H0108152229
K0209162330
Sz0310172431
Cs0411182501
P0512192602
Sz0613202703
V0714212804

Okos pilóta alagútban nem katapultál

2009/09/19

A halál nem tesz jót a karriernek

  A halál nem tesz jót a karriernekMárai Sándor Nos, Márai Sándor új könyve, a «Bolhapiac», amely nem is nagyon válogatósan markolja egy vaskos kötetbe néhány év újságcikkeit, meglepő kivétel. Úgy tudom, hogy ezek a cikkek a napilap oldalain becsülettel állották a rájuk bízott föladatot és a szerkesztőség sokhangú együttesében teli tüdővel vitték a tenor vezető szólamát. De itt a kötetes gyűjteményben kihullott belőlük a mulandó napi érdek, elenyészett az írásra serkentő alkalmak tarkasága és ami megmaradt benne: az egy kitűnő írónak vallomása - nem a világról, amely amúgy is csak az ő alanyi kivetítődése, - hanem önmagáról. Ez is leleplezés, de nem olyan, mint amikor a csenevész test vetkezik ki pompás jelmezéből, hanem mint amikor az ideiglenes lepel hull le az örök szoborról. Véletlen élmények, kiszámíthatatlanul fölbukkanó jelenségek beszámolója ez a könyv, sokszor éppen csak egy kis narancshéj, amelyen megsiklik az ember, egy pillanatra utána néz, aztán hümmögő monológgal továbbhalad az útján. És mégis arra késztet, hogy egy- lélegzettel olvassuk végig, mint ahogy az egységesen, szervesen megépített regényeket szokás. Mert anyagának tarkaságában, ötleteinek folyton majdnem nyugtalanító villódzásában is egységes regény ez a könyv. Éspedig tragikus regény: az író küzdelme végzetével, amely engesztelhetetlenül az élet látszataival szembeállítja őt. A környezet, az alkalom, vagy ahogy ő nevezi: az Élmény folyton éspedig majdnem a vásári panoptikumok mulattató tarkaságával változik, de mindig egy marad a regény hőse: az Attitude. Egyszer beszélgetés közben szemére vetettem Márainak, hogy az egész világot az irodalmon át nézi. Kerekre nyílt bámész szemmel felelte:- Hát mi másképp nézhetném?- Nézhetnéd, mint biokémikus a vegyületeit, mint geológus a rétegeződéseit, mint közgazdász a jav-termelő lehetőségeit, mint orvos a betegségeit, mint ügyvéd a pörpatvarait.- De mikor én író vagyok! - mondta ő és vállat vont.(Nagy Endre, Nyugat)

A kötetből megtudható, hogy noha a vezérigazgató úgy mutogatja a búvárt, mint az idomított fókát, de túlórapénzt nem fizetik, s félő, hogy az emberek úgy jelentkeznek manapság búvárnak, mint államhivatalnoknak. S, mivel vízben sírni nem lehet, inkább munkához lát.

A könyv kártyát is vet: az ember néha éjszaka sikolt, mert úgy érzi, vele már megtörtént az élet. És az összes kártyák azt mutatják, hogy holnap megint csak ugyanolyan lesz, mint tegnap volt. De a kártya azt is megmondja Önnek, hogy nagy meglepetése az életben, hogy az emberek általában tisztességesebbek, mint feltételezte. Ez azonban a legnagyobb felfedezés, mely bennünket sújthat. Még az is megesik, hogy a fájdalom nem fáj többé, de ennél még ritkább, hogy az öröm hiánya sem fáj többé. A gigerli egész nap változatos toilett -ben pompázik, játszik a nagyérdeműnek, ám halottas ágyán mosolyog. Volt, aki azt állította, hogy őszes, dús haj borult homlokára, más, hogy kopasz volt, és beretvált, más, hogy macskabajsza volt. Nem tudnak megfigyelni az emberek.

Az élvező tudja, hogy a boldogság melléktermék, akár a koksz, anélkül, hogy olvasná Huxleyt. Már akkor is élvez, ha nem akar, hasonlóan a nagy művészekhez, akik igazi műremeket hoznak létre akkor is,  ha unalomból piszmog, mert tudja, hogy csak a kontár készít tudatosan és szándékosan remekműveket. Így tesz Popper is, a kisváros főhivatalban kinevezett írója, aki megengedhette magának, hogy szóba álljon az emberiséggel, amely iránt mély és őszinte részvétet érzett. Lényegében az utókornak dolgozott.

Akárcsak Márai. Színes írásai könnyed hangvételben írnak tragédiákról, Alakjai bevésődnek emlékezetünkbe. Páratlan megfigyelőképessége a ma már ritkán gyakorolt tárca-műfaj halhatatlan gyöngyszemei. Tárcái úgy hatnak, mint az első kupica aquavit. Az ember megborzong, aztán az első csattanó eljut a központi idegrendszerig, és az ember könnyed mámorában, félrehajítván a hétvégi bevárlási cetlit, egyszuszra végigolvassa.Kerekes TamásA kiadó:Márai Sándor: Bolhapiac című elbeszéléskötete 1934-ben jelent meg utoljára nyomtatásban. A Helikon Kiadó hagyományaihoz híven a Márai- életműsorozatban most újra megjelenteti a régóta várt kötetet.A kötetről„...ez volt a műfaj, amely az elmúlt harminc évben alkatian legközelebb volt hozzám” — írja Márai Sándor 1953-ban Naplójába, amivel azokra a napilapokban megjelent tárcákra, prózai rajzokra, életképszerű elbeszélésekre utal, melyek évtizedeken keresztül megjelentek az Ujság, később a Pesti Hírlap hasábjain. S valóban: a Bolhapiac általa válogatott írásai fényesre csiszolt műremekek. Ezek között sok hétköznapi helyzetet (utazás vonaton, kávéházi élmény stb.), de csak az érdekeset, a maradandót emeli ki, hol finom iróniával, hol maró gúnnyal vagy éppen az emberi humánumot kifejező részvéttel. E rövid írások hősei különleges egyéniségek, de még inkább magányos emberek, akik közül nem egyben magunkra ismerhetünk, mert sok tekintetben közös a sorsunk. „Aztán belenyugodtam, hogy rokonom. Ember, akit vállalni kell, ő az emberiség szörnyeteg nagynénije, de mégis vállalni kell, őt is, mindenkit.”www.helikon.husajto@helikon.hu  
Kulcsszavak: Kerekes Márai Tamás

kerekestamas



©2009 Sarok.org

Search marketing