H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Napló gyermekeimnek

2014/04/26

Szeretlek

Kár volt újra elolvasni, amiket évekkel ezelőtt írtam. Tényleg nem tudtam, hogy milyen boldog is voltam akkor. A dolgok, amik annyira bosszantottak semmiségnek tűnnek. Tényleg érdemes elgondolkodni, mikor dühöngünk valamin, hogy mennyit számít ez majd 2-3-4 év múlva. A fiamnak annyit: hogy borzalmasan érzem magam nélküled és iszonyatosan hiányzol és minden, amit csak teszek azt érted teszem. Remélem egyszer megbocsátassz nekem. Semmire nem vágyom annyira, mint hogy újra együtt legyünk. Szeretlek.
Kulcsszavak: szeretlek

2011/07/12

Heuréka!

Megtaláltam, vagy legalább is azt hiszem, hogy igen azt az üzletet, ahol én is szívesen dolgozok.

Felül kell vizsgálnom az MLM rendszerekkel kapcsolatos eddigi véleményem, bár kétségtelen, hogy sok az átverés ezen a területen. Az interneten rengeteg pilóta játék hírdeti magát MLM rendszernek, mögöttes termék nulla. 

Három havi kitartó nyomozás után szálltam be egy ilyen üzletbe (regisztráció ingyen, havi aktivitás: 4.500-Ft) 

Azóta minden ingyen tanfolyamot elvégzek, ami a marketingről szól. Lassan indíthatok én is egyet :)

A másik dolog, amit jó szívvel ajánlok minden, hozzám hasonló paranoiásnak az a következő video:

 http://www.youtube.com/watch?v=JcbMW5Y5HxY

 

Kulcsszavak: Addendum MLM Zeitgeist

2011/05/23

Úgy döntöttem folytatom

Most, hogy már a lányom ősz óta nem él velünk, még magányosabb az életem. Attila már 2 és fél éves, részmunkaidős ovis. Nálunk a helyzet változatlan várom, hogy mikor lép a Faktoring a ház ügyében. Nagyon szeretnék velük valamilyen megegyezésre jutni, mert most egy költözés hiányzik a legkevésbé. Igyekszem valamilyen munkát találni és rendbetenni az életünket, talán még nincs veszve minden, bár néha úgy érzem.

Itt Borsodban nem sok esélyem van munkát találni, nézegetem a netet, tele van mlm-es hírdetésekkel. Sajna az én szakmám nem igazán illik a munkáltatók profiljába, max. biztonsági őr lehetek, az is csak vállalkozói igazolvánnyal.

Ilyen bizonytalan jövő elé még sosem néztem.

2010/05/03

Világbéke?

Ma, ebéd után nagy nehezen elaltattam a fiam. Nagyon álmos volt, fogzik és sokat sír éjszaka is. Reménykedtem, hogy alszik legalább két órát, hogy én is pihenhessek egy kicsit. Agykontrollt hallgattam és alig jutottam el alfába, mikor az utca felől puskaropogásszerű hang hallatszott. Persze nem lőttek, csak a szembe szomszédom fia próbálgatta a motorját fel-le az utcán, nem kis utógyujtással. Mindez vasárnap egy óra tájban. A fiam azonnal felsírt én pedig ettem a kefét, mert ringattam, de feleslegesen, mert a gyerek csak nem akarta abbahagyni a puffogó motor túráztatását a ház előtt. 

Kimentem és megpróbáltam jobb belátásra bírni az apukáját, aki büszkén nézte a fia erőlködését. Mikor az egyszerű kérésem, hogy picit halasszák későbbre a motorozást nem használt, akkor könyörgőre fogtam, hogy tudja, hogy kicsi még a fiam, szüksége van a délutáni alvásra, az volt a válasz, hogy az nem az ő problémája és azt mondta még, hogy öltözzek fel rendesen inkább, ha kijövök az utcára.

Igaz, csak szabadidőruha és póló volt rajtam, de nem is bálba készültem, hanem pihenni. Én már kinőttem abból a korból, hogy egy községben, ahová pont a nyugalom kedvéért költöztem, a sarki kisboltba is puccba vágjam magam. 

Miután kivert a víz, elmagyaráztam, hogy itt van a kamerám és felveszem a gyereket, ha tovább motorozik és azzal jelentem fel indokolatlan csendháborításért, többet nem lármáztak.  

Persze, eszemben sincs feljelentetni, de miért nem lehetett azt mondani, hogy ok. várunk háromig, aztán mindent bele.

Én igyekszem senkinek még csak egy kellemetlen pillanatot sem szerezni, még akaratlanul se, akkor ezt miért nem teszi meg más is?  A fiam persze nem aludt el, úgyhogy végighisztizte a délutánt, voltunk a játszón is, de ott is csak nyűgösködött, pedig imád csúszdázni.

Szóval ennyit nekem anyák napjára.

 

 

 

 

 

 

 

 

2010/04/24

Tavaszi fáradtság

A fiam tegnap lett 17 hónapos. Ő egyre élénkebb ( éjszaka is, mert jönnek a szemfogai)  én pedig egyre fáradtabb. Kellett nekem ilyen öregen gyerek ( kellett :)

Már fut, oda-vissza, alig lehet lerángatni a csúszdáról  és a frászt hozza rám, mert  leginkább az asztalon látom - persze állva - onnan hívogatja azt a macskát, aki kiszemelt magának minket. Úgyhogy mikor hallom, hogy "cicccc" rohanok a nappaliba, mert tudom, hogy lábujjhegyen áll a dohányzóasztalon, mert csak akkor lát ki az ablakon.

A kis nőstény a kazánházunkat nézte ki szülőszobának. Tetszik neki a hely, mert kap enni (az állapotára tekintettel) és senki sem háborgatja.

Ma különösen jól járt, mert "kissé" jobban átsült a karaj, mint terveztem és volt még egy kis maradék lazacos bébiétel is, úgyhogy nem lehet panasza az ellátásra.

Igazán lehetne kedvesebb, de ő nem "az a fajta" aki hagyja magát simogatni a kosztért. 

 

 

 

 

2010/03/28

Reinkarnáció

Megbeszéltem egy ismerősömmel, hogy amint mind a ketten ráérünk megutaztatjuk egymást.

Engem az érdekel, hogy a kisfiammal volt-e már közös életünk.

A gond ott van, hogy nem biztos, hogy abba az életbe kerülök vissza, ahol találkoztunk már. Sajnos ilyen szempontból nem irányítható a dolog. Nagyjából arra számíthatok, hogy megtudom, hogy a jelenlegi problémáim, mely életemben gyökereznek.

Abban csak reménykedni tudok, hogy a kérdésemre is megkapom majd a választ.

Az ismerősömnek nem tudom, hogy van-e konkrét célja, vagy csak szeretné megismerni még egy előző életét.

2010/03/23

Holnap védőoltás

Már előre félek, hogy mekkora ordítás lesz az orvosnál.

A fiam, ahogy meglátja a rendelőt elkezd kiabálni és míg ki nem jövünk nem hagyja abba. Egyáltalán nem elégedett a magyar egészségüggyel. Én sem, mégpedig azért nem, mert oltásellenes vagyok ( ha ezt nem engedem beadni, akkor eljárást kezdeményezhetnek velem szemben), másrészt legalább egy hétig minden peluscsere egy rémálom lesz.

Meg fogom kérni az orvost, hogy mutassa meg, hogy a fegyver az ő kezében van nem az enyémben.

2010/03/22

Kertész leszek

Mióta a kisfiam megszületett és előtte is már egy jó ideje nem igazán foglalkoztam a kerttel.

Egy domboldalban lakom és 4200 négyzetmétert kellett volna rendben tartani.

Ma határoztam el, hogy ideje lenne a parlagból valami igazán szépet kihozni. Holnap elkezdem csinálni a helyet a díszfáknak és a sövénynek, amit terveztem. Nem lesz könnyű, de belevágok. Másrészt szeretnék olyan zöldséget adni a gyerekeknek, amelyek garantáltan vegyszermentesek. Vettem egy csomó zöldség- és virágmagot.
A dombtetőn lévő akácos már egészen lehúzódott, meg kell azt is ritkítani, mert így egy nagy bozót az egész és pont a kedvenc helyemet növi be, ahonnan a tájat szoktam bámulni.

Alvászavar

Határozottan mondhatom, valami nem stimmel velem.

Képtelen vagyok hajnal fél három előtt elaludni, pedig próbáltam.

Ettem előtte, nem ettem előtte, ittam tejet, nem ittam tejet. Most a bárányszámolgatás jön.

