H0108152229
K0209162330
Sz0310172431
Cs0411182501
P0512192602
Sz0613202703
V0714212804

Okos pilóta alagútban nem katapultál

2013/07/04

Harrison: Helyet! Helyet!

Harrison: Helyet! Helyet!

Metropolis Media Group       

Az alternatív valóságokkal és történelemmel is foglalkozó szerző most nem a Rozsdamentes Acélpatkány-ból ismert humorával köt le bennünket, az általa felvázolt jövőkép, ami a hatvanas évek Amerikájában született), sokkoló, dermesztő és belénk fagy a vér.

„Most megmondom a jövődet!”       

 mondta a Megyei Pszichiátriai Intézet dohányzójában egy reggel János, aki a telet rendszeresen benn szokta tölteni.
Őt eredetileg prostituáltak jelentették fel: fajtalanságért.
János kocsijával az út mentén korzózott és könnyen öltözött, léha lányoknak tett meglepő ajánlatot: "Most pedig csináljuk úgy, ahogy eddig még soha", s az érdeklődő kérdésre /hogyan?/ azt válaszolta: INGYEN.
Képzeld el, hogy bemész valakihez. Keresed őt. Kopogsz. Benyitsz.
A szobában senkit nem találsz. Vársz.
A szemed megakad az ajtó belső oldalára akasztott kis táblácskán. Tudod, aminek két oldala van. Az egyik oldalra az van írva. "Zárva".
A másik oldalára pedig: "Rögtön jövök."
Na az a Te jövőd.

A szakma ászai azonban nem mind ilyen derűlátók.
"Többszörösére nő a világpiacon árult felesleges kütyük száma. A tévéadást hamarosan erre kifejlesztett tapéta fogja sugározni. Az a néhány ember, aki még nem szenved érzékzavarban, egyszerre nézhet harminc különböző tévéadást: a legjobb, ha forgószékbe ül, és a szemhéját tapasszal a homlokához ragasztja, mivel mindent, amit a tapéták sugároznak, kötelező lesz megnéznie. Hogy ne is említsük a jövő századi autók prototípusait, amelyek elgázolt műanyagsonkára fognak emlékeztetni, betegesen dülledő szemekkel és aerodinamikai farokkal. A felfedező-, feltaláló-és tudósbandák, a púpjaik közt meztelen lányokat szállító, szintetikus tevék, valamint az elefántokat imitáló tankok és a tankokat utánzó elefántok mindenkibe belekötnek majd, aki útjukba kerül. A technobiológusok, fizikusok, pszichodiagnoszták és hipnotizőrök közti nézeteltéréseket párbajban, kézifegyverekkel fogják elsimítani, nevezetesen azokkal a világító botokkal, amelyeket a Star Wars negyvenhatodik sorozatának elmés forgatókönyvírói, ki tudja, miért, lézerkardnak neveztek. A karórákat kakukk nagyságú tojásokkal látják el, és minden egyenruhás rendfenntartó csúcsos sisakja vanília fagylalt- ízű szintetikus spermát lövell majd. Új társadalmi mozgalmak jelennek majd meg, amelyek azt követelik, hogy az északi féltekén egyenesítsék ki a földtengelyt, a délin pedig úgy helyezzék el, hogy az antarktiszi jégmező végre belefolyjék a világóceánba, aminek köszönhetően mi itt valamennyien elpusztulunk, a felmelegedő Antarktiszon azonban új, szebb élet kezdődik: az úgynevezett ausztralokapitalizmus. A mesterséges nők csak nagy nehézségek árán fognak találni maguknak természetes férfit, és fordítva. Különleges vajelemző készülékek segítségével kenhetjük meg majd a pirítóst, amelyet dietetikus okokból tilos lesz enni: kizárólag elektromos cápákat táplálhatunk vele. Valójában azonban ezek a naiv és gyermeteg jóslatok, vagy inkább jósolgatások már az előttünk álló évszázad első felében jelentőségüket vesztik.”

A kiadó

A Galaktika Fantasztikus Könyvek újabb kötettel és egy újabb szerzővel bővül. Harry Harrison sf-nagymester regényét olvashatjuk most a sorozatban.
A történet egy alternatív jövőben játszódik. 1999-et írunk, New Yorkban, ahol a túlnépesedés és a környezetszennyezés egyre nagyobb problémákat okoz. Az igazán gazdagok engedhetik csak meg maguknak a húst, és a vizet is adagokra osztva kapják meg az emberek.
Itt fonódik össze az utcagyerek, a rendőr és egy gazdag ember sorsa, akik csak remélik, hogy az ezredfordulót még megérik…
A könyv egy egyszerű nyomozás története, de itt nem is a történet számít, hanem maga a környezet, a sztori háttere. Harry Harrison a könyvet 1966-ban írta, és előtte már akkor egy túlzsúfolt és a környezetszennyezésbe belefulladó világ képe bontakozott ki.
A történetből 1973-ban film is készült, Soylent Green címmel, Charlton Heston főszereplésével (magyarul Zöld szója néven fut a film).

„Már eddig is túl sok ember halt bele abba,

hogy nem olvasott elég Kerekes Tamást”

Magyar Irodalom Rt.

marlonbrandy.nolblog.hu

thomaskerekes@msn.com

 

2013/04/25

Megszentelt árulás

James Forrester

Megszentelt árulás

Agave Könyvek

A felségárulás hálás téma

Ismeretlen szerző, azaz Rajkó Félix

London, 1563. Angliában nyugtalanság uralkodik, katolikus összeesküvések szerveződnek a fiatal Erzsébet királynő ellen szerte az országban. Egy késő éjjelen William Harley Clarenceux-t váratlanul meglátogatja régi barátja és katolikus hittársa, Henry Machyn, aki ráveszi a vonakodó heroldot, hogy rejtse el a hosszú éveken át írt krónikáját. Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a könyv valami sötét titkot rejt, amely veszélyt hozhat rá, de ennek mértékét felbecsülni sem képes, amíg szembe nem találja magát Francis Walsinghammel és könyörtelen megbízottjával, Richard Crackenthorpe-pal, akik bármit megtennének annak érdekében, hogy megszerezzék a krónikát. A krónika valószerűségét aládúcolja a hitelesség érdekében a pokoli helyesírás. Külön blickfang, hogy a krónika részben az átvevő (Clerenceau) életéről szól, diáriumszerűen.
Clarenceux-nak az élete függ attól, hogy kiderítse, milyen titkot rejt a krónika, és kik alkotják az ennek őrzésére alapított titkos társaságot. Az egyre veszélyesebbé váló nyomozása során egyetlen társa Machyn felesége, Rebecca, akivel állandó életveszély közepette próbálják kibogozni a rejtély szálait, miközben Walsingham emberei folyamatosan a sarkukban vannak. Clarenceux pedig fokozatosan kezd ráébredni, hogy a tulajdonukban lévő krónikában rejlő titok az egész országot romlásba döntheti.. (A kiadó)

Walsingham (spymaster!) nélkül már nem is lehetséges jó Erzsébet-kori regényt írni.

