjából 13%-nyi helyi adót, ami a kiírt/meghirdetett árakban nincs benne — erre érdemes figyelni. Ez alól kivételek a nonprofit dolgok, pl. a YMCA hostel-lánc.
  • Ha az embernek új (bordó) útlevele van, turistaként nem kell vízum, de utazás előtt legkésőbb pár nappal (de jobb egy-két hónappal) ki kell tölteni az ESTA nevű online űrlapot, és csak akkor mehet az ember vízummentesen, ha a form kitöltése után a weboldal engedélyezi az utazást. Ha a weboldal azt állítja, hogy valamilyen ok miatt az ember nem mehet vízum nélkül, vagy régi útlevele van, akkor továbbra is turistavízumot kell kérni a követségen.

Nézni/olvasnivaló

1 in 8 million (egy-egy New York-i mesél magáról, és emellé baromi jó fotók vannak.)
The Onion
Foliage Report (hivatalos oldal, ami mutatja, hogy New York állam melyik részében épp mennyire vannak már őszi színek az erdőkben)

2009/08/24

Mediterrán Anglia (Isle of Wight)

A sziget

A 10x20 mérföldes, 140.000 lakosú Isle of Wight eléggé mediterrán hangulatú, sokszor elüt a hagyományos Anglia-képtől. Homokos tengerpartjai és barátságos időjárása miatt népszerű nyaralóhely az angolok körében (külföldit és bevándorlót elég keveset látni). Pár adat róla:
  • űrrakétákat teszteltek rajta
  • az első légpárnás hajó itt épült a világon
  • sokat bombázták a világháborúban (bár ez nem látszik rajta)
  • 1970-ben 600,000-es látogatószámú rockfesztivál volt rajta (és ma is több fesztivál van évente)
  • a világ első rádióadóját itt hozta létre Marconi (legalábbis a Wikipedia ezt állítja)
  • az egyik Blackadder-részben a hajókapitányról kiderül, hogy eddig leginkább az Isle of Wightig hajózott el Angliából (15 perc).




A helyi újság aktuális fő cikke éppen az, hogy a helyi karnevál alatt a parkolóőrök több autót is megbüntettek, az sok ember haragját váltva ki. Mozgalmas az élet tehát.


Az út

A Csatornán található Isle of Wight negyedórányira van komppal Portsmouthból a Solent csatornán keresztül (sajnos nem légpárnás komp volt, pedig van olyan is):


A tenger a partnál túl sekély ahhoz, hogy a hajók kikössenek, úgyhogy egy 700m-es mólóra érkezik az ember:




Itt lehet gyakorolni az egyenesen biciklizést, hogy az ember ne szoruljon a deszkák közé:


A szigeten könnyű utakat próbáltuk elkerülni, így sokszor erdőn-mezőn keresztül ment az egyébként kifejezetten szép út — itt már a tenger felé közeledve:


Az egyik helyen az önkéntesek által szerkesztett online térkép azt állította, hogy az egyik öblön keresztül van egy út, és valóban, kissé szürreálisan:


Whitecliff Bay

Az úticél a Whitecliff Bay volt, egy félkör alakú öböl a déli parton:






Hobbit:


Hideg:


Okosan szárad:


Sajnos ezt muszáj volt úgy látszik:


A "Whitecliff" nevet adó, száz méter magas mészkősziklák alatt:


Egy hirtelen fordulás után ez történhet a füleinkkel:


Giccs:


Hazafelé

Hazafelé nyílegyenesen (=százméterenként kanyar, elvégre mégiscsak Anglia) mentünk, és borzalmasan zen volt az út a napsütésben a kis falvakon át.



Ryde, az Isle of Wight egyik főbb városa:




Séta:


A zacskós ember:




Portsmouth kikötője (az egyik legnagyobb Angliában) a vasútállomásról:




2009/08/18

Temze-torkolat

Egy nap a Leigh-On-Sea—Southend—Shoeburyness tengelyen (három egybeolvadt város a part mentén), a Temze torkolatánál. A folyó itt kb. 5km széles, és elég nehéz megkülönböztetni a tengertől — sós a vize, tengeri állatok élnek benne és többméteres a szintkülönbség az apály-dagály miatt (igaz, ez 60km-rel feljebb, London nagy részében is így van).



