H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Egy fáradt menedzser vallomásai

2012/10/27

Szeretet szövet

Szeretet szövet. Összeköt minket.

 

S mi emlékezünk.

Mert életem egy része, korszaka már csak így él tovább, bennem, bennünk.

Kulcsszavak: VPG

2010/11/09

road salt

Programajánló

 

 plakát a megnyitóhoz (tök jó, ezt én csináltam :o) ) 

   

(Most megint előre ugorva az időben, jó pár esemény és elmaradt beszámoló után, csak úgy hirtelen.)

    

Szeretném figyelmetekbe ajánlani egy holnap nyíló fotókiállítást, melyre már hónapok óta lelkesen készülünk fotós kispajtásaimmal. Nem egy fotózással töltött délután/éjszaka után, a több száz képből végül kiválogatásra került kiállítónként 6-7 kép, melyeknek utómunkálatai, előhívása és keretezése is szép feladat volt. De a végeredmény! Holnaptól megtekinthető a Csokonai Művelődési Házban (1153 Budapest, Eötvös utca 64-66.) 2010. november 10 – 28 között, hétköznaponként 9-21 óra között. Kisebb ünnepséggel és egyéb érdekességekkel egybekötött megnyitó ünnepség holnap este 6 órától a már említett helyszínen. A belépés díjtalan. Aki tehát érez magában kellő bátorságot, az nosza rajta, jöjjön el holnap!

 

 

Ja, már csak a kiállítás címét és tematikáját nem említettem! A kiállítás címe tehát „Absztrakció” , így ennek megfelelően igyekeztünk kellőképpen elvont, mégis izgalmas képeket készíteni hétköznapi életünkből. Nem kell megijedni, tényleg jók lettek. :o)

 

 

Akkor holnap!

Kulcsszavak: élet fotó kiállítás

2010/07/28

summernight horizon

Lista az élet dolgairól.

 

az élet dolgai  

  

Az elmúlt hetekben, hónapokban nem igazán volt időm írni, pedig sok minden izgalmas dolog történt velem, velünk. Nem hiszem, hogy mindent ki tudnák bővebben fejteni, ám megfeledkezni sem szeretnék róluk. Ezért összegyűjtve, listába szedve álljanak itt az elmúlt hetek, hónapok történései, nem fontossági, hanem inkább időrendi sorrendbe rendezve:

 

Május

-         BAK, Jubileumi ünnepség, HG 30 éve vezeti a kórust, a költözködés miatt erre végül nem tudtunk eljutni, így nem láttuk, mikor többek között Verocskát meg Csabikát (és talán yafa-t is??) Örökös Taggá avatták.

-         Körömbenövés, újabb műtét

-         Amadeus CD felvétel

-         Metallica koncert

-         10 napos út barátokkal, Ukrajnába (Odessza, Krím-félsziget, Lvov), melyről legalább egy rövid képes beszámolót összerakhatnék…

 

Június

-         Amadeus CD felvétel folytatása

-         Réka 30 buli Csömörön, családias hangulatú MI Band koncerttel

-        Fantasztikusan jó hangulatú Fishing on Orfű Fesztivál (és hosszú hétvége Abaligeten)

-         Lánykérés romantikusan, mégis lazán, könnyeden, spontán (mely mindenképp bővebb kifejtést igényel…)

-        Körömbenövés, újabb műtét, melynek eredménye egy közepes krumpli méretű kötés a lábamon; egy ügyetlen átkötözés után vérvesztés, majd bepánikolás

-         Törökországba fontos feladatokat ellátó szpjotr barátunk búcsú partija

   

Július

-         Fauré: Requiem koncert a Fasori Evangélikus templomban, hirtelen kapott felkérés alapján csatlakoztam a fiatal kórushoz erre a koncertre; koncert közben merengés  sac – lacxox esküvőjéről, mely véletlenül pont ebben a templomban volt

-         Suicidal Tendencies koncert a West Balkánban; a remek hangulatú koncertet, pár mondatba magam sem tudnám jobban összefoglalni: „Muir 48 évesen bombaformában, indiánszökdelésekkel közlekedik föl és alá, kezével hol láthatatlan kosárlabdát pattogtat fej fölé (kosárlabdaszakmailag kifogásolható módon), hol láthatatlan befőttes üvegeket rakosgat sebesen egy szemmagasságban elhelyezett láthatatlan polcra, esetleg csirkeként verdes a könyökével. Hiperaktív, hiperagresszív, a hangja süvít, ahogy mindig. A zenekar pedig profi, több mint profi,  Steve Brunner, a százötven kilós fekete dobos akár cirkuszban is fölléphetne a dobverőforgatós szólójával.”

-         Kikapcsolódás, nyaralás Balatonon, céges üdülőben; az egy hetes nyaralás alatt majdnem összes házszabályt sikerült megszegnünk

-         gyurinka legénybúcsú a legény egészségügyi állapotát figyelembe vevő meglepetés hastáncossal, és egyéb meglepetésekkel

-         Móni – gyurinka esküvő remek hangulatú lagzival

-         Voja legénybúcsú Prágában, melynek során a város eddig nem ismert arcát sikerült megismernem

 

A fentiek mellett még biztos akadt számtalan kisebb-nagyobb esemény, buli, társasjáték parti, családi megmozdulás, mozizás, könyvélmény, merengő gondolat is, melyekre most nem tértem ki. De ezen már meg sem lepődöm. Mint ahogy azon sem, hogy ezek kifejtésére már nem jutott időm. De azért egyet mindenképp ki kell fejtenem… :)  

2010/05/12

these three things

Azt hiszem, most már kijelenthetem, elköltöztünk!

 

   szerencsére napról napra egyre kevesebb...   

Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire kimerítő lesz. Mint ahogy azt sem, hogy ennyire nehezen fogunk tudni elszakadni korábbi otthonunktól.

Merthogy április utolsó hétvégéjén valóban át is hurcolkodtunk, a bútorok és a legfontosabb holmik (vagy úgy is mondhatnám, hogy amiket össze tudtunk addigra pakolni) között már ott is aludtunk, ám a kulcsokat csak rá 2 hétre (azaz az előző hétvégén) tudtuk átadni. Döbbenetes volt a felismerés, hogy mennyi minden maradt még ott, amit össze kellett pakolni vagy épp le kellett selejtezni. De így is, úgy is szöszölni kellett vele. E mellett még némi falfestéssel (gletteléssel) egybekötött takarítást is eszközöltünk, miközben már az új helyen is igyekeztünk rendet és tisztaságot varázsolni. Meglehetősen kimerítő volt mindkét helyen helyt állni (mert ha épp az új lakásban rendezkedtünk akkor vagy az volt a gond, hogy épp még a másik helyen maradt dolgok közül lett volna valamire már szükségünk, aminek hiányában elakadtunk vagy csak szimplán azon filóztunk, hogy nem kellene inkább a másik lakásban pakolni és azt előbb befejezni. Mert ha meg épp még a régi lakásban rendezkedtünk akkor vagy az volt a gond, hogy épp a másik helyre már átvitt dolgok közül lett volna szükségünk  valamire, aminek hiányában elakadtunk vagy csak szimplán azon filóztunk, hogy nem kellene inkább a másik lakásban pakolni és azt előbb befejezni.), ám végül egy nagy hajrával és minden egyéb program törlésével letudtuk a lakásátadást. Amúgy is rossz volt már az alatt a két hét alatt visszajárni, hisz már nem azt a lakást éreztük otthonunknak, no meg nem véletlenül költöztünk el onnan. Jó volt már ezt letudni és a végén megkönnyebbülten felsóhajtani, majd egymásra mosolyogva hazamenni…

  

Bár a lakásbúcsúztató a fent említett zűrzavaros kettős állapot és elhúzódó pakolás-takarítás-mindenegyéb miatt elmaradt, azért a lakásavatót megtartjuk! Elképzeléseink szerint több turnusban fogadjuk majd a vendégeket, akik majd jó benyomást fognak tenni a szomszédokra. Vélhetőleg… ;o)

Kulcsszavak: élet lakás

2010/04/23

wo bist du

Ez a nap is eljött. Az utolsó, mikor 20 perc alatt megteszem a lakásajtó és a gyárkapu közti távolságot. Hétfőtől ez már nem fog ilyen gyorsan menni…

  

 hmmm, ez nem jól jár. már csak 2 nap van hátra

 

A képzeletbeli mérőszalagból már csak 2 centi maradt. A nagy nap közeleg és mi még szinte sehogy sem állunk. Na jó, azért ez túlzás, de a valamivel több mint 3 év alatt hihetetlenül sok mindent sikerült felhalmoznunk. Doboz-szigetek jelentek meg a lakás különböző pontjain (ha most lenne a mini katasztrófa, akkor csak csónakkal lehetne köztük közlekedni), mégis még rengeteg minden vár összepakolásra vagy kiselejtezésre. Még hány további sziget fog kinőni azt egyelőre nem tudni, de az biztos, hogy a ma esténk és a holnapi napunk (a takarítás mellett) még rá fog menni. Közben meg már azon tűnődök magamban, hogy ha az összepakolás ennyi időt vett igénybe, akkor vajon a kipakolással a szorgos hétköznapok mellett mikor, hogyan fogunk végezni? De ezen kár is ennél többet merengeni, inkább mosolygunk tovább és lelkesen várjuk új életünket.

  

(Különös. Az embernek a megszokások biztonságot, kiszámíthatóságot és kényelmet biztosítanak, melyből nehezen mozdul ki, mégis mennyire tud örülni a változásnak, az újnak, és mennyire lelkesen, pozitívan tud belevágni, gyakorlatilag, az ismeretlenbe. Mert bízik benne, hogy amit felad, annál csak jobb jöhet, és az elveszett, megszokott rutin újra kialakul. Az új, az ismeretlen pezsdítő izgalma pedig ismét biztonságot, kényelmet nyújtó megszokásokká alakul át. Akkor tehát ott vagyunk, ahonnan elindultunk? Az egész nem szól másról, mint a változások megindításához szükséges döntés meghozataláról mely után igyekszünk újra kialakítani a mindennapokhoz szükséges rutint? Én nagyjából úgy képzelem, hogy pont nem, nem ott tartunk ahonnan elindultunk, nem egy helyben toporgunk, hanem folytatjuk mindazt amit elkezdtünk. Újra kiépítjük megszokásainkat, csakhogy közben, picit, mi is önkéntelenül megváltozunk, s így megszokásaink is változnak. De csak egy picit. Hogy aztán lehessen később újra, tovább lépni, előre.)
Kulcsszavak: élet lakás

2010/04/07

forsaker

Menjünk biciklizni!

 jó tudni, hogy jól működik 

Mehetünk! Hisz remek idő van. A nap is kisütött végre. Azért egy pulóvert vigyünk magunkkal, nehogy megfázzunk, reggel még olyan hideg volt. Iratok, pénz, ajtót bezártad, mehetünk? Nosza!

Valami furcsán sípol, de nem érdekes.

Könnyű a terep, csak úgy hasítunk bele a kellemes tavaszi reggelbe. Szép tiszta az idő, a napot sem takarják felhők. Nem fogunk fázni, az már biztos.

Valami furcsán sípol, de nem érdekes, menjünk tovább.

Kicsit mintha emelkedne a terep, a levegőt is kezdjük szaporábban venni, de örülünk a tavasznak és a lopott pillanatnak, hogy végre nem kell sehova sem rohanni, nem késünk el sehonnan és nem is várnak minket időre. Arcunk kezd kipirosodni, de vidáman mosolygunk és tekerünk tovább.

Valami furcsán sípol, de nem érdekes, menjünk tovább.

Újabb emelkedők jönnek, egyre szaporábban vesszük a levegőt. Lelkesedésünk azonban hajt tovább minket, előre. Még talán egy hegyet is meg tudnánk ma mászni, olyan lendülettel tekerjük a pedálokat.

Valami furcsán sípol, de nem érdekes, menjünk tovább.

Ha megmozdulna a levegő és arcunkat simogatva hűsítene, az igazán jól esne. A hegy nehezen adja meg magát. Tekerünk, tekerünk, de nem látjuk a végét. De nem adjuk fel, megyünk, egyre csak előre.

Valami furcsán sípol, de nem érdekes, megyünk tovább.

Jól esne megállni egy pillanatra, hogy kifújhassuk magunkat, ám a újabb emelkedő következik. Lábunkra mintha ólomsúly nehezedne, egyre nehezebben bírjuk felhúzni a pedált. Homlokunk is gyöngyözik már, de sehol egy szellő, mely enyhülést hozna. Zihálunk, a levegőt is kapkodva vesszük. Elfáradtunk…

Valami furcsán sípol, de nem érdekes, mennénk tovább, de…

   

- Kész vagyunk. Levezetésnek tekerjen még párat. Közben kinyomtatjuk a leleteit, melyeket értékelés után elküldünk Önnek. Köszönjünk, most már leszállhat, fel lehet öltözni. Viszont látásra.

   

(Tanulság: ne csukott szemmel vágjunk neki egy terheléses EKG vizsgálatnak. A közelgő nyaraláson való merengésből ijesztő dolog úgy felriadni, hogy egy fehér köpenyes orvost pillant meg az ember. Ennek feldolgozása közben pedig óvakodjuk a bicikli gyors elhagyásától…)

Kulcsszavak: élet minden_napra_egy

2010/03/26

last regret

Láttam, olvastam több helyen is a könyves ön-interjút. Készültem már egy ideje, hogy leüljek végre magammal elbeszélgetni, de valahogy sosem értem rá. No de most elkaptam magamat és jól kifaggattam magat. Íme: 
mert olvasni jó 
1. Mi volt életed legrosszabb könyvélménye?
Eddigi talán legrosszabb könyvélményem Scott Ciencin: Árnyasvölgy című borzadványa volt, melyet már nem is tudom miért olvastam végig. Pedig már lején látszott, hogy egy unalmas, kiszámítható, végtelenül egyszerű regényről va szó. Áhhh... 

2. Mi volt az a könyv, ami eddig a legnagyobb hatással volt rád?

Szerencsére akadt már ilyen a kezembe, nem is egy. De talán, ami az utóbbi időben megfogott és nagy hatással volt rám az Orwell: 1984 című könyve volt. 


3. Olvastál már olyan könyvet, ami komolyan a frászt hozta rád és félelmet keltett benned?

H.P. Lovecraft novelláitól bizony kirázott a hideg. Persze, nem biztos, hogy villámokkal tarkított, esti viharban kellett volna nekiállni olvasni.... 

4. Mit használsz könyvjelzőnek?

Legtöbbször a blokkot, amit a könyv vásárlásakor a könyv mellé adnak. De egy befizetést igazoló csekkszelvény, pénzfelvételi bizonylat vagy épp a kezem ügyébe kerülő papírfeci is megteszi. 

5. Mikor szoktál olvasni? Otthon, munkahelyen, reggel, délben, este, alvás előtt…?

Itthon, vagy a nyaralás alatt, utazás közben (BKV-n, vagy vonaton), de csak akkor, ha le is tudok ülni és nem csak pár megállóra szálltam fel. Pár oldalért elő sem veszem a könyvet. Itthon általában este, vagy hétvégén.

6. Mi volt az első könyved, amit olvastál?
Azt nem tudom pontosan, hogy mi volt az első könyv, amit olvastam, de az biztos, hogy az elsők közt volt és sokáig nagy kedvencem volt Jules Verne: A makacs keraban című kalandregénye. A kötelező olvasmányokkal ellenétben akkor ezt alig akartam lenne. Aztán persze jött a többi Verne regény... 

7. Puha kötésű vagy kemény fedeles? (Úgy általában, nem az előző kérdéshez kapcsolódik.)

Inkább kemény fedeles. Tartósabbnak tartom. 

8. Mit olvasol most?
WM. Paul Young: A viskó

9. És hányadik oldalon jársz?
146., picit lassú és szájbarágós.


10. Rajta hagyod a “kezed nyomát” a könyvön (belefirkálsz, véletlenül leeszed, leöntöd, egyéb barbárság)?

Igyekszem vigyázni a könyveimre és ezt megkövetelem azoktól is, akiknek kölcsönadok. Nem szeretem ha gyűrődik, sérül, vagy ha megtörik a gerince. Beleírni, belefirkálni? Uhhh, ugyan már! 


11. Befolyásol a könyv borítója és/vagy címe, hogy elolvasod-e az adott könyvet?

Legtöbbször céltudatosan vásárolok, azaz tudom melyik szerző melyik könyvét keresem. Persze, ha létezik több kiadás igyekszem az igényesebb borítóval és formátumban megjelent példányok közül választani. Ha csak nézelődöm úgy inkább a borítótervek alapján lapozok bele egy-egy könyvbe. 

