H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

naplopó

2008/03/05

újra töltve


2008/02/26

Kérdezhetek?

Mért tudom maximum három mondat után (az esetek 90%-ában elég egy is) megmondani, hogy milyen a fiú akivel beszélek, és mért nem tettszik egyik sem?
..más
Ma bementem egy virágboltba, ahol két hatalmas kalitkában számtalan madár röpködött, de mielőtt felocsúdhattam volna első ámulatomból rámkiáltott a virágárus lány, hogy Gyorsan az ajtót! Mert majdnem kiszökött rajta Füles. Ott glasszált fel-alá a cserepekkel, dézsákkal és egyéb titokzatos virágbolt-tartozékokkal zsúfolt helységben a törpenyúl.
..más
Haza felé menet szépnap utáni félmosollyal a szám szegletében szembe jött velem a Citrom Ember. Fancsali fejet vágott, mint aki húzóra bedöntött egy kis üveg kevertet. Az immár üres üveget gyakorlott mozdulattal lehelyezte az asztalosműhely párkányára. Beleigazította kissé lelógó sarkát a jobb időket látott barna mamuszba, összehúzta magán a tengerkék fürdőköpenyt (kitudja volt e alatta más ruhanemű) és -továbbra is világundorral az arcán- tovább állt.
..más
ÓDE-Car.. ez egy cégnév.. Milyen optimista..
..más
A csincsilla és a nyúl ma szövetkeztek és kétoldalról alattomosan bekerítették Asszem cicát. Türelmesen várták a megfelelő alkalmat -vibrált a levegő a várakozás feszültségétől- majd gyilkos indulattal a szemükben megkergették a macskát. Olyan volt mint egy fordított természetfilm.
 
Hát ezek vannak. 
 

2008/02/18

beteg voltam ma

ezen közben  nekimentem egy teljesen egyhelyben álló pasas szintetizátorállványának és feldagadt a csuklóm. Rengeteget ettem unalmamban, filmeket néztem és nagyon fölöslegesnek éreztem magam. Fogadtam a beteglátogatókat (kettő darabot) akik hoztak még filmet és kaját. Próbáltam lebeszélni a kétségbeesetten beállító szüleimet, hogy van elég kajám és nem kell elmosogatniuk. (kihinné, nem sikerült) Valamint megtudtam, hogy a napraforgó latin neve Heliantus annuus, ami abból ered, hogy Clytia szerelmes lett Heliosba (ő a napisten, már ezt is tudom) és viszonzatlan szerelmében annyira sóvárgott, hogy végül virággá vált, ami örökké a nap felé fordul.
Hja! Tudtátok, hogy Terpszikhoré a tánc múzsája? 

2008/02/12

Perzsa invázió (avagy Török megszállás II.)

1.:Hi luca. I'm now in debrecen. Thank you for all you did. I wrote you sentences on a paper, it's under the pink dog doll on your bookshelf. This is simply my feeling. Check it.
1/b:I forget to tell you, I'm Behnam.
(Most ezzel mit kezdjek?)
2.: Goodnoon. I also do not know what I have to do... But since I've looked into your eyes, I fallen in love...I've lost my focus, always thinkin about you...
3.: Hi luca. How's it gong?I've not heard about you today. What's your idea about me? I really love you..
4.:Can you replay me Luca? Your sms make me so happy...
(nem tudom kezelni az ilyen konfliktusokat..:S)
5.: But why conflict?! You can get to know me...You can help me...
6.:Goodmorning LUCA.Why is it a conflict for you? We can get to know eachother. But do you mean that you wanna refuse me?
7.: Luca I know I really takin your time, but I really need your answer... I would like you to be my girlfriend...Can you tell me your idea? It's important for me...
(oké, talán nem voltam egyértelmű.. NEM!!!)
8.:I just needed your love, that was all I needed... You broke my heart suddenly...
9.:I'm in one city you in another city... I just have feelin, as I love your appearance, your looks... Can I harm you when I'm away from you?! I just asked you to accept my love... Uhad time to know me... (úgy érti, hogy az a három óra, amíg elkísértem őket a Burgerba, aztán hozzám -ekkor aludtunk, (én egy emelettel följebb)- majd hajnalban elmentek a buszhoz) I'm from east with great emotional feeling...I hope I can forget you, I hope... But still love you...
(na tessék, jótett helyébe..)

