H2703101724
K2804111825
Sz2905121926
Cs3006132027
P3107142128
Sz0108152229
V0209162301

Tündérmese

2010/01/01

Néhány szó Neked erről a kis blog-birodalomról

Üdvözlet a sarok egy kis Ligetében, hol nem folyik a Duna, de szaladnak a lovak és repülnek a repülők. Hol kis patak csordogál, manók és tündérek élnek, mert az itt lakók hisznek a csodákban.

A szereplők és a helyszínek a napló legelső bejegyzései. Állítmányok és helyhatározók várnak katonás sorban a blog-birodalom legalján.

A többi már csak puszta történés. Minden napján a csodának. Amíg tart. :)

üzenetek nixxinek >>

2008/01/11

Csak el akartam mondani...

...hogy meghalt az Ezredes, aki amúgy azóta táborNagy vagy mi lett. Nem írtam róla sokat, pedig időközben nagyon jó barátom lett és boldog vagyok, hogy az életem része volt erre a néhány évre. Az utolsó vérátömlesztése után még jól volt, róla nem tudtam elképzelni, hogy valaha is meghalhat, annyira fess katonaember volt még 90 fölött is. Az utolsó kórházi napjai után távolságtartó lett, a büszkesége szégyellte, hogy legyengülve lássam.

Nem tudtam tőle elbúcsúzni.

Azt hiszem, annak örülne, ha ezt mondanám:

"Isten Áldjon Ezredesem... ööö izé Tábornagy úr! Nikita" 

2005/09/13

Árnyjáték - Történések anno, part 2

2005. tavasza:
Az intenzív szerelem és a lázas betegség egyhetes időszaka avagy mire nem ihlet a szerelem ha gyönyörű és a láz ha bódít


ÁRNYJÁTÉK

Felkapott hófehér lovára az álomherceg és sugárzó napsütésben vágtázott erőtlen testemmel a fénybe. Nem féltem, mert ismerős már a fény s tudom ezernyi csodát rejt minden napsugár. Zene sem hallatszott már, ahogyan lassan távolodtunk szobám négy kék falától, melyek szempillantás alatt változtak kristálytiszta éggé. A puha ágy hullámzó ölelése a rétek leglágyabb fűtakarójaként őrizte testemet, mert rábízott a herceg a manók és tündérek fűbarátaira, mint egy apró kincset. Súlytalannak éreztem önmagam mikor gondos műalkotásként rendezte ujjaim, hajfürtjeim, meztelen hasamat és lábaim a herceg, hogy kényelmes legyen a pihenés minden pillanata. Nem fáztam és nem volt forróság, nem volt zene, de hallhatatlan csodás hangok simogatták füleimet, nem voltak szagok, de érezhetetlen csodás illatok keringtek, nem voltak szavak, de ki nem mondott gondolatok kergették egymást boldogsággal töltve fel a szívemet. Egyetlen mozdulatra emlékszem csupán, arcom a fény felé fordul, mint a napra forgó virág - a tudat, hogy kedvesem a fény, egy apró mozdulatban így alkotott hidat álom és ébrenlét között. Az álomherceg tovavágtatott fehér lován, mert megérkezett a fény hercege.

A fény hercegének gyönyőrű, fényesen csillogó fekete lova van - a neve Árnyék. Mindig magával hozza a herceg a lovát, magával és önmagában hordozva a dualitásokon túli tökéletességet, ahol a Fény és az Árnyék egymásért él és nem egymás ellenére van. Ahol a Fény és az Árnyék elválaszthatatlan teljességet alkot, mint a Nő és a Férfi, mint a Nappal és az Éj. Amit a Fény felolvaszt, amit az Árnyék elnyel a fogalmakon túli térré és gyönyörré válik. Nincs erre szó.

Puha fehér kezek, lágy érintésű gyönyörűen hosszú ujjak nyomták finom erővel kézfejem a fűtakaróra fejem mellett. Soha még ilyen jóleső nem volt az erő mely mozdulni sem enged - de hisz nem is tudnék, elgyengültem, fényen élek. Kézfejemtől kiindulva végigfutott meztelen testemen valami kellemesen meleg szellő, követtem szememmel a fényt. Körbesimította meztelen melleim, minden völgyet, minden dombot, minden rést ezerszer bejárt, lábujjam hegyénél is éreztem a fénygyönyört de elfáradtam messzire nézni tovább. Visszaemelve tekintetem a herceg arcára nem láttam mást ismét csak a Fény és Árnyék játékát. Lehunytam a szemem. Ahogy váltakozott szemhéjamon, arccsontomon a Fény és az Árnyék - tudtam már, hogy ő van velem. Testem remegni kezdett az örömtől, mert halvány emlékképek súgták a forgatókönyv minden jelenetét - a hűs árnyék érzete jelenti oly közel van már bőrömhöz a csoda s a sötétet követi a melegség mert hozzám ér és megcsókol a lény. Lágy erővel taszít a mozdulatlanságba és puha csókkal az őrületbe, mely annyira édes és kívánatos, mint a legérettebb déli gyümölcs. De mégsem veszejt el teljesen, mert harmonikusan váltja az őrületet a lágyság s én pusztán erőtlenül élvezni vagyok képes a Fény és az Árnyék játékát testemen az eszméletlenség határán…

*

A szobámba áramló tavaszi fény az ablakom előtt hívta táncra a fákat ágyamra vetítve fényet és árnyat, hogy gúnyt űzzön egy lázból felgyógyult gyenge nővel, kinek szívét és gondolatait fényként tölti ki a szerelem.

