H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Üveg

2018/11/25

Nagy felfordulás volt a halaknál, jó, hogy senki sem került kórházba.

Nem elég, hogy egy félreértés miatt ki kellett pakolni a növényzet nagy részét, aztán szoba átrendezés miatt mobillá kellett tenni a 150 literes akváriumot, tehát 90%-os vízcsere történt. 

Halvány úr, a sziámi algaevő nem nagyon értette, miért nem tudja autószerelő-pózban hanyattfekve kieszkábálni az algát a levelek alól. A kövér csíkhal (Pan) viszont olyan lelkes lett a friss új víztől, hogy mindenki mást is megbolondított - a nagyokat legalábbis. Elképesztő sebességgel elkezdett le-föl száguldozni, tíz perc múlva már a Stan, Halvány és a buzi öregúr is megszédülve suhantak ide-oda.

Mikor a slagból öntöttük be a vizet (mire nem jó a szűrőrendszer), Iki azt mondta, ez olyan, mintha mi lennénk "a Issten". Mondtam, hogy én is így gondolom.

Sokszor eltűnődöm ezen. Látják és felismerik a halak is az arcomat, de biztos, hogy nem ismerik fel arcként (kicsit arra emlékeztet, hogy agysérüléstől vak emberek látni nem látják a mosolyt, mert tudatosan feldolgozni nem tudja már az agyuk, de felvidulnak tőle, mert közvetlen kapocs van a látóideg és a viselkedésmintázat között). A halak számomra a megfogható, megtapasztalható, mindenható jelenlétem az ujjam. Soha nem fognak tudni szemtől szembe beszélni velem, de kezemben az egész életük, jólétük - annak ellenére, hogy a részletek, a pillanatnyi, apró dolgok teljesen a hatáskörömön kívül állnak. Ha a gyerekek táncolnak a nappaliban, a halak riadoznak. Ha be van kapcsolva a fűtés, jobban érzik magukat. Az életünket együtt éljük.

Kulcsszavak: én szappanopera

2018/10/15

Bakiparádé

 

Az egyik rózsás barb az előző jelenet felvétele óta egy félcentis növénydarabbal úszkál fel-alá a többi meg röhög rajta.

Kulcsszavak: én szappanopera

2018/10/12

A szappanoperában sajnos gyászhít kell jelentenünk, Kispisti hetekig tartó enyhe közérzetromlás után hirtelen rosszul lett, kórházba került, és könnyes búcsúvételt követően, másfél napi szenvedés után meghalt.

Béke poraira.

A faluba több törpe gurámi NEM JÖHET. Ennél még a kisállatkereskedésben is jobb nekik.

 Azóta nyilbánvaló, hogy a rózsás barbok, akik vannak vagy tizenöten, azzal szórakoznak, hogy egy irgalmatlan nagy falatot a szájukba vesznek, és órákig úgy úszkálnak, hogy kilóg a szájukból egy fél növény, amíg valami bomlási folyamat következtében feltehetőleg, végül ki nem tudják köpni vagy le nem bírják nyelni.

Egyszer egy törpe gurámit megfogtam és konkrétan kihúztam a szájából egy beleragadt cuccot, de ezt egy fél centis hallal nem lehet megcsinálni.

Meg nincs is rá szüksége.

Ja, kispisti halála előtt még fantasztikus lakomában lehetett része, mert felturbózzuk a kinti tavak környékét, és a tó alján lévő iszapban egy rakás piros kukac lakott. Na, azt megkapták a halak.

Nyami!

 

Kulcsszavak: én szappanopera

2018/09/13

Ifj. Pistike törpe gurámi, nagyon érdekes hal. A törpe gurámik majdnem teljesen vakok, de a kis kezeik csápjaik képesek tapintás mellett víz alatti áramlatok, szagok, sőt, elektromos jelek érzékelésére is. Sajnos a díszhalkereskedelemben a túlzsúfolt tankokban gyakran lecsípődik vagy megsérül szegényeknek ez a csápja, és ha vissza is nő, görbén. Képzelhetitek, mintha megvakulnának vagy valaki levágná a kezüket. Rémes. Ifj. Pistike csápjai majdnem teljesen épek, biztos ezért ilyen kis közvetlen.

 

Ez a vakság és tapogatózás kiegészül egy afféle tisztes gerincbántalom-szerű mozgással, mert - ellentétben a kisebb halakkal - a kormányzáshoz nem igazán használják a testüket, nem dülöngélnek, nem kanyarodnak, csak az első két, viszonylag kicsi és kerek úszójukat és a farokúszójúkat lebegtetik. Ezek a dolgok együttesen azt eredményezik, hogy jókedvű, ámde megfontolt bölcs öregúrnak tűnnek, vagy, ha kamaszok, mint a kispisti, fiatal, jókedvű, ámde megfontolt bölcs öregúrnak tűnnek. Mint a kis csendes, bölcs zsenik. Nem izgatják fel magukat, ha valaki hozzájuk ér, és kedvesen feléd nyújtják a csápjukat kézfogásra. Nemcsak feléd, a többi hal is részesül ebben a megtiszteltetésben.