Kulcsszavak: Alvászavar

2010/03/21

Halottklónozás

Most láttam egy dokumentumfilmet a LifeNetwork-ön, egyszerűen nem találok szavakat. Itt az ajánlója a Port.hu-ról:

2004-ben Panviotis Zavos professzor bejelentette, hogy ő, és csapata sikeresen állítottak elő embriót egy halott szöveteiből. Három éven át sikerült leforgatni e kísérlet kulisszatitkait, és találkozhatunk olyan emberekkel, akik felkeresték a professzort az elhunyt hozzátartozóik klónozása reményében.

Kulcsszavak: Halottklónozás

2010/03/17

Erősödő napfolttevékenység

Molnár Péter következő cikkét a Magyar Csillagászati Egyesület  honlapján olvashatjuk.

A Napot észlelő amatőrök számára igen unalmas időszakot jelentő, hosszan elhúzódó naptevékenységi minimum után az elmúlt hetekben-hónapokban úgy tűnik, hogy ismét egyre aktívabbá válik központi csillagunk. A nemrégiben megjelent napfoltok is immár bizonyosan az új ciklushoz tartoznak, remélhetőleg egyre látványosabb példányaikkal találkozhatunk a várhatóan 2012 táján bekövetkező maximumig.

Remeték

Egy kopár, sziklás sivatagban élt két remete. Találtak két barlangot, amelyek egymással szemben álltak. Évekig tartó imádkozás és hosszú önsanyargatás után az egyik remete úgy gondolta, hogy elérte a tökéletességet. A másik remete meglehetősen jámbor volt, jólelkű és megbocsátó. Megállt beszélgetni a ritkán arra járó zarándokokkal, vigaszt és menedéket nyújtott azoknak, akik eltévedtek és azoknak, akik valahonnan menekültek. - Ez mind az elmélkedésből és az imádkozásból elvett idő - gondolta az első remete, aki nehezményezte a másik mulasztását. Hogy látható módon megmutassa neki, mennyire távol áll még a tökéletességtől, elhatározta, hogy minden alkalommal, amikor a másik bűnt követ el, egy követ helyez a saját barlangja elé. Néhány hónappal később a barlang előtt tömör, szürke kövekből épült fal emelkedett. És ő bennmaradt befalazva.
Néha a hétköznapi megbántódásokból, a sértésekből, a csendből, a megoldatlan kérdésekből és a dacból falat építünk szívünk köré. A legfontosabb feladatunk az, hogy megakadályozzuk, hogy ne épüljenek föl ezek a falak. Főképpen pedig az, hogy ne legyünk kövek a többiek falában. (ismeretlen szerző)

2010/03/16

Spirituális valóság

Mozidélutánt tartottunk ma a lányommal és megnéztük Az élő mátrix és a Spirituális valóság című meghatározhatatlan kategóriájú, ismeretterjesztő filmeket. Mind a kettő érdekes dolgokat tárgyal. "Az élő mátrix" azt a módszert feszegette, amivel én már 15 éve gyógyítok. A "Spirituális valóság" az ember valódi mibenlétére ad választ, hogy szakadjunk már el végre a fizikai testünktől és nézzünk mélyebbre. (...ha a pirosat választod meglátod milyen mély a nyúl ürege)

 

 

 

 

 

 

Hátrafelé

A fiam ma rájött, hogy kell hátrafelé szaladni. Biztos, hogy szeretni fogja az extrém sportokat, mert úgy csinálja, hogy nem néz hátra.

Valószínű, hogy a sziklamászást választja, mert a nappaliban a dohányzó asztalról a fotelre, onnan a komódra és tovább az étkezőasztalra mászott. Azon állva próbálta megszerezni azt a kristályt, ami a gyermekek területét (lsd: feng shui) erősíti nálam és a plafonról lóg le. Nagyjából még 50 cm és el is éri majd. A gond ott kezdődött, hogy visszafelé már nem ment ugyanez és akkor kétségbeesett.

Én a közelből, ugrásra készen figyeltem, mit művel. Mire az étkező asztalra ért teljesen leizzadtam, de nagyon érdekelt mire képes. Aztán nagyfiúsan ittunk egy flaska teát a megmenekülés örömére, még cumisüvegből. Pohárból is tud már, de ezt még jobban szereti.  

Olvastam

Ez már azért is hírértékű, mert mostanában nem igazán volt rá időm, se lehetőségem, hogy valami nagyobb lélegzetű dologba kezdjek. 

A pénzügyi műveltségem próbálom megalapozni, ezért ilyen jellegű könyveket töltögetek le. Eddig nem találtam igazán jelentőset, de amit tegnap olvastam az ütős volt. Eredetileg könyvelőnek szántak a szüleim, de én valami izgalmasabbra vágytam. Nagyot tévedtem, a pénzvilág nagyon is izgalmas. 

Kulcsszavak: pénzvilág

2010/03/12

Féltékeny vagyok!

A számomra legklasszabb, legfontosabb, legszeretettebb pasi - a szemem láttára - az első pusziját, a másik általam ugyanúgy szeretett és ugyanolyan fontos lánynak adta és még az arcát is megsimizte.

Mikor mondtam, hogy most én jövök, felém fordult és a fürdőszobaszekrényből kicsent (egyébként, szerencsére bontatlan csomagolású) Bref duo-aktív wc tisztítót nyújtotta oda mosolyogva.  

Ne mondjátok, hogy ez nem jelent semmit!

 

 

Hull a pelyhes

A néphagyomány szerint, ha Gergely napján esik, akkor még áprilisban is havazik. A gázszolgáltatókat és Győzikét hallgatja meg a Teremtő.

Az agyam eldobtam, mikor a lányom mesélte, hogy Győzike fohászkodott, hogy találkozhasson "Bakemmel" és megadatott neki.

 

2010/03/10

Isten éltesse az Ildikókat!

És engem se hagyjon ki!
Kulcsszavak: Ildikó

2012. december 21.

Nem is tudom melyiket írjam le elsőként a rengeteg világvége elméletből, amit a Discovery-n mutattak. Mindegyikről hallottam már, de nekem leginkább a megerősödő napfolt tevékenység tűnik a legvalószínűbbnek. Ez valóban 2012-ben éri el a tetőfokát, ez bizonyított tény.

Legutóbb 1989-ben Québec-ben volt komoly zavar az áramszolgáltatásban, mikor egy napkorona kilökődés töltött részecskéi elérték a Föld felszínét, kóbor áramokat indítva el. Állítólag a 2012-es ennél sokkal komolyabb lesz, tönkreteheti a műholdas rendszereket és akár kontinensnyi területeken is zavart okozhat az áramellátásban. Ennek valóban beláthatatlan következményei lehetnek.

A többi elmélet: a szuper vulkánok kitörése, nagy erejű földrengések, cunamik, a magnetoszféra jelentős változásai, egy esetleges x bolygó feltűnése a naprendszerünkben, mind olyan dolgok, amit nem tudunk befolyásolni és akár a következő percben is bekövetkezhetnek. A dínók se sejtettek semmit és nyugodtan kajáltak, mikor kihaltak egy állítólag éppen akkor becsapódó aszteroida miatt. Erről nincs megegyezés a tudósok között a mai napig sem. Ettől a dínóknak még nem lesz jobb, ahogy nekünk sem, ha tényleg történik valami.

Nem az a kérdés, hogy túl lehet-e egy ilyet élni, hanem az hogy érdemes-e.

 

2010/03/09

2012

Annyi találgatást olvastam erről az évszámról, hogy már nem is tudom mit higgyek. Világvége, apokalipszis, magasabb spirituális szint???Ma a Discovery Channelen  22:30-tól lesz egy film erről. Gondolom itt sem adnak majd választ, de legalább látok valami összefoglalót, hogy mi is történhet. Annyi világvégét jósoltak már, hogy miért pont a 2012 jönne be? Persze a dolog bármikor megtörténhet, az Univerzum hatalmas a Föld pedig egy kicsi, sebezhető pont a végtelen űrben. 

Ha mégis történik valami, akkor az én naplómnak sincs semmi értelme. A maják és a tibetiek is erre az időpontra tették, egymástól teljesen függetlenül az ismert világ végét. 

Egyszóval megyek megnézem és utána visszajövök és leírom miről is volt szó.

