Ragasztó naplója

Ezt kérem, sőt: követelem!

- Vagy is lehet, hogy néha elmegyünk a TESCÓba, és csinálunk egy nagybevásárlást.
- Jó. Legyen ez... - Szünet. - Bár én nem szeretek előre sok mindent megvenni.
- Igaz. Én se.

Álmomban egy asztal mögött álltam, de ez az asztal nem akármilyen asztal volt, hiszen nem mások ültek körülötte, mint Babits, Kosztolányi, valamint a nagybátyám.
És ultiztak. Én Babits mögött álltam, és láttam, hogy a legutolsó osztáskor milyen lapokat kapott. Sorolom: Zöld ász, makk ász, még másik három makk, köztük a hetes, továbbá a tök felső és király, meg még másik öt lap, amire nem emlékszem, de egy piros is volt közöttük.
És akkor én, aki ezt megláttam, elkezdtem súgni Babits Mihálynak, hogy ebből hogy tudná megjátszani az ultit. Mert szegény béna volt, alig tudott kártyázni.

Letette a tallont, mire a nagybátyám és Kosztolányi passzoltak. Erre Babits végül bemondta, hogy ulti. A nagybátyám erre azonban felvette a tallont, és bemondta, hogy piros ulti.

Ekkor én súgtam Babitsnak, hogy gondolkozzunk csak, hátha egy húsz-száz ultira is jók lennénk.

Ezt álmodtam.

Aki a közeljövőben az Erzsébet- illetve Szabadság-hidakon átkel, és a távolban, a Budai Vár déli oldalán megpillanatja a homlokzatot kopogtató ipari alpinistákat, jó, ha tudja, hogy az egyikük egy órája folyamatosan a Cybergyereket énekli.

Szép kis dal, én ezt belülről érzem.

Hálót fon az est, a nagy, barna takács,
Nem mozdulnak a tiszai kacsák.

Májusi eső - biza - aranyat ér! Kell az eső a földeknek! Nemsokára elkezd esni, és én akkor ilyeneket fogok hajtogatni. De jó lesz! Majd mindenki hüledezik a bölcsességemen!

Mindenki úgy boldogul, ahogy tud. Ez van, mit csináljunk, ilyen világban élünk. Meg kell fogni a pénzt, fel kell kötni a gatyát, na. Az élet egyre drágul.
De mindegy, muszáj, hogy az ember bizakodó legyen, meg még azt is mondom, úgyis mindenki megtalálja a magához valót, a zsák a foltját, ahogy szokták mondani, dolgozni meg muszáj, mert pénzből élünk, de - idefigyeljetek - : A PÉNZ NEM BOLDOGÍT, csak jó ha van, de az hagyján, mert a békesség a legfontosabb, vagy még inkább az,

hogy egészség legyen.

Valamilyen ilyen űrhajós film megy az RTL Klubon, droidok meg valami dzsedik vagy mik is vannak benne. Asszem én régen már láttam egy ilyen dzsedis filmet, vagy így rémlik a név, de abban mintha valami fekete ruhás is lett volna, az volt a rossz asszem, az meg ebben nincs. Vagy majd lehet, hogy még jön, mert ez még csak az eleje. Szóval nemtom. Mi ez?

Szóval, eltekintve egy-egy udvariatlan bekiabálástól - "Hülye vagy, menjél haza!" (wok) - debütálásom a stand-up comedy világában egészen sikeres volt.
Remélem, a mai műsor is jól fog sikerülni.
Akkor kezdjük.
Nos hát egyik este az történt velem, hogy megálltam az utcán, mivel kerestem a trolimegállót az utca tulsó oldalán. Aztán egyszer csak megjön a troli, és megáll pont velem szemben, és kinyitja az ajtajait.
Én ugye jól lekéstem, és csak utána vettem észre, hogy azért nem láttam a megállót jelző táblát, mert a tábla éle éppen egy vonalban van velem.
Ott állok bazmeg, tíz lépésre a megállótól, és nem veszem észre!!!

Azt mondta aims, próbálkoznom kéne a Stand-up comedy műfajával. Én megfogadom a tanácsot, és elkezdem.
El is mesélek egy tréfás történetet. Tegnap este megálltam az utcán, és a szembe lévő oldalon kerestem a trolimegállót. Aztán egyszer csak megjött a troli, és megállt pont velem szemben, és kinyitotta az ajtajait. Én jól lekéstem, és csak utána vettem észre, hogy azért nem láttam a megállót jelző táblát, mert a tábla éle éppen egy vonalban van velem.
Ez a történet. Ugye nevetséges? Ugye tehetséges vagyok? Ha most valamit hozzáfűztök, akkor én arra válaszolok valami még nevetségesebbet, és így születik meg a humor.