12. És az oldalszám?
Nem különösebben befolyásol döntéseimben. Bár azt tudom magamról, hogy az utóbbi időben egyre kevesebb időm jut olvasni, így a rövidebb vagy átlagos hosszúságú könyveknek jobban örülök. 

13. Hátralapozol, hogy tudd, mi lesz a vége?

Nem, soha. Lelőli előre a poént? Úgy már nem is izgalmas az egész. 

14. Volt olyan könyv, amit többször elolvastál?

Nagyon ritkán olvasok újra könyveket. 
 
15. Ért könyvekkel kapcsolatos baleset?

Egyszer, még gyerekkoromban felmásztam egy könyvespolcra, ami rám borult. A sok könyv pillanatok alatt maga alá temetett. Nem volt egy kellemes érzés. A sok tudomány... majdnem összenyomott. 

16. Honnan szerzed be a könyveidet?

Antikváriumokból, könyvnagykerekből, ritkábban könyvesboltokból. De az is lehet, hogy megkérem Zsolti barátomat, aki beszerzi nekem. Elvétve neten keresztül. 
 
17. Még a budiba is magaddal viszed az aktuális olvasmányt, vagy csak otthon olvasol, esetleg más meghatározott helyen?

Volt egy időszak, mikor gyakran olvastam a wc-ben is, de akkoriban (ott és akkor9 az volt a legalkalmasabb hely erre. 
 
18. Tényleg, olvasol a mosdóban?
Nem jellemző. 
 
19. Vezetsz az olvasmányaidban valamilyen rendszert, felírod-e az elolvasott/megvett/megveendő könyveket (esetleg árukkal együtt), netán olvasónaplót?

Még anno Zsoltival összeállítottunk egy listát, hogy milyen könyvet hol és nagyjából mennyiért érdemes megvenni. Még most is a táskámban van valahol... Az jó darabig iránytűként szolgált, hogy könnyebben eligazodjak az antikváriumok árai, kínálata között. 

20. Eladod/ elajándékozod a könyveid, vagy mániákusan ragaszkodsz hozzájuk?

Önszántamból sosem válnék meg egyetlen könyvemtől sem. Még azoktól sem, melyek esetleg csalódást okoztak nekem. (Nem vagyok olyan megszállott könyvgyűjtő, mint édesapám, de egy otthoni, saját, mini könyvtárat én is el tudnék képzelni magamnak.)
Kulcsszavak: könyv

2010/03/09

night is the new day

Rekettyés. (és ez most nem az, ami a lovagoknak kell, akik azt mondják „Ni!”.)

  

a többit majd otthonról...  

     

Nem lehet csak úgy elmenni a szombat este történtek mellett… Túl azon, hogy felfedeztünk egy remek helyet és meghallgattunk egy remek koncertet, rá kellett döbbennünk pár dologra, melyek felejthetetlenné teszik a majdnem elfelejtett éjszakát:

-         Csabika, ha vékonyabb volna befeküdne a római kori romok közé és onnan nézné a 2x4 sávon rohanó világot;

-         ha az ember szórakozni indul, mindig legyen nála zseb- vagy fejlámpa (merthogy Budapest határait nem elhagyva is akad olyan hely, amit kisebb túrával lehet megközelíteni);

-         érdemes az éjszaki busz menetrendjét tanulmányozni (az milyen már, hogy az éjszaki buszt fel kell hívni egy megadott számon ahhoz, hogy egyáltalán jöjjön?);

-         a kínaiak és az oroszok összefogva sokkal erősebbek, mint én (az este folyamán rendesen elbántak velem);

-         a fényképezőgépen érdemes a dátum mellett az időt is pontosan beállítani (nagyban segíti homályosabb emlékek összerakását);

-         az durva, hogy a Kolosy tér és a Kálvin tér egy szemhunyásnyi távolságra van egymástól;

-         az éjjel-nappaliban, a kassza környékén elhelyezett tárgyakra fokozottan kell ügyelni.

