H2703101724
K2804111825
Sz2905121926
Cs3006132027
P3107142128
Sz0108152229
V0209162330

Üveg

2019/01/05

Zseppéndz.

Ez a zseppéndz dolog ez azóta foglalkoztat, mióta az Emese elmesélte hét évesen, hogy neki van zseppénze, kap.

Ez az osztálytársaknál eleinte úgy ment, hogy volt egy heti apanázs, mondjuk két forint (egy forint volt a fagyi). Lehetett összespórolni.

Később a gyerekek kaptak pénzt, ha segítettek, nem tudom, miért a tüzifa-vágás jut az eszembe, biztos inkább ilyenek voltak, hogy mosogatás. Itt is ez megy. "Ha akarja azt a kurva ipadat, mosogathat egy hónapig, aztán azt elköltheti, én meg nem veszem neki mán!"

Nekem se, Nietonak se volt zseppéndzünk, amikor gyerekek voltunk. Lehetett a szülők elé járulni tervvel, előre kidolgozott érvelésekkel, és akkor vagy megvették, vagy nem. Gyakran nem, illetve már gondoltak rá és majd nem tudom mikor, megkapom. Vagy gondolkozzak rajta még egy évet, és majd akkor esetleg. Nem is merek magamnak venni semmit, ha nem gondolkodtam rajta két hónapot, legalább. Pedig, ahogy Kati barátnőm mondaná, "Karalábé, a pénz el lesz cseszve!", függetlenül attól, mennyit rugózunk rajta előre, jó lesz-e, amit majd veszünk.

Hát, mondanom sem kell, nekem egyik verzió sem tetszik, de próbáltam nem rágondolni sokáig. Fél évvel ezelőtt viszont a kis Bir odaállt elém, hogy anyu, kaphatnék-e zseppéndzt.

Jáj, Karalábé!

Azt mondtam Birnek, hogy zseppéndzt nem adok, ami az enyém, az az övé is, amit tudok megveszek neki, ami hülyeség, arra nem költök szívesen így sem, úgy sem. Ha szeretne olyan pénzt, ami csak az övé, meg kell keresnie. Én nem fogok neki fizetni, mert a ház körüli dolgokat meg kell csinálni a mindennapi élethez, engem sem fizet senki ezért, ezt a saját javunkra csináljuk.

De, ha akar, készíthet dolgokat, és megpróbálhatja őket eladni, az a pénz az övé lesz, tőlem azt vesz rajta, amit akar, néhány egyértelmű kivétellel persze. Ebben mindig szívesen segítek, amit csak tudok. Mondta, hogy jó.

Ez fél év alatt a Zseppiac koncepciójává nőtt, amit a három járniképes gyerek közös vállalkozása.

Vettünk nekik játékra szánt, de ténylegesen használható, gyerek méretű szép kis piaci standot. A fél év alatt csináltak ékszereket, képeslapokat, könyvjelzőt, zsebtükröt, gyertyát, falidíszeket és táblákat, virághajót, szájzsírt, fürdősót, kitűzőt, befőttet, Iki ültetett uborkapalántát, készítettünk Hatchimals-szerű játékot, kiszínezett bevásárlószatyrot. Üc, ha kedve van, süt tortát (mikrós), Bir sajtos pogácsát, Iki frissen facsart limonádét ajánl. Szigorú kitétel, hogy csak saját készítésű áru lehet a piacon, tehát megúnt játék péndául nem. Ezzel, mikor kedvük van, kiülnek a ház elé, váltják egymást, ha valaki megunja, aki árul, olvas, üldögél, nézelődik, a többi az udvaron biciklizik. Tegnap hat órai munkával tizenhárom dollárt kerestek, de egy jó napon kétszer ennyi is összejön. Nemcsak a környékbeli gyerekek vetődnek oda, hanem a tengerpartra sétáló párocskák, munkások vesznek ezt-azt.

Minden alkalommal rácsodálkozunk Nietoval a tényre, hogy itt biztonságosan ki lehet a gyerekeket tenni a ház elé, hogy áruljál. Aki nem szereti a gyerekeket, simán átmegy az utca másik oldalára, aki szereti, még az autóval is megáll, beszél hozzájuk, biztatja őket, érdeklődik, megismerjük a kedvesebb szomszédokat is.