 

 

   

 

 

 

2010/03/08

Nőnap

Ma reggel a tükörben megvizsgáltam, hogy van-e némi esély, hogy ma engem is nőnek nézzen valaki. Azt hiszem a csekély kifejezés is túlzás, inkább a nyúzott tehén napon lenne esélyem az ünneplésre. A fiam bárányhimlőt kapott 15 hónaposan, na nem a bölcsiben, hanem az apukájától, aki vagy másfél hete fél órát puszilgatta láthatás címén és el is ment. Később kiderült, hogy övsömörje van és kezelik is vele. Keresem rá a szavakat, de szerencséjére nem találom.

Sokszor kértem, hogy vigyázzon már a gyerekre legalább egy éjszakát, mert hulla vagyok, de ő képtelen lemondani a napi 8 órás alvásról. A minap persze boldogan mesélte, milyen f-sza gyerek a Vona Gábor és a többiek. Milyen fantasztikus a programja a Jobbiknak, amit este héttől, tíz óráig hallgatott a helyszínen. Na persze, őt nem kellett neki pelenkázni, vigasztalni...  

 

 

 

2010/03/05

Feng shui

Döntöttem, rendet csinálok és nem is akárhogy. Szigorúan a feng shui szabályai szerint. Úgyis itt a tavaszi nagytakarítás ideje, hát rajtam ne múljon, hogy az a csí rendesen áramoljon idebenn. Persze kíváncsi is vagyok, hogy lesz-e valamilyen változás, mert nem igazán hiszek benne, de hátha...

Ez olyan mint, mikor a szőke nő mondja: Igaz, hogy drága ez a reinkarnációs hipnózis, de hát egyszer élünk! (szakállas vicc tudom, de nekem tetszik)

 

 

 

 

 

 

 

 

Szingli zoknik

Nem tudom máshol, hogy is van ez, de nálunk eltűnnek a zoknik. Na nem egy pár, hanem mindegyiknek a fele.

Döntöttem, komoly felderítést indítok az eltűnt zoknik után.

Kulcsszavak: szingli zoknik

Álmatlanság

Már fél három óta csak üldögélek ide-oda a lakásban, nem tudok magammal mit kezdeni. Lenne mit csinálni, de a gyerekek alszanak. Zúgnak a gondolataim, már a fejem is belefájdult. Ez már nem igazán napló gyermekeimnek, hanem menekülés nekem. Hiába tévézek, olvasok, próbálok meditálni, agykontrollozni, nem megy. Csak ez a nyomorult helyzetünk jár a fejemben. A dolgok szerencsétlen összjátéka folytán kezdünk teljesen eladósodni. Nem láttam előre ezt a nyomorult válságot, nem akarok vádaskodni, de mintha minden előzmény nélkül érkezett volna. Vagy ennyire gyengék a közgazdászok, vagy ez egy gerjesztett műválság. Én barom felveszem a svájci frank alapú hitelt kedvezményesen (OTP), mert várom a fiam születését. Rá fél évre dupla annyit kell fizetnem, mint amit felvettem. (Nagyon kiváncsi lennék rá, hogy valóban volt-e a banknak svájci frank fedezete a hitelem mögött, vagy a válságot fizettetik meg velem)

Ha ez nem volna elég itt van még a lakáshitel és a megemelkedett rezsit. Lassan minden családtámogatást elvesznek (legalább is azoktól, akiktől lehet, mindenki úgy érti, ahogy akarja) 

Elárverezik a fél ország feje felől a lakásokat, aminek a vásárlására azelőtt biztattak mindenkit. Az internetes lakáshirdetések tele vannak árverezés alatt álló ingatlanokkal. Fillérekért árulják azokat az ingatlanokat, amelyek a családoknak súlyos milliókba kerültek. Akinek van pénze legalább tud mibe fektetni.

Egyre nagyobb a szakadék a társadalmi rétegek között. Ennek nem lesz jó vége. 

 

 

 

 

2010/03/02

Meg akarnak váltani!

Soha ennyi világmegváltó emberrel nem találkoztam életemben, mint a neten. Mind el akarja nekem mondani, hogy lehetek nagyon boldog, gazdag, sikeres..

 Szerintük minden lehetséges, csak akarnom kell és ha megrendelem a termékét, akkor azt is tudom majd, hogy hogyan akarjak, mert hogy ott van a hiba. Rosszul akarok, de majd ők megmutatják, hogyan kell akarni.

 

 

 

 

 

2010/02/02

Miért mindig a szomszéd gyereke?

Miért van az, hogy a szomszéd gyereke már átalussza az éjszakát, hogy az eljátszik egy órán keresztül is a párnacsücsökkel, hogy az már mindent eszik. Az enyém elmúlt már egy éves és még legalább háromszor sír fel éjjel, mert jönnek a fogai. A hátsó részen olyan az ínye, mintha egy-egy vulkán próbálna kitörni. Játszani velem és a nővérével szeret és hiába a játékok, ő leginkább a tévé távkapcsolóját szereti rágcsálni és a telefonomat, ha nem rágja, akkor szétszedve száradnak. Jobban vált csatornát is mint én, a telefont a fülére teszi: tehát végül is tudja mire való. Az első szava: távkapcsoló (ahogy ő ejti: tátttykapcsoló), ... na ezt, hogy mondjam el a védőnőnek. Igaz egyszer, mikor nagyon megijedt, kiabált, hogy "Anya gyereeee..." de ez csak egyetlen egyszer fordult elő. Először mindent megrág, ami a kezébe kerül, a világ, szerinte két részre oszlik: az ehető és a nem ehető dolgokra. Sajnos ezt minden mocskos és undorító dolgon is ki kell próbálni (pl: vécékefe)Már mindent nagyon magasan tartunk, ami veszélyes vagy értékes. A vegyszereket rég elzártam. Egy reggel arra ébredtem, hogy kipakolta a kukát és zaccos szájjal mosolygott, amikor kimentem megnézni, hogy mit csinál ilyen csendben a gyerek. Nem is akarok belegondolni, hogy miket kóstolhatott meg.

Egyébként tündéri és kedves, barátságos és nagyon érdeklődő, talán túlságosan is az. 

 

 

 

 

Mínusz 15 fok van odakinn, most voltam kinn megnézni. Ez reggelig még biztos lejjebb is megy. Három napja csak havat lapátolok. A hűtőt kihúztam, mert az előszoba hidegebb és áramot se fogyaszt.Még szerencse, hogy behoztam az aksit, talán így el tudok indulni, ha nagyon muszáj.

 

2009/11/12

Készülődök a télre, rendbe teszem az udvart, mindent bepakolok a mellékhelyiségekbe. Decemberben már csak a lakást kell összedobni és kész, jöhet a Karácsony. Már jó ideje nem volt igazi Karácsonyunk, de most Attila miatt szeretnék egy igazi mézeskalácsos, hókiflis, igazi fenyőillatos ünnepet. Veszek almát, narancsot és teleszurkálom fahéj és szegfűszegdarabokkal, mint a nagyanyám. Az almát vékony szeletekre vágom kiszárítom és felfűzöm, nagyon mutatós és illatos. Gyerekkoromban mindig nagyanyámnál töltöttem a Karácsonyt, szívesebben voltam vele, mint a családdal, sokkal meghittebb volt és egyébként is én voltam otthon a fekete bárány. Úgyhogy, ha jött a téli szünet, már alig vártam, hogy indulhassak hozzá egy kis Heves megyei faluba. Élveztem a vonatozást, a fagyoskodást az állomásokon, az átszállást a buszra. Általában sötétben utaztam és a buszon is sötét volt, az ablak vastagon párás, ha ki akartam látni, kis ablakot töröltem magamnak, közel hajoltam és kibámultam, néztem a deres, havas fákat és mikor megérkeztem, örültem mamának és a finomságoknak, amivel várt. Ott olyankor minden rólam szólt.  Ő már tíz éve meghalt, azóta sem volt olyan Karácsonyom, nagyon hiányzik. Sajnálom, hogy a gyerekek már nem ismerhették meg. 

2009/11/06

Válságkezelés?

Megyek bankot rabolni! A gumikesztyű már megvan, még veszek egy esőkabátot és egy maszkot. Most miért vágtok ilyen képet? a honatyáink is így küzdik le a válságot. Igaz ők öltönyben és fapofával, de a lényeg ugyanaz. Hogy mi a különbség? Az, hogy ha engem elkapnak én börtönbe kerülök, ők nem. A dohányzás halált okozhat, ez van a cigimre írva, miért a stressz az nem???

Csak a stresszt nem lehet felcímkézni: agyvérzést, infarktust, alkoholizmust, bentlakásos kezelést az idegosztályon (hajlamtól függően)....okoz. Az egyik tévéadón azzal sokkolnak, hogy most jön a neheze, válság éppen csak elkezdődött, a másikon noszogatnak, hogy vegyél autót, lakást hitelre!

