Jókai Mór a finn-magyar nyelvrokonságról
Mellemre tett kezekkel hajlok meg a nagybecsü etnográfiai
adathalmaz, az összehasonlító nyelvészet szólajstromai előtt. Néma
bámulattal tekintek úgy a finnugor, mint az ural-altáji és török
nyelvcsoportokat megállapító elméletekre, de minderre csak azt
mondom, hogy a magyarok nyelve mindig csak magyar volt. Szegény
atyámfiait meg nem tagadom, sőt ha a csalhatatlan tudományos világ
egy népcsaládba soroz bennünket, a rokonságot is elvállalom, de
azért határozottan állítom, hogy a magyar és a finnugor nyelvek
között azonos eredet nincs és nem is volt soha. Nem fitymáló
büszkélkedés indít e megtagadásra. A finn nemzet legnagyobb
tiszteletemnek a tárgya, de a finn népek egész nemzeti jellege,
szokásai és hajlamai annyira elütnek a magyarokétól, hogy ezt az
eltérést már csak a nyelvének különbözősége múlja felül. A
világirodalomban is számot tevő naív néphős regéje, a Kalevala
pedig annyira idegenszerű reánk nézve, hogy mi azt képtelenek
vagyunk átérteni.
11 hozzaszolas