avagy: a szlovák nyelv a magyar nyelv egyik sajátos
változata
"A címben megfogalmazott állításon bizonyára sokan meglepődnek, de
bebizonyítom ebben a tanulmányban.
TÉTEL: A ma szlováknak mondott nyelv úgy 1600-1400, úgy igazából
talán csak 1000-1200 évvel ezelőtt kezdett elszigetelődni a magyar
tözsnyelvtől, tehát „eredeti” szlovák nyelv egyszerűen nem létezik:
a magyar nyelv egyik leány-nyelve. Ahogyan az ukrán nyelv kisorosz
nyelvnek, úgy a szlovák kismagyar nyelvnek nevezhető, mégha ez
utóbbi az idők múltán már jobban eltávolodott szülőjétől. Mára már
amolyan unokánkká, dédunokánkká vált.
A munkát végül is szófejtő szótárnak szánom, néhány szónál máris
talál valamiféle magyarázatot az olvasó: teljes egészében ilyen
lesz a kész munka.
Azért érdemes a szlovák szókincset nem csak részleteiben, hanem
teljes egészében bemutatni, mert nagyon hálásak lehetünk a
szlovákoknak: 1600-1400 évvel ezelőtti szókincsünk egy részét
töretlenül őrzik. Pl a szlovákból tudni meg, hogy a „tavasz” szó
valójában „tavas”, azaz az olvadást jelenti. Mert szlovák ’tavit’ =
olvaszt, ’tavba’ = olvasztás (tav = tó, kicsinyezve: tócsa). A
szlovák szókincs szerencsére nem áttekinthetetlenül terjedelmes (mi
pl. legalább milliónyi szóra vagyunk berendezkedve), s ez a
jelenség pedig lehetővé teszi annak kutatását is, hogy mit miért
őriznek ma is, és mit miért nem.
A legizgalmasabb ez az utóbbi „miért nem” kérdés. Ugyanis a
válasszal egyúttal a ma szlovákoknak nevezettek akkori
életviszonyait, világszemléletét is feltárhatjuk.
Mert a nagy kérdés az, hogy miért szakadtak el tőlünk?"
word doc