A műnek színe, szaga, aurája van. Élvezni fogják.

(Rajkó Félix)

A www.agavebolt.com -on 46 oldal erejéig bele is olvashatunk a regénybe. Izgalomban nem lesz hiány: az első két oldalon feltárul egy felségárulás, és egy skót orgyilkos sikertelen gyilkossági kísérlete közben, az elkésett merénylő az angol titkosszolgálat második emberének kezétől meghal. Halálhörgés, siralom. Számomra rendkívül érdekes volt annak latolgatása, hogy a főszereplők elgondolkodnak, hogy az lesz letartóztatva, akinek kisebb hatalmú a pártfogója. De mi van akkor, ha két gyanúsnak ítélt delikvensnek ugyanaz a magas rangú személy a protektora?

A szerkezet feszes, a szereplők hitelesek, a belső megfigyelés reális, már egy kollega javasolta Angliában a totális megfigyelést: Daniel Dafoe. Izgalomban, cselszövésben,intrikában nincs hiány. Nincs itt az ideje a körömrágásról leszokni.

A bemutatkozó kötet kedvező fogadtatást kapott Magyarországon, az e-kultúra.hu-n, a Cultura „hasábjain”a gittegylet.com-on,  kultnaplo.blogspot.com-on, az olvasoterem.com-on, a propeller.hu-n, de nemzetközi fogadtatása is elgondolkodtató:

Ez a Tudor korszakba tett kirándulás felülmúlhatatlan mind stílusában, mind cselekményében.”

Oxford Times

„Lenyûgözô, ahogy Forrester leírja a korabeli Londont.Nem lehet túl nagyot tévedni egy olyan szereplôgárdával, akik között fellelünkbrutális merénylôket, gátlástalan királyi tanácsadókatés egy hajdanvolt kiváló katonát, aki találékonyságával saját magát is meglepi.Az árulás dilemmája és a kérdôjelek, hogy kiben lehet bízni,mindig magával ragadóak, és emiatt fogjuk ezeket a lapokat késô éjszakába nyúlón forgatni.”

Sun

„Forrester magával ragadó regényt írt, valósághű szereplőkkel, akik megtartják történelmi hitelességüket.”

 A. N. Wilson 

„A

Megszentelt árulás 

okos és magával ragadó történelmi thriller,amely nem csak a tizenhatodik századot kelti élénken életre lenyûgözô fôszereplôjével,a fô herold Clarenceux-val, de dicséretére legyen mondva,eközben megôrizte történelmileg pontos mivoltát is. Hozzám hasonlóansokan fogják remélni, hogy hallanak még Clarenceux heroldról.”

Robert Goddard 

„A könyv szellemes, eredeti csemege egy olyan szerzôtôl,aki tudja, hogyan varázsoljon elô egy letûnt világot.”

The Times

„Eleven és drámai, néhol körömlerágós részekkel, beleértve házak feldúlását és egy fejvesztett üldözést titkos folyosók labirintusában.

„Már eddig is túl sok ember halt bele abba, hogy nem olvasott elég Kerekes Tamást”

Magyar Irodalom Rt.

marlonbrandy.nolblog.hu

thomaskerekes@msn.com

 

 

Kerekes Tamás

Megszentelt árulás

James Forrester

Megszentelt árulás

Agave Könyvek

A felségárulás hálás téma

Ismeretlen szerző, azaz Rajkó Félix

London, 1563. Angliában nyugtalanság uralkodik, katolikus összeesküvések szerveződnek a fiatal Erzsébet királynő ellen szerte az országban. Egy késő éjjelen William Harley Clarenceux-t váratlanul meglátogatja régi barátja és katolikus hittársa, Henry Machyn, aki ráveszi a vonakodó heroldot, hogy rejtse el a hosszú éveken át írt krónikáját. Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a könyv valami sötét titkot rejt, amely veszélyt hozhat rá, de ennek mértékét felbecsülni sem képes, amíg szembe nem találja magát Francis Walsinghammel és könyörtelen megbízottjával, Richard Crackenthorpe-pal, akik bármit megtennének annak érdekében, hogy megszerezzék a krónikát. A krónika valószerűségét aládúcolja a hitelesség érdekében a pokoli helyesírás. Külön blickfang, hogy a krónika részben az átvevő (Clerenceau) életéről szól, diáriumszerűen.
Clarenceux-nak az élete függ attól, hogy kiderítse, milyen titkot rejt a krónika, és kik alkotják az ennek őrzésére alapított titkos társaságot. Az egyre veszélyesebbé váló nyomozása során egyetlen társa Machyn felesége, Rebecca, akivel állandó életveszély közepette próbálják kibogozni a rejtély szálait, miközben Walsingham emberei folyamatosan a sarkukban vannak. Clarenceux pedig fokozatosan kezd ráébredni, hogy a tulajdonukban lévő krónikában rejlő titok az egész országot romlásba döntheti.. (A kiadó)

Walsingham (spymaster!) nélkül már nem is lehetséges jó Erzsébet-kori regényt írni.

A műnek színe, szaga, aurája van. Élvezni fogják.

(Rajkó Félix)

A www.agavebolt.com -on 46 oldal erejéig bele is olvashatunk a regénybe. Izgalomban nem lesz hiány: az első két oldalon feltárul egy felségárulás, és egy skót orgyilkos sikertelen gyilkossági kísérlete közben, az elkésett merénylő az angol titkosszolgálat második emberének kezétől meghal. Halálhörgés, siralom. Számomra rendkívül érdekes volt annak latolgatása, hogy a főszereplők elgondolkodnak, hogy az lesz letartóztatva, akinek kisebb hatalmú a pártfogója. De mi van akkor, ha két gyanúsnak ítélt delikvensnek ugyanaz a magas rangú személy a protektora?

A szerkezet feszes, a szereplők hitelesek, a belső megfigyelés reális, már egy kollega javasolta Angliában a totális megfigyelést: Daniel Dafoe. Izgalomban, cselszövésben,intrikában nincs hiány. Nincs itt az ideje a körömrágásról leszokni.

A bemutatkozó kötet kedvező fogadtatást kapott Magyarországon, az e-kultúra.hu-n, a Cultura „hasábjain”a gittegylet.com-on,  kultnaplo.blogspot.com-on, az olvasoterem.com-on, a propeller.hu-n, de nemzetközi fogadtatása is elgondolkodtató:

Ez a Tudor korszakba tett kirándulás felülmúlhatatlan mind stílusában, mind cselekményében.”

Oxford Times

„Lenyûgözô, ahogy Forrester leírja a korabeli Londont.Nem lehet túl nagyot tévedni egy olyan szereplôgárdával, akik között fellelünkbrutális merénylôket, gátlástalan királyi tanácsadókatés egy hajdanvolt kiváló katonát, aki találékonyságával saját magát is meglepi.Az árulás dilemmája és a kérdôjelek, hogy kiben lehet bízni,mindig magával ragadóak, és emiatt fogjuk ezeket a lapokat késô éjszakába nyúlón forgatni.”