Raktárból átalakított mediterrán jellegű, olcsó tengeriétel-bolt (itt lent kagyló, osztriga és olivára tekert szardella):


Egy skandináv halászati évkönyv illusztrálja a tenger elővilágát a bolt falán:






Apálykor a Temze torkolatának nagyrésze "szárazfölddé" válik:


Ez egy ún. defence boom, amit a vízen keresztül építettek a II. világháború alatt a német tengeralattjárók és hadihajók ellen (mára csak egy mérföldnyi maradt belőle):




A part mellett sétány és bicikliút vezet végig:


A helyi rendőrség bűnmegelőző hirdetőtáblája:




Rock pool, aminek a lényege, hogy más környezetet teremt az élővilágnak (nincs apály/dagály, más a napfény stb.), ami miatt másfajta állatok élnek benne, mint a környező tengerben:


A defence boomon és a tengeri szélerőműveken kívül a jobb oldalon látszanak az ún. Maunsell fort-ok ("tengeri erődök"), amiket a II. világháborúban épített a hadsereg, hogy megvédjék az országot a Temze torkolata körül támadó német harci gépektől. Ezekre felmenni nem lehet — lehet, csak nehéz —, de hajóval el lehet menni a lábukig.








2009/07/28

Szürreális helyek: Dungeness

"It's the British seaside redesigned by Tim Burton" (The Times)

Van a dimbes-dombos legelőiről és kis faluiról ismert Kentben egy félsziget, amiről a Times azt írta egy At the end of the world című cikkben, hogy "it's a Dickensian doomscape of driftwood, rusting metal, crumbling concrete war relics, tumbledown fishermen's shacks and eccentric houses constructed around disused 1920s railway carriages." — ez Dungeness. Pont ideális nyári úticél, úgyhogy vasárnap erre vettük az irányt. Rye-ból indultunk, és az út legelején a helyi farmer rögtön felajánlja, hogy lelövi a kutyádat:


Romney Marsh

Az 20km-es út nagyrészt a Romney Marsh-on vezet át, ami nevének megfelelően egy lápvidék, rajta farmokkal, szélturbinákkal és millió birkával. Az angol Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (DEFRA) mezőgazdasági népszámlálása (nem vicc, tényleg ez a neve) szerint itt az egyik legnagyobb Angliában a birkasűrűség.






Rajzás:


Camber Sands

Az út átvezet Camber faluján, ami a Camber Sands nevű üdülőtelepről ismert — az emberek lemennek a partra lakókocsikkal, aztán lesz, ami lesz — fürdéshez elég meleg valószínű pl. nem:





Camberből már látszik a Dungeness B atomerőmű a távolban:


Fizetős parkoló birkák és traktorok között:


Camber után a táj ijesztően elkezd Izlandosodni — végtelen tájak és szürreális, világvégi épületek elszórva, pl. ilyen varázslatosan összetákolt sorházak a semmi közepén:




MoD Firing Range

Az út menne végig a tengerparton, de nem tud, mert beleütközik az MoD (Ministry of Defence, Hadügyminisztérium) egyik lőterébe, ahol kis táblán van kiírva az órarend, hogy mikor lőnek:


Valamint egész piktogram-arzenállal próbálják a kíváncsi embert jobb belátásra bírni:




Először gondolkodtunk, hogy hogy állítja meg a drótkerítés a golyókat, de egy másik oldalról látszik, hogy egy betonfallal körbevett területen van a gyakorlat, ahol számos ház is van — lehet, hogy CounterStrike-szerűen gyakorlatozik ezek között a hadsereg.




Dungeness

A Camber Sands-i üdülőnek van egy szomorúbb kistestvére pár kilométerre a parttól:




Az út az utolsó "igazi" faluban elkanyarodik jobbra, egyenesen rá a Dungeness-félszigetre. A hely tudományos szempontból elég különleges: főleg kavics borítja, és rengeteg növény és állat él rajta, amely máshol nem (azóta van egy akkora csípés a lábamon, amekkorával még Ausztráliában sem találkoztam, pedig ott Pratchett szerint egyedül a birkák csípése nem mérgező):


De az igazi különlegesség az, amit az ember hagyott a félszigeten — egyrészt a régi halászfalu mára megfogyatkozott, és már csak negyvenen maradtak a halászok, a régiek hajói, kellékei, kunyhói és gépezetei viszont azóta is a parton szétszórva rozsdásodnak, enyhén kísértetiessé téve a helyet (az egyik weboldal a Mad Max on the sea kifejezést használta a környékre).










