reggeli meglepetés
Kinyitottam az ajtót, hogy kiengedjem a kutyát. Mindketten visszahőköltünk. A szélre számítottam, hiszen már órák óta azt hallgattuk, hogy hogyan rázza a spalletát.. de azért az meglepett, hogy áll a hó (5 centis legalább9, miközben vízszintesen szakad az utánpótlás)
bátor házőrzőnk kb 11-ig nem mert lemenni a lépcsőn, állítólag 3 percig pisilt utána. én persze nekivágtam az egy kilométeres kis reggeli sétának, a hókotró kétszer zavart le a kicsit kijárt úttestről a fél lábszárig érő hóra a járdán..és fájt ahogy a szilánkos kis szúró hó-jég förgeteg a sál és a sapka közötti keskeny sávon belevágódott az arcomba
Hóförgeteg dúl-fúl, ördög lelke jár
ver a háztetőbe fehér szögeket
tomboljon felőlem, minek félni már
nyughatatlan szívem hozzád szögezett...