H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

2012/04/17

Miért nem múlik el?

Tudom, szánalmas vagyok. Égés az egész, amit írok. De nem érdekel. Legalább ilyen formában enyhíthetek a fájdalom…. Újabb hónapok teltek el.  És semmi. Nem történt semmi.  Nem tudom, mi van vele. Nem hallottam felőle semmit.  Kibírhatatlan ez a magány. Szeretem Őt. Nem bírok nélküle élni. Nem bírom elfelejteni. 

2012/03/09

3. rész... :D

Amikor megláttam megállt mennem az ütő. Az a pillanat életem legszebb napja volt. Egyszerűen csodálatos volt. Megöleltük egymást és ment a puszi is. Aztán be a kocsiba és irány a Liget. Sétáltunk, beszélgettünk, szal élveztük egymás társaságát. Majd egyre sűrűbben találkozgattunk. És úgy tűnt, hogy kölcsönös a vonzalom. Mivel 13 éves korunk óta ismerjük egymást volt miről beszélgetnünk bőven. S ahogy egyre többet beszélgettünk, megnyílt előttem. Nagyon közel engedett magához. Természetesen viszonoztam a dolgot, szóval ilyen téren elmélyült a kapcsolatunk. És ez jó. Aztán 2011.Dec. 28.-án mindent elrontottam.  Egy buliban voltam. Akkoriban még nem szabályozta törvény a szórakozóhelyeken a dohányzást így elég nagy volt a füst, és kevés volt a levegő. (ahogy ez szokott lenni) Mivel én nem dohányzom ezért ki kellett néha mennem a friss levegőre, mert nem bírom a dohányfüstöt. De ez mind1 is. Szal az este folyamán egyik ilyen kiruccanáskor, amint sörrel a kézben a kijutásért küzdöttem a bejárat előtt megszólított egy hang. Ahogy odafordultam és megpillantottam Őt egyből minden jó lett.  Kézen fogtam és magammal rántottam. Félrevonultunk…

Ahogy nyugisabb lett a terep és végre tudtunk kommunikálni egymással a nyakamba fonta a karjait és mélyen a szemembe nézett. Majd azt mondta:  -  „Épp rád gondoltam, amikor megláttalak.”

Most mit tudtam volna mást tenni?  Megcsókoltam… J

Összeomlott minden…

Amit hónapok alatt felépítettünk, egy pillanat alatt leromboltam.  

Ő levett a kezeit a nyakamból és azt kérdezte: „ - Ezt most miért kellett?  -  Mire volt ez jó? „

Na és azt hiszem, hogy ez volt az a pillanat, amikor már az alkohol és persze a szív beszélt helyettem. Elmondtam neki, hogy mit érzek iránta. Hogy mennyire szeretem és hogy nélküle üres az életem.

Ekkor jött a pofára esés. Azt mondta, hogy tök jó köztünk minden, de valami + még hiányzik. És hogy Ő annyit ez után is biztos, hogy tud adni magából amennyit eddig is, de többet nem.

Majd visszamentünk és igazából én is elvegyültem a haverokkal meg ő is elvolt a barátnőivel. Néha még a pultnál összefutottunk meg táncoltunk egy kicsit, de az nap ennyi történt.

Másnap írtam neki. Nem tudtam, hogy akkor most mi a helyzet. Persze jött a sablon válasz hogy maradjunk barátok. Ja meg hogy úgy is mind1 mert megy ki Németországba a barátjához… ( Ja, igen tudtam, hogy van párja és én tiszteletben is tartottam a dolgot, de idővel annyira megváltozott minden. És igazából Ő is bevallotta, hogy jól érezte magát velem, sőt túl jól.)  Na, a lényeg hogy már akkor tudtam, hogy menekül az érzései elöl.  És igazam is lett. Hiába írtam neki, nem válaszolt. Pár napja viszont írt:

 