Megtanulják a gyerekek egymástól azt is, hogy magabiztosan kiálljanak azért, ami az ő kezük munkája, sőt, ami a testvérük keze munkája, világosan elmondják, mit hogyan lehet használni, érthetően és udvariasan beszéljenek idegenekkel, észrevegyék, jó- vagy rosszándékú az illető, kifejezzék a tetszésüket vagy nem-tetszésüket, azaz a kommunikációs képességük javul, ami ebben a teknológiával elöntött világban nem semmi eredmény.

Meg dolgoznak, tervezni kell a termékeket, számolni kell, mit mennyiért lehet eladni, mennyi munka, mennyit kell rá költeni, és ügyesednek is, készítés közben. 

Üc rendszerint arra költi a pénzét ("Anya, kaptam egy pénzt!",- mondja, akár tjz centest kap, akár öt dollárost), hogy megveszi Birtől, amire vágyik a Zseppiacról, Iki csak elrakja, de Bir már komolyan gyűjteni kezdett, azon gondolkodik, mire. Amit nem tesz be a befőttesüvegbe (apja 20%-al megtoldja neki mindig), azt olyan játékokra költi, amit nem nagyon vennénk meg neki, de kedvesen kölcsön ajánlja, a testvéreinek is vesz ezt-azt. Nem szólunk bele, de öröm látni.

Annak is örülök, hogy ahelyett, hogy én lennék a szülő, aki nem ad elég pénzt, ahelyett én vagyok a szülő, aki segít: segít kitalálni, hogy kell csinálni ezt-azt, segít megrajzolni a táblát, segít kivinni a standot, segít megvenni a hozzávalókat.

A gyerekek meg büszkék lehetnek, hogy a munkájuk ér valamit, de tanulják is, hogy a pénz nem a fáról hullik vagy anya zsebében nő, és ha azt mondom, hatszáz dollár egy i-pad, akkor van fogalmuk, legalábbis Birnek, az mennyi munka is pontosan.

Aztán ha nincs, nincs, ha elfogyott, akkor el kell kezdeni rajta gondolkodni, mit készítünk legközelebb, mikor lehet kiülni árulni megint.

Arról nem is beszélve, hogy a standot lehet látni az ablakból, tehát amíg kint árulnak, addig anya főz, rendet rak, szoptat, micsoda luxus!

"- Anya tegnap jött egy néni, olyan aranyos volt! Nagyon szeretett volna csokitortát, de nem szerette a csokit, nagyon szeretett volna limonádét, de nem szerette a limonádét, de tudod, mi volt a kedvenc ennivalója? A cheese scone!

- Sajtos pogácsa.

- A sajtos pogácsa! Vett mindjárt kettőt! Nagyon aranyos volt!"

Kulcsszavak: én anyalábé Üc Bir Iki

2018/12/16

Ücke olyan cuki, hogy az emberek nem bírnak gondolkodni körülötte. Van egy idős, süket, gyakran morcos, nagyon angol, szigorú pesztránk (képzeljétek el Mary Poppinst, de a könyv alapján, ne a film alapján), és el-elkapom, hogy mikor megérkezik, és Üc először szól hozzá, akkor elmormogja az orra alatt, hogy "Ennek meg olyan az arca, mint egy kisangyalnak, mi?"

Jött a magyar Télapó Mikulásünnepségre egy magyar srác látogatóba, fiatal is, agglegény is, szerintem buzi is (bár nem kifinomult a buzi detektorom, lehet, hogy csak pozsonyi), hát a családi élet meg a gyerekek nagyon távol állnak tőle. De az Ückére ránézett, és attól fogva azt hallgattam, hogy a gyereknek melyik tévéműsorban kell szerepelnie és hogy milyen cuki.

Ráadásul Ücke imádja a nyulakat, két copfot visel a füle felett (nyuszifül), nagy barna szeme van, és édes, jó illata, csinosan szeret öltözködni, szoknyába, tehát minden adott.

