Ami majdnem az, az nem az

Az évi végi káosz után csak meggyógyultunk mind. Mondjuk ugye szilveszterre B bedobott egy 1 napos lázat, M meg konkrétan 31én barátoknál belázasodott rettenetesen, aztán pár napig még hányás-fosás, de már profin kezeljük az ilyesmit, meg ugye akkor még Lac is itthon volt. Aztán január közepétől mindenki ment dolgára. Borcsa szerencsére boldogan szaladt bölcsibe a sok hát kihagyás után is, azóta sincs vele semmi gond. Miska is egész lelkes oviban. Mióta kitaláltam, hogy lerajzolom egy papírra az órát, hogy hol fog állni a kis meg a nagymutató, mire jövök, nincs is délutáni sírás. Viszont egyik szegény óvónéninek bokaszalag szakadása van, úgyhogy hetekig nincs. Amitől persze mindenféle helyettesítések meg összevont csoportos bulik vannak, de még ezeket is nem azt mondom, hogy vidáman, de viszonylag hősiesen tűri.Szegénykémnek edződnie kell, mert most már vége az aranyéletnek, ugyanis lett munkám.

3 hete dolgozom, 6 órában, plusz, mivel messze van több, kb 70 perc utazás oda, meg ugyanennyi vissza, szóval reggel is, meg délután is rohanás van. Néha Lac viszi őket reggel, de nem mindig, mert ő meg rendesen jár mostanában úszni, hetente kétszer.

Szóval irodai munka, sok, meg még tanulom, amit csinálnom kell, programot kell betanulnom, stb. Nagyon furcsa ennyi kihagyás után, meg pláne, hogy előtte meg családi cég volt, kicsi, barátságos, most meg rendes "felnőtt" munkahely, de igyekszem. Már párszor kiborultam, de ki kell tartani. Csak gáz, hogy most még kevesebbet vagyok manókkal, elég fáradt is vagyok, meg nem nagyon van időm magamra, szerencsére kórus még belefér, hála sok-sok bébiszitter nagymamák-papák-nagynénik seregének. Ugye a háztartanivaló nem lett kevesebb. Laccal meg alig vagyok, mert hét közben nem nagyon találkozunk, vagy azt is tök fáradtan, meg rövid időre, hétvégén meg csinálja a hobbimunkákat. Remélem, bírni fogjuk minden szempontból, manók nagyon jófejek.

Mindenki itthon, Lac múlt hét hétfőn jött haza. Borcsa múlt keddtől nem jár oviba, mert köhög, meg taknyos, még most sincs túl jól. Miska most hétfőn kezdte, kedden este fülészet, fülgyulladás, és szintén nagyon köhög meg taknyos. Most már az én torkom is fáj (újra), Lac tegnap estére megint 38,1 volt. Most hétfőn volt vérvételen, kicsiit túlhígult, most kevesebb gyógyszert szed, kedden megint vérvétel.

Este megyünk vissza gyerekdokihoz, nagyon jó lenne, ha végre meggyógyulnának,  és jövő héten mehetnének egy hétig bölcsibe-oviba, hogy tudja szusszanni meg takarítani bevásárolni ajándékokat beszerezni karácsony meg téli szünet előtt, meg ne szokjanak el annyira, mert januártól dolgom lesz. Vagy összejön egy állás, amin tegnapelőtt voltam interjún, vagy megyek a régi helyemre még 3 hónapra 4 órában, elvileg. (és közben bőszen keresek munkát tovább)

És nagyon szeretnék vasárnap menni kóruskarácsonyra, az olyan jó, amikor ott van a sok gyerekünk, meg mindenki, és lehet egy kicsit beszélgetni, meg Monika mesél, meg gyertyafény, meg ilyesmi. Nekem ez fontos része a karácsonyra hangolódásnak.

 

Úgy tűnik Lac gyógyulóban, elvileg a héten már hazajön. Remélem, Borcsa-napra, vagy legkésőbb Mikulásra itthon lesz. Elég vacak volt úgy gyújtani az első gyertyát, hogy csak telefonon volt itt.

Én dolgozást (ami amúgy jutalékos rendszer, és nem tudom, hogy menni fog-e) szerdától felfüggesztettem, mert kipurcantam, főleg lelkileg. Azóta megvagyok, manók elég jó fejek, meg persze összes nagyik-nagypapák segítenek.

Pénteken voltam már kóruspróbán is, köhögésem már csak alig-alig (éljen az izlandi zuzmó tea! Lac szerint rénszarvaskaki, ízre kb olyan), és utána moziban, ami jól esett, csak nem tudtam eléggé átélni a filmet, ami vagy az én zúgó agyam, vagy a film hibája.

Elvileg jövő héten nem dolgozom, csak állást keresek tovább, pénteken-vasárnap meg fellépések.

 

Diagnózis: tüdőembólia. Most már egy kicsit berágtam a sorsra, vagy Jóistenkére, vagy nemtomkire.