Köszi, de már túl vagyok rajta és fő is a fejem, hogy magánszemélyként miért nem lehet csődeljárást kérni Magyarországon, pedig a cégek ezt teszik. Aztán alapítanak másik néven egy újat, így mentik, ami még menthető. A családoknak ez a lehetőség miért nem jár?

Oltsunk, vagy ne oltsunk? Ez itt a kérdés! Magamat semmi pénzért se oltatnám be sertésinfluenza ellen, mert már évek óta semmilyen fertőző betegséget nem kaptam el, de a fiammal kapcsolatban nem tudok dönteni. 11 hónapos és körülbelül kétszer annyi érv szól az oltás ellen, mint mellette. Akkor mire ez a nagy hisztéria? Csak valami ügyes fogás? El akarják adni az oltóanyagot? Üres az államkassza? Ritkán zavarodom össze, de most sikerült. Kinek higgyek? Mikor teszek jót a gyereknek? Szerintem nem oltatok, ha jó az immunrendszere, akkor legfeljebb betegeskedünk és túljutunk rajta, ha pedig nem akkor valószínűleg az oltás is szövődménnyel járna. Még a gyerekorvos is bizonytalan, nem mert kiállni egyik variáció mellett sem, döntsem el én, de akkor ő miért végzett egyetemet?

2009/10/31

Ma este hazafelé jövet négy temető mellett jöttem el, iszonyú nagy tömeg a parkolókban, szépen pislákoló mécsesek a sírokon. Az utakon bolondokháza, a temetőknél torlódás, gondolkodóba estem, miért épp ma? Szerintem egy elhunyt se sértődne meg, ha az év bármely más napján gyújtanának tüzet nekik, például a születés-, vagy névnapjukon. Otthon, csendben is lehet megemlékezni egy szál gyertyánál és elbeszélgetni az elment szeretteinkről. Nekem egyébként Karácsonykor hiányoznak a legjobban, mikor egyébként mindig egybegyűlt a család, vagy például,  mikor szeretnék velük beszélni, de már nem válaszolnak. Néha olyan borzasztó érzés, hogy ha elmennék a nagymamáimhoz, nagyapáimhoz, keresztapámhoz az elhunyt ismerősökhöz, akkor már idegen nyitna ajtót az ismerős házban.

Álmodom is róluk és felkelve az első gondolatom, hogy meg kéne látogatni, aztán rájövök, hogy az már nem megy többé. Én a temetőt nem tudom lakhelyként elfogadni. Lehet, hogy van ott egy oszladozó test, de az már nem az, akit én szerettem, akivel beszélgettem, akihez nyaralni jártam.

Akkor most be is fejezem és gyújtok egy gyertyát.

 

Kulcsszavak: gyertya halottak temető

Ezer és egy köszönet

Ezer köszönet annak a kedves lánynak, akivel a Tesco áruházban ismerkedtem meg!

Ma este beszaladtunk bevásárolni, a fiam az elején jól, később egyre rosszabbul viselte a dolgot. A bevásárló kocsiban ült és a pénztárnál kénytelen voltam odaadni rágcsálni neki a pénztárcámat, mert különben visított, mint a malac.  Amikor a kártyámat tettem bele, akkor is ordított, míg újra nem adtam vissza. Jönnek a fogai és én elfelejtettem rágókát vinni, tehát az én hibám. Fizetés után elbarangoltunk az áruház másik végébe cigit venni és utána indultunk a távolabbi kijárat felé. Éppen elmentünk, amikor a kijáratnál 7days sütőkesztyűket osztogató (szerintem főiskolás, vagy egyetemista) lány utánunk szólt, hogy elhagytuk a pénztárcánkat. 

Visszanéztem és tényleg ott hevert a nyálas tárcám pont a forgalom közepén. Benne a személyi irataim, forgalmi, jogsi, adó-, tb-kártya.... egy kevés készpénzem, bankkártyám. Megállt bennem az ütő, mi lett volna, ha elhagyom: kártyaletiltás, új kártya, iratok pótlása, várakozás az okmányirodában, APEH-nál.... valódi rémálom.

Egy ezres volt nálam és némi apró (nem hordok pénzt magammal, mert akkor könnyebben költök)

Kivettem hát az ezrest és hálásan visszaküldtem neki a lányommal, mégiscsak jobban illenek korban egymáshoz, de nem akarta elfogadni a pénzt.

Ekkor én mentem oda és megkérdeztem, velem van baja, vagy keveset adtam. Persze tudtam, hogy csak szégyenlős, én is ilyen vagyok, de gondolom, hogy nem azért álldogál ott, mert nem lenne jobb dolga és nagyjából azzal is tisztában vagyok, mennyit keres.

Azt mondhatnánk, hogy amit ő tett az a természetes, de én nem így tapasztaltam. Ráadásul annyi, de annyi macerától kímélt meg, hogy szívem szerint az összes pénzem odaadtam volna neki.

Úgy érzem, ajándékba kaptam a  számlámon lévő "A" hitelkeretemet és  a rengeteg időt, amit megspórolt nekem. Köszönöm!!!

   

 

 

 

 

 

   

Tegnap befejeztem a porszívózást és éppen a porzsákot vittem kiüríteni az udvarra, mikor egy kocsi állt meg a ház előtt és egy nő szállt ki belőle. Én szakadt pólóban leizzadva, csapzottan, ő kiöltözve friss frizuval. Bekiabált, hogy ő az új védőnő és bejönne, ha nem bánnám. De bántam, odabenn minden egymás hegyén-hátán, még csak belekezdtem a rendcsinálásba, a gyerek játékai a járókába hajigálva. A konyhában totális káosz (amerikai konyha, utálom, mert mindenki belát) Szóval nem örültem neki, erőltetetten mosolyogtam, mint Szilveszter, mikor rájönnek, hogy Csőrike van a szendvicsében. A nő beviharzott, eközben bemutatkozott, kezet is fogtunk ( ezt bánja ő !:-) a cipőit ledobálta az előszobában és a helyes kis talpain szinte besüvített a nappaliba. Közben eldarálta, hogy ezentúl ő a védőnőnk és meg akarja ismerni a hozzá tartozó babákat. A fiam, aki egyébként igen interaktív 11 hónapos, azonnal bömbölni kezdett, ki ez a nő, aki így letámadja. A nő ügyet sem vetett rá, azonnal elkezdett kérdezősködni a gyerekről, mit eszik, iszik, alszik-e, sír-e, mit tud már. Én nem tudtam, mit is kell ilyenkor mondani, mi a jó válasz. A lányom válaszolgatott neki, én eközben azt mértem fel, milyenek lehetnek a körülmények egy védőnő szemével.Elképzeltem, hogy ő vajon mit szólna hozzá, ha én váratlanul berohannék a lakásába, mikor nagytakarításban izzad és mindenféle hülye kérdéseket tennék fel. Ő pedig kénytelen lenne az egészhez jó képet vágni, pedig még a nevemet se tudná és csak elmondanám, hogy rendőr vagyok és ezt még csak nem is igazolnám. Szerintem fel lenne háborodva, hogy bejelentés nélkül érkeztem, valószínűleg másnap már a katonai ügyészség előtt állnék.             

 

 

 

2009/10/21

Pozitív gondolkodás. Erről van szó. Állítólag, ha pozitívan gondolkodom minden rendbe jön (állítólag)

Már kipróbáltam és azt kell mondanom, hogy nem olyan rossz, de valaki mindig jön és egy mondattal meg tud ingatni a hitemben.

Miért van az, hogy a legtöbb embernek negatív a hozzáállása mások elképzeléseihez, még akkor is, ha az neki semmibe sem kerül. Miért hiszi azt, hogy neki sokkal, de sokkal több tapasztalata van az életről és, hogy joga van tönkretenni az én pozitív gondolataimat.

Úgy döntöttem, hogy egy megoldás van, nem szabad megosztani a pozitív gondolatokat, csak olyanokkal, akik szintén pozitívan gondolkodnak, ha pedig nem akad ilyen, akkor inkább tartsuk meg magunknak.

Én most azt programozom, hogy válság ide, válság oda én eladom a házam és elköltözöm. Jön egy kedves ember, aki értékeli az otthonomat és megveszi, legalább annyiért, amennyi hitelem van. Ezután pontosan 0 lesz a pénzügyi mérlegem, ami lehet, hogy kevésnek tűnik, nekem viszont ez most a fő cél.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2009/10/02

még elszívok egy cigit

Még elszívok egy cigit és odabújok a legklasszabb pasihoz, akit valaha ismertem.

