Álmomban egy asztal mögött álltam, de ez az asztal nem akármilyen asztal volt, hiszen nem mások ültek körülötte, mint Babits, Kosztolányi, valamint a nagybátyám.
És ultiztak. Én Babits mögött álltam, és láttam, hogy a legutolsó osztáskor milyen lapokat kapott. Sorolom: Zöld ász, makk ász, még másik három makk, köztük a hetes, továbbá a tök felső és király, meg még másik öt lap, amire nem emlékszem, de egy piros is volt közöttük.
És akkor én, aki ezt megláttam, elkezdtem súgni Babits Mihálynak, hogy ebből hogy tudná megjátszani az ultit. Mert szegény béna volt, alig tudott kártyázni.
Letette a tallont, mire a nagybátyám és Kosztolányi passzoltak. Erre Babits végül bemondta, hogy ulti. A nagybátyám erre azonban felvette a tallont, és bemondta, hogy piros ulti.
Ekkor én súgtam Babitsnak, hogy gondolkozzunk csak, hátha egy húsz-száz ultira is jók lennénk.
Ezt álmodtam.