2008/02/07

részletek

...és reggel hétkor kiengedtem a két Perzsát a lakásból...
...lefoglaltuk a szállást Prágába, a Ráday utcai Bárka jegyirodában...
...ezt a bohócsapkát neked csináltam, azért lóg ki az a kis papír, hogy a fejedre tudd tenni...
...heni néni üzeni, hogy gyere át a gyerekekkel kezelni a cd-t...
...elmegyünk holnap a csincsilla ketrecért?...
...a bátyád szerelmes, utoljára nyolcadikos korában volt ilyen. Minden második mondata Gabi Gabi Gabi!...
...na miújság kisGizi?...
...azért ne éhezzél! És holnap kori! Szia Cibere!...
...a volt barátnőm csak táncolt a meséjében. Persze nem tudom így mire viszi...
...azért vagyok 33 évesen egyedül, mert keresem a gyerekeimnek a tökéletes anyát...
...van kifli, akkor megadod a számod?...
...ha megvan a számod eljössz velem moziba? -Az attól függ. -Mitől? -Hogy mit nézünk meg! -Mit nézzünk?...
...és a méz tartó törött fedeléhez végre vettem ragasztót! és most eltűnt az egyik darab... 

Török megszállás..

Tegnap este az Alexandriában bóklásztam és Prága útikönyvet kerestem, amikor az eladó megkérdezte, hogy tudok e angolul.  Hát az túlzás, mondtam, de el gagyogok, miért? Hát itt ez a fiú, szállást keres és ő nem tudja neki elmagyarázni.
Beszélek a fiúval. Iránból jött, Debrecenben tanul a "kuzinjával", Bécsben kirándultak és mire visszaértek kitört a sztrájk. Már Bécsből is 6óra kínlódás után kerültek haza, de most már nincs mit csinálni, itt kell maradniuk a városban.
Az állítólagos hostel nem volt sehol. Fél óra ténfergés után lemondtak róla.
Nem tudok e egy kávéházat, ahol reggelig üldögélhetnek. Hát nem tudtam, de igazán megsajnáltam őket, ahogy a bazinagy bőröndjükkel pislogtak jobbra balra. Piszok dolog ez a sztrájk, na!
Haza mentünk, lepakoltak, aztán elvittem őket kajálni. Éjjel halálra rémültek a macskától, tiszta zavarban voltak, aztán megadták a számukat, hogy ha Debrecenbe megyek feltétlenül náluk szálljak meg.
Vacsora közben azt mondták, hogy bizonyos okok miatt el kellett jönni otthonról, és angolul beszélő egyetemet kerestek, ezért jöttek ide. Biztos vagyok benne, hogy nem a kuzinja volt. Ki tagadták őket, mert nem egymáshoz voltak szánva családilag, ezért leléptek az országból.
Micsoda egzotikus történet!
Ott van a szomszédban üvöltöző Szír herceg, most meg Bana és Behnam.
Kifejezetten sajnáltak engem, hogy egy ilyen koszos, veszélyes országban kell élnem, és sehogy sem akarták elhinni, hogy én szeretek itt lakni.
Az erkélyről nézelődtünk, magyaráztam mi hol van: és az ott a szabadság szobor. Mi csoda? Hát nekünk is van szobrunk a szabadsághoz.. Tudjátok, szabadság, az a fogalom, ami.. Nem értették. Szobor. Mondtam végül lemondóan és ők lelkesen bólogattak. Így már nem volt benne tabuszó. 