Kihasználom azt a kis időt, amíg feltételek nélkül szeret engem, amíg én vagyok a legfontosabb nő az életében, mert mindegy hogy nézek ki, mi a véleményem. Mikor már egy kicsit önállóbb lesz, már nem lesz ilyen idillikus a helyzet. 

Ismertem már ilyen férfit az életemben, ráadásul ő nem 10 hónapos volt, de őt én nem tudtam szeretni.

 

Boldogság

Én mindig utólag jövök rá, hogy egy adott pillanatban milyen boldog is voltam.

Érdekes, sosem azok a dolgok tettek boldoggá, hogy megkaptam, amit régen akartam, vagy kitüntettek, ezek inkább elégedettséget okoztak. 

Az igazi boldog pillanatok, észrevétlenek, már-már természetesek.

Élvezem persze akkor is, amikor megtörténnek, de az értéküket csak később találom meg, amikor már elillantak.

Olyan ez, mint a megvilágosodás, mikor rájössz mi is történik, már vége is.

Ezt nem én találtam ki

"nincs nagyobb boldogság, mint amikor nincs okunk a szomorúságra"

 

Hajdúszoboszlón megtudtam, mekkora paraszt vagyok

Még augusztusban licitáltam a teszveszen egy apartmanra, október 01-től, 04-ig.

Mikor átutaltam az árát, akkor a tulaj aranyba foglalta a nevem és biztosított róla, hogy mennyire nagy-nagy SZERETETTEL  vár minket. Egy hónapig álmodoztunk a lányommal, hogy milyen klassz lesz hármasban, jakuzzi, szauna, meg nagy séták. Este teázás, cigizés a teraszon.

Ahogy közeledett a nagy nap, az indulás előtt 2 nappal felhívott Gabriella, hogy "nem-e lenne-e nagybaj-e", ha nem az "A" jelű, hanem a "B" jelű apartmanba mennénk, mert van egy házaspár, akik kimondottan az "A" jelűbe mennének, mert zavarja őket az udvaron lévő szökőkút hangja. Nem vagyok szőrszálhasogató, de azért megkérdeztem, hogy miért pont mi változtassunk, ő pedig kedvesen megmondta, hogy mi úgyis csak négy napig maradunk, a házaspár pedig 3 teljes hétig marad. Ez neki mekkora üzlet lenne. Augusztusban még nekünk örült ennyire, hiszen a strand zárása után szinte lehetetlen kiadni ott szállást. 

Mindkét apartman a tetőtérben van, és a "B" apartmanban nincs kád, csak egy igen kicsi (egy négyzetméter tuti nincs meg) egy függönyös zuhanykabin, meg egy wc, persze egyben. Az erkély rácsos, a fiam kis erőlködéssel kitolja magát rajta. Valamint a bababarátnak hirdetett szálláson a csupasz járólapon egy lábtörlőnyi szőnyeg a kicsiny üveg dohányzóasztal alatt. Minden olyan magasságban van, hogy a gyerek könnyedén elérje, akár négykézláb is. Ezért választottam én eredetileg az "A" jelű lakást, mert ott volt szőnyeg, kád és falazott lábazatú volt az erkély. A szerződés is arra szólt.

Mindenesetre, addig hívogatott, hogy mennyire nagy SZERETETTEL vár minket, hogy belementem, hát legyen. Megígérte, hogy minden babás dolgot átvisz a másik szállásra. Ezalatt a két nap alatt kb. 5 alkalommal hívott és nagyjából alkalmanként 10 percig beszélt. Én 10 hónapja, mióta megvan a fiam nem alszom csak naponta, 4-5 órákat, nagyon fáradt vagyok és már marhára untam, de jólneveltembermódjára végighallgattam, amiket mondott, aminek az volt a lényege, hogy ő mekkora SZERETETTEL ....

Az indulás előtti este még elmondta, hogy ő már reggel 9 órától a szálláson lesz, én meg mondtam, hogy fogalmam sincs, mikor tudunk indulni. ( A szállást egyébként kettő óra után kell elfoglalni a házirend szerint és az utolsó nap 11-ig el kell kotródni onnan) Elég annyi, hogy fél kettőre érkeztünk meg. Még útközben az autópályán kétszer hívott fel, hogy hol vagyunk már. Én mondtam, hogy úton, ekkor ő azt mondta, hogy nem lenne-e gond, ha helyette a férje fogadna minket. Én még meg is könnyebbültem, hogy nem kell még egy óráig, a mekkora SZERETETTELT  hallgatnom. A végén felhívott újra és elmondta, hogy a portásnál lesz a kulcs és kész. Mondtam, hogy jó, nem kell engem tanítani, hogy mi hol van egy 35 négyzetméteres lakásban. Akkor már nagyon ideges voltam, és már alig vártam, hogy hunyjak egyet a gyerekkel, aki már szétmocorogta és széthisztizte magát a gyerekülésbe kötve.  

 Megérkeztünk (az említett szökőkút nem is szökött, szárazon árválkodott egy-két falevéllel) éppen összefutottunk a portással és beálltam a mélygarázsba, ahol mozgásérzékelős rendszer van. Ez azért klassz, mert ha nem vagy elég gyors, akkor egy pillanat alatt sötét lesz és a gyereked csak a sírás alapján találod meg. Mondtam a lányomnak, hogy gyorsan felmegyünk a lakásba, ő meg a baba maradnak én meg majd felhordok mindent.

Fel is mentünk és akkor jött a következő telefon, hogy mennyire vagyunk elégedettek stb. mondtam, hogy amennyire lehet elmegy, de nem erre számítottunk.

Kár volt, ekkor jött egy félórás előadás arról, hogy mekkora paraszt lehetek, ha nem értékelek egy 23 millió forintos apartmant és hogy ő mindent megtett és egyébként is mekkora SZERETETTEL...

Belőlem is kijött ekkor a jól nevelt és mondtam, hogy hagyjon már békén, hadd aludjak már egyet és visszahívom.

Épp menni akartam az első adag csomagunkért, mikor felhívott és mondta, hogy ő felmondja a szerződést és menjünk el a lakásból, gyerekestől, mindenestől, egy órán belül ott van.

Mondtam neki, hogy ezt nem gondolhatja komolyan, épphogy megérkeztünk hulla vagyok, márpedig kifizettem és aludni akarok. 

 Ezután rejtett számon hívtak, a lányom vette fel, mert én éppen az üvegasztalt próbáltam eldugni a fiam elől. A férje volt és a lányomat "leikúnullázta", mert bántotta az ő kicsi feleségét. A lányom hiába mondta, hogy nem őt kell le....-ni, a pasi rá se hederített( ja a pasi úgy 45 éves, a nő kb. 30)

Egy órát gyerekkel a kezünkben - nehogy kárt tegyen a bababarát apartmanban - álltunk, hogy végre megjöjjön a pasi. Mikor megérkezett "nagyonfontosvagyoképpenelőadásttartottam" cégvezetőúr, bemutatkoztunk és utána rövid időn belül - akármilyen hihetetlen - összebarátkoztunk. Mondtam, hogy én már indulok is haza. Ő marasztalt kifizette a szállást ( ha nem fizet se maradok) az utat és mondta, hogy akár ingyen is, de töltsük ott a hétvégét, mert ő nem is gondolta, hogy éppen olyan emberek vagyunk, mint bárki más. Megbeszéltük a gyermeknevelés buktatóit, az ő első és második feleségét, a két fia eltérő jellemét. Én már félálomban álltam, de azért sikerült elindulni. 

Nem tudom, hogyan értem haza, az egész autópályás út, éjjel, egy síró kisbabával rémálom volt. Négy kávét nyomtam be hazáig, kétszer kellett megállnom, mert már nem láttam ki a szememen.

Ilyen fáradt még életemben nem voltam nyaralás után.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2009/09/30

Sors

Lilla apukájával Békéscsabán ismerkedtem meg, a mellettem lévő irodában dolgozott, már egy éve, csak nekem valahogy nem tűnt fel. Aztán egy este, mikor elég sokáig sikerült dolgoznom, egyszer csak benyit az ajtón egy magas és igen szemrevaló fiatalember és megkérdezi, meddig maradok még.

Mondtam, hogy még rengeteg a dolgom és azt hittem ezzel el is intéztem. Ő viszont maradt és elmondta igencsak radikális nézeteit arról, hogyan alakítaná át a világot, ha rajta múlna. 

