H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Csillagok idején, avagy hétköznapi hangulatmorzsák

2012/10/29

!

2012/05/16

Ideje felnőni!

2012/03/21

Ma megismerkedtem Józseffel.

Egy beülős helyen borozgattunk a húgommal és a barátnőmmel, mikor a hátam mögött lévő ablakon benézett egy alacsony, nem túl jól szituált, bajszos, szakállas emberke, Tescos szatyorral a kezében. Először megijedtünk. Nézett minket, mutogatott valamit, és nem mozdult az ablakból. Nem mertünk odanézni. Aztán bejött a helyre. Odament a pulthoz és várt. Gondoltuk bedobja a napi adagot. Legalább negyed órát állt ott türelmesen, amíg a pultoslány legalább olyan nyugodtan telefonbeszélgetést folytatott a műkörméről stb. Emberszámításba sem vette. Ez annyira bántott, hogy legszívesebben odamentem volna és ... Mikor végre kiszolgálták, a férfi, az előítéletekkel ellentétben nem alkoholt kért, csak egy csésze kávét. Így mikor az asztalunkhoz jött és megkérdezte, hogy leülhet-e kicsit beszélgetni, csillogó tekintettel kínáltam hellyel. Letette a kávéját és még visszament a pulthoz borravalót adni...

Ő József. 

59 éves. 

A hajléktalan, akit alig akartak kiszolgálni, de Ő még borravalót is adott.

Aki megkért minket, hogy beszélgessünk vele 10 percet, mert olyan jó szólni valakihez.

Aki kávét iszik és nem alkoholt. 4 cukorral, mert úgy szereti.

Aki kezet csókolt.

Aki megkérdezte a nevünket és meg is jegyezte! És végig a nevünkön szólított.

Aki a táskámból előkerülő Jó reggelt! keksznek, amit a kávéja mellé adtam névnapi ajándékként, is szívből tudott örülni.

Aki azt kérte, mondjunk valami jót, vagy egy mesét. 

Aki egyszer kisgyerekként volt a Szarvasi arborétumban. Véletlenül.

Aki szereti a Queentől a Bicikliversenyt és a Pink Floydtól a Másik tégla a falbant. 

Aki vonatokon alszik.

Aki kikísért minket a helyről és addig nézett utánunk és a tenyerébe rejtett párszáz forintunkra üveges tekintettel, amíg el nem tűntünk.

Aki nem is számított rá, hogy pénzt kap tőlünk. Nem is kért volna.

Aki tényleg csak örült, hogy szólhatott valakihez, és az a valaki válaszol, kérdez, beszélget.

Aki megölelt mikor elköszönt és én visszaöleltem. 

Hány ilyen József van még?

És hány pultoslány, miniszoknyás cicababa, akiknek az undor ül ki az arcukra egy-egy ilyen ember láttán, vagy csak lenézően nevetnek? 

Nem tagadom, hogy először én is féltem, és előítéleteim voltak, de aztán a pultnál lezajlott jelenet annyira szíven ütött, hogy más szemmel kezdtem látni Józsefet, aztán pedig a szemébe néztem és megláttam Őt is. Lehet, hogy csak fél órát beszélgettünk, de azalatt a fél óra alatt őszintén és szívből szerettem ezt a meggyötört, aranyos és tisztelettudó bácsit. Remélem érezte... Hiszek benne, hogy ez is legalább annyit ér, mint az a párszáz forint, amit titokban a tenyerébe rejtettem. 

Nekem mindenesetre sokat jelentett ez a találkozás.

Köszönöm kedves József! 

 

2012/03/17

Szabó Lőrinc: Vigasz

Fél-életem az érzéki világ
s a szellemi harca, a szomjuság
oltása, és ahogy év évre folyt,
az önmegváltás keresése volt,
olyan összhangé, amilyenre csak
saját erő vezet rá, nem zsinat,
ima, kényszer vagy külső jótanács.
Néztem persze, hogyan kereste más,
hogyan keresi; prédikátorok,
bölcsek és szentek hite csábitott,
gyönyörű és iszonyú rendszerek:
és megtanultam minden könyveket,
és nyúltam az ész rácsai közé,
és lestem sugárvilágok mögé,
és legfőképp magamba, a csupasz
idegekbe, s kínjaimra vigasz
lett, ha más nem, a keserű tudat:
Igazság, te sem ismered magad!


2012/03/11

‎"Ha be akarsz pillantani az emberek lelkébe és meg akarsz ismerni valakit, ne azt figyeld, hogyan beszél, hallgat, sír, vagy hogy megmozgatják-e a nemes eszmék, hanem azt, hogyan nevet. Aki szívből tud kacagni, jó ember!" 

(Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij)

:) :) 

2012/03/07

A facebook elérhetetlenségéről és lélektani hatásairól

Reggeli rutinom ma felborult. A szokásos e-mail ellenőrzés után a facebook profilom megjelenítésénél már akadályba ütköztem. 

"Hoppá! A Google Chrome nem találta meg a www.facebook.com webhelyet

Próbálja meg az újratöltést: www.­facebook.­com

Hát hoppá.

És koppantam.

Viszont megérte. Az első gondolatom ez volt: Te jó ég! Egy csomó ismerősömnek még az e-mail címét sem tudom, mi lesz, ha nem lesz facebook, hogy fogom elérni? 

Mert mire is használom én tulajdonképpen a facebookot? Mivel mostanában nincs időm mindenkivel személyesen találkozni, így egyszerűbb felmenni az oldalra és megnézni, éppen ki mit csinál, üzenetet váltani, eseményt megosztani. Viszont a facebook túlságosan megkönnyíti és leegyszerűsíti a kapcsolatokat. Kérdés nélkül szinte mindent megtudsz a másikról. Épp eljegyezték, gyermeke született, éppen színházban, moziban van...és sok olyan dolgot is, amit talán magadtól meg sem mernél kérdezni...

Én soha nem ilyen kapcsolatokra vágytam. Én szeretek kérdezni. Kíváncsiságom kimeríthetetlen, ha egy másik embertársamról van szó. És ha tehetném, akkor a napjaim másból sem állnának csak face to face baráti találkozókból.

Ezért ijesztett meg a facebook nem elérhetősége. Vagy inkább felébresztett, ráébresztett!? (Mindenképpen köszönet érte!)

Ezek a hirtelen jött változások hirtelen reakciókat váltanak ki és már meg is van a lista, hogy kik azok az emberek, ismerőseim, barátaim, akiknek legalább az e-mail címét el kell mentenem, hogy aztán annak rendje módja szerint telefonszámot cseréljünk és újra vagy egyes esetekben végre átlépjünk a face to face világba. Mert én itt élek. Itt akarok élni. Megállás nélkül. :)

(Csak még 10 percre be lehessen tölteni az oldalt...)

2012/03/01

Bár minden vágyam így teljesülne :)

Ma a 105-ös buszon egy erősen illuminált és vicces állapotban lévő fiatalember leült velem szembe és 2 perc múlva megkérte a kezem, miközben a kivilágított Lánchídon haladtunk át. Leszedte a kulcsait a karikáról és azt szerette volna az ujjamra húzni. Nagyon kitartóan győzködött, amíg végül le nem szálltam. Hihetetlen milyen szövege volt. :) Az egész busz minket nézett. Vicces volt. :)

Igaz, hogy ahelyett, hogy igent mondtam volna, csak mosolyogtam és nevettem, annyi biztos, hogy feldobta a napom! :) 

És így, vagy úgy, de teljesült a vágyam. Viszont tanulság: legközelebb, ha kívánok, kitérek a kérő személyére is, nemcsak az aktusra. :)

2012/02/28

Vannak napok, amikor az ember csak úgy fogná magát és elindulna világgá. Nem azért, hogy új tájakat fedezzen fel, vagy hogy új embereket ismerjen meg, hanem épp ellenkezőleg, hogy egyedül lehessen. Távol mindentől, mindenkitől, talán még önmagától is. Nem is inkább azért, hogy egyedül legyen. Hanem, hogy sehogysem legyen.

Egy kicsit néha nem lenni lenne jó. Igazán jó.

 

2012/02/23

Mi a megoldás, ha:

 

 

Félek, ha befogom a száját megfullad(ok)....

2012/01/18

Szabó Lőrinc: 

A kíváncsiság

Akkor lettem kíváncsi. Mire? A
mindenség tündöklő titkaira,
arra, ami adat és gondolat
s ami csak villózik e név alatt,
a képre kint, a tükörképre bent,
s amit a tükör önmaga teremt.
A valóság üres kereteit
építgettem, mint méh a sejtjeit,
s vártam, amit majd a tapasztalat
gyűjt bele, a mézet, az igazat.
És gyúltak bennem álmok és csaták,
hitek próbái, pörök, kritikák,
szedtem magamban, okkal, oktalan,
ami jött, por, mag, pelyva, színarany:
száz éden zárult, nyílt száz új szezám,
s csak én maradtam igazi hazám,
én, a néző... Azt adja a világ,
amit belelát a kíváncsiság.



hullocsillag

< <


©2009 Sarok.org

Search marketing