H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

2013/09/02

Minden szép és jó volt. Sétáltunk, kirándultunk, szerettük egymást. Ilyet még soha nem éreztem. Azt mondta, ő sem. Aztán egy nap, mikor újra a parton sétáltam, megláttam őt. Mosollyal az arcomon indultam felé, hiszen nem beszéltünk meg találkozót. Aztán hirtelen megtorpantam. Valaki előbb ért oda hozzá. Valaki, akivel viszont megbeszélte a találkozót. A felesége. Akit elhagyott miattam. Nem tudtam mi történik, messze voltam. Csak szavakat hallottam. "Hiányzol...", "Mindent elrontottam...", "Bocsáss meg...", Kezdjük újra...". A lány szomorú volt. Én összetörtem. Miért engem választott, ha nem szeret? Miért van velem, ha mégse engem akar? Elszaladtam. Nem tudtam mit tehetnék. Haza mentem. Lassan ő is haza ért és úgy ölelt át, mintha minden rendben lenne. Zokogtam belül, de nem mutattam, időre van szükségem, hogy megnyugodjak és higgadtan átgondoljam a lehetőségeket. Utána megint sokszor kimentem a partra és ha néha találkozta, kihallgattam a beszélgetéseket. Kínoztam magam. De tudni akartam mi a helyzet. A lány nem akarta újra kezdeni. Csalódott volt, de szerette a férjét. Én itt nem voltam senki. Talán félre kellene állnom. Talán...

2012/03/18

Eltelt egy év, ami alatt többször is láttuk egymást a parton. Ő a feleségével sétált, én egyedül üldögéltem. Olyankor csak egymásra mosolyogtunk.

Egy nap, ahogy álltam és a vizet néztem, valaki hátulról átölelt. Hátra sem kellett néznem, hogy tudjam ki az, aki ilyen gyengéden átfog. Aztán ránéztem. Megfordultam és ajkunk lágy csókban forrt össze. Bizsergést éreztem, vágyat, hogy még többet kapjak belőle. Azután minden nap találkoztunk itt, míg egyszer a lány is arra sétált és látott minket. Szemébe könnyek gyűltek, amiben látszott a csalódás és a hitetlenség. Ő megállt kettőnk között és választania kellett. Felém indult. Engem választott. Akkor tudtam meg, hogy szeret. Addig nem mertem komolyan érezni iránta. De akkor minden fal leomlott és végleg beleszerettem. A szeme, a mosolya, hosszú göndör haja, a hangja. Tudtam mellette nevetni, felszabadult voltam és boldog. Ez csodálatos érzés. 

2012/03/16

Egyedül vagyok. Sétálok és az elmúlt évek eseményein gondolkozok. Iskolák, barátok szerelmek. Mind messze vannak már, senki nem maradt mellettem. Duna. Az egyik legszebb folyó a világon. Csak folyik és elsodor mindent, ami az útjába kerül. Néha úgy érzem, én is szeretnék sodródni. Aztán meglátok valakit ezen az elhagyatott helyen. Egyedül van, de csak ma. Egy lánnyal szoktam látni. Ma nem jött vele. Az illatát felém fújja a szél, behunyom a szemem és csak az érzésre koncentrálok. Csodálatos.Aztán látom, hogy közeledik. Nem szól semmit, csak rám néz és mosolyog. Én visszamosolygok. Sokszor kijövök ide, mert ilyenkor nem csak a rossz dolgokra gondolok, nyugalmat érzek, néha pedig nagy ürességet. Olyankor elszomorodok, de legalább nyugodtan tudok gondolkozni. Nem zavar a város zaja, az emberek beszélgetése és senki nem duruzsol a fülembe, hogy hogyan is kellene élni az életem. 

 

Másnap újra kijövök ide. Akkor megint meglátom őt. Leül mellém a parton és beszélni kezd. Csak mesél és én hallgatom. Szeretem hallgatni. Megnyugtató a hangja, megnyugtató a közelsége. Beszélgetünk, aztán elbúcsúzunk és én csak remélni tudom, hogy amikor újra kijövök ide, akkor vele is találkozok.

2009/02/28

Szakdolgozat...már csak 3 hét van leadni ezt a fránya diplomamunkát és még csak a felénél tartok. De a tököm már tele van vele. Most épp itthon vagyok, 200km-re sulitól, barátoktól, de a szakdolgozat még ide is jött velem. Remélem, be tudom fejezni  időben, különben nekem annyi. De most tényleg.

2008/12/17

A héten végzek a vizsgáimmal és 5 év után először hosszabb időre megyek haza, mint 1 hét vagy 3 nap.:) Párom nem nagyon fog örülni, de ez van, otthon alig látnak. Január 14-én lesz a nyelvvizsga. Remélem, most sikerül. Jó lenne már túl lenni rajta. Akkor következő félévre már csak a szakdoli marad. Leadtam a másik szakom, úgyhogy már azzal sem lesz gond.:)

2008/11/26

Megvan egy része a nyelvvizsgának.:)) Csak a szóbelit kell ismételnem egy olyan tanár miatt, aki még a nyelvvizsgára is üldöz, pedig már azt hittem, rég megszabadultam tőle. Nem baj, legközelebb Pestre megyek vizsgázni, oda csak nem jön utánam.:))

 

Kiskutyámat nagy nehezen sikerült elajándékoznom. Kiderült, hogy tényleg allergiás vagyok rá, de legalábbcsaládban maradt.:)) Így szinte bármikor láthatom.

