Idezetek naplója

Mellemre tett kezekkel hajlok meg a nagybecsü etnográfiai adathalmaz, az összehasonlító nyelvészet szólajstromai előtt. Néma bámulattal tekintek úgy a finnugor, mint az ural-altáji és török nyelvcsoportokat megállapító elméletekre, de minderre csak azt mondom, hogy a magyarok nyelve mindig csak magyar volt. Szegény atyámfiait meg nem tagadom, sőt ha a csalhatatlan tudományos világ egy népcsaládba soroz bennünket, a rokonságot is elvállalom, de azért határozottan állítom, hogy a magyar és a finnugor nyelvek között azonos eredet nincs és nem is volt soha. Nem fitymáló büszkélkedés indít e megtagadásra. A finn nemzet legnagyobb tiszteletemnek a tárgya, de a finn népek egész nemzeti jellege, szokásai és hajlamai annyira elütnek a magyarokétól, hogy ezt az eltérést már csak a nyelvének különbözősége múlja felül. A világirodalomban is számot tevő naív néphős regéje, a Kalevala pedig annyira idegenszerű reánk nézve, hogy mi azt képtelenek vagyunk átérteni.