H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Levelek az epreskertből (mégis… )

2007/11/23

Szedd össze magad!

Az egyik legellentmondásosabb, néha legveszélyesebb, tanácsok, elvárások, parancsok egyike. Merthogy, mint minden, nagyon relatív, és nagyon sokféle módon lehet érteni. Mindenki mást ért az alatt, hogy mi is ez valójában, hogyan kéne csinálni.

Megesik, hogy ahhoz kell összeszedni magunkat, hogy merjünk szétesni, vagy szétverni magunk körül dolgokat, amik gyötörnek. Kimondani dolgokat, amiket kell, feledve minden következményt, azt hogy ezzel másokat sodorhatunk a szétesés felé. Néha az egy lépés hátra „valójában” a két lépés előre. Aztán van, amikor meg nem. Van, amikor egyben kell maradni, hogy hamarabb elüljön a vihar.

Az, hogy mikor melyik megoldást válasszuk, ajánljuk, vagy parancsoljuk - merthogy néha utóbbi is jól jöhet – olyasmi, amit egy egész életen át tanulunk. Előfordul, hogy sosem tanuljuk meg igazán, és előfordul, hogy mégis.
Kulcsszavak: gondolatok

2006/10/06

Quimby : Az egyik ember...

Az egyik ember megeszi a másikat,
A másik ember láncfűrésszel simogat,
A 3. csak simán a pénzed veszi el,
A 4.-et kérdezem, de ő már nem felel.
Az 5. a kisszobában befalcol,
a 6. még dugna, de te bealszol,
a 7.-ről mindenki tudja, hogy gonosz
a 8.-kal elmenőben szanaszét pofoz.

Kevés az ember,
sok az emberszerű lény.
Sötét szobában épp csak
dereng a lámpafény.

A 9. olyan mint egy koponya,
a 10. az előzőnek rokona,
a 11-es lábában már benne van a gól,
de a kispadról a 12-es lesre gyalogol.
A 13-as szerencsétlen alapból,
a 14-es sehonnai kalandor,
a 15.-nek kilóg a bele,
16 tonnát rakott, megette a fene.

Kevés az ember,
sok az emberszerű lény.
Sötét szobában épp csak
dereng a lámpafény.
Az élet szép, csak te, Világ, vagy beteg,
megfertőzte valami az embereket,
szomorú, de fél az, aki szeret,
zokog a bohóc, a macska kihányta az egeret.

A 17-es mélységesen alávaló,
a 18-as hétköznapi szalontahó,
a 19-esnek elment az esze,
a 20. jön már, és ez még csak az eleje.
A 21-es soha nem volt egészben,
a 22-est egyáltalán nem értem,
a 23.-nak nem ér a neve,
24 karáttal vicsorog rá a neje.

Kevés az ember,
sok az emberszerű lény.
Sötét szobában épp csak
dereng a lámpafény.
Az élet szép, csak te, Világ, vagy beteg,
megfertőzte valami az embereket,
a bizalom nyakán kígyó tekereg,
zokog a bohóc, a macska kiköpte az egeret.

...szépen lassan lukra fut az utolsó,
jutalma egy baldahinos koporsó,
és kedvenc fekvő nyolcasunk a végtelen fele,
spricceli a spermát, hogy a világ vulvája legyen vele tele.

Kevés az ember,
sok az emberszerű lény.
Sötét szobában épp csak
dereng a lámpafény.
Az élet szép, csak te, Világ, vagy beteg,
megfertőzte valami az embereket.

2006/10/04

Mese, mese, meskete

Ez tetszett. :-)

