H2906132027
K3007142128
Sz0108152229
Cs0209162330
P0310172431
Sz0411182501
V0512192602

Hogy ne maradjatok nélkülem

2011/05/20

Megemlékezés egy humáncsótányról

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://bastya.blog.hu/2011/05/20/megemlekezes_egy_humancsotanyrol

 

Kedves Olvasó!
 
Özvegy Lakmusznéról még soha nem beszéltem, pedig megérdemelte volna. Azonban most úgy érzem, hogy eljött az idő, hogy bemutassam őt ország-világnak, hiszen biztos van olyan olvasóm, akinek a szomszédjában szintén él egy Lakmusz bácsi vagy Lakmusz néni. És  előre is elnézését kérem a művelt olvasóközönségnek, hogy a szépirodalom partjaira eveztem.
 
Özvegy Lakmuszné a szomszédunkban élt. Fáradt, apró öregasszony volt, de hogy pontosan hány éves is lehetett, azt senki nem tudta, nekem is csak annyi rémlett, hogy hat éves koromban, mikor megismertem, ugyanilyen fáradt, apró öregasszony volt. A lakóközösségi legendárium szerint mindig itt élt, és mindenkit túl fog élni – ezt már nagy sóhajtás közepette tették hozzá. Özvegy Lakmusznéról tudni kell, hogy, finoman fogalmazva is, nem tartozott a közösség által leginkább szeretett személyek közé.
 
Származására is csak akkor derült fény, mikor egy szép májusi napon, valamikor még a kilencvenes évek elején fia, Laci, kissé illuminált állapotban ezt közölte a ház lakóival, a korlátnak támaszkodva. A közlés, „Na mi van, te szlovák kurva?”, nem váltotta ki a lakóközösség tetszését, viszont egy kis titokra legalább fény derült. Laci amúgy szintén a családi vérvonalat követte (mert azt még talán nem említettem, hogy a Lakmusz család ősi alkoholista család volt) és ezáltal igen ellenálló fajta volt (szegény édesanyám mondta mindig, hogy ezeket konzerválja az alkohol), hiszen túlélt egy balesetet (a kocsmából hazafelé tántorogva egy gépjármű elütötte, ami miatt hónapokig kórházban, majd gipszben volt), és egy kisebb konfliktust a házban lakó nyomozóval.
 

Megosztom Facebookon! Megosztom iWiWen! Megosztom Twitteren! Megosztom Google Buzzon! Megosztom Google Readeren! Megosztom Tumblren! sarok.org

Megemlékezés egy humáncsótányról

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://bastya.blog.hu/2011/05/20/megemlekezes_egy_humancsotanyrol

 

Kedves Olvasó!
 
Özvegy Lakmusznéról még soha nem beszéltem, pedig megérdemelte volna. Azonban most úgy érzem, hogy eljött az idő, hogy bemutassam őt ország-világnak, hiszen biztos van olyan olvasóm, akinek a szomszédjában szintén él egy Lakmusz bácsi vagy Lakmusz néni. És  előre is elnézését kérem a művelt olvasóközönségnek, hogy a szépirodalom partjaira eveztem.
 
Özvegy Lakmuszné a szomszédunkban élt. Fáradt, apró öregasszony volt, de hogy pontosan hány éves is lehetett, azt senki nem tudta, nekem is csak annyi rémlett, hogy hat éves koromban, mikor megismertem, ugyanilyen fáradt, apró öregasszony volt. A lakóközösségi legendárium szerint mindig itt élt, és mindenkit túl fog élni – ezt már nagy sóhajtás közepette tették hozzá. Özvegy Lakmusznéról tudni kell, hogy, finoman fogalmazva is, nem tartozott a közösség által leginkább szeretett személyek közé.
 
Származására is csak akkor derült fény, mikor egy szép májusi napon, valamikor még a kilencvenes évek elején fia, Laci, kissé illuminált állapotban ezt közölte a ház lakóival, a korlátnak támaszkodva. A közlés, „Na mi van, te szlovák kurva?”, nem váltotta ki a lakóközösség tetszését, viszont egy kis titokra legalább fény derült. Laci amúgy szintén a családi vérvonalat követte (mert azt még talán nem említettem, hogy a Lakmusz család ősi alkoholista család volt) és ezáltal igen ellenálló fajta volt (szegény édesanyám mondta mindig, hogy ezeket konzerválja az alkohol), hiszen túlélt egy balesetet (a kocsmából hazafelé tántorogva egy gépjármű elütötte, ami miatt hónapokig kórházban, majd gipszben volt), és egy kisebb konfliktust a házban lakó nyomozóval.
 

Megosztom Facebookon! Megosztom iWiWen! Megosztom Twitteren! Megosztom Google Buzzon! Megosztom Google Readeren! Megosztom Tumblren! sarok.org


grof



©2009 Sarok.org

Search marketing