H2905121926
K3006132027
Sz3107142128
Cs0108152229
P0209162330
Sz0310172401
V0411182502

Üveg

2018/11/25

Nagy felfordulás volt a halaknál, jó, hogy senki sem került kórházba.

Nem elég, hogy egy félreértés miatt ki kellett pakolni a növényzet nagy részét, aztán szoba átrendezés miatt mobillá kellett tenni a 150 literes akváriumot, tehát 90%-os vízcsere történt. 

Halvány úr, a sziámi algaevő nem nagyon értette, miért nem tudja autószerelő-pózban hanyattfekve kieszkábálni az algát a levelek alól. A kövér csíkhal (Pan) viszont olyan lelkes lett a friss új víztől, hogy mindenki mást is megbolondított - a nagyokat legalábbis. Elképesztő sebességgel elkezdett le-föl száguldozni, tíz perc múlva már a Stan, Halvány és a buzi öregúr is megszédülve suhantak ide-oda.

Mikor a slagból öntöttük be a vizet (mire nem jó a szűrőrendszer), Iki azt mondta, ez olyan, mintha mi lennénk "a Issten". Mondtam, hogy én is így gondolom.

Sokszor eltűnődöm ezen. Látják és felismerik a halak is az arcomat, de biztos, hogy nem ismerik fel arcként (kicsit arra emlékeztet, hogy agysérüléstől vak emberek látni nem látják a mosolyt, mert tudatosan feldolgozni nem tudja már az agyuk, de felvidulnak tőle, mert közvetlen kapocs van a látóideg és a viselkedésmintázat között). A halak számomra a megfogható, megtapasztalható, mindenható jelenlétem az ujjam. Soha nem fognak tudni szemtől szembe beszélni velem, de kezemben az egész életük, jólétük - annak ellenére, hogy a részletek, a pillanatnyi, apró dolgok teljesen a hatáskörömön kívül állnak. Ha a gyerekek táncolnak a nappaliban, a halak riadoznak. Ha be van kapcsolva a fűtés, jobban érzik magukat. Az életünket együtt éljük.

Kulcsszavak: én szappanopera

karalabe



©2009 Sarok.org

Search marketing