H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Üveg

2018/12/16

Ücke olyan cuki, hogy az emberek nem bírnak gondolkodni körülötte. Van egy idős, süket, gyakran morcos, nagyon angol, szigorú pesztránk (képzeljétek el Mary Poppinst, de a könyv alapján, ne a film alapján), és el-elkapom, hogy mikor megérkezik, és Üc először szól hozzá, akkor elmormogja az orra alatt, hogy "Ennek meg olyan az arca, mint egy kisangyalnak, mi?"

Jött a magyar Télapó Mikulásünnepségre egy magyar srác látogatóba, fiatal is, agglegény is, szerintem buzi is (bár nem kifinomult a buzi detektorom, lehet, hogy csak pozsonyi), hát a családi élet meg a gyerekek nagyon távol állnak tőle. De az Ückére ránézett, és attól fogva azt hallgattam, hogy a gyereknek melyik tévéműsorban kell szerepelnie és hogy milyen cuki.

Ráadásul Ücke imádja a nyulakat, két copfot visel a füle felett (nyuszifül), nagy barna szeme van, és édes, jó illata, csinosan szeret öltözködni, szoknyába, tehát minden adott.

Azért, hogy értsétek, kész nagyanyja, tehát itthon mindenkit igazgat, óriási hisztik vannak, művésznő a csaj.

Az óvodai Télapó Mikulás Santaünnepség elég feszült volt, az igazgató egy nyájas csaj, de egyébként egy lelketlen ribanc, és ült a Télapó Mikulás Santa mellett, szólította a gyerekeket és többször majdnem elfelejtette a Télapó Mikulás Santa kezébe nyomni az ajándékot. Tehát beszélgetés a Télapóval Mikulással Santával, köszönet, fénykép ki volt zárva, a Télapó Mikulás Santa ki is lett hajtva a teremből, amint elfogytak az egyenzacskók.

Persze én nem szeretem, hogy csak kapni, én szeretem, ha mindenkit embernek látunk, úgyhogy a gyerekek tudják, hogy meg kell köszönni, hiába nem köszönik a többi gyerekek. Ücke majdnem elfelejtette, de visszafordult, és ránézett a Télapóra Mikulásra Santára, és mondta, hogy "Thank you!"

Erre a Télapó Mikulás Santa nem is akart hinni a fülének, ránézett Ückére, menetrend szerint elolvadt, elmosolyodott, feltartotta a hüvelykujját, és azt mondta:

- Cheers, mate!

Kulcsszavak: én anyalábé Üc

Tegnap (meg tegnapelőtt) a balettiskola éves záróelőadása volt a Nagyszínházban - durva! -, Bir csirke volt. Cuki. A szépség és a szörnyeteget adták elő, és ha azt gondolnátok, hogy a csirke furcsa szerep, akkor elmondom, Bir egyik barátja szalvéta volt. Szerintem az viszi a prímet. Klasszikus zene narrálta a történéseket, de a Jazz-balettosok modern, sőt, gyakran nekem visszás zenékre táncoltak. Erre csak reméli az ember, hogy a gyerekek egy ideig még nem jegyzik vagy értik meg, miről van szó.

 

Ma borús, de száraz és meleg idő volt, egyedül vagyok a négy gyerekkel egész nap, hátam fáj, menni se tudunk, úgyhogy gondoltam, kint szöszmötölök a kertben, amíg játszanak.

 

Ez nagyon kényes dolog, és már rengetegszer elcsesztem. Nem nagyon szabad csinálni akarni dolgokat, tehát főzés, rendrakás, kertészkedés kiesik, mert ha a kicsi szopni kér, a nagyok veszekszenek, elesnek, én nem jól tűröm, hogy a rántás odaég, a palánta elszárad. Sosem lehet megjósolni, mikor kerülök vissza. De lógni sem lehet, mert akkor mindig beleszólok a dolgukba, meg azt sem jól tűröm, hogy nézem a dolgokat, amiker lehetne csinálni. Tehát félbehagyható, eredményes szöszmötölést kell választani, és emiatt sokminden készül, ami különben az eszembe sem jutna.

 

Ez mind a tévémentes probléma kategóriába tartozik.

