H0108152229
K0209162330
Sz0310172431
Cs0411182501
P0512192602
Sz0613202703
V0714212804

2011/12/12

Számok és álmok

 A mai napom csupa számokból állt. 3 gyertyát gyújtottunk a képzeletbeli adventi koszorún (ami egyébként nagyon szép, 4 rózsaszín gyertya van rajta és az alattuk lévő gondolatfoszlányokból hámozott gallyakat sárga fényszalag tekergőzi körbe.)

 

 

Aztán meg rájöttem, hogy már csak 4-et kell aludni... Hogy mihez is? Az újabb felvételihez... De ez most nem fontos, a lényeg, hogy ismét keresztútba keveredtem, amelyekbe én nagyonis gyakran keveredek. Valószínűleg ez a skizofrén hajlamaim mellékhatása.

 

 

Ééés még egy szám: 5-öst kaptam... ez azért annyira nem fontos, de ezért az ötösért tényleg dolgoztam sokat, mert imádom ezt a tárgyat.

 

 

A szám másik jelentése ('zeneszám') is körülcsavarintotta a napomat. Egy csomó új (számomra új) zenét fedeztem fel az autórádióban, mikor a vonatra vártam. Sajnos nem a Polar Express jött (bár a vonat rémesen hideg volt), de legalább a zenék fantasztikusak...

 

 

Ez az egyik: http://www.youtube.com/watch?v=TIxdbf4MBq4

 

 

A legfurcsább, hogy már napok óta pontosan azt érzem, amiket ez a dal közvetít. De hát ugye nincsenek véletlenek...

 

 

Azért manapság egyre jobban zavar a magány... a társas magány. Vannak körülöttem emberek, de mégis egyedül érzem magam. Ez persze szinte mindig így volt életem során. Ha emberek gyűlnek körém, vagy én válok a társaság középpontjává, vagy hallgatok, mint nyuszi a bokorban. Jut eszembe bokor! "Bokraink közt már az ősz barangol..." Kár, hogy már a tél, de ezt a Szergej Jeszenyin verset akkor is imádom!

 

 

Na, hogy ezt most így megbeszéltem magammal, visszakanyarodhatunk a magány kérdéséhez. Szóval vagy hallgatok, vagy beszélek. És az eredmény általában az, hogy mindenkit elijesztek magam mellől. Persze ez csak azért van, mert általában akkor próbál mindenki közelíteni felém, mikor éppen ihletet kaptam és írni próbálnék, vagy festenék vagy egyéb. Azt hiszem a művészet egy csodás börtön, annak ellenére, hogy így az ember magányos marad. Bár talán egyszer majd ez megváltozik. Hiszen én is változok... meg nem is. Azt hiszem, én vagyok a legállandóbb változó. Most ezt bogozza ki valaki!

 

 

Úgy egyáltalán... lehet, hogy engem nehéz kibogozni és még nem akadt egy Alexandros sem, aki megoldaná a gordiuszi-csomó-énemet. Felőlem ki is csomózhatnak, nem baj, hogy nem veszik észre, hogy a csomót el is lehet vágni, csak legyen valaki kitartó. Bár jobban örülnék a kötelék és ezzel a gátlások oldásának. Természetesen ez tőlem függ. Hát persze! No, és ne feledkezzünk meg Y-ról... vagyis, hogy inkább feledkezzünk meg róla!

 

 

Szerintem én jobbat érdemlek, mint Y! Most persze, aki tudja a teljes történetet, szememre hányhatná, hogy: "Miért is? Hiszen te nem merted elmondani neki, mit érzel iránta!" No, de én tudom, hogy valószínűleg ő nem az, aminek/akinek képzeltem. Vagy ha mégis, akkor egyszer talán még összesodor minket az élet. Már egy hónapja nem láttam és már nem is fáj a hiánya... vagyis eddig nem fájt. Ez inkább egy fight! Harcolok magammal, vele, magam-vele... aztán persze, hogy én vesztek, hiszen ha 2 csatából 2-ben én vagyok az ellenfél, ez igencsak megnöveli az esélyeimet. De már megint messzire kalandoztam és formátlanul öntöm kifelé magamból a gondolataimat... Ez amúgy jó, mert nem marad bent és nem romlik, rohad, míg ki nem rág teljesen.

 

 

Most talán még órákig is tudnék itt írogatni. Ez történik, ha megérint valakinek a művészete. Én persze fel sem érek általában ezekkel a művészetekkel... MÉG! De ami késik nem múlik! És mint mondottam, véletlenek sincsenek... legalábbis véletlenül! Mindennek megvan a maga oka! És további közhelymázzal itatott blabla dumák. Csak sajnos néha ezeknek a blabláknak van a legtöbb értelmük... kár, hogy elcsépelték őket.

 

 

Én pedig most elcsépelem magamat aludni és szebb jövőt álmodok magamnak! Talán mégsem a jövőben kellene keresni a szépséget, hanem a jelenben. A múlt pedig megbecsülendő, de nem lehetünk örökké ott, ahogyan a jelenben sem. A jövő pedig örök! Ezt érdemes megjegyezni. De (és ismét egy közhely) ha a mának építesz várat, a jövőnek építesz várat... vagy valami hasonló.

 

 

Az álmaim viszont nem váratnak magukra, el is köszönök: Jó éjszakát gyerekek, én voltam a beletek!

 

 

Álmodjatok szépeket, rémeket, réteket és kémeket! :D

Kulcsszavak: írás álom művészet

2011/07/10

Nem merek aludni...

Egyre többször álmodok teljesen valószerűt és most nem visz rá a lélek, hogy aludjak. Általában félelmetesek is ezek az álmok, hiszen mi mások lennének? Ilyenkor jön felszínre minden félelmünk és vágyunk. Ugyanakkor izgalmasak is.

 

Teljesen valóságosnak tűnik minden az álmaimban, akár meg is történhettek volna ezek ilyen formában és gyakran meg is történnek. Már nagyon régóta álmodok ilyen látomásszerű álmokat, de most ismét felerősödőben vannak az álmodós periódusok és minden nap rendszeresen emlékszem az álmaimra, teljes pontossággal. Le tudom írni az alakok kinézetét, külső és belső tulajdonságait, szavait.

 

Bátran tarthat bárki hülyének, azt eddig is tudtuk, hogy nem vagyok normális! Én nem haragudok meg érte. Legfeljebb azért, ha valaki azt meri állítani, hogy az álmok is hülyeségek. Ez nincsen így! Az álmok a legfontosabbak mindenféle szinten!

 

Legközelebb talán írok egy-egy álmomról is részletesebben...

Kulcsszavak: álom

moonmarten



©2009 Sarok.org

Search marketing