Sun

„Forrester magával ragadó regényt írt, valósághű szereplőkkel, akik megtartják történelmi hitelességüket.”

 A. N. Wilson 

„A

Megszentelt árulás 

okos és magával ragadó történelmi thriller,amely nem csak a tizenhatodik századot kelti élénken életre lenyûgözô fôszereplôjével,a fô herold Clarenceux-val, de dicséretére legyen mondva,eközben megôrizte történelmileg pontos mivoltát is. Hozzám hasonlóansokan fogják remélni, hogy hallanak még Clarenceux heroldról.”

Robert Goddard 

„A könyv szellemes, eredeti csemege egy olyan szerzôtôl,aki tudja, hogyan varázsoljon elô egy letûnt világot.”

The Times

„Eleven és drámai, néhol körömlerágós részekkel, beleértve házak feldúlását és egy fejvesztett üldözést titkos folyosók labirintusában.

„Már eddig is túl sok ember halt bele abba, hogy nem olvasott elég Kerekes Tamást”

Magyar Irodalom Rt.

marlonbrandy.nolblog.hu

thomaskerekes@msn.com

 

 

Kerekes Tamás

2013/04/11

Világok őre

Szergej Lukjanyenko: Világok őre

Metropolis Media Kiadó

 

 

Kirill, a teljesen átlagos, hétköznapi moszkvai fiatalember egy nap arra ér haza, hogy lakásában egy idegen nő lakik, aki ráadásul okmányokkal tudja igazolni, hogy már három éve övé a lakás. Az értetlen férfit végül rendőrök vezetik el. Munkahelyén azt állítják, a nevét sem hallották soha. Az összes hivatalban csak az idegen nő neve szerepel minden iraton. Kirillt a barátai, ismerősei egyik napról a másikra elfelejtik, mintha sosem látták volna. A személyi igazolványa is megsemmisül. Mikor végleg kilátástalanná válik a helyzete, egy ismeretlen felhívja a mobilján, és új munkát ajánl neki, amolyan vámtisztviselői feladatot – egy más világokba vezető átjárónál. Kollégái, a „funkcionálisok” rendkívüli képességekkel rendelkeznek: szinte legyőzhetetlenek, sebeik villámgyorsan begyógyulnak, a betegségek elkerülik őket, lényegében csaknem halhatatlanok. Az egyedüli bökkenő: nem távolodhatnak el néhány kilométernél messzebbre állomáshelyüktől.

És hogy mik ezek a más világok? Egy nagyszabású kísérlet részei, amelyben az embereknek a laboratóriumi fehéregerek szerepét szánták. Vajon szembeszállhat-e egyetlen ember egy ekkora tervvel? Van-e esélye megmenteni az emberiséget – vagy akár csak saját magát?

 

A szerző nem kispályás

http://www.lukianenko.ru/rus/

http://www.lukjanyenko.hu/

 

. Persze semmi sem történik ok nélkül, így Kirill hamarosan lehetőséget kap, hogy funkcionálisként egy világok közti átjárót vigyázzon. A furcsa pozíció mellé állomáshelyük körzetében hatalmas fizikai erő és csaknem teljes sebezhetetlenség is jár. Ahogy azonban hősünk egyre többet tud meg a saját fajtájáról és a többi világról, amire ajtót nyit, lassan körvonalazódik benne a szörnyű felismerés, miszerint világunk csupán egy óriási kísérleti terep és az emberiség nem több tesztalanynál.(ekultura.hu)

A regény tulajdonképpen a főhős elbeszélése, vagy inkább előadása a történtekről és pont attól annyira szimpatikus, hogy egy hétköznapi ember szemén keresztül és az ő elmondásában jelenik meg, aminek közvetlenségét csak még inkább fokozza sajátos humora, az „Önökkel történt már olyan...?”-kezdetű kérdések-leírások rendszeres használata, és ezáltal az olvasó bevonása a cselekménybe. A köznyelvi, vagy közérthető stíluson kívül persze a kötet legnagyobb erőssége mégiscsak a jól kigondolt és felépített ötlet, a karakterek,  továbbá hősünk esetenként kiszámíthatatlan viselkedéséből fakadóan a folyamatos bonyodalom, aminek köszönhetően egy feszes tempójú, fordulatokban, olykor akcióban és izgalmakban bővelkedő cselekményt kapunk. 

 

Az Őrség- és az Ugrás-könyvek Európa-díjas szerzőjének újabb regénye sem okoz csalódást rajongói egyre növekvő táborának, hiszen ismét megkapó közvetlenséggel mesél egy emberfeletti körülményekkel szembesülő kisember hőssé válásáról.(harmonet.hu)

Lukjanyenko pörgős és eseménydús történetében ezúttal sem csalódhatunk, ugyanakkor olvasás közben morális kérdések tömkelegével találjuk szemközt magunkat - mi a jó és mi a rossz, miért érdemes küzdeni, a Másfélék és az emberek szerepe a világban, stb. -. A humor és az önirónia végig szerves része a sztorinak. Jellemző, hogy mennyire kívülállóként tudja leírni a szerző a mai és a régi Oroszországot egyaránt, pontosan kifejtve erényeit és hibáit.
A befejezés talán egy kicsit egyszerűre sikeredett, de nem ront különösebben az összhatáson: aki az első kettőt olvasta, annak a harmadik kötet is kötelező (és most már a negyedik is a boltokban).(blade)

 

Kerekes Roadmovie Tamás

„Már eddig is túl sok ember halt bele,

hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”

Magyar Irodalom Rt.

www.marlonbrandy.nolblog.hu

thomaskerekes@msn.com

 

Szergej Lukjanyenko: Világok őre

Kiadó: Metropolis Media Group 

 

Világok őre

Szergej Lukjanyenko: Világok őre

Metropolis Media Kiadó

 

 

Kirill, a teljesen átlagos, hétköznapi moszkvai fiatalember egy nap arra ér haza, hogy lakásában egy idegen nő lakik, aki ráadásul okmányokkal tudja igazolni, hogy már három éve övé a lakás. Az értetlen férfit végül rendőrök vezetik el. Munkahelyén azt állítják, a nevét sem hallották soha. Az összes hivatalban csak az idegen nő neve szerepel minden iraton. Kirillt a barátai, ismerősei egyik napról a másikra elfelejtik, mintha sosem látták volna. A személyi igazolványa is megsemmisül. Mikor végleg kilátástalanná válik a helyzete, egy ismeretlen felhívja a mobilján, és új munkát ajánl neki, amolyan vámtisztviselői feladatot – egy más világokba vezető átjárónál. Kollégái, a „funkcionálisok” rendkívüli képességekkel rendelkeznek: szinte legyőzhetetlenek, sebeik villámgyorsan begyógyulnak, a betegségek elkerülik őket, lényegében csaknem halhatatlanok. Az egyedüli bökkenő: nem távolodhatnak el néhány kilométernél messzebbre állomáshelyüktől.