Régen sok halász sínek segítségével bocsátotta a vízre a hajóját — ennek nyomai sok helyen még most is megvannak:


Erről azt hittük, hogy valaki vicces kedvében volt, és egymáshoz közel rakta a síneket (40 centi van közöttük), de mint utóbb kiderült, ez egy ma is működő gőzvasút útvonala:




Csörlő:




Okosan néz:


Nem Texas:


Fair Chance:


Emma Jane:


Dungeness Village

Amellett, hogy a hely egy rozsdatemető, egy építtető cég egy csomó épületet felújított/épített, és ezek állítólag elég keresettek is a lakáspiacon — a hely hangulata sok embert megfog. Itt egy lakáshirdetés, érdemes végigklikkelgetni a képeket. Itt lakott többek között Derek Jarman filmrendező, akiről azt kell tudni, hogy az utolsó, Blue című filmje egy kimerevített kék képkockából áll, ami alatt ő és mások az élet(é)ről mesélnek.




"In time,
No one will remember our work
Our life will pass like the traces of a cloud
And be scattered like
Mist that is chased by the
Rays of the sun
For our time is the passing of a shadow
And our lives will run like
Sparks through the stubble.
I place a delphinium, Blue, upon your grave"
(Derek Jarman: Blue)

2009/07/19

Morecambe

Az ember sokat hall arról, hogy fenn, a korábban főleg az iparra épülő északon az utóbbi évtizedekben mennyire rosszra fordult az emberek sora (bányabezárások, iparágak Ázsiába való áthelyezése, munkafolyamatok gépesítése stb.) de délen lakva (Észak-Anglia legalább 2-3 óra innen) ritkán találkozik az ember ezzel élőben is. Bár azóta sok tekintetben lábraállt az ország északi része, Morecambe még mindig jó példa arra, hogy hogy tudnak szétesni a dolgok. Régen virágzó tengerparti üdülőközpont, ma mindenhol bezárt üzletek (bedeszkázott ablakú szállodák, éttermek, kis helyi vállalkozások, de még a helyi vidámpark is) és lerobbant házak mutatják, hogy mennyire nem sikerült a helynek lépést tartani a kor változásaival.





Építészet:


Sunset Ices:


Úriemberek borbélya:


High Class Shoe Repairs:


Sunset View Hotel:


Az épület külsejéhez illesztett csövek, hogy a fürdőszobákból a vizet (szennyvizet?) elvigyék:


Promenád:


Néznivaló


Beware of the Northerner
Life on Mars (retro sci-fi, ami egyben a hetvenes évek Angliáját is bemutatja)

2009/07/07

London—Brighton

"Hova mentek biciklivel? Brightonba?? De hát az nagyon messze van!" (Magyar kávézós lány a wimbledoni állomáson.)

Ekkor még csak mosolyogtunk, mert nem tudtuk, mi vár ránk. Londonból letekerni a tengerhez, Brightonba, "klasszikus" bicikliútvonal — valószínűleg a legtöbb itteni bringás fejében megvan, hogy egyszer meg kéne csinálni. Angol vidék kis kanyargó utakkal, földekkel és erdőkkel, kis falvak, többszázéves pubok, a végén pedig az egyik legszebb tengerparti város. Még a British Heart Foundation is szervez évente ilyen jótékonysági biciklitúrát (Angliában gyakori, hogy valaki úgy gyűjt jótékonyságra pénzt, hogy "cserébe" megcsinál valami nehéz túrát, pl. lefut egy maratont, és ezzel a tettel hirdeti a jótékonysági akciót). Bár nem egy kifejezetten kis táv, találtam egy túraleírást a neten, ami azt állítja magáról, hogy majdnem teljesen lapos, és nagyjából 60km Dél-Londonból indulva. Nos, ez egyáltalán nem tűnt vészesnek, úgyhogy vasárnap délelőtt belevágtunk.

