H250209162330
K260310172431
Sz270411182501
Cs280512192602
P290613202703
Sz300714212804
V010815222905

dr. Ludmilla Kropotkin naplója

2015/04/24

Léna és a demagógia :)

Egy szösszenet az elmúlt napokból:

Delutan Lena es Levente kint jatszottak az udvaron. Aztan beszaladtak, hogy egy farkas uldozi oket, de egy muanyag traktort az udvar kozepen hagytak, ahol utban lehetett az autoknak (tarsashaz kozos udvara, ahol a lakok bent parkolnak). Mondom nekik, hogy el kene onnan tolni azt a traktort. Mire Lena:
- De hat egy farkas van odakint! Most akkor ott maradjon a traktor vagy haljunk meg?!?
- Mas lehetoseg nincs? - kerdezem.
- Hat, talan ha lopakodva megyunk...
Vegul felszerelkeztek ket fakarddal es nagy batran kirontottak. Amig Lena eltolta a traktort, Levente lekaszabolta a tamado farkasokat.
Imadom, ha ilyen jol mukodik koztuk a munkamegosztas 

smile hangulat

Az unikornisok természetrajza

Este a fürdőszobában Léna és az apja eszmét cserélnek a szárnyas pónikról:
Apa: - Léna, szerinted igazából van szárnyuk a póniknak?
Léna: - Igazából nincs. De unikornisok azért szerintem vannak.
- És hol élnek vajon? A felhők fölött? Amikor repülőn ültem, nem láttam őket.
- Nem, nem ott élnek.
- Vagy a víz alatt, a bálnák mögé bújva? Vagy a föld alatt a vakondokkal?
- Ott sem.
- Akkor már csak egy helyen élhetnek: az űrben.
- Az űrben?! Ott nincs is oxigén, te agyatlan...

Persze helyre tettük a gyermeket, hogy nem éppen ildomos szülőatyját agyatlannak titulálni, de hogy vicces volt, az biztos smile hangulatjel

Kulcsszavak: gyerekszáj Léna

2015/02/16

Kis túlzással lehet, hogy igaz, hogy a harmadik gyereket már az első kettő fölneveli :)

 

Léna ma itthon van, köhög, megyünk délután orvoshoz. Egyébként csak náthás, nincs rosszul szerencsére, de nála ez a köhögés mindig kétesélyes, hogy fulladás lesz-e belőle, úgyhogy jobban szeretem, ha meghallgatja a doktornénink. Szóval együtt játszanak Leventével. Beküldök nekik egy kis feldarabolt gyümölcsöt, kicsit később hallom, ahogy Léna okítja Leventét:

 - Ettél már narancsot, Levente?

 - Még nem.

 - Akkor egyél, mert egészséges is és finom is. Sok benne a vitamin. Én is ettől fogok meggyógyulni.

 

Remélem, a hülyeségeimet nem ekkora hatékonysággal vési az agyába :)

2015/02/04

Fiúk és lányok

Ádám legójárművein mindig van legalább két motor, turbó, nitró, és lehetőleg egy rakás fegyver.

Léna legójárművein mindig van kávézó és egy kuckó, ahová be lehet húzódni, ha esne az eső.

 

És most mondja nekem valaki, hogy férfiak és nők nincsenek genetikusan másképp programozva :) 

Kulcsszavak: Ádám anyaság Léna

2014/12/13

Esti összebújás Lénával. Arról beszélgetünk, hogy milyen jó volt ma együtt karácsonyi dalokat énekelni, és hogy milyen sokfélét tud már, egy csomó olyat is, amit csak kevesen ismernek. (Ezúton reklámoznám a Ringatót, ahol ilyeneket is lehet tanulni.)

Egyszer csak megszólal:

 - És tudod, hogy én ezeket honnan tudom?

 - Honnan?

 - Hát tőled :) És majd megtanítom őket az én gyerekeimnek is, ha felnőtt leszek. 