Azért, hogy értsétek, kész nagyanyja, tehát itthon mindenkit igazgat, óriási hisztik vannak, művésznő a csaj.

Az óvodai Télapó Mikulás Santaünnepség elég feszült volt, az igazgató egy nyájas csaj, de egyébként egy lelketlen ribanc, és ült a Télapó Mikulás Santa mellett, szólította a gyerekeket és többször majdnem elfelejtette a Télapó Mikulás Santa kezébe nyomni az ajándékot. Tehát beszélgetés a Télapóval Mikulással Santával, köszönet, fénykép ki volt zárva, a Télapó Mikulás Santa ki is lett hajtva a teremből, amint elfogytak az egyenzacskók.

Persze én nem szeretem, hogy csak kapni, én szeretem, ha mindenkit embernek látunk, úgyhogy a gyerekek tudják, hogy meg kell köszönni, hiába nem köszönik a többi gyerekek. Ücke majdnem elfelejtette, de visszafordult, és ránézett a Télapóra Mikulásra Santára, és mondta, hogy "Thank you!"

Erre a Télapó Mikulás Santa nem is akart hinni a fülének, ránézett Ückére, menetrend szerint elolvadt, elmosolyodott, feltartotta a hüvelykujját, és azt mondta:

- Cheers, mate!

Kulcsszavak: én anyalábé Üc

Tegnap (meg tegnapelőtt) a balettiskola éves záróelőadása volt a Nagyszínházban - durva! -, Bir csirke volt. Cuki. A szépség és a szörnyeteget adták elő, és ha azt gondolnátok, hogy a csirke furcsa szerep, akkor elmondom, Bir egyik barátja szalvéta volt. Szerintem az viszi a prímet. Klasszikus zene narrálta a történéseket, de a Jazz-balettosok modern, sőt, gyakran nekem visszás zenékre táncoltak. Erre csak reméli az ember, hogy a gyerekek egy ideig még nem jegyzik vagy értik meg, miről van szó.

 

Ma borús, de száraz és meleg idő volt, egyedül vagyok a négy gyerekkel egész nap, hátam fáj, menni se tudunk, úgyhogy gondoltam, kint szöszmötölök a kertben, amíg játszanak.

 

Ez nagyon kényes dolog, és már rengetegszer elcsesztem. Nem nagyon szabad csinálni akarni dolgokat, tehát főzés, rendrakás, kertészkedés kiesik, mert ha a kicsi szopni kér, a nagyok veszekszenek, elesnek, én nem jól tűröm, hogy a rántás odaég, a palánta elszárad. Sosem lehet megjósolni, mikor kerülök vissza. De lógni sem lehet, mert akkor mindig beleszólok a dolgukba, meg azt sem jól tűröm, hogy nézem a dolgokat, amiker lehetne csinálni. Tehát félbehagyható, eredményes szöszmötölést kell választani, és emiatt sokminden készül, ami különben az eszembe sem jutna.

 

Ez mind a tévémentes probléma kategóriába tartozik.

 

A romos kerítésre mozaik kép készül, és gondoltam, folytatom, a csemperagasztót kimosni fél perc alatt ki lehet. Egész jól bele is illett a napba, meg a gyerekek is ügyesek voltak, csak anyu belefordul a csempeszilánk-illesztgetésbe, és távirányít mindent. Gyerekek a nappaliba özönlöttek, miután kint töltötték a napot (én épp egy kalapáccsal meg egy szöggel távolítottam el utólag a véletlen túlfolyt csemperagasztó-gömböket már úgy negyven perce), felébredt Beske is, de nem sírt, kiabáltam befelé, hogy foglalkozzanak már vele, jókedvűen mondták, hogy jó.

Mikor beléptem, azt láttam, hogy Iki műanyag építőelemekből dobverőt készített magának és azzal hadonászik, Bir pedig szalagos varázspálcába énekelve táncol és balettozik. Üc ölében pedig ott ül vidáman a kis Beske, élvezi a szórakoztatására rögtönzött előadást, Üc ringatja, és mindhárom nagy a torka szakadtából azt énekli, hogy

-We will, we will ROCK YOU!