Holnap tanítási gyakorlat. Pótolnom kell pár órát, úgyhogy kaptam egy másfél órás előadást is. Nem örülök.:( Így 3x45 percet kell tanítanom. Elvileg nem felolvasós történet lenne, de nem tudok holnapra 15 oldalt kívülről megtanulni, ha megfeszülök se, úgyhogy lesz ami lesz. Remélem, menni fog. 2 hét múlva pedig már a vizsgatanítás jön. Az a döntő.

2008/11/12

Kész vagyok. Annyira belemerültem a holnapi óravázlatomba, hogy még azt se vettem észre, hogy 3 órával ezelőtt kerestek telefonon.:)) Vicces volt most visszahívni az illetőt.

A kis majmocskám egyre aranyosabb. Hoztam ma neki száraz kaját is, azt rágcsálta egy ideig, azóta meg folyamatosan iszik.:) Vagy éppen az ajtóban ül, és amikor nem nézek oda, besomfordál a szobába. A kis hamis. Elbújik a táskám mögött, mert azt hiszi, nem látom. Viszont van egy tükör is.:)) Holnap megint idióta tanítási gyakorlat. Már nagyon unom. Minden hétre ki kell találnom egy csomó hülyeséget, amivel tömhetem a csoportom fejét. Mondjuk túl sok elméletet nem mondhatok nekik, arra van az előadás, ott meg kapnak is belőle eleget. Legalább nem nekem kell osztani az észt. :D

Pénteken nyelvvizsga, szóbeli. Még bele se néztem a könyveimbe, pedig ideje lenne. Dehát annyi dolgom van, hogy mire mindennel végzek, annyi erőm sincs, hogy a tv távirányítójáig elmenjek, nemhogy még szavakat tanuljak. Csak legyek már túl rajta. Ha nem sikerül, még akkor is lesz időm januárig tanulni a következőre, addig meg legalább a szakdolgozatomat tudom írni. Már így is ég a pofám, hogy szinte nap mint nap találkozok a konzulensemmel, de még nem mutattam be neki egy sort se. Pedig már egy oldalt írtam. Már csak 39 kell.:)))

Holnapra kaptam időpontot a dkitól, megnézetem a foltjaimat, már úgy nézek ki, mint aki most kelt ki a csalánok közül. És ez a viszketés...megőrülök tőle. Remélem, ad valami kencét, vagy megmondja mitől van. Szép lenne most elkapni a rubeolát. Megfertőzöm az egyetemet.:))

2008/11/11

Lehet, meg kell válnom a kicsimtől, úgy néz ki, allergiás vagyok a kutya szőrre.:((( Szomorú lettem, de még nincs minden veszve, csütörtökön felkeresem a háziorvost, hátha megállapítja, hogy más bajom van. Csak valahogy mégse bízok benne. Folyamat tüsszögök, ma meg már valami kiütések is jöttek rajtam. Viszket, mint állat, nehezen viselem. Mindemellett pedig el vagyok keseredve. Remélem, jó helyre kerül, ha tényleg el kell ajándékoznom.:(

2008/11/10

Szinte semmit nem aludtam az éjszaka. Őkicsisége egész éjjel nyüszített, én meg hallgattam. Ha épp csöndben volt, akkor meg azt vártam, mikor kezdi elölről. Káosz. Remélem, a ma este jobb lesz. Csütörtökön viszon muszáj lesz kialudnom magam, pénteken nyelvvizsga. Mit vállaltam én be!?!?!

2008/11/09

Haza értünk a sétából. Találkoztam pár emberrel: 3 kisgyerek, egy öreglány...jó a felhozatal.:)Kiskutyám nem produkált semmit, úgyhogy egyszer még tuti lemegyünk, de az is lehet többször. Kicsit apró az ebem, mikor nem néztem oda, egy picit eltűnt az avarban.:) A lépcsőn is alig bír felmenni, de megoldja. Persze egy kínszenvedés volt ez a séta, minden második lépésnél meg kellett állnom, mert őnagysága éppen hisztizett, leült vagy éppen lefeküdt és nem akart megmozdulni. Akkor álltunk, aztán irány tovább. Végül meguntam és haza jöttünk. Most alszik, de legalább addig sem nyüszít.

 

 Hogy miért is vagyok most kiakadva? Érdekes dolog. Van valaki az életemben, akibe minden évben háromszor belezúgok. Hosszú történet, igazából lassan 4 éve húzódik. De lehet, hogy már van annyi. Nekem is mindig volt párom, neki is, de ahogy telt az idő, mindig közelebb kerültünk egymáshoz. Én meg megint padlón vagyok, mert az utolsó két találkozásunk után, idén is harmadszor zúgtam bele. Ha egy ideig nem találkozunk, az én életem is visszatér a régi kerékvágásba és nem foglalkozok vele annyira. De ha több időt töltünk együtt, akkor kezdődik elölről. Dehát mit tegyen az ember? Ez az élet. Talán majd egyszer lesz is köztünk valami. Csak győzzem kivárni.:)) De most itt a kutyám, aki leköti majd a figyelmem, ebben az egy hétben tuti nem lesz időm meg energiám mással törődni, nemhogy agyalni.


lorie

< <


©2009 Sarok.org

Search marketing