 

Az ember ilyenkor érzi, hogy ajándék, hogy anya lehet, és hogy ez minden fárasztó nyűgje ellenére is bármit, de tényleg bármit megér. 

Kulcsszavak: anyaság Léna

2014/12/10

Levente a konyhában sündörög.

 - Anya, mit főzöl?

Fölemelem, megmutatom neki.

 - Sütőtököt.

 - Sütörtököt?

 

Igaza is van, minek az a túl sok szó az élethez :) 

 

Másik kedvencem:

 - Léna, mi volt ma az oviban az ebéd?

 - Husi volt meg targonya.

 

Asszem egyszer csinálok sütörtökös targonyát :) 

Kulcsszavak: gyerekszáj Léna Levente

2014/12/06

Esti jelenetek

Gábor nagy határozottan megjelenik a gyerekszobában a laptopjával (esti szeánsz egyébként már letudva):

 - Na de most aztán már mindenki maradjon csöndben és aludjon!

 Levente:

 - De azért beteszed a meditációs zenét?

 

Meg szueprcukker, ahogy a kedvenc karácsonyi énekét énekli velem. Nem tudom, milyen fogalmai lehetnek a Szűzanya meg Szent József palástja mibenlétéről, de mindenesetre nagyon lelkesen dalolászik velem mindezekről :) 

 

Lénuszka meg ma este nem tudom milyen indíttatásból azt írta nagy narancssárga betűkkel egy Pókemberes színező hátuljára: CICA MOZSDIK :)  Amúgy valahogy megtanulta elolvasni a kis betűket is, a két nagyobb gyerek most kb. egy szinten olvas. Levente is tud olvasni, legalábbis ő meg van erről győződve. Lassan, tagoltan mond valamit, ami szerinte oda van írva, majd büszkén néz hozzá :)

 

Nem tudom, hogy van ez, hogy egyszerre tudnak mérhetetlenül szórakoztatóak és idegesítőek is lenni. Illetve ezeket úgy 10 percenként váltakozva. Mindenesetre eddig még eléggé pozitív a mérlege mindegyiknek. Egyelőre maradhatnak :))) 

 

 

Kulcsszavak: gyerekszáj Léna Levente

2014/12/03

Egy kicsit büszkélkedek...

Igazából azt se tudom, melyikkel büszkélkedjek legjobban, mert mindhárom annyira klassz gyerek. És közben meg ez az egész szülői büszkélkedés egy nagyon béna dolog, mert hát nem az én érdemem az, hogy ők ilyen klasszak, hanem a sajátjuk, de valahogy szülőként nem lehet azt kibírni, hogy az ember ne érezze valamennyire magáénak a gyerekei sikereit (és kudarcait...).

 

Szóval most Leventével fogok büszkélkedni egy kicsit. Először is azért, hogy szobatiszta lett. Nyáron még rá se hederített a dologra, persze amíg csak a rövidnadrágot vagy az alsót kellett volna kimosni, na mindegy :)  Ősszel viszont már mutatott hajlandóságot, és pár hét alatt viszonylag stabilizálódott is a dolog. Ami viszont engem is meglepett, hogy a délutáni alváshoz már egyáltalán nem kell rá pelenka, és reggel is gyakran szárazon veszem le róla. Múlt éjjel fölkelt, hogy kimenjen vécére! Más kérdés, hogy jobban örültem volna, ha inkább a pelenkába pisil, mert az nem igényli az én közreműködésemet, de azért félálomban is nagyon megdicsérgettem érte :)

 

A másik, amin időnként meglepődöm, hogy milyen bő már az aktív szókincse. Tegnap, mikor az oviba mentünk Lénáért, vittük magunkkal az esernyőt. Kérdezi az autóban:

 - Vihetem én az esernyőt?

 - Most nem visszük az esernyőt, mert nem esik olyan nagyon az eső.

 - Csak egy kicsit szemerkél?

