Az igazság az, hogy meg sem kaptam még az első fizetésemet. Sőt, ami azt illeti annak megérkeztének időpontja is elég távolinak tűnik, és még csak azt sem tudom, hogy mennyi lesz az annyi. 
De fejben, vagyis hát... már papíron is, elköltöttem a nagy részét! 
Ez így normális? Más is így csinál?

Megkezdődött életem munkás korszaka.
Reggel pontosan 8 óra 2 perckor kaptam egy sms-t a legkedvesebbemtől, amiben ez állt: "mostantól még egy 50 évig ez vár rád!!" (vagy lehet, hogy pontosabb fogalmazás lett volna, hogy "életed végéig"?!). Ugyanis hivatalosan is munkába járó nő lettem. Igen. NŐ. Furcsa is, mert nem csak azt mondhatom most már reggelente, hogy "nincs kedvem munkába menni", hanem felnőtt nőként kezelnek. 
Eddig, pedig már 22 leszek 2 hónapon belül, még mindig inkább kislánynak éreztem magam. Annak ellenére, hogy már rég nem viselkedtem úgy (annak ellenére, hogy a lelkem mélyén - ami azért felszínre is szokott törni -, nagyon is az vagyok), valamint már egy jó ideje annyi idősnek néznek, amennyi valójában vagyok (vagy még idősebbnek), de ettől még most fura, hogy megváltoztak a felállások  és a helyzetek. 
Mindenesetre a mai nap tetszett, annak ellenére, hogy elfáradtam a sok kapott információ feldolgozásában - mert ezenkívül egyelőre még sok dolgom nem volt. A kollégák kedvesek, barátságosak, segítőkészek.
Csak az ebéd bizonyult kevésnek... :)