H0108152229
K0209162330
Sz0310172431
Cs0411182501
P0512192602
Sz0613202703
V0714212804

Okos pilóta alagútban nem katapultál

2007/01/02

Hogyan nem lettem milliárdos?

Hogyan nem lettem milliárdos? Két mondatnál talán többet érdemel a történet, mely még vidám és lázas ifjúságom idején kezdődött, s talán ma sincs teljesen és végérvényesen vége. Ha arra gondolok, hogy Németországban, Mannheim városában, ahová azért utaztam, hogy meghalt nővérem, kinn (Németországban) orvosként dolgozott, örökségemet átvegyem, és minden ehhez kapcsolódó iratot elloptak még az örökösödési hivatal közhivatalnokaival való találkozás előtt, akkor néha megfordul a fejemben, hogy él egy kurd, pakisztáni, vagy „oszi”, vagy egy helyrevaló bankhivatalnoknő, valahol Németországban, mely a néhai nővérem házának lakbéréből él. Helyettem. Ám a dolgok sokkal előbb kezdődtek.Apám temetésénél felolvasták a végrendeletet, melyben nemcsak azt tudatták, hogy nem nyilvános köztemetőben lesz a végső sírhelye, hanem otthon a családi hátunk kertjében. Az már nem volt bekombinálva, hogy kokainnal, marakujalikőrrel és angyalporral alaposan fölturbózott, nevetőgörcsöt kapott nővérem előtt közölte a fiatal ara(Anyámat be sem engedték a végső nyughelyre, a kertbe, kettejük közös életútjának kertjébe), hogy egy percem van átgondolni, hogy onnan, ahol folnöttem, negyvenévesen akarok-e valamilyen személyes emléket elvinni. Ilyenkor a perc is kevés, hogy üres kézzel sétáljon ki onnan az ember, ahol fölnőtt. Nem volt mit vinni magammal. Apám ott maradt a kertben és én soha, még halottak napján sem hajthattam fejet sírja előtt, már tíz éve. A családi örökségből aztán a gyomorfekélyre való hajlam maradt, mely egyben e egyébként egy szép genetikai bizonyíték is, ha eltekintünk a vele járó gyötrelmektől. Üres zsebbel is lehet szépen élni, nevelt az emberarcú szocializmus és mi(a Mama és én) elkezdtünk totózni. Itt tizenkét csapat győzelmét, vereségét, vagy döntetlenjét kell eltalálni, annyi esélye mindenesetre van benne az embernek, mint a lottóban, de aki nem ért a focihoz, annak annyi sem. Mi pedig páratlanul szerencsések voltunk. Kétszer egymás után lett tizenkettesünk. Hogy ilyenkor mennyi üti az ember markát, az csak attól függ, hogy hányan találják el a helyes eredményt. Az elsőnél elvileg szerencsések voltunk, hisz kicserélhettük tévénket egy nagyobbra, hogy a Mama, ki közben zöldhályogjával küszködött, jobban lásson, de az öröm csak néhány hétig tartott, hisz meghalt ő is. Aztán a nővérem következett, kinek volt üzleti érzéke. Helyes transzvesztitákat pofozott ki koldusszegény erdélyi kölykökből és Árulta jó pénzért a hamburgi kikötői kocsmákban. Fordult meg kezemen közben olyan összeg, mely hallatán szubsztilisabb, decensebbb banktisztviselő felkapná a fejét, de  na ebből se jutott semmi. Az örökségekből tehát nem lettem gazdag, de temetésekre sem kell járnom. Már csak a sajátoméra megyek el, de ott, mint tudjuk, a személyes részvétel: kötelező.  Kerekes Tamás
Kulcsszavak: próza

