H2703101724
K2804111825
Sz2905121926
Cs3006132027
P3107142128
Sz0108152229
V0209162301

I <3 sarok

2008/10/18

Mohammed Atta Kafr-el-Sheikhben született, apja ügyvéd, nagynénje zongorázik, franciául beszél, nővérei divatosan, fedetlenül jártak. A család felvilágosult szellemben nevelte gyerekeit, a két lány orvos lett és zoológus, otthonukban, Egyiptomban.

 

Ez a város egyébként a mai napig keres angoltanárokat. Csak anyanyelvű, lehetőleg amerikai vagy kanadai amerikai tanárokat, természetesen férfit. Képezni kell a kis terroristákat, hogy vegyüljenek ők el jobban, sokkal jobban.

 

A kis Atta mindig kiállt az igazság mellett, nem szerette az erőszakot, az agresszív játékokat, az iskolai képeken mindig ő a legkisebb termetű, a legszendébb pofával, a törékeny, érzelmes fiú.

 

Ő vezette bele a WTC-be az első gépet. Az egész támadás az ő terve volt, az ő álma.

 

Az apja teljesítményt várt el tőle, ezért hát szorgalmasan tanult, építészmérnöki diplomát szerzett Kairoban, de sajnos az Egyiptomban uralkodó kilátástalanság és munkanélküliség nem sok jót ígért, elhatározta hát, hogy beíratkozik a Goethe-Institutba németül tanulni, hogy Németországba mehessen a doktori címet megszerezni, azt, amit az apja elvárt tőle. 1992-ben Hamburga érkezett.

 

Ebben az évben nősült meg tesóm, született meg Apri.

 

Volt tanára, az iszlámban igen jártas, tisztes tipikus német úr, Dittmar Machule kedvelte szorgalmas, hallgatag tanítványát, akiből mindig csak úgy sütött a megmagyarázhatatlan kettősség, és a tekintetében megbúvó értelmezhetetlenség, ami egyébként ezeknek mindnek alapértelmezetten a sajátja.

 

Azok a furcsa szemek.

 

A tanárúr, aki vett már részt szíriai tanulmányutakon, ismerte az iszlám emberek szokásait, nem látta meg Attában a Rosszat, nem utalt rá semmi, de semmi, hacsak azok a furcsa szemek nem. De civilizált ember nem olvas jelekből, a civilizált ember megtanult hülyének lenni, és csak szavakból értelmezni, csak a nyilvánvalót tudomásul venni, azt is csak akkor, amikor már megtörtént, amikor már kilökte a szemét.

 

Atta diáktársa szerint mindig sugárzott belőle a komolyság, bulikon nem ivott, de már nem volt kívülálló: mindenkivel meg tudta találni a hangot, az akadémikusokkal éppúgy, mint az utcai kereskedőkkel.

 

Az állásinterjúkon is: a Plankontornál dolgozott, álma volt, hogy nyugati projektekben valósítsa meg az iszlám építészeti és városrendezési elveket. Talán ebből is látszik, hogy mennyire vágyott haza: meg is pályázott egy ösztöndíjat, meg is nyerte, a szíriai Aleppoba utazhatott néhány diáktársával. A pályázati anyagában "az új generáció képviselője"-ként aposztrofálta magát, taglalta a fejlesztési politika lehetőségeit és veszélyeit. Mióta ugyanis Németországban élt, megtörtént, ami esetükben mindig elkerülhetetlenül meg szokott: lelkében összeütközött a kettősség, a két kultúra kettőssége. (Amitől Oriana Fallaci sikítana, hogy hogyan lehet már egy szintre emelni a kettőt, mi az, hogy két kultúra?-és igaza van) Megpróbálta kívülállóként szemlélni, hogyan néz az ő világukra a fejlett nyugat, és hogyan vislelkedik velük szemben, akiket 3. világnak tartanak. Később Kairoban, az Óvárosban is dolgozhat, és folytathat kutatómunkát.

 

De még mindig csak egyetemistaként, még mindig nem volt elég szakmai elismerés, még mindig élnek benne a kisebbrendűségi komplexusok. Hogy miben gyökerezett ez? Nem tudjuk. Vagy elég alapot képezett az ehhez, hogy elbukta a félévet az egyetemen, és ráadásul szíve hölgye is visszautasította? Igen. Még Aleppoban ismerkedett meg egy szép és makrancos palesztin építészlánnyal, aki Fáraónak hívta őt, és néha együtt teáztak, ó milyen romantikus volt! De sajnos nem várt rá elég epedő szívvel, Atta visszautazott Németországba, és mikor újra találkoztak, a lány már menyasszony volt, de sajnos nem az övé.

 

Ezért hát hősünk befordult egy kicsit. Hamburgba visszatérve kocsijában zene helyett már csak a Korán szólt, arabokkal költözött össze, és szakállat növesztett.

