H270310172431
K280411182501
Sz290512192602
Cs300613202703
P310714212804
Sz010815222905
V020916233006

Éjszakai Szuperhős naplója

2009/04/21

CM

Én igazán nagy barátja vagyok a városi biciklizésnek, egyszer voltam illegális biciklisfutár-kocsmában, egy másik alkalommal pedig majdnem megértettem, hogy mi az a fixi, csak az a bajom, hogy félek, hogy ezzel is az lesz, mint az elektronikus tánczenével a kilencvenes években, miszerint elterjed. Tehát hogy az ember kicsit beábrándozik az Iránytű Bisztróban, aztán egyszer csak észreveszi, hogy white party van a Rióban, és ugyanaz a zene szól.

Reggel megyek a sétatéren, és majdnem elüt egy biciklis, harmincas csaj répaszínű nadrágban, és nem is az, hogy miért megy a járdán, hanem hogy azért bal kézben műanyagpoharas kávét csak nem kéne szorongatni, mert akkor ha elütjük a gyalogost, még le is fogjuk forrázni emellé.

Na de eztán asszonyunk leügyeskedi magát, a biciklit és a kávét a Demszky-pálcák között az úttestre, és elindul jobbra, amit én megnyugodva tudomásul is veszek, mí g oda nem érek jómagam is az úttesthez, és eszembe nem jut, hogy hát ez egy egyirányú utca, merhogy szűk, itt csak jobbról jöhetnek, és nézek is jobbra, jön is egy autó, és újra látom a lányt, amint szemben a forgalommal áll, jobb láb a járdán, jobb kéz a kormányon, büszkén a napfénybe néz, és ballal még mindig szorongatja azt a kibaszott kávét, kicsit úgy, mint a nevijorki szabadságszobor a fáklyát, közben meg a szerencsétlen autós próbálja átügyeskedni magát közötte és a másik oldalon parkoló autók között.

Na, ekkor arra gondoltam, hogy megírom ezt a posztot.   


tracy



©2009 Sarok.org

Search marketing