 - Igen, csak szemerkél :)

Szerintem két és fél évesen a szemerkélés azért nem alapértelmezett egy gyereknél :) És nem titkolom, azért erre kicsit én is büszke lehetek, mert ő azért elsősorban még tőlem tanul beszélni :)

 

Tegnap Ádám is okozott egy kis meglepetést. Lefektettem a kicsiket aludni, és mikor kijöttem, Ádám ezzel a kérdéssel fogadott:

 - Anya, 4x5 az húsz?

 - Igen, annyi. De ez most hogy jutott eszedbe?

 - Úgyhogy sorba raktam a kocsikat, és megszámoltam őket, hogy az pont húsz.

És valóban ott álltak a szőnyegen az autók egy 4x5-ös alakzatban. Amiben engem az lepett meg, hogy Ádám magától "feltalálta" a szorzás műveletét. Nem tudom, honnan van benne ez az olthatatlan érdeklődés a számok világa iránt, valószínűleg ezt nem tőlem örökölte :)

 

Lénuszkám pedig emberi nagyságával tud engem folyamatosan levenni a lábamról. Az az empátia, elfogadás és türelem, amit elsősorban Ádám irányában gyakorol, számomra is példaértékű :) Sokszor már engem idegesít, amit Ádám művel vele, ő meg olyan szinten elnéző, hogy arra nincsenek szavak. Pedig most már azért képes képviselni az érdekeit, de egyszerűen annyira szereti Ádámot, hogy nagyvonalúan átlendül Ádám gyakran kicsinyes bosszantási kísérletein. És hát ő meg mindenféle téren nagyon egyenletesen jól teljesít, de erről majd legközelebb írok, mert ma délután megyek ovis fogadó órára, ami rendszerint az év fénypontja szokott lenni számomra, mert mindig agyondicsérik a gyerekemet :)

 

Na ez volt a büszkélkedés, legközelebb majd panaszkodni is fogok :) 

 

2014/09/07

Léna és a pozitív gondolkodás

Lénában egy csomó máson kívül imádom azt is, hogy eredendően képes pozitívan gondolkodni.

Ma este Leventét már altattam, mert nem aludt délután, ők még a nagyszobában voltak Ádámmal. Egyszercsak óriási robaj.

 - Aúúúú! Aúúúú!

Jön be.

 - Ráesett a lábamra egy autó!

 - Ó jaj! Az nagyon fájhatott!

 - Még most is nagyon fáj!

 - Azt elhiszem.

 - De jobb, mint ha egy kő esett volna rá, igaz?

 - Hát annál azért jobb.

 - Sokkal jobb. Tényleg.

 És kisétál.

Egyébként egy nagy fa autó esett rá a nagyujja körömágyára, csak később láttam, hogy még vérzett is, úgyhogy tényleg biztos fájt neki. De azért nem annyira, mintha egy nagy kő esett volna rá :)

Kulcsszavak: gyerekszáj Léna

2014/08/29

Ma egy hosszú autóúton arról meséltem a gyerekeknek, hogy milyen volt régen a világ, még a technika egyes vívmányai előtt. Ezt mindig tök szeretik, igaz, szerintem az őskor és a huszadik század eleje simán összemosódik náluk, de mindegy, majd idővel a helyükre kerülnek a dolgok :)

 

Épp ott tartottam, hogy mikor én gyerek voltam, még nem volt a lakásokban telefon.

 - És ha mégis telefonálnod kellett valahová, akkor el kellett menned a postára, mert ott volt telefon.

Léna: - Vagy fölhívtad Skype-on!

 

Ez kicsit arra a sztorira emlékeztetett, mikor állítólag Mária Terézia, mikor arra panaszkodtak neki, hogy a parasztok éheznek, mert nincs kenyerük, azt kérdezte:

 - Nincs kenyerük? Akkor miért nem esznek kalácsot? 

 

Egyébként meg Levente ma fog életében először a nagymamájánál aludni. Mi Férjjel este a Láthatatlan Kiállításra megyünk (szülinapi ajándékom), holnap pedig vár a Brutál Futás! :) 

Kulcsszavak: gyerekszáj Léna

kiszsizsik

< <


©2009 Sarok.org

Search marketing