„Szia Geri!
Bocsánat, hogy nem írtam vissza, kint nagyon rossz volt a jel, nem sokat tudtam kommunikálni mással sem. Meg nem is voltam valami jó lelki állapotban.
Én nem haragszom Rád semmiért, inkább magamra. Mindentől függetlenül barátok maradunk, hiszen --- "csak a szépre emlékezem..." :)))
Vigyázz magadra és sok puszi.
Andi”

 

(((( az emlékezem-et mi találtuk ki… Pl.: Ha megsimogattam az arcát,  és mondtam, hogy ez egy emlék lesz  akkor az egy amolyan emlékkéz mozdulat lett. Tudom gyerekes, de hát ugye a szerelem… :D )))) 

 

És akkor most mi legyen? Mit lehet ilyenkor tenni? Talán semmit. Talán el kéne felejtenem. Nem tudom.  Lehet, hogy gyenge vagyok, de nem tudom elhinni, hogy nem, érez semmit. Nem tudom elhinni, hogy neki ennyi volt ez az egész. Tudom, hogy saját magának is hazudik. De nem akarom azt, sem hogy miattam szenvedjen, nem akarom, hogy szakítson a barátjával, csak azért mert én azt mondom neki. Azt szeretném, hogy Ő maga jöjjön rá arra, hogy mi a helyzet. Nem akarok ráakaszkodni. Megírtam neki hogy többé Én nem fogom keresni, nem írok, neki nem is hívom fel, még egy sms-t sem fogok küldeni neki. Nem vagyok gonosz csak talán így lesz a legjobb.

Igaz nagyon hiányzik….

Kegyetlen érzés egyedül kimenni a parkba. Leülni a „kedvenc” padunkra. És közben tudni azt, hogy talán Ő is ott szeretne lenni velem, csak valamiért mégsem teszi. Ja igen… Mert nincs meg valami +…

De mi?

 

Ennyi a történet dióhéjban.

 

Ha esetleg érdekel, valakit majd írok, ha van valami fejlemény.  Persze ha gáz ilyen „nyálas” hülyeségekkel leterhelni az oldalt azt is írjátok meg, max. törlök mindent. J

((( Ja, és a helyesírási hibák miatt ez úton is Sorry )))

2012/03/08

Folytatódik a történet.

Nos, tavaly nyáron...

Történt hogy közel 6 év után egyszer csak ismét felbukkant a lány....

Igazából tavaly nyáron szakítottam a barátnőmmel és hát ugye ilyenkor a face-en is "egyedülálló" lesz az ember... :)

Amikor egy szép napon beléptem az oldalra, azt vettem észre hogy üzenetem érkezett. Gondoltam hogy valamelyik haver írt. Meg is néztem, de döbbenten láttam hogy Ő volt a feladó. Rengeteg dolgot kérdezett. Amolyan érdeklődős levél volt. Érdeklődött hogy mi történt hogy szakítottam a barátnőmmel stb. Aztán miközben írtam a választ, egyszer csak bejelentkezett a lány és rám is írt egyből. 6 év után furcsa volt a dolog. El is kezdtünk beszélgetni,de egy idő után nem bírtam tovább és megkérdeztem, hogy mi lenne ha összefutnánk. Személyesen mégis csak jobb beszélgetni, nem igaz? És már ott is voltam nála kocsival. Izgultam, minden bajom volt, nem is tudtam hogy mi fog történni, de vártam. És Ő megjelent.... Folyt. köv. holnap.

 

 

2012/03/07

De rég jártam itt... :D

Furcsa. Valamikor 2006-ban annyira magam alatt voltam egy lány miatt hogy kellett egy hely ahol kiírhatom magamból az érzéseimet. Egy hely ahol talán meghallgatnak, és tanácsokkal látnak el. És akkor találtam meg ezt a kis közösséget. És írtam is. Tudom nem sokat, de írtam és jó volt hogy sokan segítettek is nekem. Ez jól esett. 

Hogy miért vagyok itt ismét?

Nem fogjátok kitalálni... :D

Egy lány miatt... Igen még mindig Ő :(

Igazából 2006-ban lezártam az egész dolgot és azóta nem is találkoztunk.

