Bűn a lábtörlő alatt
Thomas B. RunnerMagánbűnökBudapest
Bristol Kiadówww.bpbristol.hu "A
biztonság a veszélynek az a foka, amelyet nem
érzékelünk." Új
írónk születettÁdámnál,
Évánál kezdve, a magyar bűnügyi irodalom sosem volt erős. Petőfi
Sándor művét, a Hóhér kötelé-t nem azért tiltotta be a censor, mert
szerzőjük demokratikus elveit hangoztatta, hanem mert igazán rossz
regény volt. Sajnos nem sikerült jó bűnügyi regényt alkotnia sem
Móricznak, se Babitsnak, pedig ők igazán szorgalmasak voltak. No,
most ugorjunk egy nagyot, mert nem is lesz nehéz eltekinteni ennek
a műfajnak magyar történetétől. (pl, En Passant felügyelő
kalandjai) Azért nézzük meg a jelent. Nemere István, Lőrinc László
és Wywian Fable (jól írom?) jelentik a csúcsot, s mellette
természetesen Kántor nyomoz, s kiderült, hogy nekünk is volt James
Bond-unk, igaz Láng Vincének hívják. köszönöm Uraim és Hölgyeim,
ezzel megvolnánk.A
tévében meg az eszelős Usztics Mátyást látjuk bakaruhában, és a
sűrűn kijózanodó Stohl Buci küzd a tűzvonalban. És most letehetjük
a tollat, s megpihenhetünk. Munkácsi Miklós kihívása óta (melyet
Dögkeselyű címmel filmesítettek meg) nem olvastam igazi, hiteles
magyar bűnügyi regényt. Szegény Tar Sándor is írt ilyet (azt hiszem
Galambok volt a címe), de sajnos az is meglehetőst felejthető
volt.
Bűn a lábtörlő alattÉs
most Thomas B. Rrunner megszólalt a maga hangján, s ez jó.
Vitathatatlan noire stílusban alkotott Magánbűnök c.
prózaválogatása sikeresen találta el a kényes egyensúlyt. Míg
Stephen King, Clive Barker, K. P. Dick világában a metafizika rémei
egy másik világontológiát tételeznek fel, itt a saját rémképeink
bennünket várnak a lábtörlő alatt. A főszereplőt alighanem Philiph
Marlowe ihlette meg (Raymond Chandler), van is egy olyan története,
ahol az írás elején megismert hölgyalakot átír a narratíva, amivel
(mármint ezzel az írói fogással) korábban már találkozhattunk az
Elkéstél Terry! c. Chandler regényben. Bűnügyi történetet írtam.
Noha nem szerepel benne láncfűrészes sorozatgyilkos, és az igényes
szadomazochizmus, meg kell tapasztalnunk, hogy míg Chandler
világában, és a jó Dashiell Hamett-nél a bűn összefonódott a
korrupcióval és az erőszakkal, itt a bűn belesimul a mindennapokba,
akár egy drágán kivitelezett padlófűtés. És ez a világ T. B. Runner
írásai óta már korántsem lesz olyan barátságos, mint volt, akár
Ózdon járjon az ember, akár Szegeden. Ezt azzal éri el az író, hogy
alteregója mintegy véletlenül kerül elő. Sohasem ő mozgatja a
történet szálait, inkább csak megfigyel, időről-időre összefoglalja
nekünk, hogy mit is tudhatunk az elkövetett bűnről./Ez a
szerkesztésmód uralja a Körjárat és a Jött egy spanyol c. írást). A
történetek főhőse egy ügyészből bártulajdonossá felküzdött Kántor
András nevű alak, kit mindezideig Chandler "istállójában" edzettek.
Főhőse változatos magánéletű, de a bajban mindig csak magára
számítható, rezignált és szarkasztikus csapos, aki különböző
bonyodalmakba keveredik, melyből azt érthetjük meg alaposan, hogy a
bűn világa máris közelebb van hozzánk, mint azt gondoltuk volna.
Aki előbb ügyész volt, s aztán csapos, az igazán jól értheti
mindezt. De a többiek is. Az író jól szerkeszt. Írásaiban a kohézió
a fejezetzárás eszköze: minden fejezet végén van egy horog, amely
már át is ránt bennünket a következő fejezetbe. Írásaiban még sok
mindent a véletlenre bíz (ilyen a gitárba dugott lakáscím), de az
viszont olvasó és a főhős egyszerre tölt ki a linearitás mentén. És
mindent kárpótol a csendes, fanyar humor, rezignáltság, mely át meg
átszövi a kötetet. és ott van nekünk epizodistának az egyébként is
színes egyéniségű Krepp, aki az egyik szereplő tervezett
házasságáról azt mondja, hogy az a börtönlelkésztől is függ, de
mivel a börtönkórus énekli a gyászindulót, az már olyan, mint amit
Mandula írt, helyesebben Mendelssohn- igazítja ki a narrátor.
Ilyenkor hiszem, hogy a boldogult Rejtő Jenő kacsint egyet az
égből.És
sose árulja ki időnek előtte, hogy ki is a
gyilkos Kerekes
Tamás
0 hozzaszolas