Az útvonal Suttonből indul, ami bár London legszéle, még nagyon rossz a tehén/betonház aránya. Egy kis dél-londoni szuburbia a vonatról:


Indulás után az első, ami feltűnt, hogy a leírással ellentétben egyáltalán nem lapos. Sőt, kevés kivétellel nincs benne vízszintes szakasz (persze Angliában ez nem meglepő, de azért mégis). A Google Maps-alapú Elevation Profiler ezt állítja róla így utólag:




A másik, hogy nem 60, hanem inkább nettó 75km. Az útvonalleíráshoz a weboldalon számos komment is tartozik, amikben az útvonalat dícsérik (amúgy teljesen jogosan), és több hozzászóló hozzáteszi, hogy szünetekkel 5-6 óráig tartott nekik az út, pedig:
1) ez volt az illető első, 12 mérföldnél (19km) hosszabb biciklitúrája
2) 15km-rel hosszabb útvonalon ment, mint a leírás
3) 3 hete kezdett el csak rendszeresen biciklizni
4) 22 éve nem biciklizett
(ez nem vicc.)

Nekünk ehhez képest 8 (nyolc) óra volt (megállásokkal együtt), pedig napi 22km-t biciklizek mostanában. Szerintem ezek a hozzászólók kurvára viccelnek.

Na de a nehézségekért kárpótol a táj és az időjárás. Ugyan a kiindulóponton több boltban is próbálkoztunk, naptejet sehol nem sikerült találni, viszont az egyikben volt leégés utáni krém, hogy ha naptej hiányában leégtél, legyen mivel kenegetni magad. Végül leégni nem sikerült (ami egy csoda — naiv ausztrál kolléga, akinek ez az első nyara itt, két hete égett rákvörösre egy hétvégén), viszont féloldalasan lebarnulni (a nap mindig jobbról sütött) azt igen (néha kellett volna kicsit háttal tekerni).





Erdei postaláda:


A Sárkány pub kerthelyiségében a Colgate nevű faluban:


A múlt hétvégi varangyveszély tábla után most sikerült egy kacsaveszélyt (piros háromszögben kacsa) is begyűjteni. Ez meg vértehén:


Az út vége felé közeledve meglehetősen nagy megkönnyebbülés, amikor az ember meglátja az első Brighton & Hove feliratú táblákat az utolsó domb tetején, a távolban a tengerrel:


Innen az ember úgy érzi, hogy már a célnál van, pedig a fenét, meg is kell találni a tengert. Alapvetően azt lehetne hinni, hogy egy domboldalra épült városnál ez triviáils, hiszen fönt város, lent tenger (ráadásul már voltam is ott párszor). Ez valamennyire igaz is, de mégis kellett egy kicsit küzdeni, mint korcsolyás disznónak a jégen, mire végül egy utca végén megláttuk ezt:


1930:


A Brighton & Hove Tornász Klub temploma:


"A kukába belemászni tilos" figyelmeztetés, azt sejtetve, hogy itt az emberek bele szoktak mászni a kukákba:


Ez a néni, aki itt tolja a biciklit, azóta biztos megírta a túraleírásos oldalra, hogy 3,5 óra alatt biciklizett le Londonból, de csak azért tartott ennyi ideig, mert közben meg kellett tanulnia biciklizni:


Az angol fürdővárosok nagy része a vasút elterjedésével jött létre, amikor mind a munkásosztály, mind a gazdagabbak körében divat lett szívni egy kis tengeri levegőt. Amióta elérhetőek lettek a külföldi utazások, az angol seaside resortok szerepe sokkal kevésbé jelentős, de még mindig kirándulók ezrei árasztják el őket egy-egy napos hétvégén. Brighton az egyik legjelentősebb ilyen város Londonhoz való közelsége és jellegzetes karaktere miatt.






Az angolok szeretnek erőműveket a tengerpartra rakni (ennek nyilván van oka — Captain Obvious), így itt is látszik a Shoreham gázerőmű kecses sziluettje a háttérben:


Ezekért az eredetileg csak öltözőszekrénynek használt beach hutökért egy pár éves cikk szerint manapság 12.000 fontot is elkérnek (pedig nincs bennük víz és áram, viszont törvényileg van szabályozva a színük):


A Royal Pavilion által ihletett hagymakupolás játszótér:





viso

< <


©2009 Sarok.org

Search marketing