 

Szemben egy dán fiú lakott, aki gyakran járt át hozzájuk. Tudjátok, egyetem, meg minden. Ő számolt be arról, hogy a lakáska egyre jobban telezsúfolódott arab könyvekkel, imaszőnyegekkel, a falon pedig egy plakát lógott. Amerikai munkásokat reggeliztek egy felhőkarcoló építkezésén, lábuk alatt a mélység. 1997 áprilisában a dán srác szülinapján - ahol szintéén nem ittak, ó, hát józan élet, persze- megtekertek hát egy jointot, és megtekintették a True lies c. nagy sikerű filmet, amin Atta nagyon jót szórakozott. Bbezsélgettek még arról is, hogy Attát, apja meg akarja nősíteni, de ő maga szeretne menyasszonyt választani, valakit, aki nem hord ám ilyesmiket, mint fátyol, balga bigottság. Ez voll taz az időszak, amikor valamiért mégis eltűnedezett az emberek elől, és elveszített minden kapcsolatot a környezetével, 1998-ban történt ez, akkor érettségiztem.

 

Ő viszont megalapított egy fundamentalista iszlám csoportot, igen, ott, Hamburgban, és valahogyan csatlakoztak az Osama bin-Laden al-Kaidájához, ez volt az a csoport, a Dzsihád Terroristacsoport, hát nem görcsöltek sokat a névválasztáson, az biztos.

 

Ekkor a CIA már kerek szemekkel figyelt. Csak azt nem tudom minek, ha a végén úgyse csináltak semmit...

 

A Marienstrasse egy kis lakáskájában szerveződött össze az az embercsoport, aki véghezvitte az egész 2001 szeptember 11-et. ott volt Ziad, aki szerelmes volt török nőjébe, meg az örökké röhögő pofájú Marwan-al-Shehhi, aki a másik toronyba vezette bele a repülőt. Atta volt köztük a legidősebb, ekkor volt 33 éves. Hát 33 éves fejjel az egyetemen tökéletlenkedni, tényleg égő.

 

De az egyetem lojális volt az ő vallásával szemben, kapott külön imahelyiséget, bizony! Azt gyorsan tele is pakolta agitációs írásokkal, röplapokkal, videókazettákkal sőt, előadásokat szerveztek, neves vendégelőadókat hívtak meg. Egy alkalommal jelen volt az egyetem vezetéséből is egy tag, és ő állította, hogy a légyzümmögést is lehetett hallani. Az előadás arról folyt, hogy a nyugati gazdaság volt az, ami a kamatpolitikájával a harmadik világ sorába lökte honjaikat. Vesznie kell. Szar szemétládák! Az egyetemi vezetőségből résztvevő ártalmatlan szófacsarónak tartotta az előadót, akinek sajnos minden szava megtermékenyítőleg hatott a hallgatóságra. A franc se tudja hány helyen termékenyült meg a gondolat, az eszme.

 

Ebből egyébként mozgalom lett.

 

Osama bin Laden villáját úgy hívják, hogy a Segítők Háza, így hát ők úgy gondolták, hogy ugyanezen a néven futtatni az albérletet jófejség, mondom, nem kerteltek ezek, nem is féltek, mert ekor még nemlökte ki a szemét a rendőrségnek, a CIA-nek, az embereknek, hogy ez furcsa. Pedig ekkor már pénzelte őket bin Laden. Ekkor indult a pilótatanfolyam, 1999-ben. Ez volt az az év, mikor a doktori diplomát leadta Atta, a anár pedig úgy vélte, kicsit mintha stresszes lenne. Valhogy úgy minden életvidámság eltűnt a szemeiből. Így utólag viszonylag felfoghatatlan, hogy valaki, aki a város látványtervébe belehelyezi az embereket, és nevető gyerekeket tesz diplomájának címlapjára, hogy az ezzel egyidőben azt tervezze, hogy Manhattenben emberek ezreit öli meg?! A diplomában szerepel még az Izraellel való együttműködés lehetősége is.

Állítólag nem is akarta már beadni a diplomamunkáját. Minek.

A tanszéki adminisztrátor beszélte rá, és mégis beadta.

 

Egy fanatikus volt, megszállottá vált. Egész éjjeleket imátkozott át, mindig ugyanazokat a dolgokat mormolva. Kizárva minden érzelmet, minden érzelemvilágot, minden önálló gondolatot. Élt, mozgott, írt, tanult, és közben már egy gép volt. És mikor leadta dolgozatát, remegett a hangja. Stresszes volt, annyi csalódáson ment keresztül, olyna magabizonytalan volt. Nem, nem ezért remegett a hangja. Minden egyes lépése hazugság volt már. Minden pillanatban bűnösnek érezte magát, hogy épp nem az istent szolgálja.

 

Ősszel Afganisztánba utazott a kiképzésre. 2000-ben pedig Amerikába költözött. 2001 szeptember 10-én Maine államból utazott el, ahol Bostonban felszállt a gépre.

 

Attát a Hamburgi Egyetem, Egyesült Arab Emirátusokbeli diákként tartotta nyilván.

 

 

 

Kulcsszavak: szeptember11

noow



©2009 Sarok.org

Search marketing