Ennyivel le is rendeztük az első beszélgetést, ez úgy augusztus hónapban lehetett, 1989. augusztusában. Ő az akció alosztálynál dolgozott akkor, én nyomozó  voltam.

Később elmondta, hogy már Pesten kinézett magának a BM klubban, csak mindig sok férfival voltam (szakasztársakkal) és nem tudta éppen járok-e valakivel (nem jártam) nem mert közeledni.

Főiskolás voltam akkor és eszem ágában sem volt megállapodni, szerettem szórakozni, táncolni, planetáriumba, állatkertbe járni. Kóboroltam a főváros utcáin, megnéztem Szentendrén a Görög kancsót, ahol állítólag először mozdultam meg anyu hasában. Aztán kimentem Csepelre, hogy milyen prolinegyedben indult az életem. Élveztem a fővárost, mert bárhová mehettem, bárhová beülhettem egyedül is egy kávéra, senki nem nézett furcsán. Ekkor egyébként miskolci voltam már jó ideje, és mögöttem volt Szeged is. 

Érdekes, tegnap a lányom megkérdezte, hogyha visszamenne hozzám a múltba és elmesélné nekem miken megyek majd keresztül, változtatnék-e valamit. És annak ellenére, hogy rengetegszer hibásan döntöttem sosem változtatnék, hiszen akkor sem ő, sem Attila nem született volna meg.

Ez egy hosszú mese lesz gyerekek, úgyhogy most egyenlőre ennyi, megyek, mert itt alszom el a gép előtt és még belefolyik a nyálam a billentyűzetbe, megráz az áram és sose tudjátok meg, hogy milyen apróságokon múlik, hogy egy gyerek megszületik-e vagy nem.

 

 

 

 

 

 

2009/09/28

Ma este

Lilla Léda (a lányom) aki egyébként született szőke, eddig feketére festette a haját. Ma elhatározásra jutott: újra szőke kíván lenni. Ahogy ezt kimondta, gondja támadt azzal, hogy mennyit mutat az analóg óránk a falon(persze ez csak véletlen egybeesés)

Rám hárult a megvalósítás, 12 % oxigén és szőkítőpor, jól kikevertem, vettem egy nagy levegőt és belefogtam, a végén szépen eldolgoztam az egészet és vártunk.

Először átment mahagóniba a hajszíne, aztán vörös lett, és ez így is maradt. Rézvörös, ami egyébként nagyon jól állna neki a fehér bőréhez és a kék szemeihez, a gond az volt, hogy néhol fehér lett a haja, de csak foltokban és a tövénél, ahol egyébként is szőke. Ezzel a művelettel este 9-re lettünk készen. Ezután ártatlan szemekkel megkérdezte "...Anya Te így el tudtál volna menni suliba, mikor ennyi idős voltál? Holnap mindenki engem fog cikizni."

Ebben az volt a humoros, hogy mikor először lett fekete a homlokát körben, és a fülét is befogta a festék és másnap az én egyetlen leánygyermekem elment a háziorvoshoz és igazolást kért a suliba én pedig szintén oxigénnel megpróbáltam leszedni a fekete festék maradványait a bőréről. 

Ezek után úgy döntöttem, hogy irány az áruház ahol a "kisebbség is számít" és lesz ami lesz veszek világos rézvörös festéket. Vettem is két dobozzal, mert derékig érő a haja. Ha már ott voltam szétnéztem és a pénztárnál hozzávetőleg 6.000-ret hagytam ott. Kaptam kis kupont 100 komoly huforinról, amit majd a következő 5.000-Ft vásárlás után írnak jóvá. Micsoda fogás, már megyek is vissza, ezt nem hagyhatom ki, 5.000-ért vásárolnék, de így csak 4.900-at kell majd fizetnem, micsoda megkönnyebbülés lesz! És valaki ezért a frenetikus ötletért biztos jó kis summát zsebelt be. 

Sorban állás közben, olvasgattam és a cigis polcon az alábbi (nem szó szerinti) szövegre lettem figyelmes: amennyiben dohányárú vásárlásakor a pénztáros kéri, hogy igazoljam, hogy elmúltam 18, ne sértődjek meg, hanem örüljek, hogy ilyen fiatalos a kinézetem. Izgatott lettem, már alig vártam, hogy vegyek egy dobozzal, és kérdőre vonjanak. Dehogyis sértődnék én meg, ha kérné az igazolványom, sőt meghagynám a hitében és szégyenlősen elsomfordálnék, még a cigiről is leszoknék és csókolomot köszönnék mától mindenkinek, átadnám a helyem a buszon a 18 éven felülieknek.

Na, nagyjából eddig jutottam az álmodozásban, mikor odaértem a pénztárhoz és zavartan, mosolyogva a pénztárosnő unott arcába suttogtam, kérek egy doboz piros .... -t is. Mennyit?? kérdezte durcásan, mintha nem akarna egy doboz cigiért olyan magasra nyúlni. - Csak egyet..- mondtam és hozzátettem - csak ritkán gyújtok rá- mosolyogtam megint és vártam az ellenőrzést, hátha...

Semmi, de semmi. Tudomásul vettem, hogy ez már csak így van, főleg ha az ember lánya 44 éves, másfél éve nem alszik, és felránt közel fél mázsát magára a szülés után. Szerintem nemhogy 18-nak, de inkább 58-nak nézek ki mostanában, de azért jól esett eljátszani a gondolattal. Kifelé menet vigasztalódtam egy gépes kávéval.


 

 

 

 

 

2009/09/27

Hinni akarok!

Megszámoltam ez a 28. hely ahol lakom, pedig egyfolytában az otthonom keresem.

Ez csak arra volt jó, hogy tudjam, mi igazán fontos. Mi az amit feltétlenül magammal kell vinnem, nincs is gyűjteményem  semmiből. Sosem értettem, ha valaki gyűjtött valamit, bár én is gyűjtő vagyok, csak én élményeket és tapasztalatokat gyűjtök.

Jó lett volna barátokat is gyűjteni, de sosem volt igazi barátom, aki éjjel-nappal, mindig és bármiben és bárhol számíthatott rám és én számíthattam rá. Nem akadt, pedig kerestem, de az emberek valahogy nem vevők az igaz barátságra. Minden mögött valami rejtett tartalmat keresnek, ami nincs ott (legalább is az én részemről)

Általában a társaság középpontjába kerülök, de úgy érzem mégis, mintha kívülálló lennék minden közösségben. Ők együtt és én, mint valami megfigyelő külön. Sokszor érzem, főleg éjjel, hogy van a nagy sötét mindenség és én ott lebegek valahol egyedül és ha fel is venném a telefont nem lenne hangja, ha kilépnék a házból, csak a sötét űr tátongana, hiába kiabálnék nem hallaná senki. Néha kedvem lenne, csakúgy megszólítani valakit, hogy egyáltalán látnak-e engem.

Amikor kiülök a dombtetőre, itt a ház mögött, naplementekor és érzem a füvet a kezeim alatt, hallom a madarakat, bogarakat, a szelet és látom a két gyerekemet, akkor érzem, hogy része vagyok valami nagyszerű dolognak. Akkor érzem, hogy nem vagyok egyedül, mert ez a sok szépség, a felhők fantasztikus formái, a színek milliói, hangok, illatok, nem lehetnek véletlenek. Nem lehetnek holmi evolúciós ok-okozati összefüggések. Kell, hogy legyen ezen túl valami több, valami, ami miatt meg kellett születnünk. Hogy van valaki, valami, ami figyel ránk és érzi, amit érzünk és hallja, amit gondolunk. Ezekért az érzésekért hálás vagyok, ha ezek nem lennének már én se volnék. 

Elképzelhetetlen, hogy a létezésünk ok nélkül való, vagy ha mégis, akkor ez a legnagyobb átverés, és a leggonoszabb gonoszság ebben az Univerzumban.

 

 

 

 

 

 

 

2009/09/25

El kell, hogy költözzek innen!

A mai napot jól elbaltáztam, összevesztem a fiam apjával. Nem azt sajnálom, hogy összevesztünk, hanem, hogy felhúztam magam. Most már jobb, de délután úgy éreztem, fel fogok robbanni, pedig csak telefonon beszéltünk. A wc ajtó nagyon, de nagyon megbánta, hogy elém állt.

