H250209162330
K260310172431
Sz270411182501
Cs280512192602
P290613202703
Sz300714212804
V010815222905

Versek naplója

2011/05/04

TUDOD, KISFIAM...

13:32:10, statiszta irta versek naplójába


Görgényi Tamás

Tudod, kisfiam,

neked nem kell a leggyorsabbnak lenned
legjobbnak sem kell lenned sosem
és az sem baj, ha nem vagy a legszebb
se legerősebb, és nem vagy első soha semmiben


nem kell mindent megtanulnod
nem fontos mindent értened
nem kell tudni mindent
s töprengni mindenen
nem kell mindent látni, kipróbálni
s nem kell mindenkit ismerni sem


nem kell feltalálnod semmit
s nem kell fölfedezned új földrészeket
nem kell eljutnod a holdra
nem kell megszámolnod a végtelent
se megnevezned a névtelent


nem kell sikert elérned
nem kell nyerned semmilyen versenyen
nem kell semmit bizonyítanod sem megszolgálnod, sem kiérdemelned
nem tartozol senkinek semmivel


nem kell elszámolnod,
mindent ajándékba kaptál
nem kell fejlődnöd
nem kell jónak lenned

én nem azért szültelek
hogy neked bármit is kelljen
csupán azért, hogy szeresselek
és hogy neked szeretni alkalmad legyen

Vanitatum vanitas

13:25:03, statiszta irta versek naplójába

Itt a vers, a versed mása,
dúlt idegzet, Kölcsey,
itt a vers, hogy haldoklása
közben nyelvét öltse ki,
mert hiába új a század,
ha a régi a gyalázat
s fölöttünk a komor ég,
a nagy szappanbuborék.

 

Utópiák, forradalmak,
kondérszámra dől a vér.
„A népnek minden hatalmat!”,
s jön új hóhér, új vezér.
Megrohad, ha győz, a jó ügy,
s habzik a szó, mint a lóhúgy,
és máglyára küld a hit –
nem világít, csak vakít.

 

Körbe, körbe, körbe, körbe,
ez a világ körbejár,
ha előre néz, tükörbe,
ha tervez, csak visszavár.
Mi új támadhatna benne?
Ember embert ma is enne –
nincs új, csak új változat
rád, gyilkos, rád, áldozat.

 

Törvény, jogrend és igazság
nem több, mint fennkölt mese,
fönti érdek, lenti gazság
nem veszi kutyába se.
A szabadság ravasz rendszer,
minden nyílásán retesszel
arra int a tág vadon:
ölhetsz, csak nem szabadon…

 

Fekete űr ciprus-ága,
csillagok közt fúj a szél.
Hiúságok hiúsága,
hogy a nyelv versben beszél;
élteti még a rögeszme,
hogy nélküle odaveszne
az eleven szalmabáb.
Legyints rá, és menj tovább!

 

 

Orbán Ottó


versek



©2009 Sarok.org

Search marketing