2008/01/23

szalagavatója

Előzményei a napnak: Reggel korcsolyáztunk. Én és a kölykök. Sokan voltak, nyüzsögtek, estek-keltek, ügyesedtek.
Később felforrt bennem valami, rárobbantam az első szembejövő futópadra és rohantam, tapostam egy órán keresztül. Senki más nem volt a teremben és meglepő módon se zene, se TV nem dübörgött. Űzött a csend a futópadon. Egy óra alatt kifutottam a dühömet.
Megnyugodva mentem táncolni. Ott is sok lurkó volt, ők is nyüzsögtek, mert bukfenceztünk. Az jutalom, örültek és fecserésztek.
Sietnem kellet, hogy oda érjek a szalagavató főpróbájára.
A srácok izgultak, milyen ügyesek a többiek, mennyivel hosszabbak a táncok, mi lesz velük. Hát mi lenne?! Megnyugtattam őket -ez nem egy táncverseny és nekem meg a rokonoknak biztos tettszeni fogtok. Ebben meg is nyugodtak.
A hangosító-világosító az a fajta ember volt, aki lassú, teszefosza, de cserébe buta is és ezen tulajdonságait a legkisebb stresszhelyzet is hatványozottan felerősíti. A keringőt tanító tánctanárnéni (nekem is ő tanította, igazi kiabálós dilettáns liba..:S) fontoskodva instruálta az imént említett technikust és közben még arra is volt energiája, hogy néha be-beszóljon a közvetlen környezetének.
Nekem is.. Reá emeltem a pillámat, felöltöttem az ideggyógyász gyengéd mosolyát és megnyugtattam: nincsen semmi baj. 
Az osztály végtelenül ügyes és jókedvű volt, a táncot dícsérték a kívülállók, hát nem aggódom.
És remélem, dilettáns tánctanárnéni is moderálja magát a későbbiekben.
Igazán izgalmas volt ez az egész. De tényleg! 

 

2008/01/22

Kedves D!

