H2704111825
K2805121926
Sz2906132027
Cs3007142128
P0108152229
Sz0209162330
V0310172431

seule sur mon ile

2006/12/08

Nemsokára 18 éves leszek. Mint mindentől, ettől is sokkal többet várok el, mint ami. Sokkal többet, egy sokkal rosszabb alaphelyzetből kiindulva, mint amire számítottam. Véget ért egy kapcsolatom, amibe sokkal többet fektettem be, mint kellett volna, és amibe sokkal többet rontottam el, mint amennyire valaha is gondoltam, hogy képes vagyok. Sokkal jobb ember lehetnék, sokkal határozottabban léphetnék fel, elsősorban önmagammal szemben. Sokkal jobban kéne ismernem önmagam, és az embereket. Sokkal inkább önmagamnak kéne megfelelnem, mint az embereknek. De ki képes erre? Sokkal jobban sajnálom önmagam, mint amennyire lehetne. Sokkal jobban szerethetnének, sokkal többen jöhetnének a bulimra, sokkal többen elismerhetnének, sokkal, sokkal, sokkal… Ennyire kevés lenne minden? Miért látom én ilyen élesen a kontrasztot? Sokkal jobban fáj a valóság – amiben nem merek hinni. Hiszek a magam életében, a magam érzéseiben és gondolataiban, és remélem egyszer egy ember ugyanúgy fog hinni bennem, mint ahogy hiszek magamban, és hinni fogok benne, mert hisz magában, hisz bennem, és mert hisz bennünk. És sokkal több víznek kell még lefolynia a Dunán, hogy mindaz, amire vágyom, bekövetkezhessen. És ez sajnos nem 1 óra múlva fog eljönni. Sokkal, sokkal később…

Kulcsszavak: depresszál

me_zso8



©2009 Sarok.org

Search marketing