2006/11/12

Gyerekgyár

http://www.nolblog.hu/index.php?action=edit_post&blog_id=596

Ficsku Pál Gyerekgyár Végül is nem tudom, miről szól”, nyitja meg, több mint fél óra csúszással, Ficsku Pál saját könyvének bemutatóját, november 6-án a Gödörben. 4 év szövegei, melyek egy része a Mozgó Világban jelent meg, s még pár, amelyek sehol sem, most összemixelve kerültek az Ulpius-ház kiadásban megjelenő Gyerekgyár című könyvbe. A szerző felolvasással kezd, kicsit az az érzésem, hogy nem csak a kötet szövegeinek eggyé olvadása véletlenszerű néhol, hanem a felolvasott részletek kiválasztása is az volt. „Miért akarok én gyereket? Talán később gyerekeket? Vajon miért is akarok én ebbe a világba gyerekeket, kérdezte magától Bulvár Kund. Tudom?”- olvassa Ficsku a regény nyitó mondatait. Felhívja figyelmünket, hogyha látjuk a gyermekeit, Hüvelyk Matyit és Tündér Lalát, akiknek a könyvet ajánlotta, állítsuk meg őket s kérjünk pecsétet is a példányunkba. A későn érkezők nem értik, hogy milyen pecsétet is kéne kérni, és főleg miért, az enyémben ekkor már virít egy Kinder macht frei nyomat, vigyori gyerekarccá alakítva, amit most épp meg is néznék, de hiába lapozok bőszen, szőrén-szálán eltűnt, biztos összecserélődött az asztalomon, szóval, ha valakinek feltűnik, hogy a sajátjában az én nevem van, cserélhetnénk…   „A legújabb kutatások szerint Jézus Krisztus volt az első lombikbébi, mert konkrétan nem baszás által született. Teológiai és tudományos körökből sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudták a hírt” – sokkolja a közönséget Bulvár Kund újabb álhíre. Ficsku gyorsan hozzá is teszi, hogy ezen könyvön azért lehet ám nevetni is. Biztosan így van… Csapody Kinga  Paulára gondolt, aki most a műtőasztalon feküdhet. Valami zöld ruhás fiatalember borotválhatja a punciját-nem cserélt volna vele, ki tudja, naponta mennyit borotvál-, azt én meg matatnak benne. Nem volt még nőgyógyásznál, nem tudta, hogy ez a matatás kellemes vagy megalázó, arra gondolt, hogy, néha a megalázottság is kell a boldogsághoz. Meg arra, hogy a Paulából kivett petesejtek már várják a Pockorkirályt. Az átadóba rakta Pockorkirályt, megnyomta a csengőt. Elvetéltem. Érted?Elvetéltem. Angyalka lett a gyermekemből! Valahol fenn lebeg a koszos, büdüs, szmogos ég felett. Én nem akartam angyalkát! Én gyermeket akartam. És zokogott.Az életben néha győz a halál. Legalább jó levegőt szív. A mennyben nem ismerik az asztmát. Nincs bárányhimlő, mumpsz, kanyaró. Nem fogják ellopni a kisautóját az oviban, nem kap egyest, és tőled sem pofont érte. Ott fenn mindenki egyenlő, Nem tehet semmit. Jó így neki. Bulvár Kund a bértollnok és álhírügynök a pottyantóban ült egy bárszéken, potyogtak a könnyei, sírt, ordított, és néha a pultnak csapkodta a fejét. Ordított, hogy elvetélt, elvetélt.A modern magyar széppróza e fura epizódjában, mely annyi folytonosságot mutat a kritika realizmus haladó hagyományaival, hős hősei legalább annyit isznak, mint Hemingway és Scott Fitzgerald hősei egy grammatikai terrorizmus keretébe burkolva egy érthető, eddig a magyar irodalomban férfiszemmel meg nem írt tragédia bontakozik ki: a gyermekáldás, a gyermekre-vágyás férfi vágyódása, akarata. A fura erőtérben, melyben majd mindenkit Paulnak és Paulának hívnak, egy fiatal( pár küzdelme bontakozik ki a gyermekáldásért. A főhős, Bulvár Kund álhírlapíró(Hosszan tartó, súlyos betegségben elhunyt Magyarország legidősebb gyermeke. Cuci néni száztizenkét éves volt. Szülei már nem érhették meg a halálát. Betegségének neve: az élet.A kváziregénytér legizgalmasabb mozzanata egy önkielégítés egy ókortörténeti szigorlaton, sajnos a posztmodern írói eszközökkel kacérkodó szerző egy másik epikai szál kibontását is elkezdi.A hab a tortán: a betétA rablók vezetője, mert hamar kiderült, hogy rablókról van szó, szóval a rablók vezetője sovány, nyurga lény, felcaplatott az igazgatónőhöz, elrabolja a gyermekeket. Nyelvrablók. A terrorizmus új fejezete kezdődik az óvoda udvarán. A nyelvi terrorizmusé. Az a követelés, hogy addig nem engedik szabadon a gyermekeket, míg meg nem tanulják az alábbi szavakat, amelyek egyébként a nyelvrablók nevei: Agresszió., Amorexia, Bulémia, Bulvár, Ciszta, Csupiga, Debil, Detox, Endogámia. Empiriokriticizmus. Édsz. Tripper. Kankó(Zárójelben odaírták, hogy a három együtt Frankó.Bulimia, a nyelvrablók vezére adjusztálja Anorexiát. Sajnos egyik szál kifejtése sem valósítja meg az epikai totalitást, a két szint köszönő viszonyban sem áll egymással. Mindkét szál kifejtetlen marad. A történet nincs arányban a nyelvi megformáltsággal. Érdekes torzó maradt. Egy jó regényt mindkettőről szívesen olvasnák.A kiadó előszava: Bulvár Kund harmadik feleségét a második nászútján ismerte meg. A másodikat meg az elsőn. A harmadikkal, Paulával nem ment nászútra. Mert tőle tényleg gyereket akart, a nászutak meg akarva, akaratlanul rosszul sültek el.” Történetünk főhőse, Bulvár Kund amolyan álhírekkel üzérkedő életművész, aki egy világvégi faluból spermavizsgálatra jár fel Budapestre. Gyereket akar ugyanis. Paulától. De a sors kifürkészhetetlen útjain megakadnak, és kénytelenek segítséget kérni a gyerekgyártól. Vizsgálatok, próbálkozások, türelemjáték… Közben részt veszünk egy maratoni kocsmalátogatáson, a faluban beszüntetik az álmokat, a nyelvrablók óvodás túszokat ejtenek, a Madách-influenza pedig tizedeli a várost. Halálközeli élmény egy parasztsonkától, és közeli életképek egy sokakat érintő problémáról; a meddőségről, a mesterséges megtermékenyítésről, a lombikbébi programról. Líraian, torokszorítóan, abszurd humorral, rengeteg öniróniával, keserrel és édessel. Ez Ficsku Pál könyve, amely talán első ízben taglalja a gyerekvágy kérdését férfiszemmel, irodalmian, igazul.  Ficsku Pál: Gyerekgyár   Kerekes TamásFicsku Pál: GyerekgyárUlpius Ház Kiadówww.ulpiushaz.hu  

 

Kulcsszavak: kortárs magyar próza

kerekestamas



©2009 Sarok.org

Search marketing