Persze én nem tudtam elfelejteni Őt. Bárhogy próbáltam nem ment. Aztán szépen lassan valahogy mégis elfelejtettem. Gondoltam én.

De!

Tavaly nyáron valami történt...

Na de ezt majd holnap... Persze csak ha érdekel valakit a történet...

2008/09/14

Éjszaka...:(

Szét vagyok esve. Nem bírom már sokáig. Mindenki alszik én meg nem. na mind1. Ezt is túlélem valahogy.

2008/09/13

Van ez így...

Ma is láttam. Ez az érzés... Nem is tudom. Legszívesebben lemennék hozzá és becsöngetnék. De mit is mondhatnák neki? Bocsi elszúrtam. Adj egy esélyt! Ugyan már. Ez lehetetlen. Talán hívjam el randizni? Tuti hogy nemet mondana.( bár ezt nem lehet így előre tudni) nem tudom talán ezt csak úgy érzem. Szóval pocsék ez a dolog. Nap mit nap arra gondolok, hogy mi lett volna ha... De tényleg! Mi lett volna ha akkor ott abban a pillanatban máshogy döntök? Talán minden másképp lenne és itt ülne most mellettem, nem egy pár emelettell lejjebb. Úgy tűnik ez van. Mind1 túlélem. Bár ez azért korántsem olyan egyszerű mint ahogyan az látszik. Elvégre sűrün összefutunk hiszen 1 lépcsőházban lakunk. Na igen. Ez meg a másik. Amikor 2en összefutunk a lift elött. Várjuk a "járatot".Megérkezik beszállunk. Nem kérdezünk hiszen tudjuk ki hányadikra megy. Az ajtó becsukódik és irány fel. Na ez a kínos fél perc. Ott vagyunk Ő meg én és ennyi. Már ki is szállt. Szóval esélytelen hogy nagy dumálgatásokban kezdjünk. De mind1 ezt most itt le is zárom mert nem bírom tovább ezt az önsajnálatot. Inkább olvasok valamit...

2007/01/07

Váratlan fordulat...

Nos Igen. Erre nem számítottam én sem.

A remény bennem élt hogy életem nagy szerelme kit sajnos egy párhónapja „ elveszítettem” és akiről azt hittem, hogy talán egyszer még újra az enyém lesz, hiszen az akkori pasijával amilyen gyorsan összejött olyan gyorsan balhézni és asszem szakítani is sikerült neki,

most beújított egy új fickót magának.

Ezt már nem bírok idegekkel…

Ill. bírom de, kész vagyok. Bár mostanában hál istennek, és persze a világ legjobb haverjainak már leszarom az egész dolgot. Csak azért gáz hogy így váltogatja a fickókat.

Mind1 azért történ más is. De azt majd legközelebb… :)

2006/12/17

:( azért hiányzik még, de már jobb...

Ismét eltelt egy „kis idő”. És persze nem történt semmi. Bár most elég jól érzem magam…

Hallgatok egy kis muzsikát ((OST-American_Pie_3-The_Wedding-UK_Edition-2003-SnS ))

És irogatok. Talán most már kezdem belátni, hogy ennek a dolognak a na Ő-vel örökre vége. De nem gond túlélem. Végül is még fiatal vagyok. Jó, azért sajnálom. Most megpróbálok úgy viselkedni vele, mintha nem is ismerném. Aztán össze is futhatunk a lépcsőház előtt, nem érdekel. Beugrok a GOLF 3 tunned-be és kövérgáz… Had egye a fene, hogy milyen jó volt pl. nyáron a 71-esen körbetütüzni a Balcsit. Hát igen a nosztalgia tök jó…  ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ ez egy jó szám. (((07_matt_nathanson-laid-sns )))  Most elképzelem, ahogyan Tihanyban az apátság mellett a kilátónál megöleltük egymást. Az egy írtó jó érzés volt.

De semmi sem tart örökké… : ( Mennyire jó volt vele a nyár.

Naon hiányzik… :( Na asszem mára ennyi, mert még a végén elsírom magam.


smooky



©2009 Sarok.org

Search marketing