És hogy mik ezek a más világok? Egy nagyszabású kísérlet részei, amelyben az embereknek a laboratóriumi fehéregerek szerepét szánták. Vajon szembeszállhat-e egyetlen ember egy ekkora tervvel? Van-e esélye megmenteni az emberiséget – vagy akár csak saját magát?

 

A szerző nem kispályás

http://www.lukianenko.ru/rus/

http://www.lukjanyenko.hu/

 

. Persze semmi sem történik ok nélkül, így Kirill hamarosan lehetőséget kap, hogy funkcionálisként egy világok közti átjárót vigyázzon. A furcsa pozíció mellé állomáshelyük körzetében hatalmas fizikai erő és csaknem teljes sebezhetetlenség is jár. Ahogy azonban hősünk egyre többet tud meg a saját fajtájáról és a többi világról, amire ajtót nyit, lassan körvonalazódik benne a szörnyű felismerés, miszerint világunk csupán egy óriási kísérleti terep és az emberiség nem több tesztalanynál.(ekultura.hu)

A regény tulajdonképpen a főhős elbeszélése, vagy inkább előadása a történtekről és pont attól annyira szimpatikus, hogy egy hétköznapi ember szemén keresztül és az ő elmondásában jelenik meg, aminek közvetlenségét csak még inkább fokozza sajátos humora, az „Önökkel történt már olyan...?”-kezdetű kérdések-leírások rendszeres használata, és ezáltal az olvasó bevonása a cselekménybe. A köznyelvi, vagy közérthető stíluson kívül persze a kötet legnagyobb erőssége mégiscsak a jól kigondolt és felépített ötlet, a karakterek,  továbbá hősünk esetenként kiszámíthatatlan viselkedéséből fakadóan a folyamatos bonyodalom, aminek köszönhetően egy feszes tempójú, fordulatokban, olykor akcióban és izgalmakban bővelkedő cselekményt kapunk. 

 

Az Őrség- és az Ugrás-könyvek Európa-díjas szerzőjének újabb regénye sem okoz csalódást rajongói egyre növekvő táborának, hiszen ismét megkapó közvetlenséggel mesél egy emberfeletti körülményekkel szembesülő kisember hőssé válásáról.(harmonet.hu)

Lukjanyenko pörgős és eseménydús történetében ezúttal sem csalódhatunk, ugyanakkor olvasás közben morális kérdések tömkelegével találjuk szemközt magunkat - mi a jó és mi a rossz, miért érdemes küzdeni, a Másfélék és az emberek szerepe a világban, stb. -. A humor és az önirónia végig szerves része a sztorinak. Jellemző, hogy mennyire kívülállóként tudja leírni a szerző a mai és a régi Oroszországot egyaránt, pontosan kifejtve erényeit és hibáit.
A befejezés talán egy kicsit egyszerűre sikeredett, de nem ront különösebben az összhatáson: aki az első kettőt olvasta, annak a harmadik kötet is kötelező (és most már a negyedik is a boltokban).(blade)

 

Kerekes Roadmovie Tamás

„Már eddig is túl sok ember halt bele,

hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”

Magyar Irodalom Rt.

www.marlonbrandy.nolblog.hu

thomaskerekes@msn.com

 

Szergej Lukjanyenko: Világok őre

Kiadó: Metropolis Media Group 

 

Az ördög szeme

Jack McDevitt:

Az ördög szeme


 Metropolis Media

„Irgalmas Isten, mindnyájan halottak…”

Ezt az üzenetet kapja Alex Benedict régiségkereskedő és nyomozó az ünnepelt horrorszerzőtől, Vicki Greene-től. Valamint egy jókora összegű átutalást. Amikor aztán Benedict és társa, a remek pilótanő Chase Kolpath a rejtélyes üzenet nyomában ellátogatnak a legtávolabbi, emberek lakta világra, magyarázatok helyett csak még több kérdés fogadja őket. Miért vetette alá magát Vicki Greene teljes emlékezettörlésnek, eldobva magától múltját és karrierjét? Vajon mire bukkanhatott a következő regényéhez végzett kutatómunka közben? Mi az a szörnyűség, amivel még egy horroríró sem képes együtt élni?

A távoli bolygón egy halványkék csillag, az Ördög Szeme kísérteties, éjszakai derengésében a nyomozópárosnak talán nem is csak e világi ellenfelekkel kell megküzdenie, és azon már meg sem lepődnek, hogy erőfeszítéseiktől ismét egész civilizációk sorsa függhet.

 

A Nebula-díjas Alex Benedict-ciklus újabb kötete kalandok valóságos forgószelével ragadja el az olvasót a világegyetem legeldugottabb zugaiba, ahol a jelentéktelennek tűnő személyes ügyek is beláthatatlan, egész népek jövőjére kiható következményekkel járhatnak.

 

„Hogy miért olvassuk Jack McDevittet? Az igazi kérdés az, van-e olyan lassan kapcsoló ember közöttünk, aki még nem olvasott tőle semmit?””

– Harlan Elliso



A kalandvágyó és agyafúrt régiségkereskedőről szóló regényciklus negyedik kötetében Alex Benedictnek és hűséges társának, Chase Kolpathnak mindenre elszánt titkos ügynökökkel és kegyetlenül számító politikusokkal kell szembeszállniuk, ha le akarják rántani a leplet a világtörténelem egyik legborzalmasabb összeesküvéséről.

„Irgalmas Isten, mindnyájan halottak…” – ezek voltak Vicki Greene, a világhírű horror szerző utolsó szavai Alex Benedicthez, melyek egy sebtében elküldött üzenetben érkeznek meg a régiségkereskedő irodájába egy tetemes összegű átutalás kíséretében. A sok mindent megélt páros azonnal a hátborzongató szavak nyomába ered, azonban válaszok helyett csupán újabb rejtélyekre bukkannak.

A baljóslatú üzenet elküldése után Vicki Greene önként vetette alá magát teljes emlékezet-törlésnek, ezzel eldobva magától sikeres életét és sokat ígérő karrierjét. A fiatal írónő utolsó útját követve Alex és Chase a félreeső Salud Afar nevű bolygóra utaznak, mely a galaxisok közötti sötét, üres térben kering magányos napja körül. Éjszaka csupán egy halovány csillag dereng az égen, a Callistra, avagy az Ördög Szeme. Mégis milyen iszonyatra lelhetett Vicki Greene ezen a bolygón, amelynek az emlékével még veterán horror író létére sem tudott megbirkózni?

Alexnek és Charennek nincs sok ideje kideríteni az igazságot, azonban titkos, éjszakai felderítőútjaik során nem csak az Ördög Szeme figyeli őket. A köztudottan kísértetjárta bolygón sokan vannak, akik bármire képesek lennének, hogy titokban tartsák a szörnyű tényeket – melyektől emberek milliárdjainak élete függhet –, és sokkal kegyetlenebb eszközök is vannak azoknál, amelyekkel egy írónőt mentális öngyilkosságba lehet kergetni.