2005/09/09

Az agyoncsapott légy - Történések anno, part 1

2005. tavasza:
A borostás szerelem és a lázas betegség egyhetes időszaka avagy mire nem ihlet a hülyeség ha fáj

AZ AGYONCSAPOTT LÉGY

Ma délután gondoltam frissen, üdén kiröppenek ágyikómból, de a gravitáció tánca erotikus mozdulattal földrekényszerített. Nyakam és fejem köré tekeredett élettelen szárnyacskáimat lehámozva arcomról (amely több réteg bőrt is magával hozott extra fehér foltdíszt adva tejüvegesen áttetsző repölőszerveimnek, azon egyszerű okból, hogy előző napon a sugárzó fénynek ellenállni képtelen többször körbezsongtam életem legborostásabb fény- és hőerőművét) döbbentem vettem észre, h minden szervem más alakban és máshol helyezkedik el, ahogy az lenni szokott.

A potrohomban tapasztalt hihetetlen izomláz, mely tompa fájdalommal párosult nem engedte feledtetni az órák óta tartó köhhhintéseket, melyek apró csápjaimon át pumpáltak levegőt a térbe.

A gerinc nélküli hátvázam labda-szerű görbülete, melyet ellentétes irányban metszett keresztbe a nyaktalan fejtartó szervemből kiáramló fájdalom, amit ívesen simogatott a halánték körül repdeső ezernyi csillag-madár - szörnyű gyanút ébresztett bennem. Ólomsúlyként lógó végtagokkal, hangtalan légybeszédnek álcázott hörgéssel szavak nélkül tört elő belőlem a ténymegállapítás: AGYONCSAPTAK!

A tény sokkoló hatása alatt összeomolva visszakúsztam légyágyikómba, feladva minden elképzelést, amely égbe emelkedésről, étel-körüli-zsongásról vagy egyáltalán életről szólt.

Most alszom és repülésről álmodom.

Vagy legalább egy kis fényről AKIT élettelenül képzeletben körbezsonghatok.


2005/09/05

Felcsatoltam tündérszárnyaim

Sokáig hiányzott a szárnyalás. Beletemetkeztem az életbe, hogy felejtsek, hogy túléljek, hogy újraszülessek - s most vettem csak észre, nem is temettem el önmagam igazán. Legalábbis ha ezt tettem, akkor nem az utolsó fél évben történt. Megváltoztam, átalakultam, újra akartam élni az életem, s nagyon tetszik a változás.
*
Hosszú évek óta fáj a hátam közepe. Van ott valami pukli, valami görbület, amelyet csak a röntgen lát, csak a finom kéz tapint. Az orvosok azt mondják Scheiermann, hanuka szerint hirtelen nőttem nagyra és nem volt elég erős a hátam. Eszembe sem jutott kételkedni bennük...
*
Amióta az eszemet tudom, mindig hittem benne, hogy tudok repülni. Ez az érzés mindig megerősödött bennem, mikor megnéztem a Mátrixot. Aztán hallottam Milarepát énekelni és olvastam róla, hogy örömmel repkedett a város felett. Aztán jött egy gyönyörű férfi az életembe és mesélt Írországról, meg Keats Kelta homályáról és ismét éreztem magamban az erőt.
*
Hapci! Ha taoista megvalósító lennék és nyitott a hirtelen esemény általi megvilágosodásra, hát az ő érkezésekor talán fénnyé is váltam volna. De nem tettem... mert inkább vele akartam eggyé válni.
*
Szép tavaszi napon köszöntött be teljes bizonyossággal a szerelem, nőnapra virradóra hozta magával az észak-nyugati szél Manót. Kitárta tenyerét, nagyra nyitotta szemeit, mely csillogot szerelemtől, könnytől, örömtől, bölcsességtől és átadott egy olyan ajándékot, mellyel bizonyította bátorságát - oda merte adni nekem azt, amitől mindenki más félt.
Gyönyörű hosszú ujjaival, férfiasan erős kezeivel odaadó gyengédséggel nyújtotta át tündérszárnyaim.
Forróság öntötte el a gerincoszlopom, égetett az érzés, hogy készen áll már évek óta a szárnyacskák helye. Nem mertem egyedül felvenni. Segített. Együtt próbálgattuk, edzettük őket, s Manó tudta jól, a repülés nem a szárnyakon múlik, hanem csak azon, bízik-e a Tündér abban képes felrepülni. Manó szavak nélkül is sugározta, kétsége sincs Tündér képességei felől, s én lassan kezdtem hinni önmagamban.

