H0108152229
K0209162330
Sz0310172431
Cs0411182501
P0512192602
Sz0613202703
V0714212804

Pandahergelő naplója

2004/03/29

Fel, támadás!

Mikor magamhoz tértem, nem gondoltam mást, minthogy ez is egy olyan nap, mint a többi. Ez az elképzelésem még akkor is megmaradt, amikor elkezdtem belegondolni a kifejezés jelentésébe. Milyen a többi nap? És mi számít egy napnak idefönt? A magammal folytatott filozófiai vita viszont egy csapásra megakadt, ahogy a kerék teszi, mikor rászorul a fékpofa. Megpillantottam ugyanis a dátumot a számítógép monitorán, és akkor nagyon megijedtem. Azt gondoltam, hogy valószínűleg a számítógép megbolondult, vagy megfertőzte egy vírus, esetleg hazudóssá vált. A dátum több héttel eltért attól, amire emlékeztem. Ezen verziók bizony nem kecsegtettek semmi jóval. Ha megbolondult, akkor el vagyok veszve. Nem fog tudni végrehajtani semmit az előzetes menetrendből, eltérek a pályámtól, a tojásom, ez a hajó pedig eltűnik egy kósza fekete lyukban, mint a hajszálak a lefolyóban hajmosás után. Ha megfertőzte egy halálos vírus, akkor szükségem lenne gyógyszerekre, mert elkapom, és naphosszat nyomnám az ágyat, ha lenne súlyom. Borogathatnám a monitort, hogy lejjebb kússzon a láza, fognám az egerét a nehéz pillanatokban, és hisztizve ordítanék a nővérkék után, mikor leáll a működése, szívmasszázst alkalmaznék a tápegységen, nem adnám fel, amíg meg nem győződnék arról, hogy végképp kilehelte a lelkét. Akkor aláíratnék a rokonokkal egy nyilatkozatot, hogy a halott szerveit felhasználhatom mások megmentésére, és kioperálnám az alaplapját, hátha valakinek éppen chip-átültetésre van szüksége. Alig várnám, hogy számítógépem szelleme megjelenjen éjszakánként, a folytonos zaklatástól elveszíteném józan ítélőképességemet, kezemben fosszilis monitormaradvánnyal csak ezt ismételgetném: „Ennyi, vagy nem ennyi – ez itt a kérdés”. Ha hazudik, akkor máskor sem bízhatok meg benne. Folytonosan át fog verni, kölcsönkér és nem adja vissza, csal a visszajáróval, kártyákat dugdos a cd-meghajtójába, és aztán feltűnően gyakran áll elő pókerrel, miután négyet cserélt.
Rájöttem, hogy mi történt valójában. Hetekig aludtam. Az űrkirándulásom után bezabált néhány zöld cukorka hatása nem csupán a számban megjelenő mentolos íz volt, hanem kábulat is, nagyon mély alvás állapota. Azon gondolkoztam, hogy miért nem haltam minimum éhen, hogyan nem szartam össze magam ennyi idő alatt, és aztán aggasztani kezdett, hogy mi a helyzet a Mir-rel való összekapcsolódással. Csak nem aludtam át, mint az az ember, aki egész évben várja a szilvesztert, mert a dátum megváltozása számára valamiért aznap érdekesebb pillanat, mint az összes többi napon. Aztán amikor eljön az idő és, eljátsszák a kínai himnuszt, akkor az illető a dátumváltás feletti örömében elfogyasztott bódító italok hatására ájultan fetreng a földön saját hányásában, és a legkevésbé sem érzékeli a nagytiszteletű főtitkár úr ünnepi szavait az állami televízió műsorán, ezért lemarad arról, hogy megtudja, mit és miért kell csinálnia a következő évben. Szóval kinéztem az ablakon, és láttam, hogy még mindig egymás mellett utazunk az űrállomással, így az kiderült, hogy vagy még nem kapcsolódtunk össze, vagy nemrég váltunk szét újra. Szinte semennyit nem fogytam, tehát a zöld cukorka hatására úgy lelassultak az életfunkcióim, mintha hibernáltak volna. A gatyámba belenézve tapasztaltam, hogy nem ülepedett le iszap a hátsó felében, tehát az anyagcserém is megállt. Én is megálltam egy pillanatra, és rágyújtottam improvizatíve egy nótára.

Olvad számban a zöld cukor,
Nem fog így rajtam a kor.
Hibernálva élni jó,
Nem zavar a télapó.

Subi-dubi, subi-dubi,
Alszom holnap reggelig,
S addig több hét eltelik!

Vajon hányszor hívhattak közben a rádión, és tudok-e még ping-pongozni? Vajon mit csinál velem egy piros cukorka? Most nem merem kipróbálni. Haladnom kellene az olvasmányaimmal is. Nem érek rá csak úgy írogatni itt, bassza meg! Egyre ingerlékenyebb vagyok. Biztos kéne egy nő. Fel kellene adnom egy párkereső hirdetést: „Magányos űrkínai keresi hozzáillő szexuális partnerét. Kalandorok kíméljenek.”
Hét hét telt el – mondtam monitorral a kezemben –, ennyi, vagy nem ennyi – ez itt a kérdés.
Megposhadt a narancsszörp.

tajkonauta



©2009 Sarok.org

Search marketing