A regény első részében Alex Benedict és Chase Kolpath azért küzdenek, hogy megfejtsék a Salud Afar borzalmas rejtélyét, aminek az ismeretéért Vicki Greene az életével fizetett. A könyvnek ez a része misztikus, természetfeletti elemekkel tűzdelt krimihez hasonlítható. Hangulata néhány Agatha Christie-regény atmoszféráját idézi (Tíz kicsi néger, Nyílt kártyákkal, A kristálytükör meghasadt).

A regény kétharmadánál a verhetetlen páros végül sikeresen összeilleszti a kirakós darabjait, ám a történet itt mégsem ér véget. A borzongató krimi a politika és az erkölcs kapcsolatának legmélyebb rétegeit fejtegető sci-finek adja át a helyét, miközben az író az emberi társadalom működésének időtlen kérdéseire keresi a választ. A többség érdekei feltétlenül fontosabbak a kisebbség érdekeinél? A hatalmi játszmákban, a nagypolitikában az emberéletek egyáltalán nem számítanak? Végveszélyben köteles segíteni az egyik nemzet a saját szomszédjának?

Véleményem szerint Jack McDevitt túlságosan bizakodó és optimista válaszokat ad az olvasónak, az ő világában az emberiség fejlődőképes és tud tanulni a saját hibáiból.

Az Ördög Szemében ismét találkozhatunk a Némák titokzatos fajával, akik csak telepátia útján tudnak kommunikálni. Ezek a titokzatos idegenek immáron évtizedek óta vívnak hidegháborút az emberek lakta bolygókkal, ami a kölcsönös bizalmatlanságban és a mindkét félbe mélyen beleivódott előítéletekben gyökerezik.(ekultura.hu)

Jack McDevitt a Némák jellemén keresztül az emberiség legnagyobb hibáit és erényeit mutatja be. Ezek a különleges és érdekes lények soviniszták, nacionalisták, bizalmatlanok, gyanakvóak és időnként már-már paranoiásak. Ugyanakkor legbelül vágynak a békés fejlődésre, erős tudásvágy hajtja őket és készek arra, hogy megváltoztassák véleményüket.

A regény egyetlen gyengéje a Chase Kolpath szemszögéből írt narrációban rejlik. Bár az előbeszédet idéző stílus olvasmányos és gördülékeny, a párbeszédes részeknél többször összezavarodtam, emellett Alex fiatal munkatársát leszámítva csak alig kapunk betekintést a többi karakter lelkivilágába, amit én egy kissé hiányoltam.

Azoknak ajánlom ezt a fordulatos, pörgős, izgalmas regényt, akik egyaránt szeretik a misztikus elemekkel tűzdelt klasszikus krimit, valamint az emberi társadalom legmélyebb kérdéseivel foglalkozó fővonalbeli sci-fit.(ekultura.hu)

 

Kerekes Roadmovie Tamás

„Már eddig is túl sok ember halt bele,

hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”

Magyar Irodalom Rt.

www.marlonbrandy.nolblog.hu

thomaskerekes@msn.com

 

 

Az ördög szeme

Jack McDevitt:

Az ördög szeme


 Metropolis Media

„Irgalmas Isten, mindnyájan halottak…”

Ezt az üzenetet kapja Alex Benedict régiségkereskedő és nyomozó az ünnepelt horrorszerzőtől, Vicki Greene-től. Valamint egy jókora összegű átutalást. Amikor aztán Benedict és társa, a remek pilótanő Chase Kolpath a rejtélyes üzenet nyomában ellátogatnak a legtávolabbi, emberek lakta világra, magyarázatok helyett csak még több kérdés fogadja őket. Miért vetette alá magát Vicki Greene teljes emlékezettörlésnek, eldobva magától múltját és karrierjét? Vajon mire bukkanhatott a következő regényéhez végzett kutatómunka közben? Mi az a szörnyűség, amivel még egy horroríró sem képes együtt élni?

A távoli bolygón egy halványkék csillag, az Ördög Szeme kísérteties, éjszakai derengésében a nyomozópárosnak talán nem is csak e világi ellenfelekkel kell megküzdenie, és azon már meg sem lepődnek, hogy erőfeszítéseiktől ismét egész civilizációk sorsa függhet.

 

A Nebula-díjas Alex Benedict-ciklus újabb kötete kalandok valóságos forgószelével ragadja el az olvasót a világegyetem legeldugottabb zugaiba, ahol a jelentéktelennek tűnő személyes ügyek is beláthatatlan, egész népek jövőjére kiható következményekkel járhatnak.

 

„Hogy miért olvassuk Jack McDevittet? Az igazi kérdés az, van-e olyan lassan kapcsoló ember közöttünk, aki még nem olvasott tőle semmit?””

– Harlan Elliso



A kalandvágyó és agyafúrt régiségkereskedőről szóló regényciklus negyedik kötetében Alex Benedictnek és hűséges társának, Chase Kolpathnak mindenre elszánt titkos ügynökökkel és kegyetlenül számító politikusokkal kell szembeszállniuk, ha le akarják rántani a leplet a világtörténelem egyik legborzalmasabb összeesküvéséről.

„Irgalmas Isten, mindnyájan halottak…” – ezek voltak Vicki Greene, a világhírű horror szerző utolsó szavai Alex Benedicthez, melyek egy sebtében elküldött üzenetben érkeznek meg a régiségkereskedő irodájába egy tetemes összegű átutalás kíséretében. A sok mindent megélt páros azonnal a hátborzongató szavak nyomába ered, azonban válaszok helyett csupán újabb rejtélyekre bukkannak.

A baljóslatú üzenet elküldése után Vicki Greene önként vetette alá magát teljes emlékezet-törlésnek, ezzel eldobva magától sikeres életét és sokat ígérő karrierjét. A fiatal írónő utolsó útját követve Alex és Chase a félreeső Salud Afar nevű bolygóra utaznak, mely a galaxisok közötti sötét, üres térben kering magányos napja körül. Éjszaka csupán egy halovány csillag dereng az égen, a Callistra, avagy az Ördög Szeme. Mégis milyen iszonyatra lelhetett Vicki Greene ezen a bolygón, amelynek az emlékével még veterán horror író létére sem tudott megbirkózni?

Alexnek és Charennek nincs sok ideje kideríteni az igazságot, azonban titkos, éjszakai felderítőútjaik során nem csak az Ördög Szeme figyeli őket. A köztudottan kísértetjárta bolygón sokan vannak, akik bármire képesek lennének, hogy titokban tartsák a szörnyű tényeket – melyektől emberek milliárdjainak élete függhet –, és sokkal kegyetlenebb eszközök is vannak azoknál, amelyekkel egy írónőt mentális öngyilkosságba lehet kergetni.

A regény első részében Alex Benedict és Chase Kolpath azért küzdenek, hogy megfejtsék a Salud Afar borzalmas rejtélyét, aminek az ismeretéért Vicki Greene az életével fizetett. A könyvnek ez a része misztikus, természetfeletti elemekkel tűzdelt krimihez hasonlítható. Hangulata néhány Agatha Christie-regény atmoszféráját idézi (Tíz kicsi néger, Nyílt kártyákkal, A kristálytükör meghasadt).