Kulcsszavak: ajtó költözés telefon wc

Elfogyott a kávé

Nemcsak evési, dohányzási kényszerem van. Imádok kávézni(jövedéki termék függő vagyok, kivéve az alkoholt) is, nem teljes a napom nélküle. Még amikor dolgoztam és sokszor adtam forrónyomos szolgálatot, akkor szoktam rá a napi 4-5 kávéra, meg a két doboz cigire.

Emlékszem, mikor 1984-ben felszereltem járőrnek még nem volt ilyen nagy sajtója ezeknek a termékeknek. Én meg nagylánynak éreztem magam tőle, 18 éves voltam.

Járőrből, merthogy tudtam fogalmazni, gyorsan továbbléptem és az akció alosztályhoz kerültem. Itt aztán megláthattam, mi folyik a városban éjjel. Én egy búra alatt éltem addig, és nehéz volt feldolgoznom az emberi nyomorúságot. Ez még fokozódott, mikor nyomozó lettem és olyan helyeken fordultam meg, ahol nemhogy emberhez, de még állathoz méltó körülmények sem voltak. Erről sokat tudnék mesélni.

Mivel fiatal voltam és gyermektelen, ezért az ünnepnapokat főleg a Karácsonyt mindig ügyeletben töltöttem. Ez az öngyilkos ünnep, addig még halottat se láttam soha, nemhogy ilyeneket. Ilyenkor nagyon jól esett rágyújtani és kicsit lenyugtatni az idegeket és a lelkemet.

Ezután következett a vizsgálói munka, majd nagyon hamar a Rendőrtiszti Főiskolán találtam magam. 23 évesen már hadnagy voltam, tele reményekkel és világmegváltó gondolatokkal.

Hogy miért is lettem rendőr? Azért mert ez volt az egyetlen számomra elérhető munka, amely azonnali anyagi függetlenséget jelentett. Nem születtem rendőrnek, művész lélek vagyok, alkalmatlan a hosszan tartó, folyamatos stressz elviselésére és a kérdés nélküli parancsvégrehajtásra. Nem is rajongtak értem a vezetőim, kivéve egyet (27 év alatt), aki látta bennem a kreativitást és igénybe is vette az ötleteimet. Hagyott nyugodtan dolgozni és nem szólt bele állandóan a munkámba. 

Örök hála neki ezért! (Már ő sem rendőr) 

 

 

 

 

2009/09/24

"Tükröm-tükröm...."

Még valamiben akarok új életet kezdeni. 40 kilót szedtem fel a terhesség után, igen jól írtam utána. Először nem mertem a mérlegre állni, mert tudtam, hogy sokkolni fog, amit látok, úgyhogy előtte bekaptam valamit:-) tudtam, hogy a méréstől elmegy majd az étvágyam. "Mérlegen a valóság"

Úgy lett, ma délután már elkezdtem. Holnap és mindennap ezentúl ráállok majd, tudom, hogy az elején még nem lesz sok eredmény. Ha valaki csatlakozni akar, szívesen látom. Jobb többen szenvedni, mint egyedül. Most nézegetem a módszereket a neten, de szerintem a jól bevált, együnk kevesebbet mozogjunk többet fogyókúrás módszert választom.

Nagyon sokáig sportoltam, aztán a lányom születésével véget ért, akkor is kb. ennyit szedtem fel, és leadtam, fél év alatt, tehát van remény. Ezért nem bocsátom licitre a ruháimat, inkább etalonnak használom őket.

Program első nap: fél óra séta. Nem kapkodósan csak módjával, ha esik, ha fúj.

Reggeli: kávé, 1 főtt tojás, 1 zsemle

Tízórai: 1 alma

Ebéd: ezt még nem döntöttem el

rövid pihenő a babával, majd megint fél óra séta

Uzsonna: 1 alma, kávé

ötkor vacsora:?

 

Öt után semmi, ez nagyon fontos, csak ha ezt be tudnám tartani már fogynék. Imádok éjjel enni.

És most pihi, megnézem mi megy az ID-n azon tudok a legjobbat aludni, állandóan a szakmáról van szó:-)

 

 

 

 

 

 

Eddig dolgoztam, most pénzt akarok keresni!

    Valahogy így érzem magam nap végére. Egyszerűen végem van.

Egy 10 hónapos terrorista tart rettegésben egész nap:-) felfedező, kísérletező időszakát éli. Ma a kanapétól elindulva átért az asztalig, remegő lábakkal, meg-meg rogyva, de sikerült. A lányom aranyérmes lett a megyei sportversenyen. Én egy büszke anya vagyok.

A hivatásomat is szerettem, ide le lehet írni, úgyse tudod ki vagyok, igaz? legfeljebb nem olvasol többet. 

Rendőrtiszt vagyok 1984-ben szereltem fel, dolgoztam bűnügyi (nyomozó vizsgálói)

területeken és a Közlekedésben is. Ez utóbbiban azért, mert azt hittem, hogy az kevésbé visel majd meg. Hát tévedtem, még ma is álmodom arról, hogy minden csupa vér az utcán és rengeteg autó összetörve, szanaszét hever és nekem kell megállapítani mi történt.

Most már több éve tanítok rendőröket, leendő rendőröket és nagyon szerettem csinálni, mert nagyon sok fiatal vett körül és így én is elfelejthettem a koromat. Nagyon hiányoznak most, hogy itthon vagyok a kisfiammal, pedig ő se semmi. A dolog úgy volna teljes, ha mindkettőt csinálnám, de ez már nem fog menni.

Végérvényesen lezárok most egy életszakaszt és egy teljesen újba vágok bele. Talán ezért is kezdtem el a naplóírást.

Azért nem a közvetlen ismerőseimmel osztom meg a gondolataimat, mert nagyon sok a negatív ember. És én nem akarom, hogy bármi is befolyásoljon, főleg mások pesszimizmusa. Persze bele is bukhatok, akkor meg milyen jó lesz itt kisiránkozni magam:-)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kulcsszavak: arany baba baleset rendőr

2009/09/23

Tarot

Kihúztam a napi kártyámat, persze, hogy az Univerzumot. Ezért nem jósolok magamnak, mindig azt húzom, amit szeretnék.

Másoknak olyan jól megy a jóslás, nekem azt mondja, amit hallani akarok. Olyan mintha átlátnék a lapokon, pedig nem. Ahányszor másnak jósoltam 99%-ban  bejött, olyan dolgok, amiről még csak nem is álmodott.

A cigánykártyával ugyanez a helyzet, de a gyógyítással is, másnak szinte 100-% pontossággal tudom megmondani a betegségeit, és nagyon jó arányban gyógyulnak is meg. Teljesen csak azok persze, akik megértik, hogy minden egészségi probléma pszichés eredetű, még egy vírusos megfázás is. Tehát a tüneti kezelés után, a kiváltó ok megszüntetése a legfontosabb. Aki tényleg gyógyulni akar az meg is szünteti, amennyiben erre módja van, és általában van, mert minden hozzáállás kérdése.

15 éve gyógyítok, egy tibeti szerzetesrend tagja vagyok, már mester szinten, tehát önállóan gyógyítok és taníthatok is.

Legnagyobb szégyenem, hogy mint ahogyan mondani szokták "mindig a suszter cipője lyukas" nem szoktam még le a dohányzásról, pedig kéne.

A szenvedélybetegségeket a legnehezebb gyógyítani, mivel azt élvezi az ember, azzal pótol valamit, ami hiányzik az életéből. A baj csak az, hogy ha már nem is hiányzik az a valami, akkor is nehéz lemondani róla, hiszen akkorra már nem csak a lelkünk szokta meg, hanem a testünk is. A test pedig követel, mindig többet és többet, az ugyanolyan élmény eléréséhez.

Na, ez a gond a cigivel.

 

 

Pont 10 hónapja született meg a fiam. Mintha most lett volna. Mindig elcsodálkozom, hogy milyen pillanatok alatt felnőnek a gyerekek. Nemcsak nálunk, a szomszédban is.

Egy kicsit nem figyeltem oda és a lányom is 18 éves lett, nagyon oda kell figyeljek, hogy felnőttként kezeljem. Belegondoltam, hogy annak idején én hogyan éreztem magam ebben a korban és rájöttem, nem lehet könnyű neki. Egyrészt örül, hogy már mindent megtehet, akár a 18 karikás filmeket is megnézheti, teljesen legálisan, vehet alkoholt, cigarettát, szavazhat... Na, ez az utolsó teljesen lázbahozza.

Másrészt még én tartom el, tehát nem független, még csak most akar egyetemre menni. Munkát keres, ami itt a mi régiónkban nem könnyű feladat. Nem fűzök túlzott reményeket hozzá, de nem akarom elkeseríteni. 

