H2703101724
K2804111825
Sz2905121926
Cs3006132027
P3107142128
Sz0108152229
V0209162330

I <3 sarok

2019/01/02

December 1-jen beteg lett az új sarga kiscicam, fel eves, kisfiu. Valami rosszat evett, patkanymeregre gyanakodtunk, gyenge lett, allandoan aludt, nem evett semmit, fura volt a szeme. 

Délután tényszerűen beközöltem anyámmal, hogy szerintem nem marad meg. Azzal a kényszeru gondolattal tertem nyugovóra, hogy reggel ott talalom a fotelben kimeredve.

 

Hajnal volt. Arra ebredtem, hogy a macska a paplanomon hosszaban jarkal. Gondoltam, ha mar rajtam jarkal, csak megmarad.

Csakhogy egy erzes azt mondta, menjek ki a konyhaba. 

Kiteptem magam az alvo testből, es a januarban meghalt nagymamam ült a széken, de sötétben. Anyukam lelkevel beszelgetett. 

Mama, ha te vagy az, fogd meg a kezem! Es megfogta. A vaksotetben is felismertem inas ujjait, hideg, de eros kezfogasat. Innen tudtam, hogy tenyleg ő, es itthon van. 

 

Egy kepvagassal időt, és teret utaztunk. Beton lépcső felfele vezeto. Ekkor mar 3-an voltak, mamám, egy regebbi elhalalozott rokonom, aki inkabb mamanak volt unokatesoja, es egy 3., ot nem ismertem fel, csak aurajanak puszta sugalmazasa közölte velem, hogy apám anyja. Mama ment fel a lépcsőn, a másik kettő intett, hogy utána. Kicsit merges lettem.

 

Utalom a bizonytalan tényezőket, raadasul meg voltam rola győződve, hogy a macska miatt vannak latogatoban a tulvilagrol. 

- Jo, nem megyek sehova, mondjatok meg vegre, viszitek a macskat, vagy gyogyitani jöttetek?

 

Amit kaptam, egy lesujto pillantas volt a rokonomtol. Egy biztato, sejtelmes mosoly apai nagyanyamtol.

 

Elindultam a lépcsőn. 

Mikor felneztem, mama mar az L alaku kanyar masik agaban volt, a másik ket halott mögöttem, kisertek.

 

Par lépés, es egy hatalmas terasz áll előttem. A halottak az ajtóban maradtak. Onnantol fogva, olyan volt, mintha en, T.M. megszűnt volna, a rokonok nrm erdekeltek, lealltak az ajtoban, es neztek utanam.

 

A hatalmas betonterasz nem szabadba nezett, fedett volt. Jobbra neztem, aprotegla fal, rajta faklyak fenye villódzott. A háttérből a nép kiabalt valamit.

 

Szerelmes voltam. Eltökélt. Végigsetaltam a teraszon, es leneztem. A melyben, ugy 20-30 méter melysegben egy hatalmas, gyönyörű, pihepuha nászágy, benne egy menyasszonynak öltöztetett baba.

 

Innen tudtam meg, hogy menyasszony vagyok, es/de viszont ugranom KELL, mert kinty a falakon tul, zug a nep, és rám várnak. 

 

Nekifutottam. Mert akartam, mert szerettem. Leugrottam a vaskorlaton keresztül, egy felcombig ero kis rabszolgaholmi volt rajtam.

Egy labujjamon levo gyuru majdnem visszalogatott zuhanas kozben, az jutott eszembe, hogy valaki keresztbe akart tenni, de nem sikerült: landoltam a mélységben lévő gyönyörű nászágyban. Felreloktem a babát: tudtam, minden magabiztossagommal tudtam, hogy en vagyok az imádott NŐ!

 

Kint zugott a nép, azt zugta, "Nero!, Nero!"

 

Odalepdelt hozzam jobbról, togat viselt, lattam rajta a vágyat.

 

Rámefeküdt, éreztem, hogy áll a farka. Megőrültem a vágytól.

- Oh, Nero, jó vagy? - kerdeztem kaceran, hogy milyen az ágyban?

- Nagyon jó vagyok!- mondta szintén kaceran

 

Az a puha ágy! Az a vágy! Az a falon túli tömeg, aki minket ünnepelt!

 

 

Leizzadva ebredtem fel: a macska a fotelban, aludt, szuszogott. Innen tudtam, hogy él. De hideg volt, este óta nem sok változás. 

 

Kimentem pisilni. Visszafekudtem. 

5 perccel később egy tompa puffanas a padlón. Apró tipeges. Meg egy puffanas. A hűtőn.

 

A sárga cica a hűtőn ül, felrebillentett fejjel.

 

Éhes.

 

Az én kis időutaztato Istenem. 

 

(Nem jarkalt rajtam ... Csak ugy éreztem?!) 

Kulcsszavak: alomnaplo

noow



©2009 Sarok.org

Search marketing