H2703101724
K2804111825
Sz2905121926
Cs3006132027
P3107142128
Sz0108152229
V0209162301

I <3 sarok

2020/02/10

Azon gondolkoztam most, illetve úgy általában mostanság, hogy mi a jó kurva élet romlott el az életemben?!

 

Mióta vagyok ilyen megalkuvó, teperős, penzhajhasz, élet-es önidőt nem sajnálo, világgal békétlen, ilyen... Cinikus, izé.

 

Nem találom önmagam!!!

Vagy 10 éve még megvoltam.

 

Megvolt a napok hangulata, a napfény íze, a hétköznapok bárgyú unalma, a telek benti melege, Budapest büdösségenek a vidámsága, a naplementék cigitol füstös, nyár esti nyugalma.

Atcsevegett haveros éjjelek.

 

A családi drámák könnyei után elpárolgott düh megkönnyebbülései. Az őszi falevelek szinkavalkadjanak suli eleji hangulata ködbe veszo nyári fellángolások mela banataival.

 

 

Mikor fulladtam bele a krónikus maganyba?

 

És olyan melóknak olyan hétköznapjaiba, amit utálok, akikkel utálom!!!

 

 

Miért felejtettem el élni tudni?! 

Miért felejtettem el a dolgokat látni és érezni?! 

 

Lehet, hogy ez az immáron 10 éve tartó gyökértelenseg mellékhatása?

Nem kötődni senkihez, se emberhez, se dolgokhoz, se helyekhez? Nem nézni se jobbra, se balra, csak menni előre töretlenül, érzelmek nélkül? Véletlenül se észrevenni semmi szerethetőt, különben jaj, jönnek a melabus írások? A keserves? A felalomban hajnalban érő raebredes a veszteségre?

 

Kinőttem.

 

Még az ellopott telefonomon lévő összes kép sem zavar annyira, mint az, hogy ez nem zavar!!!

Egyszer, vagy 20 éve, volt egy furcsa, szürreális rémálmom.

A kert elején derékig érő fű rontott, apám cigizett háttal.

Tudtam, hogy nem él senki a családból, csak apám, és én. Mindegy volt, milyen magas a fű, nem zavart senkit.

Felebredve azt hittem, apám fog túlélni mindenkit, vele kell majd megosztani a házat, a mindennapokat.

Na, annak az álomnak volt pont ugyanez a furcsa, magányos szürrealizmus a, mint most az életemnek.

Azzal a különbséggel, hogy ez a személy anyám, és nem apám. Az meg már egy elhanyagolható tényező, hogy igen, derékig ér a fű, és ringatozik a szélben, mint a tenger. Mert hiába vettem fűkasza, sokszor rossz, és nincs aki megcsinálja, így hagyjuk. 


noow



©2009 Sarok.org

Search marketing