A legfontosabb: megkaptam az üzenetedet, köszönöm. És -természetesen- eleget teszek a meghívásnak. Hogy miért? (-Mért ne? -hallom a fejedből az első gondolatot -Nem érsz rá?) Persze, hogy ráérek! Neked mindig ráérek. De most mégis oka van. Vagy inkább érzete van ennek a mostani "igennek" amit találkozásunkra kimondtam.
És itt az ideje, hogy szóljak (Neked Kedves D, és mindenkinek aki olvassa e sorokat) teljesen öncélúan ÍROK, nem szórakoztatásból vagy a megosztás szándékával. Akit nem érdekel, nem köt le, nyugodtan hagyja félbe. Nincs csattanó, slUssz poén. Íme figyelmeztettem mindenkit (Téged is Kedves D), s most már írhatok, amiről tettszik.
Szóval az OK. Ott tartottam.
Nos a mai napom az indoka, záloga ennek az "igennek". Mert különleges nap volt ez a maga nemében. (Hívjuk még mának ezt a jutalom pár órát és ne foglalkozzunk most az óra szigorú éjfél szabályával.) Tehát a mai különleges napom tegnap kezdődött. Hatással volt rá. Tegnap filmeket néztem. Jobbakat, rosszabbakat, nem is ez a fontos. Inkább az, hogy hogyan. Mert nem tudtam elmélyedni egy filmben sem. Egyre az járt az eszemben, amit TT mondott a minap. Ő nem hiszi, hogy annak a réges régi konfliktusnak vége van. Pedig én szentül hittem -és hiszem még mindig- hogy nem csak a látszat vagy a másik fél színészkedése ez, hanem egy lezárult időszak szép végeredménye. No de ha tévedek, ugyan milyen bajokat zúdíthatok rá. Hisz egyedül van. (Én is, de ez mit számít most, hiszen én nem vagyok szerelmes belé, a szónak abban a tipikus értelmében.) Ha tényleg igaz, ha tényleg benne van még az a régi vonzódás, milyen ártalmas akkor az én jelenlétem az ő életében. Minden találkozás újabb szúrás a nyílt sebbe. De hisz ki vagyok én, hogy ilyeneket feltételezzek. Hát ennyi idő (s ennyi nő meg kaland) után mégis hogy van képem hozzá, hogy egyáltalán felmerül bennem a gondolat, hogy még mindíg eszébe juthatok ilyen vonatkozásban is. De megkérdezni sem lehet. Ez az egyetlen dolog, amit az ember még az oly bizalmas barátoktól sem kérdez meg mint ő. Még ha egymás mondatait is tudnók befejezni, még ha jobban ismerjük is egymást mint bárkit e világon. Ezt a kérdést NEM lehet feltenni. (Mondd, te még mindig.. szóval, hogy továbbra is vagy hogy Na! Eszedbe jutott.. és így tovább, hogy a végén jobban megbántsam mint azon a régi éjszakán, amikor -szilárdan meggyőződve, hogy nem kaphat nemleges választ- közeledett felém és én mégis visszautasítottam.) Hát ez az ami megtörhet egy barátságot. Nem harmadik személy, háború vagy hosszú elvállás, elég csak egy gyerekszerelem csírája. Milyen remekbeszabott és igazságtalan ez a világ..
Szóval ez foglalkoztatott a filmnézés helyett. Ezen való rágódásomban eszembe sem jutott, hogy az órára pillantsak és az idő meg a filmek csak rohantak. Hajnalban keveredtem haza és másnap, meggyötörve a kialvatlanságtól és a töprengéstől mentem dolgozni.
De az élet nem állt meg, még a hihetetlne fáradtság sem tartóztatta abban, hogy tovább hömpölyögjön. Délután nem dolgoztam, így ez volt az igazi olaj a tűzre. A késztetés, hogy kihasználjam a ritkaság számba menő nagybetűsen SZABAD hétfő délutánt. A vulgáris tevékyenségek, mint bevásárlás, takarítás, mosás, teregetés, után végre megindult a forrongás is. Megcsörrentek a telefonok és kikötöttünk a Könyvátrklubban.
És íme elérkeztünk végre a mához, az indokhoz, amire vártál Kedves D. De kérlek légy türelemmel, mindent le kell írnom, különben hajítófát sem érhet a péntekünk.
A banda hamar elszivárgott. Vizsgaidőszak, munka, sok-sok teher, amit a fiatalokra, szabdulni vágyókra duplán ró az élet, stabil háttér, önkép híján mégis újra-újra kezdeni a napot, a tanulást, a munkát. Dolgokat amiben még biztosak sem lehetünk, pusztán azért, mert túl keveset éltünk ahhoz, hogy összemérjük a többi lehetőséggel a kényszerűnek érzett mindennapjainkat.
Ketten maradtunk, a tanulmányozás alatt levő ismerős F, és én. Sóvárgott egy fiú után.