Laci hétfő óta kórházban trombózis miatt. Tegnapig intenzív "őrző"ben, azóta kétágyas szobában, ahol nem működik a  nővérhívó gomb... Miközben ma épphogy segítséggel nagy nehezen tudott lábra állni.

Én kedd óta minden nap tanfolyam, holnap papírok után rohangálás, nyomozásjogviszonyok után, ilyesmi. Délután már nem lesz oktatás.

Törpék remekül bírják, tényleg, várakozáson felül jófejek, Borcsának volt egyik reggel egy nagyobb sírása, meg Miksának kisebb dühöngései, de ez tulajdonképp alapjárat.

Én szedek magnéziumot, hogy legalább nagyjából kiegyensúlyozott legyek, minden nap be Lacihoz, segítés, ellátmány bevitele, szennyes hazahozása, itthon némi háztartás, bár durvulnak a viszonyok. JA, közben a hörghurut talán javult, elvileg a beszedett 3 db antibio még 3 napig hat, remélem, el is múlik a köhögés végre.

Azt hiszem, hétvégére elfogadom anyuék ajánlatát, és odaköltözünk 2 napra.

És akkor, talán, végre, ha barátnőm eljön velem, megnézhetem szombat éjjel a Breaking Dawn part 2-t, ami 1 hete megy, amit már régóta nagyon várok, és már nagyon sokan látták, de én még nem.

Ma már eléggé fáradt vagyok, és úgy tűnik, lesz még egy ilyen hetem.

üdv mindenkinek.

 

 

Lac nagyon beteg. Én"csak" köhögök 1 hete, de randán, Manduláimat kiveszik majd január-februárban, de addig nem szeretnék köhögni. kb 1,5 hónapja végigcsináltam mandulák miatt 2 hetes antibiotikum kúrát, akkor kicsit jobb lett, most van ez a köhögés, remélem, nekem nem a tüdőm. Közben álláskeresés, van egy meló lehetőség, ami miatt ezen a héten délután 14-18h ig tanfolyamon leszek elvileg, ha nem köhögöm szét magam.

Gyerkőcök nyílván nagyon boldogok, hogy nincs egy használható szülőjük sem, egész héten nagyik mennek majd értük, szerintem hatalmas sírások és hisztik várhatók. JA, mert Borcsa közben nagyon ügyesen és szerintem elég gyorsan beszokott a bölcsibe, bár ma reggel sírt. Igaz hétvégén voltam olyan gonosz, hogy elmentem 2 éjszakára kórustáborba, ami amúgy jó volt, bár énekelni mérsékelten tudtam, de már csak a friss levegő és az erdő is megérte.

Azt hiszem, életem egyik, ha nem a legnehezebb hete vár rám, után a munkakezdés, ha összejön, se lesz annyira jó buli. Drukkoljatok nekünk, kérünk szépen egy kis energiát.

Anya, van nekem egy kérdésem. Az a kérdésem, hogy gyere ide!

 

(2 éves és 2 hónapos)

Tudom, régen írtam. Valahogy mindig másra kell az idő. MOstanában állást keresek, meg kéne tanulni, a z idegen nyelveket feleleveníteni, ECDL-anyagot megtanulni, stb. Ez persze a két kis örökmozgóm mellett kb lehetetlen. Talán jövő héttől, ha Miska újra oviban lesz. De persze akkor meg hiányozni fog. MOst is voltka 3 napot anyuéknál, ami szuper volt, egy csomót pakoltam-szortíroztam a alkást, voltunk 2 filmen Laccal, meg volt időnk felnőtt dolgokra, beszélgetni nyugodtan, aludni, ameddig akartunk. Közben meg hiányoztak a törpék, akik remekül érezték magukat a nagyiékkal. Mikor megláttam őket, elámultam, hogy már ekkorák, meg, hogy Borcsa milyen szépen beszél már, ezen mindig meglepődöm. 2 évesen ilyeneket mond: mindjárt megyünk, csak ezt még megnézzük, mindjárt vége van. Meg: kérek szépen paradicsomot. Mégis eszem.Aztán, hogy abszolút legyen a nagylány-fíling, üldögélt a wc-n, előtte  a bilin, de abba nem került semmi, és egy rendes adagot belekakilt. Tök büszke voltam rá, családilag mind megdicsértük, Miska is jött lelkendezni, megnézni a produkciót, ami nagyon vicces volt, ahogy négyen nyüzsgünk a wc-ben, egy kakit csodálva. De hát, ilyen az élet kismanókkal.

Douglas Adams emlékére, mindenki vigyen magával egyet! (és olvassa el a Galaxis útikalauzt, hogy miért is)

Aki látta esetleg kb 1 hónapja  a Maradj talpont, amiben valaki 100 Ft nyereménnyel a "hová mész te, kis nyulacskát" énekelte,na, az én voltam. Meg ma is, aki részt vett a 100Ft-ot nyeretek bónusz játékában, meglepő módon Saci néven. (ismétlés ma este az m2-n)