A regény kétharmadánál a verhetetlen páros végül sikeresen összeilleszti a kirakós darabjait, ám a történet itt mégsem ér véget. A borzongató krimi a politika és az erkölcs kapcsolatának legmélyebb rétegeit fejtegető sci-finek adja át a helyét, miközben az író az emberi társadalom működésének időtlen kérdéseire keresi a választ. A többség érdekei feltétlenül fontosabbak a kisebbség érdekeinél? A hatalmi játszmákban, a nagypolitikában az emberéletek egyáltalán nem számítanak? Végveszélyben köteles segíteni az egyik nemzet a saját szomszédjának?

Véleményem szerint Jack McDevitt túlságosan bizakodó és optimista válaszokat ad az olvasónak, az ő világában az emberiség fejlődőképes és tud tanulni a saját hibáiból.

Az Ördög Szemében ismét találkozhatunk a Némák titokzatos fajával, akik csak telepátia útján tudnak kommunikálni. Ezek a titokzatos idegenek immáron évtizedek óta vívnak hidegháborút az emberek lakta bolygókkal, ami a kölcsönös bizalmatlanságban és a mindkét félbe mélyen beleivódott előítéletekben gyökerezik.(ekultura.hu)

Jack McDevitt a Némák jellemén keresztül az emberiség legnagyobb hibáit és erényeit mutatja be. Ezek a különleges és érdekes lények soviniszták, nacionalisták, bizalmatlanok, gyanakvóak és időnként már-már paranoiásak. Ugyanakkor legbelül vágynak a békés fejlődésre, erős tudásvágy hajtja őket és készek arra, hogy megváltoztassák véleményüket.

A regény egyetlen gyengéje a Chase Kolpath szemszögéből írt narrációban rejlik. Bár az előbeszédet idéző stílus olvasmányos és gördülékeny, a párbeszédes részeknél többször összezavarodtam, emellett Alex fiatal munkatársát leszámítva csak alig kapunk betekintést a többi karakter lelkivilágába, amit én egy kissé hiányoltam.

Azoknak ajánlom ezt a fordulatos, pörgős, izgalmas regényt, akik egyaránt szeretik a misztikus elemekkel tűzdelt klasszikus krimit, valamint az emberi társadalom legmélyebb kérdéseivel foglalkozó fővonalbeli sci-fit.(ekultura.hu)

 

Kerekes Roadmovie Tamás

„Már eddig is túl sok ember halt bele,

hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”

Magyar Irodalom Rt.

www.marlonbrandy.nolblog.hu

thomaskerekes@msn.com

 

 

2012/08/19

A történetírás jövője

John Lukacs

Európa Kiadó

Azt álmodtam, hogy rakétaegységnél ügyeletes vagyok és elaludtam, rádőltem a kezelőpultra.

Bejött az ügyeletes, felpattantam és jelentettem.
- Főhadnagy elvtársnak jelentem, az ügyelet alatt semmi rendkívüli esemény nem történt.
- Nem történt? Az anyád keservit.

Hát Belgium hol van

LinkFloyd

Spengler és Hungtinton közt

 

Az interneten is kering a kérdés: (www.tudjatok.hu )

„John Lukács ugyanis nem akarja ostorozni még oly elfajzott jelenkort sem, inkább körbejárja a szakmát, horizontálisan és vertikálisan egyaránt. Olvashatunk történelem és irodalom viszonyáról, a szaknyelv kialakulásáról, történetírói hóbortokról ( pl. kvantitatív történetírás), regény és történelem kapcsolatáról ( Szerzőnk dicséri Stendhal waterloo-i csatáról adott leírását), a középiskolai történelemoktatás helyzetéről, képiség, és írott szó egymáshoz való viszonyáról. Gondolkodtató esszé, akárcsak Lukacs többi könyve”(konyvetajánlok.hu)

A derék recenzens abbahagyta az olvasást, amikor John Lukacs a társadalomtudomány és a történetírás közti viszonyt elemezte. Majd nehány kupica kökénypálinka után eszébe jutott, hogy ő már látott demográfust, pszicho lingvisztikust, kvantitatív nyelvészt, történeti demográfust, statisztikust, éjjeliőrt nappal meghalni, de egész élete alatt egyetlen társadalomtudóssal nem találkozott, de az is lehet, hogy annak idején csúnyán félreértette nemcsak a „dialmatot,”Itt a recenzens a rendkívül magas színvonalú dialektikus materializmusra utal, melyben az anyagi szócska anyányinak is értelmezhető de a nemzetközi munkásmozgalom rendkívül izgalmas történetét is a ruhatárban hagyta. Amikor odáig jutott, hogy a derék professzor megmagyarázta, hogy miért hagyta el az előszót és az utószót mérgében arra gondolt, hogy a kötet a posztmodern történelemírás éke.

John Lukacs foglalkozik a történelemhamisítással, időt szakít rá, hogy megmutassa, hogy szakmájára nézve mit jelentene a

„Múltat végképp elkerülni” axiómájának véghezvitele, de a legmodernebb, ún. alternatív történelemírással is foglalkozik, de ezt éppúgy elutasítja, mint a jövőkutatást.

A civilizáció szerény, de szilárd őrzőinek kell tekinteniük magukat - írja a kiváló történészprofesszor pályatársairól, akik ebben a most kialakuló képi, primitív és egyre inkább absztrakciókra épülő korban továbbra is ragyogó történelmi munkákat hoznak létre. John Lukacs korábban is számos könyvében, tanulmányában kifejtette már markáns véleményét saját hivatásának állapotáról, de most a korábbiaknál is élesebben fogalmaz. Kultúránk válsága közepette, amikor egy egész korszak ér véget, a történetírásban is bizarr jelenségeket látunk: kérészéletű divatirányzatokat, hóbortokat, hamisításokat, a világ számos vezető politikusának történelmi tudatlanságát, a történelemtanítás visszaszorulását a középiskolai és egyetemi oktatásban. S mindezeket sorra véve a szerző felteszi az aggódó kérdést: mi fog történni a történelmi tárgyú könyvekkel, és olvasni fogják-e még őket? Lukacs biztató jelenségeket is lát: az emberek egy részének megnövekedett történelmi étvágyát például, vagy azt, hogy a szépirodalom egyre inkább átitatódik történelemmel: manapság jóformán minden regény történelmi regény. A történetírásnak, vallja, amely inkább irodalmi, mint tudományos tevékenység, igenis van, kell hogy legyen jövője - mert tudásunk jórészt a múltból fakad. Paradox módon bizakodással tölthet el bennünket, hogy a történelem kiszámíthatatlan. Akár optimista, akár pesszimista forgatókönyveket vázolnak fel a mai folyamatok alapján, a történelmet szinte mindig tévesen jósolják meg azok, akik vállalkoznak erre. John Lukacs nem is jóslatokra vállalkozik ebben a könyvében, hanem elegánsan, tömören, olvasmányosan összefoglalja hosszú és kimagasló pályájának megannyi fontos gondolatát.