    

hát, valahogy így mulattunk 

    

A farzsebben, a vasárnapi családi ebéd közben, talált száraz kenyérhéj rejtélyére tegnap megnyugtató válasz született. A többi meg? Rakja össze valaki más helyettem…

Kulcsszavak: buli Rekettyés

2010/02/10

papercut

100209 – egy ötlet születése

 

kedvem támadt hozzá, hogy kicsit megreformáljam a naplómat  

17:50 Az ötlet megszületik. Épp villamoson robogok Budán, amin ismeretlen eredetű bűz terjeng, mindenki forgolódik, nézelődik, de nem bukkanunk a nyomára.

18:00 Találkozom öcsémmel. Jó formában van, nem felejtette el, amit kértem. Azzal irány a fodrász. Míg várakozom a CKM januári számából megtudom mi most menő, mi a 21. század egyik nagy találmánya, és hogy Hajni(?) (21) 86/86/168 és hogy semmire sem mond nemet.

19:00 Robogok vissza sizi –hez, aki épp egy próbafülkében áll. Nem sokkal később pedig már ruhákkal a kezemben követem sorról sorra, egyre türelmetlenebbül.

20:00 Lassan megérkezünk a találkozó helyszínére. Remélem a többiek már mindenben döntésre jutottak, és nekünk csak rá kell vágnunk, hogy jó lesz ez így. Ez most épp egy olyan meglepetés buli szervezése, melyről az ünnepelt már tud pár dolgot, de a meghívottaknak még fogalmuk nincs semmiről.

21:00 Rengeteg ötleten átrágva magunkat végre közös nevezőre jutunk miközben kávék, sörünk is elfogy. Indulhatunk.

22:00 Épphogy hazaérünk, mikor húgom hív, hogy mégis elvinné magával Barcelonába a vakumat. Megígéri párszor, hogy nagyon fog rá vigyázni. De neki mindenképp kell. Csak később jut eszembe, hogy a hétvégén nekem is szükségem lenne rá a BAK-os szilveszteri bulin. Most már mindegy, megígértem, így jártam.

23:00 A 15. Jubileumi ünnepségre összeválogatott képeket már feltöltöttem pár napja a honlapra, de az ünnepségen ellőt pár képpel még nem volt időm foglalkozni. Marci is érdeklődött már, hogy mikor lesznek elérhetőek a képek. Az ünnepi hangulat már mindenkiben leülepedett, a kedves emlékek, melyekkel remélhetőleg (már 3 hete) távoztak az emberek, már szinte feledésbe merültek. Ha várták is, már azóta el is felejtették, hogy kattintgatott ott valaki. Az ünnepi alkalomra elkészült honlappal kapcsolatos tudnivalókat is le kell írnom, el kell küldenem. Mennyi teendő… No, de elébb legyünk meg a képekkel. Ezekkel szöszölök egy darabig.

00:00 Végre kész vagyok. Mehet a felöltés.

02:00 Affenébe, bealudtam. A feltöltés már rég kész, a többire nincs most erőm. Fekvés.
Kulcsszavak: minden_napra_egy

2010/02/09

first light

Poligamy

 rég tervesztük már, hogy megnézzük. most végre összejött  

Az alapszituáció remekül ki van találva és a jól fel van építve a film elején. (Fiatal pár, nő gyereket, házasságot akar, a fickó még húzná-halogatná a dolgot. Egy szép nap kedvese boldogan újságolja, hogy gyermeküket várja. A nagy boldogság helyett azonban összekuszálódik minden. Nők jönnek-mennek, minden zavarossá válik hírtelen.) Ennek ellenére a film közepe mégis teljesen belassul, hősünk unalmas, kiszámítható köröket fut s közben fárasztó és erőltetett poénokkal próbálja fenntartani az érdeklődést. Én már akkor csak a végét várom, de kínosan, ennek az egésznek. ’Mondja már ki, és akkor mehetünk végre.’ De nem, még pár felesleges kört meg kell tegyünk míg megkapjuk a jól megérdemelt ’minden jó ha a vége jó’-t. Sizi jól látta, szenvedtem már a végére és nem csak az előttünk ülők hangos fészkelődésétől meg a fűtés hiányától… És valóban, még pár Lilla és én kirohanok a teremből…

Kulcsszavak: film

risingsun

< <


©2009 Sarok.org

Search marketing