H2703101724
K2804111825
Sz2905121926
Cs3006132027
P3107142128
Sz0108152229
V0209162301

Sekai ni hohoeshimashou!

2007/06/27

Tamkó Sirató Károly

Ave Éva


Nem tudtam elhinni hogy nő
azt hittem, hogy ő a fehér
azt hittem, hogy ő a kék
azt hittem, hogy ő a kő, amit a halott matrózok lábaira kötnek
azt hittem ő az, hogy nyáron könnyebben öltözünk, mint télen
hogy a Bois de Boulogne-ban a tavak nem cserélik ordítva és ugrálva
      a helyeiket, mint a fák közt játszadozó gyermekek
hogy amikor fejest ugrunk, a víz nyílik szét és nem az ember feje,
      aszfaltnál viszont fordítva
azt hittem ő az, hogy Ázsia kelet felé csúcsosodik
azt hittem ő az a londoni repülőkirándulás, ahol megérkezés előtt nekimegy a gép egy domboldalnak s a húsz halottat úgy szedik össze - fejenkint, kezenkint, belenkint s a lelkiismeretes hatóságoknak rettenetes gondot okoz a kiváló személyiségek hű rekonstruálása
azt hittem ő az, hogy a harmincéves férfi már nem szeret egyedül kóborolni,
      hanem szeret hosszan és stabilan együtt unatkozni azzal
            kinek nézése kedves
            kinek hallása kedves
            kinek ízlelése kedves
            kinek szaglása kedves
            kinek tapintása kedves
      holott a huszonötéves
            4 órakor szivencsókol egy valakit és
            5kor elmegy futballozni és
            6kor elmegy vacsorázni és
            7kor elmegy feketézni és
            8kor elmegy a Cinéac-ba megnézni az Actualité-t
            s boldog, ha egy másik nő telepszik mellé a sötétben
            magasra huzott tapadó üleppel, mint a plafonra a légy
én azt hittem ő az, hogy a montparnasse-i kis hotelekben
      nem teszik ki az embert, ha nem fizet, hanem egyszerűen csak nem takarítanak,
      gondolva-aki nem akarja, hogy por ugyanúgy belepje, mint a piramisokat, az úgyis
      másfelé megy lakni
én azt hittem ő az az öregedés plusz, ami a pénzes emberek alvási ideje alatt,
      belőlük kiszorulva, a melózó pénztelenekre rárakódik
én azt hittem ő a kozmikus egyensúlynak az a fele, amelyik nagyot billenne felfelé ha
      Einstein, Picasso és Én valami különös véletlen folytán
      egyszerre lennénk öngyilkosok
és még akkor is, mikor hosszan és hosszan pihent a karjaimban s a fejét úgy lóbálta, mintha a
      torkán akadt ingaórát fordítva nyelte volna le,
még akkor is foszló bárányfelhőket képzeltem s féltem,
      hogy ha a hőség emelkedik, csak egy nedvességfolt marad a helyén az ágyterítőn
Pedig ekkor már nyilvánvaló volt hogy a lábai tényleg diótörők
de egy percnyi
egy félpercnyi idő sem volt felocsudni

elment

s így vesztettem el azt, akiből felépítettem a világot:
az egyetlent, akit szerettem.
Másnap már úgy tudtam
mint egy szétolvadt kinint,
hogy ő a hintó,
az autótülök,
a melegforrás
- hogy széttárt végtagokkal Párizs térképe,
és összehúzotakkal
a várost átszelő folyó;
s ott,
ahol lábai lazán szétágaznak
az ott képződött szigeteken nyugszik
tornyaival lefelé
a süllyeszetett Notre Dame,
amely egy pogány templom helyén áll,
amely egy pogány oltár helyén áll,
ahol megáldozott valaha Veringetorix
s azóta a kelták földjén
ez az egyetlen áhítat.
Kulcsszavak: tamkósirató vers

Tamkó Sirató Károly

Tengerecki Pál


Szil
szál
szalmaszál!
Merre jár a Pál?
Tenger szélén?
Hegyek élén?
Havas sziklák
meredélyén?
Hol bolyong
a messzivágyó,
tűzhegyjáró,
felhőszálló
Tengerecki Pál?

Hol a Bajkál halat dajkál,
kis pej lován ott poroszkál.
Hol porzik a nagy zuhatag,
arany szitakötőt itat.
Megfújja fény-trombitáját,
felölti neon-ruháját.
Viharcsónak legelején
száll a tűztenger tetején.
Göncölszekér útját rója
ezüstszínű űrhajója.
Varázsdallal, muzsikával
harcot vív a Fagykirállyal.
Siklik villanyfelhők szélén,
kóborol a tenger mélyén.

Szil
szál
szalmaszál!
Gyere haza, Pál!
Vándor kedved
meddig éled?
Játszanék már
újra véled.
Messzeségből
hozzám térj meg!
Tőlem többé
el ne tévedj,
ecki,
becki,
tengerecki,
Tengerecki Pál!
Kulcsszavak: tamkósirató vers

nami



©2009 Sarok.org

Search marketing