 

Kulcsszavak: én anyalábé Üc Bes Bir Iki

2018/08/16

Üc: - Anya, amikor én csinálok magamnak egy házat, akkor adok mindenkinek jégkrémet, amikor lesz a szülinapom. És hozok a doktorbácsitól meglepetést, dobozban, tortát, de nem szabad az esőben vizeznie, mert megpenészedik! A garázsban is!

Karalábé (próbálok lépést tartani): - Szerintem ne aggódj, majd én jól megeszem.

Ü: - Jaj, de ez nem igazi, csak egy játék torta!

K - Ja?

Kulcsszavak: anyalábé Üc

2018/08/15

Esti mese, a két középsőt fektetem (a legkisebbnek nincs rutinja, a legnagyobb kap egy fél órát olvasgatni, nagylányos dolgokat nyugton csinálni, komolyabb külön mesét). A Lutrát olvasom nekik, mert fasságot nem vagyok hajlandó (Harry McLary/Bartos Erika). Mellettünk is van egy mocsár, gémek, hattyúk, kacsák, varjak, minden, amit akarsz, tanuljanak vagy élvezzék a szép magyarság dallamát.

Karalábé:

"A mezők felett felszállt a köd, s a déli napsütésben

felmelegedett levegő olyan magasra

hajszolta fel a párákat, hogy ezüstös bárányfelhőkké

váltak, de ezeknek a bárányoknak

jégkristályokból volt a gyapja. Hideg volt odafent,

nagyon, mert ritka volt a levegő, és nem

volt, ami megmelegedjék. De lent a szántások melegen

gőzölögtek, az ekék csillogtak, a

lovak izzadtak, s a vetőgépek csoroszlyái szinte úsztak a

porhanyó földben, szorgalmasan

rakva a vetőmagot: a jövő évi kenyeret. A

határmezsgyék kórószálain zászlóként lengtek az

ökörnyál fehér selyemszálai, és a barázdák fényes

hasadékában némán jártak az ingyennapszámos

varjak."

Üc (gondosan kivárva a bekezdés végét, és mellékesen akinek keresztneve Éva): - Anya, azt mondtad, Évike! 

Kulcsszavak: anyalábé Üc

2018/08/12

Haladunk az öblön át az alkonyatban, hazafelé a játszótérről.

Iki: - Anya, már délután van?

Karalábé: - Most már esteledig szivem, nézd meg, milyen sötét az ég.

Üc: - És miért van még mindig kint a sárkányszörfözős bácsi? - mert Ückének gondja van még, nem mindig jut eszébe a megfelelő kifejezés, de a sárkányszörfözős bácsi van olyan fontos fogalom, hogy csak lereppenjen az ember hároméves nyelvecskéjéről.

K: - Nem tudom kint van-e még, Ücke, lehet hogy már hazament aludni, mert holnap dolgozik.

Ü: - Anyaaaa, milyen nap van?

K: - Vasárnap, cicám.

Ú: - Vasárnaaaaap?

Iki: - Nem, az nem lehet! Vasárn... este! 

Kulcsszavak: anyalábé Üc Iki

Ez a main nap nehezített menet.

- Ugyan Nieto hajnali 3ig vállán cipelte (szó szerint) az éjszakai műszakot, én akkor átvettem, mert rémálmom volt. A PTSD-s rémálom olyan, hogy az ember nem emlékszik rá, de még 5-7 napig pánikrohamokat okoz napközben. Nekem minden éjszaka van - megint.

 - Ücke félóránként félórás hisztirohamot kap, mert mindenki jobban beszél mint ő, és nincs türelme/bizalma megvárni, míg eszébe jutnak a szavak. Pedig külön téma, hogy nem vágunk közbe, nem nyúlkálunk, Ückére néha várni kell, de egyelőre nem elég (vagy dolgok történnek a hátam mögött).

- Iki a négyéves tesztoszteron-túltengésben szenved, és a kis gyengéd lelkével, okos fejével, fékezhetetlen erejével olyan károkat okoz, hogy azt sem tudom, hova kapjam a fejemet. Szintén félóránként valami eltörik, megsérül, vérzik, elreped, mocskos lesz, kiszórodik, fáj. Ha nem hozom rendbe/dobom ki/beszélem meg/mosom le, akkor nem lehet tovább folytatni az életet, tehát ez azonnali figyelmet követel.

