dolgozó
Az évi végi káosz után csak meggyógyultunk mind. Mondjuk ugye szilveszterre B bedobott egy 1 napos lázat, M meg konkrétan 31én barátoknál belázasodott rettenetesen, aztán pár napig még hányás-fosás, de már profin kezeljük az ilyesmit, meg ugye akkor még Lac is itthon volt. Aztán január közepétől mindenki ment dolgára. Borcsa szerencsére boldogan szaladt bölcsibe a sok hát kihagyás után is, azóta sincs vele semmi gond. Miska is egész lelkes oviban. Mióta kitaláltam, hogy lerajzolom egy papírra az órát, hogy hol fog állni a kis meg a nagymutató, mire jövök, nincs is délutáni sírás. Viszont egyik szegény óvónéninek bokaszalag szakadása van, úgyhogy hetekig nincs. Amitől persze mindenféle helyettesítések meg összevont csoportos bulik vannak, de még ezeket is nem azt mondom, hogy vidáman, de viszonylag hősiesen tűri.Szegénykémnek edződnie kell, mert most már vége az aranyéletnek, ugyanis lett munkám.
3 hete dolgozom, 6 órában, plusz, mivel messze van több, kb 70 perc utazás oda, meg ugyanennyi vissza, szóval reggel is, meg délután is rohanás van. Néha Lac viszi őket reggel, de nem mindig, mert ő meg rendesen jár mostanában úszni, hetente kétszer.
Szóval irodai munka, sok, meg még tanulom, amit csinálnom kell, programot kell betanulnom, stb. Nagyon furcsa ennyi kihagyás után, meg pláne, hogy előtte meg családi cég volt, kicsi, barátságos, most meg rendes "felnőtt" munkahely, de igyekszem. Már párszor kiborultam, de ki kell tartani. Csak gáz, hogy most még kevesebbet vagyok manókkal, elég fáradt is vagyok, meg nem nagyon van időm magamra, szerencsére kórus még belefér, hála sok-sok bébiszitter nagymamák-papák-nagynénik seregének. Ugye a háztartanivaló nem lett kevesebb. Laccal meg alig vagyok, mert hét közben nem nagyon találkozunk, vagy azt is tök fáradtan, meg rövid időre, hétvégén meg csinálja a hobbimunkákat. Remélem, bírni fogjuk minden szempontból, manók nagyon jófejek.