Az igazság az, hogy meg sem kaptam még az első fizetésemet. Sőt,
ami azt illeti annak megérkeztének időpontja is elég távolinak
tűnik, és még csak azt sem tudom, hogy mennyi lesz az
annyi.
De fejben, vagyis hát... már papíron is, elköltöttem a nagy
részét!
Ez így normális? Más is így csinál?
2011/07/24
2011/07/11
Megkezdődött életem munkás korszaka.
Reggel pontosan 8 óra 2 perckor kaptam egy sms-t a
legkedvesebbemtől, amiben ez állt: "mostantól még egy 50 évig ez
vár rád!!" (vagy lehet, hogy pontosabb fogalmazás lett volna, hogy
"életed végéig"?!). Ugyanis hivatalosan is munkába járó nő lettem.
Igen. NŐ. Furcsa is, mert nem csak azt mondhatom most már
reggelente, hogy "nincs kedvem munkába menni", hanem felnőtt nőként
kezelnek.
Eddig, pedig már 22 leszek 2 hónapon belül, még mindig inkább
kislánynak éreztem magam. Annak ellenére, hogy már rég nem
viselkedtem úgy (annak ellenére, hogy a lelkem mélyén - ami azért
felszínre is szokott törni -, nagyon is az vagyok), valamint már
egy jó ideje annyi idősnek néznek, amennyi valójában vagyok (vagy
még idősebbnek), de ettől még most fura, hogy megváltoztak a
felállások és a helyzetek.
Mindenesetre a mai nap tetszett, annak ellenére, hogy elfáradtam a
sok kapott információ feldolgozásában - mert ezenkívül egyelőre még
sok dolgom nem volt. A kollégák kedvesek, barátságosak,
segítőkészek.
Csak az ebéd bizonyult kevésnek... :)