 

A romos kerítésre mozaik kép készül, és gondoltam, folytatom, a csemperagasztót kimosni fél perc alatt ki lehet. Egész jól bele is illett a napba, meg a gyerekek is ügyesek voltak, csak anyu belefordul a csempeszilánk-illesztgetésbe, és távirányít mindent. Gyerekek a nappaliba özönlöttek, miután kint töltötték a napot (én épp egy kalapáccsal meg egy szöggel távolítottam el utólag a véletlen túlfolyt csemperagasztó-gömböket már úgy negyven perce), felébredt Beske is, de nem sírt, kiabáltam befelé, hogy foglalkozzanak már vele, jókedvűen mondták, hogy jó.

Mikor beléptem, azt láttam, hogy Iki műanyag építőelemekből dobverőt készített magának és azzal hadonászik, Bir pedig szalagos varázspálcába énekelve táncol és balettozik. Üc ölében pedig ott ül vidáman a kis Beske, élvezi a szórakoztatására rögtönzött előadást, Üc ringatja, és mindhárom nagy a torka szakadtából azt énekli, hogy

-We will, we will ROCK YOU!

 

Kulcsszavak: én anyalábé Üc Bes Bir Iki

2018/12/15

Ráébredtem, hogy egy hónap múlva megyek melózni, jobb lenne bébikét elkezdeni edzeni, amúgy is érdekli a rendes étel, csak az én szivem szakad meg hogy már nem olyan kis bébike.

Szóval vettem bébiételt, de drága meg hülyeség, úgyhogy csináltam is. Víz, brokkoli szára, krumpli, darálthús, sütőtök. Darálógép. Csak túl sok lett, vagy két kiló.

Bébike álmos volt, bébike csak tejet kért, bébikének nem kellett a bébiétel. De az anyja megkóstolta.

A bébiétel negyede se maradt meg, mert azóta megkóstolta Iki is meg Nieto is. Mindenki odáig van érte.

Próbáljátok ki!

Finom!

Sőt!

Abbahagyahatatlan!

Minek főzök?

Kulcsszavak: én anyalábé

2018/12/12

Kurva menő, szakmámban az ország szakértői piramisának tetejére értem, vagyis még elvileg van egy lépés, csak arra még nem képeznek.

Vagyunk összesen tizenöten. 

Mind ebben a városban, mert ez a város élen jár az országban, ami élen jár a világban.

Ülök tegnap a hivatalos havi összeröffenésen, ahol a barátságos, de szakértői nyelvezet teljesen felismerhető: "shit" helyett "poor", "bitch" helyett "person" és tíz éve nem, de egy este alatt tízszer hallott elismerés, hogy "good stuff".

Első hivatalos napirendi pont a jelentés, és az első jelentés, hogy újonnan képzett kolléga, mondjak valamit.

Hát újonnan képzett kolléga kurva menőnek érzi magát, és ránéz a kedvesen mosolygó nyolc illetőre, aki jelen van, ebből hat fehér (három kopaszodó pacák és három középkorú nő), egy indiai meg egy japcsi. És az újonnan képzett kolléga elmondja mindenkinek, hogy Európában (bár precizebben a világon mindenhol) mindenki marakszik, ő meg itt ül, Magyarországon képzettként, és ez az újonnan képzett kollégának kurva nagy szó, hogy itt lehet ennél az asztalnál. Újonnan képzett kolléga nem tudja megköszönni a miniszterelnöknek, nem tudja megköszönni a parlamentnek, nem tudja megköszönni a nemzetnek, de itt azért csak megköszöni a korábban képzett kollégáknak.

Köszi, hogy befogadtok, bazmeg.

Kulcsszavak: én

2018/12/11

Nem vagyok vörös, úgyhogy nem hívhatom a Télapót Télapónak.

Nem vagyok keresztény, úgyhogy nem hívhatom a Mikulást Mikulásnak.

Nem vagyok angol anyanyelvű, úgyhogyogy nem hívhatom Santát Santának.

Nem vagyok hippi, úgyhogy nem hívhatom Grandfather Wintert Grandfather Winternek.