 

A törpe gurámik labirintushalak, és gyakran kell vizet nyelniük. Ezért is meglepő a fajra én nemre tekintet nélküli szerelmi szál a szappanoperában, bár a barátnőm tévéjében a csókos gurámi a csíkhalakkal lóg, tehát lehet hogy ez egy ilyen szabadelvű fajta, ez a labirintushal.

 

Ma sajnos azonban majdnem katasztrófa történt. A labirintushalak azért vakok és azért olyan szuperek a csápjaik, mert sötét, iszapos, lassúvizű patakok és folyók alján őshonosak. Ott messzire nem lehet látni, de érezni mindent lehet, és a gurámik előszeretettel lógnak sötét sarkokban, a vízinövények alatt. Hát ez nálunk rendben is van, a jávai páfrány, a jávai moha és a békanyál között annyit sötét sarok alakul ki, amennyi egy focicsapatnyi törpe guráminak elég lenne, és a békanyál a teljes vízelszínt fedi.

 

Érdekes dolog ez a békanyál is, vannak elméleteim. A megfigyelés, hogy a kis egyedi növények lassan elszaporodnak, kirakós-szerűen összeillenek, és a vízfelszínből egy géles jellegű, magasabb viszkozitású folyadékokra jellemző, alacsony felületi rátájú felszínt hoznak létre. Van elméletem, hogy ezek a levélkék még a víz áramlási tulajdonságait is megváltoztatják saját elképzeléseiknek megfelelően, mert teljesen valószínűtlen, de következetes mozgásformációkat is látni lehet. Ettől függetlenül teljesen világos, hogy a hullámok lelapulnak, a vízfelszínt teljesen bevonják, azaz a víz oxigénellátottsága, még talán a szervesanyag-tartalma is az uralmuk alatt áll. Nekem amúgy is magas hexa az akváriumom, alacsonyabb a vízfelszín-arány, mint egy laposabb akváriumban, volt is probléma, hogy fulladoztak a halaim (más történet, majd egyszer elmesélem). A levegőztetést a buborékoltató segítségével oldom meg (voltak ezzel kapcsolatban meglátásaim az "amerikai kollégák" számára), nincs is semmi gond, virgoncak a halak, imádják a csúszdát, nőnek a növények, a vegyi mutatók kifogástalanok. Az ammóniamérő színe csak azért változik, mert ránő a moha és attól zöldebb lesz.

 

Szóval Ifj. Pistike lógott a békanyál alatt, amikor hazahoztam a gyerekeket iskolából, óvodából. Gondoltam, jóvan haver, aludjál egyet délután, én is szeretnék egyet szundítani. Ezután eltelt két migrénteljes óra, egy babápolásos, és már a körömlakkozós óra közepénél tartottam, amikor láttam, hogy Ifj. Pistike továbbra is gyakorlatilag mozdulatlanul lóg a békanyál alatt, annyival ment arrébb, amennyivel a békanyál (aminek fizikailag nem lenne szabad megmozdulnia, mert már hetek óta békanyál-közlekedési dugó van, de a békanyál jobban tudja és nagyon lassan forog. Így lehet, hogy minden levélke egyenletes mennyiségű fényhez jut a lámpából és nem senyved el.). Mondom urissten, Ifj. Pistike, nehogy valami bajod legyen neked is! Eddig négyszer próbáltam törpe gurámit tartani, és két-három hét alatt elpusztultak, az egyik fogta haláltusája közben a kezemet. Sokat sírtam miatta. Sosem derült ki, mi bajuk volt. Hát nem akartam, hogy Ifj. Pistike legyen a következő áldozat.

 

Gyorsan levettem az akvárium fedelét, kihalásztam a békanyál kétharmadát (a teljes mennyiség a vjzfelszín egészét fedte, az egyharmad mennyiség a vízfelszín kétharmadát fedi) és nem tettem vissza az akvárium fedelét, hadd levegőzzön. Pont a légkondi alatt van az egész amúgy is. Ifj. Pistike húsz percen keresztül habzsolta a friss levegőt, az üreg platy szerelmes és megkönnyebbül dörgölőzéseit élvezve, és most elégedetten az akvárium alján alszik. Most már ennek itt is az ideje, mert este van. A "megcsonkított" békanyál, lukakkal a vízfelszínen NEM forog.

 

Megúsztuk.

 

Kulcsszavak: én szappanopera

karalabe



©2009 Sarok.org

Search marketing