H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

2008/12/12

Mámmeg mivanmá???

Furcsa dolgokat észlelek magamon.

Egyik nap pörgök, mint kurva a rúdon, a másik nap meg úgy érzem magam, mint akit agyonvertek (és úgy is nézek ki). A szemeim alatt hatalmas mokkák éktelenkednek, és hullik a hajam. Szaggat a tüdőm, rohad a májam.  Bocsánat. 

 

És idegesítenek az emberek. Egyes emberek. Például Zoli bácsi, a gázos. Lerendezte a cserépkályhánkat (igen, cserépkályha, gáz van benne)  öt perc alatt, aztán egy óráig élménybeszámolt. Egyik lábamról a másikra álltam, sanda pillantásokat vetettem a monitorra, mindent bevetettem, hogy felhívjam a figyelmét, hogy egy kicsit több időt töltött el már nálunk, mint amire berendezkedtem, és amit szívesen vettem volna, de csak nem tágított. Aztán sikerült kitessékelni a konyhába, de az új helyszín csak új történetet szült. Aranyos bácsi. Máskor, máshol.

 

Viszont az ikreket zabáltam tegnap szanaszerteszéjjel.  Nagyon helyes csemeték, egy évesek.  Egyszerre csinálnak mindent. Például a piercingemet is együtt fedezték fel. Elbűvölte őket. A Pali is imádja, ki is tépte már egy párszor. Pírszi, csak így hívja. A másik kedvence volt kiskorában a szilikonpánt. :-D

Azta, de elkalandoztam. Furcsa dolgokat észlelek magamon. :-D

 

 

2008/12/09

Szerintetek mitévő legyek?

Dilemmázom. 

Mondjuk úgyis azt fogom csinálni, amit a szívem diktál, de azért hátha mondotok ti is valami okosat. 

Azon gondolkodám, hogy lehet, hogy nem kéne erőltetni azt, hogy legyen egy középszar ÁLLÁSOM. 

Mert most már több lábon állok, és mindennek, amit csinálok vagy csinálni fogok, megvan az előnye. 

Nagyon úgy fest, hogy bébiszitterkedni is fogok, így ez lesz az ötödik munkám.  Úgy gondolom, ötféle munka felér egy főállással, nem igaz?

Nincs főnököm, én osztom be az időmet, csak ritkán kell hajnalok hajnalán kelnem (inkább éjszakázom :-DD),  szakadhatok többfelé, változatosabb az életem.

Bár ugye a rév meg a vám esete fennáll így is, mert  cserébe nem leszek bejelentve továbbra sem, elvágom magam annak a lehetőségtől, hogy esetleg egy fasza munkahelyi kollektívába bekerüljek, nem lesznek szabad hétvégéim (most is ritkán vannak), és kevésbé tudok kalkulálni pénzzel és idővel. 

 
De nem akarok elmenni irodistának. Nem azért, mert rangomon alulinak tartom, hanem mert félő, hogy ott is ragadnék, és nem lenne érkezésem mellette mást is csinálni.

A főállású újságíráshoz meg csíra vagyok még, arra bizony még gyúrnom kell, meg aztán valószínű, hogy amellett is kellene még valamit csinálnom. 

Így meg - ha belefér még az időmbe (???) - kereshetek még egy hatodik munkát is. :-) 

 

Ti mit szóltok ehhez? 

 

Ha nem ismernétek...

Rengeteg mocskot kaptam az utóbbi időben, és emellett különféle jelzőket is aggattak rám, ilyeneket, hogy paranoiás vagyok, meg ha kifogyok az érvekből, akkor személyeskedni kezdek, meg nem bírom a kritikát, meg  őszintétlen vagyok stb.. de hisz láttátok. 

Nem tudom, hogy az az illető olvas-e, ha igen, akkor itt meg is tudok felelni neki (ha már így megfutamodott), ha nem, akkor is jó ez a bejegyzés valamire, mert utálnám, ha olyan emberek szavára adnátok, akik nem hitelesek. 