A kiadó

Kerekes Tamás

2012/08/17

A sötét sebessége

Elizabeth Moon

A sötét sebessége

(sci-fi könyv)

Metropolis Media Group

Galaktika

Az autista új főnököt kap

Azt tudja, hogy a kezelésre nem kényszeríthetik őket, de mi van, ha tényleg használna?
És akkor most ő „nem normális ember” vagy normális ember”?
Azért, mert őt „nem normálisnak” mondják az autizmusa miatt a „normálisok”, tényleg igazuk van?
Egyáltalán, mi a „normális ember” definíciója?
Megváltozik-e a személyisége a kezelés miatt?
Mi történik az emlékeivel

Elizabeth Moon Nebula-díjas könyve egy autista szemén keresztül mutatja be a közeljövő világát

Az autista Lou Arrendale néhány spektrumtársával együtt bioinformatikusként dolgozik egy gyógyszergyárban. Bár az autista részleg messze az átlag fölött teljesít, az új főnök fel akarja számolni a részleget, ezért arra kényszeríti alkalmazottait, hogy vessék alá magukat egy egyelőre fejlesztés alatt álló autizmustalanító gyógykezelésnek. Lou komoly dilemma előtt áll: vállalja-e a kockázatos gyógykezelést, aminek hatására végre megszabadulhatna korlátaitól, ugyanakkor vélhetően a korábbi személyisége is elveszne. A könyv lényegében ennek a dilemmának az egyes aspektusait boncolgatja, de izgalomban sincs hiány, mert Lou-val közben mindenféle történik, például szerelmes lesz, és az életére akarnak törni...

(lilewith)

Az orvostudomány csodái mind több betegségtől szabadítják meg végleg az emberiséget,
és a genetikai tervezés hamarosan már a születendő gyermekeknél is lehetővé teszi
egészségük előzetes tökéletesítését. De mi van azokkal, akik köztünk élnek, méghozzá
valami olyan fogyatékossággal, ami megnehezíti beilleszkedésüket a társadalomba?
Lou Arrendale felelős állásban dolgozik egy nagyvállalatnál, munkáján kulcsfontosságú
üzleti döntések múlnak. Magánélete azonban valóságos akadályfutás, környezete
nehezen fogadja el, a legapróbb feladatok végrehajtása is kihívások elé állítja. Lou ugyanis
autista. Amikor aztán vállalata több kollégájával együtt beutalja egy kísérleti kezelésre,
melynek eredményeként normális életet élhetne, olyan kérdésekkel kell szembenéznie,
amik megkérdőjelezik benne, mi is valójában a ,,normális", és hogy valóban betegség-e
az állapota, vagy esetleg az emberi törzsfejlődés következő állomása.
Elizabeth Moon Nebula-díjas regénye olyan korábbi művekkel állítható párhuzamba,
mint a Virágot Algernonnak, a Forrest Gump vagy az Esőember, de a téma mindeddig
feltáratlan, új mélységeire nyitja fel szemünket.

Lou számára tényleg van esély a “normális” életre? Vagy talán jobban jár, ha az marad, aki? A könyv végére megtudjuk és meg is értjük a választását, de a befejezés nem ad teljes feloldozást.

Elizabeth Moon regényében az orvostudomány csodái mind több betegségtől szabadítják meg végleg az emberiséget, és a genetikai tervezés hamarosan már a születendő gyermekeknél is lehetővé teszi egészségük előzetes tökéletesítését. De mi van azokkal, akik köztünk élnek, méghozzá valami olyan fogyatékossággal, ami megnehezíti beilleszkedésüket a társadalomba?

(index)

Kerekes Tamás

2012/07/03

Az új Ulysses

James Joyce

Ulysses

Európa Kiadó

 

 

Újratöltve

Az 1922-ben megjelent „Ulysses” történetének helyszíne Írország fővárosa, Dublin, a cselekmény időpontja 1904. május tizenhatodika, csütörtök, időtartama tehát mindössze egyetlen nap. Ezen az egy napon, ebben az ír kisvárosi nagyvárosban különleges esemény, világszenzáció nem történt. James Joyce azonban ebben az egyetlen napba az emberi élet, az ember-arcú világ teljességét próbálta belesűríteni. A mű alapképlete homéroszi: Leopold Bloom, dublini kispolgár egyetlen napi kalandjai ókori hőse, Odüsszeusz vándorútjának különböző állomásaira rímelnek. Hősi kísérlet: egy hősi lehetőségeitől megfosztott világban tévelygő-sodródó ellen-hős a homéroszi előd babérjai után kapkod – öntudatlanul, a kivülálló-résztvevő, kiábrándult-együttérző író és krónikás akarata szerint. A modern polgári regény lehetőségeinek végső határait kikezdő James Joyce „Ulyssese” merészségében és következetességében szinte példa nélkül álló mű a XX. század irodalomtörténetében. Totális kudarc? A modern regény diadala? Nyilván egyik sem. Ha a modern világ igazi totalitásának megörökítése Bloom egyetlen napjában nem is sikerült Joyce-nak, hiszen erre az írói alapállás már eleve alkalmatlannak bizonyult – a kísérlet mégis lenyűgöző s több is, mint kísérlet: nagy mű, amely ellentmondásaival és eredményeivel szinte az egész század irodalmát befolyásolta, választásra kényszerítette.

(A kiadó)

 

„ A pofa szerint, akivel tegnap a Shipben voltam-mondta Buck Mulligan-, EGP-d van. Odafönn dolgozik Dilivillben Conolly Normann-nel. Elmebetegek generál-paralízise.”

 

 

Jóllehet, modern korunk Odüsszeiája nem Arthur Clarke alkotása, hanem az a pár sor, mely vízre íródott, eképp: Jimmy a fűtő elhajózott az Új-Hebridákra, jelentem az új Ulysses-fordítás megszabadítva a ránehezedő Szentkuthy-ballaszttól, csak érthetőbbé tette a szöveget, már úgy, hogy a Csücske azért bennmaradt. Immár az irodalomtörténet súllyal ránk nehezedő kötelem, miszerint tanuljunk a belső monológ nagy mesterétől, immár nem lehetetlen. Boldogult Zemplényi tanár úr az ELTE világirodalmi tanszékének halott professzora kikacsint a felhők mögül. Elrettentésül ugyan a fordítók belekeverték Szegedy Maszák urat is a katyvaszba, de hál istennek nyoma sincs a szövegen e derék úrnak,aki az állításait mind a második kötetben tartja.

