H2807142128
K0108152229
Sz0209162330
Cs0310172431
P0411182501
Sz0512192602
V0613202703

Versek naplója

2011/03/04

Weöres Sándor: Grancorn lovag (középkori ballada)

09:48:34, statiszta irta versek naplójába

Harcból megjött Grancorn lovag,
győzött kilenc csatán.
Ünneplik, harsog hírneve
falu és város piacán.

Őróla cseveg, dalol, álmodozik
a fehérszemély, valahány.
Hivatja Richárd király s Rosamund,
a szép királyleány.

Délcegen a várba föllovagol,
leszáll kapubolt alatt;
három udvarhölgy, ifjú, begyes
bókolva elébe halad:

Üdv neked, Grancorn, hős lovag!
Üzeni felséges urunk:
estig várj, addig parancsa szerint
szolgálatodra vagyunk.

Gondjukba veszik, föl a várba viszik
e tarka pihés madarak,
szélesen suhanók, nevetők, csipogók,
hogy kongnak a szürke falak.

Hódol Grancorn: Bűbájotok
harcos szívembe hatott:
holtat is föltámasztana,
s az elő lesz halott.

Hoznak pecsenyét, méhsört, csemegét,
sürögnek selymesen:
Diadalmas hős, bármit kívánj,
azonnal meglegyen.

Nagyot sóhajt Grancorn lovag:
Egy évi harc alatt
nem háltam nővel férfiként,
kioltani vágyamat.

A három dáma irul-pirul:
Sose tettünk még olyat,
miképp történik, azt minekünk
álmodni sem szabad.

De mert szeretünk, válassz közülünk,
s ígérd, titok marad:
aki legszebb hármunk közül,
az oltsa ki vágyadat.

Mindhármatok legszebb tünemény,
mindnek varázsa más,
nem is lehet választanom,
hát döntsön sorshúzás.

Sisakból húznak bojtokat,
mind remegő, izgatott:
a vöröshajú, zöldszemű Elisabeth
piros bojtot húzott.

Sikolt és arcát elfedi:
A sors akarta így,
nem én rablom el tőletek,
ti csúnya két irígy.

Barátnőim, ne lessetek
mert szégyellem nagyon,
hogy feltett szűz erkölcsömet
mingyárt elhullatom.

Elillan a másik két úrihölgy,
de figyel függöny mögül,
hogy rájuk is a nászéjszakán
majd mily végzet nehezül.


Lány-comb közt reng a lovag lövege,
tüzes vas, öt kiló,
fekete heréje duzzadoz,
akár két ágyugolyó.

Nehéz üteg lövöldözi
a törékeny erődfalat,
de feszes rugalmas alapzatú
s himbál a lökések alatt.

Elisabeth jajgatva tűr,
mégis kedvére van,
hogy lágyékát kemény legény
döfi hatalmasan.

Szól Chloris: Ocsmány borzalom!
Férjhez sosem megyek!
Szól Sheila: Ha majd velem megesik,
üdébb, virulóbb leszek.

Szól Chloris: Elég volt! megöli szegényt!
Odafutok, nem hagyom!
Szól Sheila: Ha majd te nyögöd e bajt,
mentőt nem akarsz, aranyom.

Szól Chloris: Ez a kis penészvirág
gerjeszti föl ennyire?
Szól Sheila: Ha majd téged kokasol,
hamarabb lelohad heve.

Se-vége se-hossza dúl a vihar
a hullámzó szűzön.
Női mélyében öt liter
a belövellt férfi-özön.

Sírva fakad: Irgalmas lovag,
kicsi párodat elbocsásd!
Titoktartó öreg dadám
rakhat rám borogatást.

Nyög Grancorn: Csak most kezdtem el,
be nem végezhetem?
Segítsetek szépségesek,
vagy lerogyok betegen!

Sheila libeg a függöny mogul,
ragyogó tüzes hajadon,
délről rabolt fejedelmi leány:
Ne búsulj, nagy erős lovagom!

A hőst, aki hanyatt löki,
keze-lába kulcsolja át,
jártas menyecske módjára teker,
hányja-veti tomporát.

Nyávog, piheg, forog, liheg,
elalél, sápad, kihevül,
hol kanca módra hágatja magát,
hol ő lovagol felül.

Aztán e cigányka se bírja tovább:
Köszönöm, nagy erős lovagom!
Jutalmul arany haj-pántomat
karodra átcsatolom.

Chloris, ábrándos kekszemu,
bőre tej, haja len,
tündéri cukorhab-látomás,
búvik szemérmesen.

Jaj, ne - nyafog, kényeskedik -
még kicsi vagyok, ne bánts!
De várja hogy lefektetik,
ahogy pólyást szokás.

Szemet húny, nem tud semmiről,
édes álomba dőlt,
s a vitéz, mint sütni-való madarat,
úgy tűzi nyársa őt.

A finom jatékbaba lábaköze
csiklandó szerkezet:
lüktetve szívja, gyűrűzve feji
mit a hős belészegezett.

Holtat is feltámasztaná,
s az elő lesz halott.
Szól Chloris: Grancorn, kedvesem,
mert vagy lottyadt, aszott?

Eközben csendes este lett,
ottkinn hazaballag a nyáj,
kong a harang, giling-galang,
leszáll a kék homály.

Vonat zakatol, de rá se fütyöl
a bajnok, mit se kiván.
S nem varja Richárd király: egyedül
Rosamund királyleány.

Rubin ajka, zafir szeme
szerelmesen mosolyog:
Üdv neked, Grancorn, hős lovag!
Győztél, s jutalmat adok.

Válassz: ajándékozzak-e
szekér aranyat neked?
Vagy férfiszem nem látta, dacos,
márvány-sima testemet?

Grancorn lovag elkékül, dadog:
Gyönyörű királyleány,
majd add nekem jutalmadat
holnap, vagy holnapután.


versek



©2009 Sarok.org

Search marketing