-Birnek feladatokra van szüksége, üzletet szeretne, árulná a kis tábláit, bevásárlózacskóit. De ehhez persze segítségre van szükség, bedugni a ragasztópisztolyt, kiírni az árakat, bejelölni a varrás vonalát. És türelmes a kis lelkem, dehát nem érek oda időben, és akkor piszkál, unatkozik.

- Beske lelkem mindenre azt hiszi még, hogy éhes, de aztán fél perc alatt elalszik a cicin (ha van időm leülni enni és nem cumi), és jön az Oá, mert büfi, hasfájás, kényelmetlen, kaki, és a rendmániás kiscica nem szereti a büfökendőt, ha van rajta egy büfi, tehát a kendőcsere is a listán. Ez is azonnali figyelmet követel. Ma csúcsidőt döntöttünk, négy óra ébrenléttel, ebben 3 óra 50 percben anyának ötperces szünetei voltak. 

 

Negyed órája mindenki ki lett küldve a kertbe, mert kisütött a nap, meleg van, rendet kell raknom, Beske alszik végre, és a fejem kezdett kiürülni a sztrájkon lévő agysejtek miatt. Negyed óra alatt Ücke kétszer tíz percet bőgött, gondolom a vasárnap délutánt élvezni próbáló szomszédok nagy örömére, most épp visít (hét perccel ezelőtt két másodpercig azt hitte, neki nem lesz feladata a játékban), Bir ötpercet ordított (mert Bir csak Ückével játszik), és szegény Bir ezt hallgatja. Nem fer. Ki kell találnom neki valamit.

 

Végül:

Legrosszabb pillanat, amikor teljesen elvesztettem a türelmem, és lehordtam mindhármat, mert nagyon rosszul viselkedtek és tudták is. Később kiderült, hogy szokásos módon sűrű egymásutánban váltogatták a legjobban viselkedő és a legrosszabb énüket, a szomszéd postaládáját gyomirtózott kavicsokkal megtöltés - utca felsöprése - autók elé követ dobálás - egymást jóra való biztatás koordinátarendszerben. Nekik valószínű ez mind csak kaland. Az biztos nem segít, ha anya ledobja az ékszíjat, de ez van. 

Legjobb pillanat, számomra legalábbis, amikor a téli, hideg, szeles, borús idő ellenére igazi kalndunk akadt, mert fontos volt számomra, amit kértek. Fél éjjel (rémáloműzés) azt terveztem, mivel fogok nekik ma örömet okozni, és az egyik az volt, hogy a tegnap futtában megpillantott vizisportosokat (vitorlásszörfözők és sárkányszörfözők) a parti parkolóból figyeljük. Hát mire kiértünk, csak egy béna csákó maradt, akin a gyerekek a kocsiban agyonkacarászták magukat. Aztán a pacák partra szállt (csak félig önszántából), beszéltünk is vele, segítettünk is neki, a gyerekeknek egy csomó kérdése volt. Szóval hasznosak is voltunk meg nekünk is érdekes volt, vidáman zárult a nap. Ezt délután kettőkor nem hittem volna.

Kulcsszavak: Anyalábé Üc Bes Bir Iki

2018/08/09

Gyerekek beülnek a kocsiba ovi után.

Iki: -Jé, anya, itt egy szendvics, amit tudok enni!

Karalábé: -Jézusom. Az oviban kaptad?

I: -Nem.

K: -Mikor kerülhetett az oda? Nem is tegnap, hanem tegnapelőtt...

I: -Nem tudom.

K: -Erről már beszéltünk cicám, nem vágjuk rá mindenre, hogy nem tudom, gondolkozz el rajta. Vagy mondd azt, hogy szerintem...

I: -Szerintem... nem tegnap...

Ücke beleszól: - Nem tegnap! A másik tegnap!

I: - Nem, hanem holnapután!

Ü: - Szerintem a másik tegnap.

Végülis ez lett a konszenzus.

Kulcsszavak: anyalábé Üc Iki

karalabe



©2009 Sarok.org

Search marketing