H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Versek naplója

2006/11/30

Szombati-Szabó István: Májusi miatyánk

12:12:48, ribizke irta versek naplójába

Mi atyánk: Tavasz,
Ki vagy a fűben, a fában, a kőben,
A ködben, a vérben, a vágyban, a hőben,
Ki vagy a lázban, a légben, a fényben,
Ki vagy sok-ezer üde asszonyi méhben:
Májusi éjfelek sok csillagpénzű babonája,
Mennyei aranyakat szóró égi seregek királya,
Fiatal asszonyok méhének első gyümölcse, terve,
Szép ifjú lányok csodálatos áldottsága, terhe,
Te isten-arcú termékeny tavaszi csodálatosság,
Te áldott és titkos asszonyi állapotosság,
Te minden szívet bekötő aranyos egyetlenegy pók,
Te minden asszonyt megterhesítő csodálatos egyetlenegy csók:
Mi atyánk: Tavasz, szenteltessék meg a te neved.
Halleluja teneked!

*

A vágyak most születnek, kelnek, lesznek, szakadnak
S te magad vagy a legszebb vágya magadnak,
Most sárga, fehér, piros és tarka színek fakadnak.

A vágyak, az ágyak most telnek, majd üresek,
Husz éves ifjú lányok csókja mostan tüzesebb,
Husz éves ifjú lányok csókja mostan tüzes seb.

A te eljöveteled szent. Május szent pazaroltság.
Nincs annyi hősöd, sem hűsöd, hogy vágyunkat kioltsák.
Nálad nélkül a világ nagy ravatal, kiholtság.

Szívek friss ugarán a vágyak most kelnek, mint a manna.
Szív és ajak most mind-mind tüzes borral telt kanna.
Jöjjön el a te országod minden szívbe... Hozsanna!

*

Szomorú legények, kiket szerelmek átka ver váltig,
Szeretünk téged s ha nem vagy: vágyakat temetünk ma.
Mert csak hiába szeretünk, nevetünk s epedünk, ha
Nálad nélkül epedünk, nevetünk, szeretünk váltig...
A mi mindennapi csókjainkat add meg minekünk ma.

És bocsásd meg a mi vétkeinket: sok-ezer csókot,
Miket el nem csókolt botor szívünk, aszkéta ajkunk,
(Miknek halotti sápadtsága szomorog rajtunk)
Miképen mi is megbocsátunk sok-ezer csókot,
Miknek piros virág-tetemén nevetve tovahajtunk.

*

Szívünknek most szárnyai nőnek, mint kis seregélynek.
Csókunk és könnyünk tavaszi vándorlásban eregélnek.
Ágyunkon, mint virágos tavaszi fogaton heverészünk
S ha mit álmunk megad: vágyunkból az már felerészünk.
Most minden élők élő szívek zavarosában halászók,
Csordultig-szívű lányok s fiúk szemében rendre kigyúlnak
Apró, tüzes, repeső lángok, üdvözlésedre, nagy-úrnak
S lengnek-lobognak, mint ablakokban megannyi zászlók.
Szállingó botor vágyak apja és anyja ma minden,
Miknek törvényét, ágyát, születését senkise kérdi,
De a vágyaknak szent üzenetjét sorra mindenki megérti.
Törvény, parancs, tilalom májusban soha sincsen:
Itt a tavasz, a május, a csók, az isten, a minden!

*

Hozsánna Tavasz, mulatós és pelyhes-állú kisisten,
Ki ellopsz tőlünk minden lányt egy éjszakára.
Nyelvünk most cserdül ujjongó hallelujára:
Hozsánna Tavasz, mulatós és pelyhes-állú kisisten!

*

Üdvözlégy Tavasz-isten, te ravasz!
Üdvözlégy Kamasz-isten, te tavasz!
Ó szörnyű isten: vágy-gyújtogató,
Ó kegyes isten: vágy-nyújtogató.
A csókjaid mind jók, mind szépek, szentek,
A karjaid erősek és pihentek,
Olyan vagy, mint egy nagy, csodás titok,
Amelynek zárán én is most nyitok.

*

Jön a tavasz orozva,
Aranyporral porozva,
Fiatalon és frissen,
Virágon és tövissen.

*

Ó szent tavasz, ó május: vidám isten, kerítő.
Ó májusi éj: sötét, aranyos-szép terítő.
Ó májusi csók: csodás életital-merítő.

Ó májusi éjszakák: tüzes szemű legények.
Ó májusi szerelmek: babonás-szép regények.
Ó májusi leányok: pompás varázsedények.

*

Mindenki gyilkos most, mert vágyat öldös
S bíbor szívek sírjába rejti holtan.
Csók-arcú rém az ember és a csókok
Ember-arcú, apró, rossz, fürge törpék.

(Piros váza-szívünket összetörték
A virágért, amit onnan kiloptak.)
Mindenki rom és mindenki éled.
Mindenki bűnös és mindenki vágyik.
Mindenki van: a csók, a vágy, a bánat.
Mindenki lázad, minden kivirágzik...
Ó szent május, te csók-formájú hónap,
Ó édesdeden gyilkoló tavasz.
Ó rossz tavasz, te álnok csudaság,
Ó friss tavasz, te áldott csuda-ág,
Ó szép tavasz, te nagy virág-mező,
Ó bájos tavasz: csókos, uzsorás,
Ó álnok tavasz, szép bujtogató,
Ó mindenekben minden, egyben egy,
Titokban titok, vágyban vágy, varázs,
Ó kábító, ó csábító, ó mámor,
Magad-magadtól megkábult gyönyör,
Ó szépséges-szép, ó csodás-csoda,
Ó csalfaság, ó szerelem, ó vígság,
Ó álmatlanság, ó vágyteltség, ó bánat,
Ó szomjúság, ó menny, ó pokol,
Ó lágy érintés, ó bátorság, ó kéjek,
Ó remegés, ó láz, ó félelem,
Te csók, te minden, te isten: Tavasz!

*

Hozzád jöttem tavaszi isten, vidáman hallelujázva
S hoztam szívemben tömjént, mirrhát, aranyat.
Mert éngem tél nem vár, ősz nem lát meg s a nyarat
Nem hiszem, mert enyém a tavasz csak, ha remegve, ha fázva.

Hozzád imádkozom most, tavaszi isten, vigilemmel, a holddal,
Míg holttá lélegzem magamat tebelőled.
Ó, mert oly szép vagy, dús, meleg, illatos és igéző,
Mint egy szerelmes fiatal lány frissen letett csipkés ruhája.

Ó tavasz, hozzád könyörgök: Szeress, ölelj, takarj be és simulj rám,
Mint alvó asszonyok pompás testére melegen a selyeming.
Kis mécsedet akaszd ki szívem piros, párázó kapuján ma
S küldj valakit ágyamnak és vágyamnak ez éjszakára, Tavasz!

*

Éj van... Május... Az istenek itt járnak most a földön.
Ünnep van és az utca a fákkal halkan hallelujázik.
Az ablakom kinyitva... Alatta lopva a Tavasz oson most
S tapsolnak az akácok zöld tenyerükkel ott kinn.

 

 

Kulcsszavak: félretesz

versek



©2009 Sarok.org

Search marketing