H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Gondolatok a lomtárban

2012/12/26

Te egy óriási dolog vagy. Végtelen irinyó-pirinyó apró összetevő öszetartozásának bizonyítéka, közös munkájuk működő eredménye. Részecskék, atomok, kötések, erők és ellenerők. Emlékek, gondolatok, érzelmek. - Óriási! - Egy önállóan működő gépezet, mely alkotni képes. Eszközt, eszmét, szépet.

 

Te egy irinyó-pirinyó porszeme vagy csak a világnak. A többi hozzád hasonlóval és mással együtt közösen alkotjátok a valóságot és az álmot. Harmonikus rendszeretekből épül fel az ismert, és ismeretlen világegyetem egésze. Élettelen, élő, energia. - Végtelenül kicsiny - Az egészre önmagában hatni sem képes semmiség. Anyag, csepp a tengerben, összetevő.

 

Te

értékes vagy.

2012/05/18

Ha kérdeznek mindig azt mondom, hogy a legnagyobb félelmem az, hogy csak valakinek a képzelt barátja vagyok. Erre ma kedvenc képregényemben a következőre bukkantam:

 


2011/06/19

Hiperkarma

Még mindig a koncert hatása alatt állok, egyszerűen nem bírom normálisan szavakba önteni, milyen érzés volt. A második szám a kérdőjel volt, arra értünk oda a színpad elé, és még az első sor nem fejeződött be, de nekem már a fejem búbja is libabőrös volt. Azt hiszem használhatom az eufória kifejezést :)

 

Olyan volt, mintha valami régóta várt dolog következett volna be. (Ha szigorú értelemben nézzük, végül is bő 3 éve várt erre mindenki, aki ott volt.) Előtört az emberekből az érzés. Nem csak belőlem, mindenki máson is ezt éreztem, mindenki énekelt és táncolt, és az idegen emberek mosolyogtak egymásra, mert ez egy közös élmény volt, egy olyan, ami az életük részévé válik. Nem hiszem, hogy bárki el fogja felejteni. Boldog voltam, ott, akkor, feltételek nélkül.

 

Akarom még ezt az érzést. :)

 

 

 

"Leszek annyira könnyű, vagyok annyira szét..."

2011/05/30

Időről időre szükség van erre

I must not fear.
Fear is the mind-killer.
Fear is the little-death that brings total obliteration.
I will face my fear.
I will permit it to pass over me and through me.
And when it has gone past I will turn the inner eye to see its path.
Where the fear has gone there will be nothing.
Only I will remain.

2011/05/07

Joe

Utálom az új korlátaimat.

 

Mikor elérem őket, még egy darabig toporgok a határon, aztán elkezd elfogyni az energiám. Hiába jó a kedvem. Amikor a többiek a következő sör helyszínét kezdik megtárgyalni, mikor tudom, hogy abból én már kimaradok, és még csak végig sem tudom nézni, mert nincs már mi hajtsa a pörgettyűmet, elszomorodom. Aztán jön még a "győzködés", ott szakad el végleg a cérna...

 

Tudom, hogy jót akarnak, és rendkívüli módon jól esik, hogy vágynak a társaságomra, de olyankor már mindegy, nem tudok mit csinálni, elkap a fáradság, és hiába kutatok nincs igazi megoldás, a koffein ezen nem segít. A lapátok lelassulnak, és ahelyett hogy szórnák a jóságport a világra, lassan de biztosan ellenszelet kavarnak és a sötétséget kezdik el szívni befelé...

 

Percek alatt omlik össze minden, amikor magyarázkodnom és elutasítanom kell,  tiltakoznom az ellen, amit _nagyon_ akarok...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Erre ma Z. megjegyzi az utolsó véletlenül kettesben töltött percekben, hogy egy ideje már látja bennem a kiütköző "darksideot". És mire reagálnék, hogy ebben a helyzetben bizony könnyen elkomorodom, azt mondja, hogy nem csak az, már évek óta meg-meg pillantja.

 

Megkértem legyen a keresztapja, így született Joe. Azt mondta el kellene zavarnom.

 

Én úgy érzem nem zavarni kell, menne ő magától, csak segíteni kell neki megtalálni a kiutat. De valóban, már évek óta nem találja. És bizony ezek nem csak az utóbbi évek, Joe már a középiskolában is sokszor velem volt. És ez az egész kavar csak egy újabb akadály a menekülésének útjában. 

 

De egyszer csak kiszabadítom, ha addig élek is...

2011/05/06

please please let me get ...

Azért asszem nem vagyok a legrosszabb arc. Sőt egész (nem)normális vagyok. Meg ilyenek.

Talán egyszer azért egyenesbe jövök, vagy révbe érek, vagy mi...

 Talán hosszútávon valamikor értelmet nyerek...

 

 

 

 

de ha nem, hát az sem érdekel :)

2011/04/24

anybodyoutthere?

Ha ezt olvasod, az azt jelenti, hogy meghaltam.

 

Remélem nem hagytam hátra semmi rosszat. Mindig arra törekedtem, hogy a lehető legkevesebb kárt okozzam, még akkor is, valószínűleg ezért történt minden úgy, ahogy.


Nem megtenni valamit egyszerű, legtöbbször nem igényel különösebb erőfeszítést, és nem sújt a következmények terhe. Persze ez nem igaz, a következmények terhe mindig ott van, hiszen nem csinálni valamit is döntés. A legtöbb amit elérhetsz, hogy minden következmény amit okozol, az a pozitív következmények hiánya, illetve hogy a negatív következmények nem érintenek kívülállót.


Aztán egy idő után már csak ez marad: Nem érinteni kívülállót! Aztán szép lassan elfogynak körüled azok, akiket érinteni mersz, akiket meg mersz érinteni, és ott maradsz bebörtönözve a saját kis belső világodban, amiben minden meg nem történt cselekedetednek minden lehetséges következményét pörgeted vég nélkül a belső falon, egészen addig, hogy már a szemedet sem mered kinyitni, és nem marad más csak a félelem. Egy saját magadat körülölelő burokká válsz.


Eljön az az idő, amikor egy újnak tűnő régi gondolat kapcsán felmerülő érzelmeidtől elmosva, egy érző ember hallgatására éhezve, nem tudsz már megnevezni senkit, akinek őszintén és őszintén el tudnád mondani mi zajlik a buborékon belül, és a füleden keresztül tömöd be a szádat, és egy elfuserált naplóban magadnak mesélsz arról merre jársz.

 

Éhezel!

 

2010/11/28

help

nem tudom leküzdeni azt az érzést hogy túl sok erőfeszítésembe kerül és túl sok stresszt okoz hogy mindenáron megpróbálom összetartani a körülöttem széthullani készülő világot miközben kétségbeesve kutatom az indokot amiért ezt teszem

2010/09/11

Fóbia vs. Függőség

Fura ez a két dolog, egymás negáltjai. Vajon milyen közel állnak egymáshoz? Ugyanaz az agyterület felelős értük? Lehetnek közvetlen ok-okozati viszonyban?

 

Végül is a fényfóbia az valahol sötétségfüggőség nem?

2010/07/02

A kurva élet és a legnagyobb pogó közepén cipő nélkül maradni az kihívás :)

 

Megúszni egyetlen taposás nélkül, az csoda :D

 

Hiszek :P

Kulcsszavak: alvin

sajti

< <


©2009 Sarok.org

Search marketing