Ma itt járt a fiam apja, aki ahányszor megjelenik, annyiszor érzem, hogy jól döntöttem, mikor nem mentem bele az összeköltözésbe. Voltunk házasok is, de már 12 éve elváltunk. A fiam egy tavalyi, egyszeri elgyengülésem következménye.

18 éve megállapította egy nagyszerű orvoscsapat, hogy nem lehet több gyerekem. Én azóta nem védekeztem és láss csodát, egyszer csak észrevettem, hogy valami nincsen velem rendben. Az orvos azt mondta, hogy korai klimax, és a korai klimax most ott szuszog benn az ágyamban.

Mindig sok gyereket szerettem volna, így nem okozott fejtörést, hogy megtartsam-e.

 

 

 

 

 

 

Kulcsszavak: klimax

2009/09/22

Halál előtti utolsó mondatok:

Jobbról semmi....

Piros, de még átérek...

Ez egy szelíd oroszlán...

Ez siklókígyó....

Melyiket vágjam el, .....mondjuk a pirosat......

Gyere korizni, már elég vastag a jég...

Melyik a fázis?....

Biztos, hogy ez az ejtőernyő?

Csak egy kis turbulencia...

 

 

 

 

Kulcsszavak: halálos morbid vicces

Mikor a felnőtt korom moziját forgattam gyerekfejjel, akkor egészen másképp képzeltem el a felnőtt életemet, hogy majd nagyon okos leszek és nagyon jó anya, nagyon jó feleség és nagyon jó a szakmámban...

Eredmények: három válás, két gyerek, két apától és még nem találtam meg azt a munkát, amit igazán szívesen csinálnék.

Így negyven felett az ember számot vet az életével, én is ezt tettem és nem tetszett, amit láttam. Ezért határoztam a változtatás mellett. Két jó döntés: a két gyerekem.

Csakhogy mindig utólag okos ugye az ember. Sok dolgot persze másként tennék, de azért, mert már sokkal több a tapasztalatom. Végül is azért vagyunk ezen a Földön, hogy tanuljunk. Úgy gondolom, ha tökéletesek lennénk, akkor semmi keresni valónk nem lenne itt.

Nem titkolom a világnézetemet tekintve, leginkább a buddhizmus áll közel hozzám. Teljesen erőszakmentes és semmit sem tart bűnnek, ami emberi. Szóval megtaláltam azt a hitet, ahol az embert nem macerálják, hanem hagyják, hogy magától találjon rá a helyes útra.

Nekem szükségem is van erre a türelemre.
Kulcsszavak: anya feleség gyerek válás

Belső mozim

Ember vagyok, kommunikációs kényszerrel. Van egy film, amit nagyon szeretek a Kapcsolat, ebben elhangzik egy mondat, nem biztos, hogy így: egy dolog van, ami elviselhetővé teszi ezt a világot, ez pedig a kapcsolat...

Ez egy sci-fi, nem romantika. Szóval elkövettem egy hibát, sajnálom. Sajnos mostanában csak hibázok. Szégyellem magam miatta, de ez vagyok én: fecsegős, mániás-depressziós

Egyébként, tényleg vizuális típus vagyok, rengeteg filmet forgattam már le agyban. Ebben az a jó, hogy ha valami nem tetszik, újra lehet forgatni. Nem olyan végérvényes minden, mint az életben. Itt is látszik, történik valami, valaki félreérti én meg magyarázkodok és átkozom magam, hogy egyáltalán beleolvastam más bejegyzésébe. Már visszacsinálnám, de hogyan? Erre jó a belső mozi, majd agyban átalakítom és akkor jó vége lesz, mindenki megbocsát mindenkinek, a félreértések tisztázódnak és mindenki boldog és akkor jön vége főcím.   

Kulcsszavak: belső end kapcsolat mozi

2009/09/21

Elég a siránkozásból vállalkozni fogok, hogy miből: fogalmam sincs, de a gyereket nem hagyom dolgozni. Nem tudom, hogy is kezdjek hozzá, az interneten rengeteg dolgot lehet találni ezzel kapcsolatban. Egy biztos, nem mlm lesz, attól a hideg is kiráz.

A munkahelyemen minden évben pszichológiai vizsgálat volt, meg is állapították, hogy nagyon kreatív vagyok. Akkor? Most keresgélhetem magamban a kreatívat, de több mint 9 hónapja nem aludtam ki magam. Meg sem tudom álmodni a megoldás, mert alig alszom.

Egyfolytában azon jár az eszem, hogy mit-miből fizessek ki, erre terjed ki jelenleg az összes kreativitásom és ez elviszi az összes energiámat is.

A lányomnak levele jött névváltoztatásról az IRM-től. Nem is tudtam, hogy beadta, abból a pénzből, amit a 18. születésnapjára kapott. Most is bőgök, hogy erre fordította, mikor bármi mást is vehetett volna belőle, de ő az én nevemen akar lenni, mert az öccse is azon van. Azt mondta, hogy így érzi, hogy teljesen összetartozunk.

 

 

2009/09/18

El vagyok keseredve. Annyira nem mennek a dolgok, a lányom munkát akar vállalni, mint osztó egy játékteremben. Róra annyit, hogy még disco-ba se járt. Nagyon féltem. Az apját hiába kérlelem, hogy segítsen, persze ez az én hibám 15 évig egy szót sem szóltam, hogy mikor mennyit fizet, vagy hogy miért nem küld még egy lapot se, szülinapra, karácsonyra stb. 

Zabigyereknek nevezte a nője a kisfiamat, azt írta nem tartjuk el a "zabigyerkedet". Na, ő a pedagógus, óvodában dolgozik, elvileg szereti a kicsiket, biztos harcol az abortusz ellen is. Borzasztóan dühös vagyok!!!. A zabigyerek apja a kicsivel kapcsolatos minden költség felét állja, na ennyit a papírról, meg a házasságról.

Utálom magam, hogy ennyire hevesek az érzéseim és tudom, hogy a gyerekek, nem egy ilyen bőgős anyára lenne szükségük. 

Kulcsszavak: zabigyerek

2009/09/11

Mégsem jöttem tegnap. Zűrös egy nap volt. Baba egyfolytában ordított, ha kikerültem a látótérből. Szeparációs szorongás ezt írja egy vezető babapszichológus. Arra nem válaszol, hogyan teregessek, főzzek és pisiljek, kezemben a gyerekkel.

Aztán játszottunk egy jót és végre aludt is egy kicsit. Van egy lányom is Lilla ő 18 éves negyedikes egy gimiben és éppen az bántja, hogy: hogy néz ki, hová menjen továbbtanulni, mit gondolnak róla mások, hol az angol szótára, hogy menjen színházba, vagy ne és hogy még nem járt senkivel, hogy nem iszik és nem cigizik és ez ciki stb. nem egyszerű a helyzet. Azt hinné az ember, hogy a nagy gyerek kisebb gond, főleg így hogy már 18 éves elmúlt. 

A pici egyébként imádja és egész nap látom rajta, hogy arra vár, mikor jön meg az ő nagy és okos nővére.

A fiam apja egész nap azzal molesztált, hogy el akarja ismerni a babát.

Mikor én kértem ezt, még a szülés előtt, akkor hisztizett és nem jött el az önkormányzathoz, hogy tegyen egy vacak nyilatkozatot. Ott égtem a szülőszobán, hogy az apa neve ki van húzva. Mellettem kétoldalt apás szülés volt, ott szültek meg nyögtek két oldalt. Az apukák nyugtatgatták vajúdó nejüket, én meg nem azért sírtam, mert annyira fájt (pedig fájt) hanem, mert én tök egyedül voltam középen.

A végén császármetszést kellett csinálni, féltek, hogy elreped az előző császáromnál készült varrat. Tök feleslegesen hagytak szenvedni. Epiduráltak és mikor megláttam a babámat, pont úgy nézett ki, ahogy elképzeltem. 

Most is miatta nem alszom, mert megszomjazott és kisírt magának egy flaska tejet. Egyébként Attilának hívják. Attila a hun (9 hónapos) gyönyörű, okos, és mindent a szájába vesz, aztán ledobja és újra bekapja. A mobil és a távkapcsoló a kedvencei, ezekért képes átmászni az egész lakáson. Egyébként már ácsorog, tipeg egyet-kettőt, kimondja, hogy baba, anya gyere, Lili...

Végre kezdek elálmosodni, talán visszalszom. Szép napot!

 


trinka



©2009 Sarok.org

Search marketing