Hamvas Béla:

 

A regénynek nincs meséje. Hétszázharmincöt lap Stephen Dedalus és Leopold Bloom élményeit mondja el 1904 június 16 reggel nyolc órától 1904 június 17 délután három óráig. Mindezt az Odysseia eseményeinek megfelelően. Bloom játssza Odysseus szerepét. A tévelygő ember, aki elment hazulról és különböző átkok tartják vissza attól, hogy visszatérjen. Dedalus veszi fel Telemachos alakját és visszaviszi Bloomot a rá várakozó Penelopehez, Bloomnéhoz. Az egyes énekeknek megfelelnek az egyes részletek, illetve fejezetek. Odysseus az alvilágban megfelel annak a fejezetnek, amikor Bloom a nyilvános házban tölt el néhány órát. Ez a könyv legkihívóbb, legértelmetlenebb, legérdekesebb és legsajátságosabb része. Az emberi lények itt elvesztik anyagukat és egyéniségüket. Nimfák, ördögök, boszorkányok, körülmetéltek, ismeretlen személyek, királyok szellemei, részegek kara üvölt bele a boszorkányszombatba. A tárgyak megszólalnak, beszél a sapka és a citrom. Megszólal a «bűnös mult», a «Félénk Fülöp» és a «Részeg Fülöp». Elátkozottak és maga Adonai.

De Odysseus visszatér az alvilágból, veszi sétabotját és kimegy az ajtón. Telemachos viszi haza és csakugyan délután meg is érkeznek Penelopehez. Egy egész hosszú fejezet arról szól, hogy a hazaérkezés milyen körülmények között történik. Szóba kerül, hogy milyen párhuzamos vonalban halad Bloom és Dedalus az úton. Miről beszéltek? Elesett-e Bloom? Sértetlenül állt fel újra? Milyen hőmérséklet volt éppen? Miért kellett meleg víz? Milyen előnyöket biztosított az este való borotválkozás? Mi hevert a büffé asztalán? Milyen anagrammokat készített fiatalkorában saját nevére? Milyen vonatkozásban álltak a kort tekintve? Milyen volt a származása? stb. stb. stb. Több mint százhúsz lapon keresztül.

Példa. «Miről beszélt a duumvirátus útközben? - Zenéről, irodalomról, Irországról, Dublinről, Párisról, barátságról, asszonyról, prostitucióról, diétáról, a gázlámpák, ív- és izzólámpák befolyásáról a közelben álló paraheliotropikus fák növekvésére, kiállított városi szemétgyüjtő vödrökről, a római katolikus egyházról, a papok nőtlenségéről, az ir nemzetről, jezsuita nevelésről, karrierekről, az orvostudomány tanulmányozásáról, az elmúlt napról, az ünnepelő kártékony befolyásáról, Stephen kollapszusáról.»

«Bloom már régebben is beszélt hasonló tárgyakról éjszakai vándorlások alatt? - 1884-ben Owen Goldberggel és Cecil Turnbullal éjjel, nyilvános utcán Longwood Avenue és Leonards Corner között és Leonards Corner és Synge Street között és Synge Street és Bloomfield Avenue között. 1885-ben este Percy Apjohnnal...» stb. stb.

Bloom megérkezett haza és lefekszik aludni. Felveszi hálóingét. Fáradt. Utazott. «Kivel?» - Szindbád a tengerész és Hindbád a hengerész, Jindbád a jengerész, Vindbád a vengerész és Nindbád a nengerész és Findbád a fengerész és Bindbád a bengerész és Zindbád a zengerész...» stb. (With? - Sindbad the Sailor and Tindbad the Tailor and Jindbad the Jailer and Whindbad the Whaler and Nindbad the Nailer and Findbad the Failer... etc. etc.)

5. Az Ulysses, mint maga a szerző mondja: minden. Tragédia, regény, szatíra, komédia, eposz, filozófia. Szintézis. Az egész világ a maga rendezett rendszertelenségében, vagy rendszertelen rendezettségében, felbontva, összefoltozva, ahogy egy hétköznapi ember agyán átcsurog; felidéz átélt, olvasott, hallott gondolatokat és képzeteket, aztán eltűnik, de nem nyomtalanul, mert újra feltűnik, mint szín vagy részlet, vagy ha szín és részlet volt, mint mozgató erő vagy központi probléma. Vad képzettársítások tömege. Az ember megy az utcán és hatnak rá a körülötte levő események, de folyton reagál egész élménytömegével is. Ez a fegyelmezetlen tudatjáték, mint egy komponálatlan film, vagy egy értelmét vesztette filozófiai rendszer egymással össze nem függő részleteit kapkodja elő, hogy egy másodperc mulva ismét elfelejtse és millió másnak adjon helyet. A regény utolsó fejezete például két mondat. Az egyik tizenkilenc és fél lap, a másik huszonegy és fél. Egyetlen vessző, gondolatjel, pontosvessző, felkiáltójel nélkül.

6. James Joyce Ulyssesének érdekessége és jelentősége abban van, amit Joyce munkájának szánt: újszerűségében, meglepő eredetiségében, kifejezésének bátorságában és, ahogy Curtis mondja: az elképzelhetetlen szellemi energiában. Erről csak az szerezhet fogalmat, aki nekifog és belekóstol. A részletek csak arra alkalmasak, hogy visszariasszanak. Mit jelent ez? «Száját kitóduló lélegzet formálta, kimondatlan: ooeeehah: kataraktikus bolygók üvöltése golyóforma izzó, bömbölő elelelelel - elelel. Papiros.» (His mouth moulded issuing breath unspeached: oooeehah: roar of cataractic planets, globed, blazing, roaring awayawayawayawayaway - awayawayaway. Paper.) Semmit sem jelent. A munka minden részlete csak részlet és csak az egésszel való összefüggésben nyer jelentőséget.

7. Joyce legújabb munkája most jelenik meg folytatásokban. Címe: Work in Progress. Egyetlenegy mondat az egész, még az Ulyssesnél is terjedelmesebb és szélesebb. Ebben a művében Giambattista Vico misztikus középkori fílozófus elvei alapján egy teljesen új világot gyárt. Senki sem ért belőle egyetlen szót sem. De azok, akik a munkát ismerik és nem tartoznak Joyce elvi ellenségei közé, azok azt mondják, hogy rendkívül érdekes.

(Hamvas Béla)

 

Már eddig is túl sok ember halt bele abba, hogy nem olvasott elég Kerekes Tamást

Magyar Irodalom Rt.

www.marlonbrandy.nolblog.hu

thomaskerekes@msn.com

 

Kerekes Tamás

Kisecset, Petőfi u 25

2655

Tel: 0620 80 43825

 

„Csodásabb figurát láttál-e már?

Az anyám zsidó, az apám madár.

József s az ácsszakma nem vonzott soha

Igyunk hát hívek, s Kálvária.

Aki nem hiszi el isteni lényegem,

Vízből lett potyabort nem ihat sohasem.

Érje be azzal, amit akkor teszek,

Ha borból csinálok újra vizet.

No én most elszállok, ti meg csak írjatok

Jancsi, Pista tudja meg, hogy feltámadok!

Az Olajfák Hegyén jó most a szél

Tudásom öröklött, légi baj nem ér.”

 

 

James Joyce


kerekestamas

< <


©2009 Sarok.org

Search marketing