2006/09/28

Unom

Alulmotivált vagyok. Nem sok minden hoz lázba az utóbbi időben, leszámítva néhány kivételt. Ennek részben az az oka, hogy a lehetséges életutakkal, amiket a társadalom kínál, nem tudok igazán mit kezdeni. Néhány közülük tetszene, el tudnám képzelni magam benne, de kételyeim vannak. Valóban akarom, vagy csak egy vélt elvárás miatt választanám? Ráadásul, mivel több lehetőség van, döntenem kéne melyik legyen, mert a híresztelésekkel ellentétben, nem, vagy csak nagyon nehezen tudnék egyszerre két úton járni. Ha úgy döntenék. Megérné e a fáradságot? Nem tenném e vele tönkre mások életét, mert önző vágyaim miatt egyiket sem tudnám teljes odaadással csinálni? Melyik feladása lenne jó döntés? Viszont, ha csak egyet választok, megeshet tévedek és csak évekkel később jövök rá. A világ bizonytalansága nem könnyíti meg a döntést, mert hogy döntenem kell.
Tehetem, hogy várok még és hagyom alakulni a dolgokat. Kiélvezni az élet adta örömöket. Csakhogy itt a következő gond. Azok a dolgok amik eddig örömet okoztak, vagy azok amiket tervezgettem, mert úgy véltem örömöt okoznának, egyre kevesebb lelkesedéssel töltenek el, mozgatnak meg. Persze a már említett kivételek ebben a kérdésben is előkerülnek, szerencsére. Gondban lennék, ha nem így lenne.
Hogy mit fogok csinálni? Nem tudom.

2006/09/20

Ez az egész, kezd egyre ijesztőbb lenni.

2006/09/19

A terv

Elegem lett az állandósult fáradságból, abból hogy már egy kicsit változékonyabb időjárás is erőteljesen lelassítja fizikailag, és mentálisan egyaránt. Az ingerlékenységemről, az állandósult fejfájásomról már nem is beszélve.
Elhatároztam, megfejtem a frontérzékenységem titkát, megpróbálok megoldást találni a zsibbadt közérzetemre. Első körben beszereztem egy doboz multivitamint, olyat amivel még nem kísérleteztem eddi, hátha használ. Következő lépésként a témában való elmélyedést, és mindenféle praktika kipróbálását tervezem. Ez így nem állapot, valamit tennem kell.

Sötét oldal

Félek. Mindig is tudtam, hogy az ember relatíve könnyen megtéveszthető. Könnyű felhergelni, olyan érzelmi végleteket előhozni belőle, mi esztelen pusztításhoz, önző fosztogatáshoz vezet. Ez még könnyebben megy, akkor ha, hasonló elképzeléseket vallók társaságában van. De ezzel szembesülni, itt, most, a huszonegyedik század elején, ijesztő.
Meg van a véleményem arról, milyen folyamatok vezettek idáig. Tulajdonképpen nem is lep meg az események ilyen alakulása, azonban számomra most nem ez a lényeg.
Szerintem, amíg nincs rend a fejekben, függetlenül az egyén képzettségétől, ilyen és akár rosszabb tömegmegmozdulások újra és újra meg fognak történni. Hogy mit tehet az egyén? Magába néz, megkeresi azt az árnyat, ami benne is benne van, ami szélsőséges esetben agresszív viselkedés válthat ki belőle is, és jól megnézi. Megismer, megérti, és igyekszik irányítani, hogy semmi ne legyen, ami dühöngő őrülté változtathatja.

2006/09/17

Visszatekintés

Az idő gyorsabban telik, mint szeretném. Éltünk minden adódó lehetőséggel, kihasználtunk minden percet. Mégis szeretném, ha a nyár hosszabb lenne, egy pár hónappal.
Vehetek még?

2006/09/14

Határok

Vajon meddig lehet elmenni? A lélekben elrejtett dolgok közül, mennyit lehet megmutatni, hogy még ne legyen ijesztő, ne legyen terhes? Mi az a közelség, ami még nem túl sok? Milyen mély az őszinteség, ami még nem bírálat, ami még nem a hatalomról szól? Hol vannak egy ember határai?
Változó. Általában, utólag derül ki.

2006/09/08

Helyzet

Az helyzet az, hogy most jó. Mindig ott van egy félmosoly a kavargó gondolatok között, egy kis melegség a szürke tömegben, némi jókedve a reggeli botladozásokban. „A jóhoz könnyű hozzászokni!” Nem, ez így nem igaz. Még most is meglepődöm néha. Egy szó, gesztus, érintés, megállítják az időt egy pillanatra. És a lélegzetet.

orsi

< <


©2009 Sarok.org

Search marketing