Nos.
Kezdjük a paranoiával. Néha hajlamos vagyok túlparázni dolgokat, de szerintem ha rajtam kívül többen is (bele?)látnak valamit egy szituációba, akkor az már nem paranoia. És nem az én szemüvegemen keresztül látják azt, amit én is, hanem tőlem függetlenül. 

A személyeskedésről annyit, hogy sosem bántottam senkit ok nélkül (vagy nagyon ritkán, de akkor nem derogált bocsánatot kérni)  Mindig akkor marok, ha támadnak, vagy ha másokat bántanak igazságtalanul.  És ha én elkezdek személyeskedni, az a másik személyeskedésére a válasz. Pláne, ha olyannal bélyegeznek, ami torz vagy hazug.  Én nem ferdítettem, igazságokat írtam le egy olyan közegben, ahol az illetőnek semmilyen vesztenivalója nem volt. Érveim mindig vannak, különben nem állnék le vitázni. Általában pont abból szokott a baj lenni, hogy túlérvelek másokat. 


A kritikát bírom, ha nem gusztustalan (a módszer, az időzítés stb...) . Ha gusztustalan, akkor bizony a gyomrom fordul ki a helyéből. Egyébként mindenkinek fáj, ha a saját szellemi termékét gyalázzák. Egy kezdőnek még inkább.

Pláne akkor, ha az a kritika árulkodik. Rosszindulatról, meg nem értésről. Nem az fáj igazán, amit mond az illető, hanem amiért mondja. 

 

És az őszinteség. Senki sem lehet maradéktalanul őszinte, mindenki kerül olyan helyzetekbe, amikor nem tud őszinte lenni, de ha amúgy egy jó érzésű ember, akkor hadakozik ez ellen. Az őszinteséggel jó, ha következetesen bánik az ember. Nem kell, hogy mindig őszinte legyél, de ne az őszinteség legyen a mentsvárad egy olyan helyzetben, amikor éppen  hazug vagy. 

Én sem vagyok mindig őszinte. Mert nem akarom megbántani a másikat, vagy mert félek a következményektől. Előfordul. De ha tehetem, nem árulok zsákbamacskát. Ha valakivel szemben mély ellenérzéseim vannak, és meg sem próbálom azt legyűrni, nem aposztrofálom magamat barátként. Ha mégis barátról van szó, próbálom tisztázni, ha vele nem tudom, saját magammal. Hátha lehet rajta segíteni.Mert vannak harcok, amiket bizony saját magunkkal kell megvívni.Ha nem megy, megszakítom azt a kapcsolatot, úgy, ahogy az méltó. 

 

 

Már jól érzem magam. Megnyugodtam. Erkölcsi győzelmet arattam. Még ha nem akartam harcolni, akkor is. 

Akik szeretnek, mellettem vannak, és ez számít, semmi más. Akiknek a véleménye fontos, mérvadó, azok támogatnak (tehetségesnek, de legalábbis csiszolhatónak tartanak)  Az értékeimmel és a hibáimmal pedig tisztában vagyok. 

 

Sokat tanultam. 

 

 

 

 

 

 

 

 

2008/12/08

Animátorkodás az apróságokkal

Tegnap megint együtt dolgoztam Jocóval, aki ezúttal is a babajátékokhoz osztott be, ahogy kértem. ( Ő volt a főnököm, és inkognitóban voltam, izgalmas ez, bizony ám...) 

10 órakor elárasztották a csemeték a placcot, nagyon helyesek voltak. 

Szeretem őket. 

És tökéletesen be tudok illeszkedni az ő kis világukba, anélkül, hogy bármiféle pózt kellene magamra erőltetnem. 

Boldoggá tesz, amikor a bizalmukba fogadnak. 

Egyik kislányt alig lehetett elrángatni mellőlem, mert ő segített pakolni. 

 

Hiányzik már a kis Palkó, mellette felüdülök, ha lesz egy kis időm végre, akkor meglátogatom.  Igaz, néha kicsit vadorzó, de akkor sem tudok rá haragudni. 

Szerintem  ha lesz saját gyerekem, agyon fogom kényeztetni. Én leszek az a szülő, akit jól be lehet majd palizni. De nem bánom, ők megérdemlik.