Hát ittunk és szugeráltuk a delikvenst. Én elméletben, ő gyakorlatban. Mi lehet a baj ezzel a fiúval, hogy az istenek nem akar oda jönni, reagálni a felé küldött, mit küldött ágyúzott, bombázott üzenetekre. Holott pedig biztos, hogy benne is dúlt a felismerés, hogy F-el nem csak kacsintgatásokra hozta őket össze az élet. Vegyünk csak egy ártatlan csocsó meccset. Ahol az alany -aki különben remek játékos- sehogyan sem volt képes koncentrálni, ezzel az őrületbe kergetve a játéktársát. Irult-pirult, öngólokat lőtt, és közben igyekezett minden szögből tanulmányozni, magába szívni F-et. Féltem, hogy mire végre újra leülhetünk -hisz nekem valahol kínos volt a jelképes gyertyát tartani kettejük feje fölött- a nagy vonzódásban annyira elhappolják egymás képét, hogy megsárgulnak, megszakadozik a kontúrjuk, mint az agyon nézett, gyürkélt régi fényképeknek. De egyben maradtak valamely csoda folytán és amikor egy óvatlan pillanatban kettesben maradtak, végre megtörtént a nagy áttörés. F (mert a fiúra talán hiába vártunk volna) megkezdte a mondatot -Mi lenne ha... A befejezést persze ismerjük. Szombaton találkoznak. És a fiú persze megcsókolja, aztán pedig rábízzák magukat a csillagok, Isten, a sors, vagy tudja az ég micsodának az ítéletére.
Utána a fiú haza ment az estére válsztott -és kitudja milyen mértékben "kiaknázott"- játékostársával. (jó party?) Mi még maradtunk. A jó öreg -Iszunk még valamit? -kérdés hatására.
Én közben elmélyedtem a gyertyatartó szerepben. Nincs sok dolog vele, de azt jól szét kell tudni válogatni. Mikor kell marhaságokról hadoválni, hogy a másik elmélyülten tanulmányozhassa az óvatlan célalany vonásait. Mikor kell félhülye élményekről beszámolni, hogy lekössük lankadatlan szerelmes figyelmét. Mikor kell hallgatni (mert az arany) és mikor kell a könyvbe mélyedni, mintha világ életünkben mást se akarnánk csinálni.
Eszköz voltam, igen. Eszköz a megszerzéshez. És indok, a maradás magyarázatául. Segítség, hogy F átvészelje a bizonytalan pillanatokat és lehetséges támasz, ha mégse jött volna be.
Úgy érzem helyt álltam és rájöttem, hogy ez sokkalta jobban megy nekem, mint kiválasztani, megszerezni, megtartani egy pasast.
Aztán végre valahára haza indultunk. Én akkor már egyedül voltam. Egyedül a halvány irígységgel, a cinkosság látásztának fenntartásával, egyedül a bizonytalanság maradékával, egyedül az előre eltervezett virágcsokrok sorsával.
Haza felé csupa nosztalgikus helybe botlottam.
Az aznap este is sűrűn emlegetett -és F-ék első randihelyszínéül szolgáló- Klauzál téri Sarkba. A dob utcán lefelé látott hajléktalanokba. Szagokba, amilyeneket csak itt és csak a nevezetes tovarepülő estéken éreztem.
Közben autók suhantak mindenfelé. Megálllítottak, újra elengettek, villództak és sziporkáztak, dudáltak és intettek.
Utamba került a fészek klubb jólismert háromnegyed köríve is. Ahol évekkel azelőtt magánytól, sóvárgástól és vodkától részegen megtaláltuk a két rock-zenész forma hapsit L-el. Nem kellettek, mert az ő szaguk nem a mélabús, szépre vágyó szeretkezések, sokkal inkább a lejtő aljának bizarr permet szagát idézték.
Aztán szépen, meglepetés szerűen beértem az Almássyra is.
A szakítások, gyötrelmek, a szépség és meglepetés terér. Ahol, azon a régi estén egy hullahopp karikával gyilkoltunk meg majdnem egy ártatlan szobanövényt. Végül csak a csípőm bánta, az is elmúlt egy-kettőre.
Mentemben rámköszönt a boltos fiú. Igen, megkapta a választ az üzenetére, amiben a mobil számom van rejtvényekbe szedve, és már az első négy számot megfejtette. Ó a lerázhatatlan! De hisz ez legyen a legnagyobb bajom!
És most otthon ülök megmámorosodva a közlésvágytól és annak eredményétől.
És igen, Kedves D, elfogadom a meghívást, remek lesz együtt ebédelni Pénteken! Ez után az este után, hogy eszközzé és eszközként boldoggá váltam, hogy fárdtságban úszva kerültem haza, az emlékek békjóit épp csak hevenyéből lerázogatva a csuklómról.
Igen, kedves D, boldog örömmel szaladok el a térről, amibe ma este olyan keservesen beleszerettem!