*
Tegnap háromszáz méter magasan határtalan nyugalom töltötte meg minden sejtemet. Az elrugaszkodás után első gondolatom ez volt: "Mintha mindig ezt csináltam volna". Természetes volt a repülés, az öröm, a nyugalom, természetes volt az élet, minden, minden az volt... s ő is így érzett. Megosztani ezt a csodát, azzal akit igazán szeretünk - ehhez értelmetlenek a szavak.
Tündér szereti Manót. Manó szereti Tündért.
Eljött az idő a repülésre. Felcsatoltam tündérszárnyaim.

2005/05/15

Hamarosan.... talán hamarosan

Hamarosan... mert megint van mit írnom... illetve mindig is volt, csak nem jöttek sorrendben egymás után a billentyűk.

2004/12/09

Nixxinek

09:05:23, efrijefeg irta nixxi naplójába
Vaskó Péter (1970-)
ÁRNYÉKLOVASSÁG

(Vang So verseskönyve)
Forrás: http://magyar-irodalom.elte.hu/gepesk/vangso/
Papírformában: Balassi Kiadó, Budapest, 2002



A kötet 22 haikuja

2004/11/20

Szabadsaaag! (mel gibson skótos akcentusával - lásd Jóbarátok)

A.Cs.252.N.
A ma esti partyn mindenki ott lesz.
Az exek: Zé, sógor.
A potenciálisak: gyönyörű férfiak, magasak és alacsonyak, kopaszok és hosszú hajúak, távolságtartók és ragadók, barátnék és barátok.
Meg én.

Úgy döntöttem határozottan és jól láthatóan fogom definiálni önmagam és elképzeléseim az életemről ma este. Ezért a piros feszülős pólomra, rózsaszínnel írva és strasszkövekkel kirakva a következő feliratot helyeztem:

jobb melldombtól bal melldombig feszülő területen, elől:
I'm "szingli"...

hátamon található baloldali friss hegtől a jobb lapockámig található területen, hátul:
...and I enjoy it!

Remélem az üzenet egyértelmű lesz minden exnek, nuovonak és érdeklődő jóbarátnak.

Szabadsaaag!!!

2004/11/18

Nyugdíjas szupermen

A.Cs.250.N.
Ma reggel csörgött a mobilom, láttam, hogy a házból hív valaki. Egy mély, akadozó hangon dörmögő idős férfi hangjának foszlányai kúsztak be hallószerveimen:
"Dömdömdöm bátyja vagyok! Szervusz Nikita!"
Az életem forgott le előttem - ki szólít Nikitának? Nem ez nem lehet az Ezredes.
Ő volt.
Már most szerette volna jelezni, hogy jövő kedden bármilyen fontos esemény is lesz amin ott kell lenni, mi azért együtt fogunk ebédelni.
Majd halványan elmosott pajzán nevetéssel hangjában közölte a bizalmas információt, miszerint mostantól majd mindig Nikitának fog szólítani és akkor én majd tudni fogom, hogy ő keres telefonon. Három dolog jutott eszembe:
1. Egy szupermen ruhába öltözött nagypapa, aki szórakoztatja az unokáját, de repülés közben elszakad a kötele és öreg csontjait összeszedegetve elandalog.
2. A kollegáim arca, amikor távollétemben felveszik az irodai telefonom és közlik a vonal végén lévő idős úrral, hogy Nikita, ma nincs bent, majd megadják neki a Lipót számát, végül jelentik a főnökömnek, hogy gyanús dolgokba keveredhettem és ebéd közben a röhögéstől egymásra spriccelik sugárban a levest, mikor összeáll nekik a kép.
3. Az Ezredes úr nosztalgiával tekint katonai múltjára és titkosszolgálati eszközöket sem restellve használni mindent megtesz, hogy bevegye az erődöt.

Mindegyik verzió rettenetes. Hogy mászok ki ebből?!

2004/11/16

A pincér aki kőműves akart lenni

Ma beszélgettem a kedvenc pincéremmel is, aki papneveldébe járt, mindenkit ismer és folyton, szinte gyanúsan kedves.

Sejtelmesen mosolyogva, körbenézve, nagyot nyelve, kijelentve, hogy bár itt mindent lehallgatnak, de ennek ellenére ő suttogva mégis megosztotta velem élete legnagyobb álmát, melynek megvalósulása szinte lehetetlen - ...megvilágosodás? egybesülés Istennel? pénz? házasság? karrier? suhant át az összes lehetőség az agyamon... - végül belöktem poénból: "Szabadkőművesség?" "Szabadkőművesség."
Nevető, döbbent csend. Kósza mosoly.
Szabadkőműves szeretne lenni. Mindent megadna ezért. Az életét is.

Egyetértettem vele. Lehetetlen. Hogyha nem is létezik...

nixxi

< <


©2009 Sarok.org

Search marketing