Most viszont kemény izomlázam van a cepekedéstől. Köszönet a babamosogatónak és társainak! :-) 

2008/12/06

Szélcsendben nem jó vitorlázni

 

Úgyhogy visszaengedem az anonimokat.  

Aztán nem ám szétszedni, sarkosok, amiért ez a címe a bejegyzésnek, nem úgy értem. 

 Nem megoldás, ha megfutamodok. Jöjjenek csak, beszéljenek. :-)

Meg aztán vannak jó fej anonimok is. Őket meg miért is zárnám ki? 

 

 

 


 

 

2008/12/01

HIÚSÁG

Összefutottam a Nyugati aluljáróban egy sráccal, aki már messziről lobogtatott valamit (akkor még nem tudtam, hogy mit, most már igen, de ne szaladjunk annyira előre!), és láttam, hogy kérdezni fog valamit. Menekülősre fogtam a lépteimet, és széles mosollyal annyit mondtam, hogy "Bocsi, sietek." Ez általában be szokott válni. Vagy nem. Ezúttal nem vált be. 

Jó volt az indítás, ezért lassítottam. Magamról kérdezett. Ez néha idegesít, néha nem. Most nem idegesített,  mert legyezgette a hiúságomat.Puhatolózott, hogy kivel élek (na jó, azt is kérdezte, hogy van-e férjem meg gyerekEIM, ez már annyira nem volt hízelgő, de apróságokra nem adunk),és mikor mondtam, hogy a kedvesemmel (soha nem használom ezt a szót, és akkor sem így becéztem Jocót, na de sebaj, vállalom), akkor mondta, hogy de kár, és látszott rajta, hogy tényleg sajnálja. Kaptam bókokat, ilyeneket, hogy milyen helyes lány vagyok, meg hogy jó fej is, aztán egy huszárvágással rátért tulajdonképpeni mondanivalójára, és leszedett kétszáz forinttal (nem is tudom már, hogy kiknek gyűjtött, de nem is érdekelt, mert ADNOM KELLETT...) 

Tudom, ez nem vet rám túl jó fényt, de azért nem csak ilyenkor szoktam adni, illetve ilyenkor sem mindig, de ez most egy ilyen volt, na. 

És aztán kaptam egy ilyet: 

 

 

 

2008/11/04

Megjelent a Mundruczó portrém is!!!

http://zartkor.hu/c2637/szinek-feketeben-mundruczorol-filmjei-tukreben

 

Majd egy idő után leállok ám azzal, hogy mutogatom az írásaimat, csak ez nekem még új, és boldog vagyok tőle. 

 

Interjút kell készítenem vele, jaj! 

2008/11/03

Komfort

Nem gondoltam volna, hogy egy mosogatás is lehet élvezetes.

Végre van gáz, végre van MELEGVÍZ!!! 

Na jó, az "élvezetes" azért túlzás, van ennél nagyobb örömforrás is...

Például: nem fagyok keresztbe akkor sem, mikor alulöltözött vagyok ( a lakásban mármint), tudok ejtőzni a fürdőkádban  (zuhanyozni szoktam leginkább :-DD), tudok főzni (csak nem akarok). 

 

 

2008/11/02

A.P.A.

Láttátok már iwiwen A.P.A-t? Rendszeresen ad fel hirdetéseket az apróhirdetésknél (hol máshol?), mindig munkát kínál, irodait többnyire, vagy takarítónőt keres, gondoskodó, odaadó stb. nő személyében.

Egyszer én is bedőltem, akkor csak simán irodai munkát kínált,jelentkeztem, és írt emailt, hogy tudnom kell, amennyiben hibázok,  büntetés jár (nem pénzbeli).

Akkor kezdett egy kicsit gyanússá válni a dolog.

Aztán azóta elszaladt vele egy kicsit a ló, nagyon meg lehet szorulva, szegény ördög. :-))

 

 

2008/10/31

Feltették a cikkeimet, ide:

http://zartkor.hu/archiv/2008/03

A Kasszandra álma és az Amerikai Gengszter az enyimé.

 

 

 

 


toxika

< <


©2009 Sarok.org

Search marketing