2008/01/20

ó azok a vég nélküli töprengések

Hisz sok volt ma a töprengeni való. Vizsgáztattunk. Ímhol a gyerek aki link, nem járt órákra és elviselhetetlen, sőt füle sincs és habár lába van neki (kettő is) táncra nem igen tudja alkalmazni. És nicsak, a vizsgán megjelenik, végcsinálja, mitöbb kiderül, hogy az édesanyja lebénult, így a sanyarú sorsú (továbbra is lógós, lusta, botfülő, X lábú) gyermeket egy kegyelem 4-essel tovább taszajtjuk. Első napirendi töprengés tehát egy orv zsarolással félbe lett szakítva.
De bónusznak itt van a titokzatos vizsgabiztos, akit még sose láttam az előtt -legalábbis ezt hittem-. Kiderül róla, hogy tavaly felvételiztetett a főiskolára, mitöbb emlékezett rám, továbbá arra is, hogy mennyire tettszettem a bizottságnak és hogy sajnálták, hogy nem volt több megfelelő jelentkező és így a szak -oh jajj- létszám híján nem indulhat. Hát ezen már volt morfondírozni való.. Ha tényleg ez az oka -ahogy eddig is sejtettük- hogy nem tudják elindítani az osztályt, vajha mifféle tényező lesz az ami az eddig lámpaoszlopok mögött és kanapék alatt sunyító-lapító balettosokat bevonza a főiskolai felvételire..?
És ebből egyből következik a nap nagy töprengési pontja:
Mi van ha nem indul a szak. Mondjuk a következő tíz évben. Mert mért is indulna, ha nincs jelentkező? Menjek el modernre, miközben ez volt életem fő -vagy inkább egyetlen- elve?! Tanuljak valamit évekig ami fikkkarcnyit sem érdekel? Valamit amire csak az undor, a kétely és a hányinger bizarr elegyével tudok gondolni? 
No de papír az megigen gyorsan kéne, hogy lobogtassam az állam, a szülők és jobbára az egész világ előtt.
De megéri e egyálltalán elmenni a felvételire és hát ugye konkrét moderntánctudás híján lerombolni kissé a presztizsemet a főiskolán? És ha fel is vesznek, én ugyan be nem járok az órákra.. újjabb presztizs romlás. De mondjuk valamely hihetetlen drasztikus benyomás hatására mégiscsak bejárnék, hát hogy tudnék a magam és környezetem szemébe nézni.  Én aki olyan büszke voltam rá, hogy igenis nem adom be máshova csak oda ahova én menni akarok. És én bizony nem lobogtatnám azt a diplomát amin egymással szoros nexusban szerepelne a nevem és a "modern táncos" kifejezés.
Teljes patt helyzet. Nem akarom, de muszály volna, ellenben lehetetlen, hogy végig csináljam, de valahogy mégiscsak kéne, de képességem -még ha gyakorlati van is talán- érzelmileg nincsen ehhez.
Na? Ötlet? Várom a lelkes ideákat erre a gordiuszi 22-es kitolásra.. 

2008/01/18

Ma este csináltam három pom-pont

 csináltam három pom-pont, sárgát..
Ma este valaki megmenti a szomszédját egy fegyveres támadásból, vagy kinyilatkoztatja a legfőbb igazságokat. Ma este valaki hihetetlen élményben részesít egy több ezer fős közönséget és megint valaki 8 gyereket lát el, még hozzá jól. Néhányan ma este is a világ megváltásán morfondíroznak, s valaki bedobja az aduászt a zöld posztóra. Ma este a Blaha aluljárójában a kedves asztmásan hörögve alszik a földön, ócska plédek alatt összebújva. Egy fiú ma este kér meg egy lányt és a hetven egynéhány éves fizika zseni ma este fogja befejezni a könyvét, amiben benne van a bölcsek kövének oly régóta áhított receptje. Ma este pár srác véletlenül megbotlik valamiben, amiről kiderül, hogy a Kennedy gyilkosság titkának megfejtése. Ma este egy pasi erőszakoskodik egy lánnyal és a lány istenesen tökön rúgja. A lány sose tudja meg, hogy azzal, hogy nemzőképtelenné tette a zaklatóját, a második Hitlertől és a III. világháborútól óvta meg a bolygónkat. Egy zseniális biológus ma este rádöbben, hogyan lehet az ózonlyukakat végtelenül egyszerűen és hihetetlen gazdaságosan betömni. Ma este egy bengális tigris megszökik a rezervátumból, hogy megmentse az ifjú Teljeopu herceg életét, aki apja egyetlen utódja, s ha meghal, a szomszéd törzs -ezen felbuzdulva- leigázná kicsiny falujukat. Ma este a rizsföldeken többszázezer gondos munkás teszi a dolgát, földdel a körme alatt, fáradtságot nem kímélve.
 Ma este csináltam három pom-pont, sárgát.. És meg vagyok elégedve magammal.

luca

< <


©2009 Sarok.org

Search marketing