Nem vagyok történész, úgyhogy nem a hívhatom Szent Miklós emlékünnepén megjelenő kosztümös amatőr színészt Szent Miklós emlékünnepén megjelenő kosztümös amatőr színésznek.

Na.

Kérdésem.

Egy politikailag normális, vallásilag laza külföldön élő magyar anyuka hogyan kellene hívja önazonos módon azt a vörös szakállú, fehér csizmás, fekete kabátos valakit, aki kivétel nélkül mindig büdös, de a gyerekek szeretik?

 

"Wheeeen Mommy got stuck in the Hungarian Club

You could hear her shout

You ladies and gentlemen won't get any words

If you don't let me out.

Télapó is communist,

Mikulás is catholic,

Santa is in English,

Wheeen Mommy got stuck in the Hungarian Club,

Téla... Miku... Hatchoo! "

 

Kulcsszavak: én anyalábé

2018/12/10

Ücke együtt ment immunizálásra a kis Beskével, és most, hogy eljött a Télapó, és Gryllus Vilmost is szeretjük, lelkesen énekli:

- Oltás, Mikulás, oltás, Mikulás, jön a sok jóval, hegedűszóval.

Kulcsszavak: én anyalábé

2018/12/04

Az vágy és az anyaság egyszerre látnak napvilágot. A gyermek élete, születése az ő saját birtoka.

 

Kulcsszavak: én anyalábé

2018/11/29

Lehet rá számítani, hogy mostantól fogva sokat fogok költeni.

Kaptam magyar banktól (értsd pont tíz éve a lábam be nem tettem az országba) emailt, miszerint "Utolsó lehetőség a spórolásra." - és elszalasztom!

Kulcsszavak: én

2018/11/26

Szóval mondta Nieto, hogy ő trippel a kodeintől és teljesen fel tudja fogni, hgy lehet erre rászokni. Nekem az ópiátoktól olyan érzésem van, mintha a Hófehérkében a gonosz boszorkány főzete bennem buborékolna és gőzölögne, és a párától nem látszik olyan jól a fájdalom, de kurva idegesítő a buborékolás.

Illetve amikor ennyire fáj a hátam sokat káromkodok basszameg.

Kulcsszavak: én

2018/11/25

Nagy felfordulás volt a halaknál, jó, hogy senki sem került kórházba.

Nem elég, hogy egy félreértés miatt ki kellett pakolni a növényzet nagy részét, aztán szoba átrendezés miatt mobillá kellett tenni a 150 literes akváriumot, tehát 90%-os vízcsere történt. 

Halvány úr, a sziámi algaevő nem nagyon értette, miért nem tudja autószerelő-pózban hanyattfekve kieszkábálni az algát a levelek alól. A kövér csíkhal (Pan) viszont olyan lelkes lett a friss új víztől, hogy mindenki mást is megbolondított - a nagyokat legalábbis. Elképesztő sebességgel elkezdett le-föl száguldozni, tíz perc múlva már a Stan, Halvány és a buzi öregúr is megszédülve suhantak ide-oda.

Mikor a slagból öntöttük be a vizet (mire nem jó a szűrőrendszer), Iki azt mondta, ez olyan, mintha mi lennénk "a Issten". Mondtam, hogy én is így gondolom.

Sokszor eltűnődöm ezen. Látják és felismerik a halak is az arcomat, de biztos, hogy nem ismerik fel arcként (kicsit arra emlékeztet, hogy agysérüléstől vak emberek látni nem látják a mosolyt, mert tudatosan feldolgozni nem tudja már az agyuk, de felvidulnak tőle, mert közvetlen kapocs van a látóideg és a viselkedésmintázat között). A halak számomra a megfogható, megtapasztalható, mindenható jelenlétem az ujjam. Soha nem fognak tudni szemtől szembe beszélni velem, de kezemben az egész életük, jólétük - annak ellenére, hogy a részletek, a pillanatnyi, apró dolgok teljesen a hatáskörömön kívül állnak. Ha a gyerekek táncolnak a nappaliban, a halak riadoznak. Ha be van kapcsolva a fűtés, jobban érzik magukat. Az életünket együtt éljük.

Kulcsszavak: én szappanopera

karalabe

< <


©2009 Sarok.org

Search marketing