| H | 27 | 03 | 10 | 17 | 24 | 31 |
| K | 28 | 04 | 11 | 18 | 25 | 01 |
| Sz | 29 | 05 | 12 | 19 | 26 | 02 |
| Cs | 30 | 06 | 13 | 20 | 27 | 03 |
| P | 31 | 07 | 14 | 21 | 28 | 04 |
| Sz | 01 | 08 | 15 | 22 | 29 | 05 |
| V | 02 | 09 | 16 | 23 | 30 | 06 |
belőlem:
Boldogság, bizalom, becsület, büszkeség, biztonság, bátorság, bűn, búcsú, barátság, béke, béklyó, biztos, bárcsak, bármeddig...
belőlem, belőled, belőlünk, bolondság, béke, ború, barát, baj, bajnok, bánat, bárki, bátor, befejez, benső, beszél, bocsánat, bosszú, bölcs, bölcső, börtön, búcsú, bűn...
Emlékek.. Ezek határozzák meg gondolataim, döntéseim, mindennapjaim, az édes és a keserű emlékek egyaránt. Olykor kétségbeesetten kapaszkodom beléjük, máskor bármit megtennék, hogy kiirthassam magamból a fájdalmas képeket. Íme az ilyen pillanatok eredményei...
Ez nem is napló, inkább csak
érzéskavalkád,
hullámhegyek és -völgyek,
részinformációk.
- . - . - . - . - . - . - . - . - .
"Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között.
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel
és a társaság a biztonsággal.
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó.
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével.
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd ,
mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a
napsugár is éget, ha túl sokáig ér.
Műveld hát saját kertecskédet,
magad ékesítsd fel a lelked,
ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked.
És tanuld meg, hogy valóban nagyon sokat kibírsz.
Hogy valóban erős vagy.
És valóban értékes."
Veronica A: Schoffstall
"Én-én vagyok. Se több, se kevesebb.. őrült, esőben mezítláb táncolós, felhők felett repülős, mindent és mindenkit szeretős, szeretni:bátor lélek vagyok. Nem bírálok és ítélkezem, elfogadom, hogy olyan vagy amilyen, mert Te Te vagy. Örömet lelek minden szépben, elolvadok a zenében, hol izzó lávaként, hol hunyorgó parázsként. Fákat ölelgetek, állatokat szeretgetek, csodálok mindent mi él vagy élt. Téged is. Mert mersz ember lenni, vagy azért, mert nem. Mert mersz szeretni, vagy azért mert nem. Engem kevesen értenek. De aki igen, az talán már érti mit jelent szeretni..."
"Ha csendben várakozol, észre fogod venni, hogy valami mélyen legbelül ott növekszik benned - a te valódi lényed. Egy nap akkorára nő majd, hogy lángra lobban, és akkor az egész személyiséged elhamvad: új ember lesz belőled. És csak ez az új ember tudja, hogy mi az az ünneplés, csak ez az új ember ismeri az élet örök nektárját."Osho
Szilágyi Domonkos:
TITOK
A szíved: nagy, örök titok,
és ajtaját ki nem nyitod.
A lelked mélye: rejtelem,
és nem engeded sejtenem,
mi zajlik benne szüntelen.
De ha szemed reám nyitod:
nincs rejtelem, és nincs titok.
A szíved: nagy, örök titok,
és ajtaját ki nem nyitod.
A lelked mélye: rejtelem,
és nem engeded sejtenem,
mi zajlik benne szüntelen.
De ha szemed reám nyitod:
nincs rejtelem, és nincs titok.
"A jó dolgok azért vannak, hogy elfeledtessék a mindennapi rosszat.
A napsütés pedig azért, hogy elfeledtesse a szürkeséget. "
Kántor Irma: Felismerés
Törött szárnnyal
jöttem e világra
angyalt játszani neked.
Későn vettem észre,
tudnék repülni is
veled.
"Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell;
Amit a másik örömmel elvisel
Nehéz szeretni okosan, józanul.
Mert szeretni sajnos senki nem tanul.
Távol tart egy félénk mozdulat;
A vallomáshoz nincsenek szavak.
Valahogy mindig rosszkor érkezünk,
S néha magunk elöl is megszökünk."
"csak kergetőzöm a szavakkal,
mint felhőkkel az angyalok"
Mondd el, mit látsz, mondd el, ki vagyok,
Csak a szemembe nézz, és mindent látnod kell.
Mi az, amire vágysz? Csak ennyit adhatok
Magamból én. Te döntsd el mennyit ér!
Voltam már lenn és hagytak egyedül,
Üres falak között, távol mindentől.
Keserű a magány, de tudtam, sikerül
Ide elérni fel, csak mindig hinni kell!
Színház a sors: játszd a szereped!
Ez a darab talán végre mást hoz majd.
Mi az, amire vágysz? Tiéd a főszerep:
Becsüld meg még! Ne dobd el semmiért!
Mi marad így majd a végén?
Hova jutok, még nem tudom.
De tudom, azért sokan várnak még rám
Ma is mindenhol, mindenhol!
"Nem értem, hogy mi kényszerít, hogy megváltozzunk.
Elfordulunk egymástól és bezárkózunk.
Jó lenne, ha úgy élhetnénk, ahogy gyermekként hittem,
Fájdalmak és örömök összekötnek minket,
A szeretet mindig segít"
Mikor már minden sötét és felszakad köröttünk lilán az ég,
akkor szeretném látni a szemedet.
Mikor látlak, csak a szemedet nézem és szeretném meg-
csókolni kezedet merészen.
Szeretném megcsókolni s mikor ott vagyok Melletted, tudom,
hogy nem fogom megcsókolni a kezedet.
Közös naplók:
