A csigák köpenyének szegélyében nyálka-, fehérje- és mészmirigyek helyezkednek el, melyek fehérjét (conchin és conchiolin) és meszet tartalmazó váladékot bocsátanak ki, az állat testének felszínén a mész kikristályosodik. Amint a csiga nő, úgy lesz egyre nagyobb a háza is: a legrégebben elkészült rész alkotja a csúcsot, a legújabb „lakrész” a szájadékot képezi.

A ház csavarodása az evolúció folyamán lassan alakult ki. Eredetileg a csigaház agyarhoz hasonló formájú, egyenes, végén nyitott cső volt. A csigaház alakja fajonként igen változatos lehet. Lapos házról beszélünk, ha a ház mintegy egy síkban csavarodott fel; a lapított kúpos ház csúcsa kissé kiemelkedik, de a ház szélesebb, mint magas. Ezzel szemben a tornyos ház magassága nagyobb, mint a szélessége; gömbded ház esetén pedig e két paraméter nagyjából megegyezik. Az orsó alakú ház legnagyobb szélessége középtájt van – a megszokottól eltérően.

A ház mintázata egészen változatos: a legkülönbözőbb színek és alakzatok fordulhatnak elő felszínén. Térbeli kiemelkedések is megfigyelhetők egyes fajoknál: a ház lehet szemcsézett, vonalkázott (a kanyarulat tengelyére merőleges finom lécszerű kiemelkedések), bordázott (mint az előző, csak durvább) illetve rovátkolt (a barázda a kanyarulat tengelyével párhuzamos).

.....ég a háza dideki forrás